2013. október 21., hétfő

Napfényben fürödve

Egy újabb csodás hétvégén vagyunk túl. Ezeken a napokon szinte fizikai fájdalmat érzek, ha bent kell lennem a házban.  Gondolhatjátok, hogy a szükséges időt egy másodperccel sem léptem túl:)

Szombaton temetőben is voltunk, közeleg a mindenszentek napja, ültettem krizantémot, kitépkedtem a pár szál eltévedt füvet az ágyásokból, megsimogattam Anyum gyönyörű cédrusát, nehezen szabadulok, vissza-visszalépek, már a tavaszt tervezgetem, hozok magnóliát anyukám... búcsúzom. Nehéz.

A kertben egyenlőre ide-oda kapkodok, kicsit gazolok, kicsit ültetek, nagyokat tervezgetek, élvezem az őszi napsüsét, madárcsicsergést, jó levegőt. A fák és cserjék színesedő ruháját, a még mindig nyíló virágokat, az almafáról lelopom az utolsó almákat. Aztán megyek a fényképezőért, nehogy elmulasszam ezeket a pillanatokat:



Próbáltam úgy fényképezni, hogy ne csak egy-egy növény látszódjon, hanem az ágyások, a kert egésze.
A tárnicslonc (abélia) virágtengere még bőségesen kitart. Társául borókák, gyöngyvessző sövény van ültetve



A másik oldalról ugyanaz az ágyás. Csak időszakos karbantartási feladataim vannak, úgymint a sövényke megmetszése, és kora tavasszal az abélia formára igazítása. Ennyi.



A kikeleti bangita egyre mutatósabb levélzettel, az alsó képen pedig, bizony, ez egy bimbó. Ha marad a szép idő, akkor ki is fog nyílni:)


A selyemakác helyett ültetett katsurafa. A hazaszállítás során elszenvedett trauma következtében az összes meglevő levelét eldobálta, viszont ez a tavaszt ígérő meleg kicsalogatott egy-két új levélkét.
Kell pár év, amíg olyan méretes fa lesz, mint a selyemakác...


A régi tó helye, mögötte belenyúló rózsabokor-ágakkal
Nem vágom vissza az évelőket télre, olyan szépek lesznek havasan-deresen, majd tavasszal



Még mindig a régi tó helyén levő ágyás az imbricata pendula hamisciprussal, elszáradt liliomszárakkal, a virágzó fehér gaurával, kaméleonvirágokkal, különösfűvel, zsályával, macskamentával. Egy ideig hagyom őket, aztán néha be kell avatkoznom


Datolyaszilva színesedő termései.  Hogy csípje meg a dér!


A gold reef rózsáról vittem egy csokorra valót a temetőbe is


Örökzöld magnólia egy gyenge növekedésű klemátisszal befuttatva. Mögötte orbáncfű, elszórtan még némi virággal, a gold reef rózsa, egy törpe orgona, folytatásában már ott van a green tower valódi ciprus


A hozzánk látogatónak ezeket kell megcsodálnia, amíg elér a bejárathoz..mondhattam volna azt is, hogy itt kell keresztül verekednie magát, mivel a gold reef rózsa eléggé rálóg a járdára, de most már nem metszem meg, amíg nem jön a tavasz..
Látszik, milyen szépen sárgul a fűszercserje lombja. Alatta hunyorbokor van, sajnos a kutyák is nagyon szeretik, főleg nyáron, úgyhogy szegénykém lapos mindig, mint a palacsinta.
Amerre csak tehetem ültetem a hunyorgyerekeket, nem tud belőle elég sok lenni.





Az alba superba magnólia lassan ledobálja a leveleit, trehány voltam, mert megért volna egy fotót a szépséges őszi ruhája is. Ennek az aprócska ágyásnak ő a főszereplője, mellette van egy gold reef rózsa, egy tarka levelű borbolya, hunyorok, kaméleon virág, gólyaorr, macskamenta, palástfű...
A kis kobold alig látszik ki a levelek közül



Még mindig szépek a hortenziák is. Csűrhetjük és csavarhatjuk, az "egyszerű" kerti hortenzia a legszebb!



Rálátás a bejáratra, sárguló fűszercserjével, hulló levelekkel, félérett gyümölcsökkel


A green tower ciprus az idei évben összekapta magát. Valószínűleg segített neki, hogy nem ültettem át immár negyedszerre. Mögötte a gold reef rózsa, orbáncfű és varjúháj.


Egy kicsit távolabbról, az imbricata pendula függönyszerű hajtásai, a nandina piros vesszői, a csikorgó kerti út


Ha hagyjuk, egészen szépséges növénytársulások jönnek létre, itt a törzses magyal zsályával ölelkezve


A galambfa majdnem az összes levelét ledobálta, egyébként sem mondhatni túl különlegesnek az őszi lombját. De azok a gyönyörű, bordó rügyek...
Ez a rész a melléképület előtt van, tulajdonképpen két háromszög alakú ágyás van csinálva, közte némi kis füves résszel




A felső képen a Joschka valódi ciprus, alatta a kaliforniai gyantáscédrus. Ez egy aránylag keskeny, hosszú ágyás a szomszéd melléképülete előtt. A szerelmetes növényeim előtt állva én szinte észre sem veszem a randácska épületet, így képen kicsit durvább. Na de biztos hogy azt kívánom, bárcsak építenének helyette egy szebbet? Nem ám. Jönnének a munkások, mindenfélék (sajnálom, kevés normálissal találkoztam), letaposnák a fele ágyásomat, és még csak nem is szólhatnék. Jó ez így.


Az ágyásban a két örökzöldön kívül egy oszlopos tulipánfa is helyet kapott, társnövénynek pedig törpe orgona, rózsalonc kétféle is, gyöngyvessző, krizantém, őszirózsák, macskamenta (az elmaradhatatlan), sásliliomok, nőszirmok

A futtatóra warsawka night klemátisz  kapaszkodik. Az oszlopos tulipánfa védett helyen van, egész színskálát vonultatott fel. A hagyományos tulipánfa a kert hátsó részében kapott helyet, ahol szeles, kitett, ronda idő van általában, ő már le is dobálta az összes levelét.

A másik szomszéd felé eső széles, hosszú ágyás, örökzöldekkel, mint boróka, hamisciprus, talajtakaró boróka, smaragdtuja, cserjékkel, mint bordó levelű hólyagvessző, viráglonc, vadcitrom, fás bazsarózsák (ők még kicsik), aztán zsálya, levendula, macskamenta, talajtakaró madárbirs, meg az egynyáriak, amik elvetik a magjukat, és hol itt hol ott alkotnak összefüggő szőnyeget


Majdnem ugyanaz....A belógó ág a rózsaszín virágú lilaakácé

Ültettem az ágyásba egy szeldelt levelű égert is, nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog mutatni


Tarka levelű fagyalbokrok védelmében rozoga, saját készítésű pad, mahónia, buxus, szellőrózsa társaságában


A nagy ágyás egy másik szögből, a csüngő arany tiszafával, és a még mindig virágzó fontaine bokorrózsával


A császárfa levelei egyre fonnyadtabbak, ő is őszi lombszín nélkül hullatja a levelét. Másért kell szeretni.


Még mindig a nagy ágyás, a sövénynek ültetett thuják katasztrofálisan néznek ki, de legalább élnek.
Előttük a Barabits Requiem csüngő mamutfenyő


Oszlopos kék valódi ciprus, a füvön a császárfa levelei...


Naspolya, te drága... Hogy én mennyire imádom ezt a gyümölcsöt..




A hátsó kert még nincs olyan látványos, ezen a részen naspolya, meggyfa, szeder, és az oszlopos almák vannak. Persze növöget köztük néhány ritka fenyőgyerek...)


A kinti rész egyik nagy ágyása, leyland ciprus klón, mögötte fagyalsövény, az ágyásban talajtakaró borókák, orbáncfű, gyöngyvirágcserje nőddögél. A talajtakarás nincs rendesen megoldva, de hát bolond vagyok én, miért nem tanulok az első rész ágyásainak kialakításából? Pedig kéznél van a macskamenta, a talajtakaró madárbirsből is lehet felvenni, ej-ej..


A perzsafa, a hosszú-hosszú ágyás egyik szereplője. A főnövények már bent vannak, zömében fák, jónéhány cserje, csak azok a fránya talajtakarók...
A fű meg lassan égig ér


Hiába, ekkora nagy kertben két dolog van, vagy füvet nyírunk éjjel-nappal, vagy minél nagyobb ágyások kellenek, viszont akkor azoknak a talajtakarását lehetőleg növényekkel meg kell oldani. Ég és föld a különbség az első részen levő ágyások és a kinti ágyások között emiatt. Na de úgy szép az élet, ha zajlik, mi lenne velem, ha unatkozom kellene?

Jó kertészkedést mindenkinek



Napfényben fürödve

Egy újabb csodás hétvégén vagyunk túl. Ezeken a napokon szinte fizikai fájdalmat érzek, ha bent kell lennem a házban.  Gondolhatjátok, hogy a szükséges időt egy másodperccel sem léptem túl:)

Szombaton temetőben is voltunk, közeleg a mindenszentek napja, ültettem krizantémot, kitépkedtem a pár szál eltévedt füvet az ágyásokból, megsimogattam Anyum gyönyörű cédrusát, nehezen szabadulok, vissza-visszalépek, már a tavaszt tervezgetem, hozok magnóliát anyukám... búcsúzom. Nehéz.

A kertben egyenlőre ide-oda kapkodok, kicsit gazolok, kicsit ültetek, nagyokat tervezgetek, élvezem az őszi napsüsét, madárcsicsergést, jó levegőt. A fák és cserjék színesedő ruháját, a még mindig nyíló virágokat, az almafáról lelopom az utolsó almákat. Aztán megyek a fényképezőért, nehogy elmulasszam ezeket a pillanatokat:



Próbáltam úgy fényképezni, hogy ne csak egy-egy növény látszódjon, hanem az ágyások, a kert egésze.
A tárnicslonc (abélia) virágtengere még bőségesen kitart. Társául borókák, gyöngyvessző sövény van ültetve



A másik oldalról ugyanaz az ágyás. Csak időszakos karbantartási feladataim vannak, úgymint a sövényke megmetszése, és kora tavasszal az abélia formára igazítása. Ennyi.



A kikeleti bangita egyre mutatósabb levélzettel, az alsó képen pedig, bizony, ez egy bimbó. Ha marad a szép idő, akkor ki is fog nyílni:)


A selyemakác helyett ültetett katsurafa. A hazaszállítás során elszenvedett trauma következtében az összes meglevő levelét eldobálta, viszont ez a tavaszt ígérő meleg kicsalogatott egy-két új levélkét.
Kell pár év, amíg olyan méretes fa lesz, mint a selyemakác...


A régi tó helye, mögötte belenyúló rózsabokor-ágakkal
Nem vágom vissza az évelőket télre, olyan szépek lesznek havasan-deresen, majd tavasszal



Még mindig a régi tó helyén levő ágyás az imbricata pendula hamisciprussal, elszáradt liliomszárakkal, a virágzó fehér gaurával, kaméleonvirágokkal, különösfűvel, zsályával, macskamentával. Egy ideig hagyom őket, aztán néha be kell avatkoznom


Datolyaszilva színesedő termései.  Hogy csípje meg a dér!


A gold reef rózsáról vittem egy csokorra valót a temetőbe is


Örökzöld magnólia egy gyenge növekedésű klemátisszal befuttatva. Mögötte orbáncfű, elszórtan még némi virággal, a gold reef rózsa, egy törpe orgona, folytatásában már ott van a green tower valódi ciprus


A hozzánk látogatónak ezeket kell megcsodálnia, amíg elér a bejárathoz..mondhattam volna azt is, hogy itt kell keresztül verekednie magát, mivel a gold reef rózsa eléggé rálóg a járdára, de most már nem metszem meg, amíg nem jön a tavasz..
Látszik, milyen szépen sárgul a fűszercserje lombja. Alatta hunyorbokor van, sajnos a kutyák is nagyon szeretik, főleg nyáron, úgyhogy szegénykém lapos mindig, mint a palacsinta.
Amerre csak tehetem ültetem a hunyorgyerekeket, nem tud belőle elég sok lenni.





Az alba superba magnólia lassan ledobálja a leveleit, trehány voltam, mert megért volna egy fotót a szépséges őszi ruhája is. Ennek az aprócska ágyásnak ő a főszereplője, mellette van egy gold reef rózsa, egy tarka levelű borbolya, hunyorok, kaméleon virág, gólyaorr, macskamenta, palástfű...
A kis kobold alig látszik ki a levelek közül



Még mindig szépek a hortenziák is. Csűrhetjük és csavarhatjuk, az "egyszerű" kerti hortenzia a legszebb!



Rálátás a bejáratra, sárguló fűszercserjével, hulló levelekkel, félérett gyümölcsökkel


A green tower ciprus az idei évben összekapta magát. Valószínűleg segített neki, hogy nem ültettem át immár negyedszerre. Mögötte a gold reef rózsa, orbáncfű és varjúháj.


Egy kicsit távolabbról, az imbricata pendula függönyszerű hajtásai, a nandina piros vesszői, a csikorgó kerti út


Ha hagyjuk, egészen szépséges növénytársulások jönnek létre, itt a törzses magyal zsályával ölelkezve


A galambfa majdnem az összes levelét ledobálta, egyébként sem mondhatni túl különlegesnek az őszi lombját. De azok a gyönyörű, bordó rügyek...
Ez a rész a melléképület előtt van, tulajdonképpen két háromszög alakú ágyás van csinálva, közte némi kis füves résszel




A felső képen a Joschka valódi ciprus, alatta a kaliforniai gyantáscédrus. Ez egy aránylag keskeny, hosszú ágyás a szomszéd melléképülete előtt. A szerelmetes növényeim előtt állva én szinte észre sem veszem a randácska épületet, így képen kicsit durvább. Na de biztos hogy azt kívánom, bárcsak építenének helyette egy szebbet? Nem ám. Jönnének a munkások, mindenfélék (sajnálom, kevés normálissal találkoztam), letaposnák a fele ágyásomat, és még csak nem is szólhatnék. Jó ez így.


Az ágyásban a két örökzöldön kívül egy oszlopos tulipánfa is helyet kapott, társnövénynek pedig törpe orgona, rózsalonc kétféle is, gyöngyvessző, krizantém, őszirózsák, macskamenta (az elmaradhatatlan), sásliliomok, nőszirmok

A futtatóra warsawka night klemátisz  kapaszkodik. Az oszlopos tulipánfa védett helyen van, egész színskálát vonultatott fel. A hagyományos tulipánfa a kert hátsó részében kapott helyet, ahol szeles, kitett, ronda idő van általában, ő már le is dobálta az összes levelét.

A másik szomszéd felé eső széles, hosszú ágyás, örökzöldekkel, mint boróka, hamisciprus, talajtakaró boróka, smaragdtuja, cserjékkel, mint bordó levelű hólyagvessző, viráglonc, vadcitrom, fás bazsarózsák (ők még kicsik), aztán zsálya, levendula, macskamenta, talajtakaró madárbirs, meg az egynyáriak, amik elvetik a magjukat, és hol itt hol ott alkotnak összefüggő szőnyeget


Majdnem ugyanaz....A belógó ág a rózsaszín virágú lilaakácé

Ültettem az ágyásba egy szeldelt levelű égert is, nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog mutatni


Tarka levelű fagyalbokrok védelmében rozoga, saját készítésű pad, mahónia, buxus, szellőrózsa társaságában


A nagy ágyás egy másik szögből, a csüngő arany tiszafával, és a még mindig virágzó fontaine bokorrózsával


A császárfa levelei egyre fonnyadtabbak, ő is őszi lombszín nélkül hullatja a levelét. Másért kell szeretni.


Még mindig a nagy ágyás, a sövénynek ültetett thuják katasztrofálisan néznek ki, de legalább élnek.
Előttük a Barabits Requiem csüngő mamutfenyő


Oszlopos kék valódi ciprus, a füvön a császárfa levelei...


Naspolya, te drága... Hogy én mennyire imádom ezt a gyümölcsöt..




A hátsó kert még nincs olyan látványos, ezen a részen naspolya, meggyfa, szeder, és az oszlopos almák vannak. Persze növöget köztük néhány ritka fenyőgyerek...)


A kinti rész egyik nagy ágyása, leyland ciprus klón, mögötte fagyalsövény, az ágyásban talajtakaró borókák, orbáncfű, gyöngyvirágcserje nőddögél. A talajtakarás nincs rendesen megoldva, de hát bolond vagyok én, miért nem tanulok az első rész ágyásainak kialakításából? Pedig kéznél van a macskamenta, a talajtakaró madárbirsből is lehet felvenni, ej-ej..


A perzsafa, a hosszú-hosszú ágyás egyik szereplője. A főnövények már bent vannak, zömében fák, jónéhány cserje, csak azok a fránya talajtakarók...
A fű meg lassan égig ér


Hiába, ekkora nagy kertben két dolog van, vagy füvet nyírunk éjjel-nappal, vagy minél nagyobb ágyások kellenek, viszont akkor azoknak a talajtakarását lehetőleg növényekkel meg kell oldani. Ég és föld a különbség az első részen levő ágyások és a kinti ágyások között emiatt. Na de úgy szép az élet, ha zajlik, mi lenne velem, ha unatkozom kellene?

Jó kertészkedést mindenkinek