2013. január 11., péntek

Tavalyi képek

Folytatom a kert bemutatást, megvallom, igen kellemes elfoglaltság. Tudom, vagyunk páran, akik így belepistultak a kertészkedésbe, mint én. Januárban befejezem a kert áttekintését, februárban már lehet tervezni, palántázni, metszeni, sőt ágyást takarítani is.


A selyemakác igen gyorsan növő fa, s ha nem lenne kiskorában fagyérzékeny, akár kisebb méretben is bátran ültethetnénk. Így viszont én kb. 1,5 métereset vettem, nem is volt vele semmi probléma. Tavasszal fog kapni egy alakító metszést, mert igen elterebélyesedett, ami természetesen várható volt ennél a fafajtánál.



Igazából nincs sok liliomom, ez egy egész magasra növő, igen illatos, sokáig virágzó fajta. Ezen kívül madonnaliliom van, csodaszép a hófehér virágaival. Tavaly rendeltem a Starkltól óriás liliomot, talán idén már többet fognak mutatni.



Amikor a házat bővítettük, a bejárat mellett levő virágágyást szét kellett robbantani. Jobbnak láttam máshova ültetni onnan a növényeket, ismerve a kőművesek mentalitását. Az építkezés befejezése után egy kisebb ágyásra volt csak lehetőség, a szobája ablakából egy magnólia látszik, alatta tricolor borbolya, gold reef rózsa, gólyaorr, macskamenta, kaméleon virág, hunyor virágzik felváltva.



Melléképület hátsó sarkánál holmstrup thuja, oszlopos ezüstfenyő, zsálya, macskamenta.  A holmstrup thujából 4 db van, kettő az utcán, egy itt az épület sarkánál, és egy a szomszéd kerítése mellett a sövényben. Az első három gyönyörűen fejlődött, a kerítés melletti jóval kevesebb vizet kapott, ő kissé le van maradva. Viszont ha úgy akarunk thuját ültetni, hogy nem akarunk örökké metszeni, és egy kb. max. 3-4 méter magas kecskeny oszlopot szeretnénk, ami esetleg nem is nől túl gyorsan, akkor a holmstrup kiváló választás.



Ez az egyik kedvenc képem, szeretem hinni, hogy előbb-utóbb az egész kert ilyen buja lesz.


Egy kicsit más szögből, a datolyaszilvának egész pofás törzse van már, gyönyörű levélzete, szép koronaformája. Nagyon mutatós, szeretnivaló fácska.


A hátsó kertrészt évről-évre csempésztem hozzá az első udvarhoz. Először csak egy kis részét, aztán csak a fenyőkig menjünk el, tavalyelőtt pedig bekebeleztem az egészet. Nagyon sok szép örökzöld és lombhullató fát ültettem, bánatomra sokat csak igen kis méretben tudtam beszerezni.

Egy kis ízelítő:


Picea smithiana, enyhén savanyú talajt szeret, szép, csüngő fa lesz belőle. Egyenlőre 30 centis a kicsike.



Törpe orgona, meyeri palibin macskamentával átszőve. Nagyon megszerettem ezt a kis bokrot, illatos virágbugákat hoz, nagyon tetszetős a formája, igen-igen szép az őszi levélszíne. Nem lesz nagy, 1,5 méter körüli, metszéssel kisebb is maradhat. Kiskertben is elfér.




Andalúz jegenyefenyő glauca fajtája, nagyon-nagyon lassan növekszik, türelmes kertészeknek való, száraz, napos helyet igényel.





Picea breweriana, oregoni luc, a másik türelemnövény. Most még formátlanka, de egyszer gyönyörű, bókoló fenyő lesz belőle, meghálálja az öntözést.




Nemes jegenyefenyő glauca fajtája, simogatni való kis gyönyörűség, nem szereti a száraz helyet, a napot annál inkább.



Perzsafa, elég méreteset vettem belőle annak idején, cserébe az első két évben gyakorlatilag semmit nem nőtt. Azóta viszont szépen fejlődik, mára már igazi fácska. Az őszi lombszíne egyszerűen káprázatos, majd arról is teszek föl, türelem a hosszú élet titka. Egyébként teljesen igénytelen, nem nől nagyra (max. 10 méter, na de mikor?), mindig vonzó látvány.



Csüngő vérbükk, nem egy őrült gyors növekedésű fa, de előbb-utóbb azért 5-6 méteres fácska lesz belőle (ha nem nagyobb), nagyon szép színfolt, de csak napos helyre ültessük.



Sima jegenyefenyő oszlopos fajtája, egy a nagyon lassú fejlődésű fák közül. Még jó, hogy van pár erőteljes növekedésű is, különben megfájdulna a hátam az örökös hajladozásban.



Viráglonc. Három bokor van belőle, és tőosztással további hármat ültettem ősszel. Nagyon igénytelen, nagyon szép cserje.  Mindenkinek csak ajánlani tudom, kb. rózsalonc méretűvé fejlődik, de annál bókolóbb habitusu.




Mongol hárs levelei. Rengeteget kutattam utána, aztán tavaly tavasszal Alsótekeresen kaptam egy 2,5 méteres példányt elfogadható áron. A hársak közül a legjobban ajánlott fajta, betegségre kevéssé hajlamos, kb. 15 méter magas lesz, gyönyörű fácska.



Deodás cédrus karl fuchs, nem a legjobb fotó róla, majd tavasszal elveszem mellőle a karót. De olyan gyorsan fejlődött, szerettem volna, ha egyenes lesz a sudara. Az egyik legszebb örökzöld, egyszerűen imádom. A tavalyi eszelős telet, utána jövő fagyos tavasszal teljesen tökéletesen bírta.

A kinti terület több mint háromszorosa az első kertnek, úgyhogy rengeteg tennivalóm van még, most már leginkább a talajtakarással kapcsolatban. A mulcs gyakorlatilag szóba sem jöhet, mert ekkora területre olyan mennyiség kellene, amit őrültség lenne megfizetni. Úgyhogy elvetem egynyáriakkal.


Folytatása következik majd, következő alkalommal az őszi képekből is teszek föl párat, s rátérek a kinti kert növényanyagára is.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Petra, gratulálok a kertedhez, egyszerűen gyönyörű, nem mindennapi, nagyon találó rá a blogod címe. Kíváncsian várom majd, hogy még jobban megismerhessem az arcait, eldugott helyeit, lakóit egy éven, sok éven keresztül.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm, igyekezni fogok úgy bemutatni, hogy élvezetes olvasmány legyen. Benne élni csudajó, az biztos.

    VálaszTörlés
  3. Szia Petra!

    Második nekifutásra idetaláltam. : )
    Jó ötlet,hogy elkezdted írni a blogot. Így láthatunk egy fiatal kertet felnőni. Tetszik a stílusod. Hajrá.

    sameria25

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Sameria25! Köszi szépen, örülök hogy idetaláltál.

      Jó lenne, ha legalább olyan érdekes lenne olvasni, mint benne élni, nyilván ez nem fog menni. Persze neked nem is szükséges a csodaszép kerted mellett.

      Nekem is hasznos lesz, mert egy helyen lesz a kerttel kapcsolatos minden fénykép, terv, stb. jobban vissza tudom nézni, a tervekben is segíteni fog.

      Törlés