2013. szeptember 26., csütörtök

Szeptemberi színek, virágok, hangulatok

Szeretem az őszt. A színesedő levelek életet visznek az augusztusi forróságtól megfakult kertbe. A rózsák még nyílnak, de a mirigyes őszirózsa is bontogatja virágait. Gyümölcseiket kínálják a fák, és a tervezgetést felválthatja új ágyások kialakítása, fák-bokrok ültetése. Megannyi jó dolog.


A fáradhatatlan, nagyszerű gold reef rózsa, összebújva a varjhúhájjal.



Olyan szép ez az egyszerű kis növény, jólesik a szememnek itt is ott is felfedezni a virágzását.



Rengeteg bimbó, még hetekit gyönyörködhetek a virágzásban



Az orbáncfű és a gold reef rózsa majdhogynem túlnőtt az örökzöld magnólián. Egyenlőre. Hamarosan azonban kis fácska lesz a magnólia, és a többiek már csak kísérők lesznek.


A kerti hortenzia egy igazi csoda. Pazar látvány a rózsaszín árnyalataiban pompázó virág, de nagyon szép a formája, a levelei is.





Most már egyazon bokron számos hervadásnak indult virág van, mint az első képen levő, de még hoz új virágokat is, mint ez a második. Mindegyik szép. Én télre nem szoktam visszavágni, olyan szépek az elszáradt virágok a bokron. Tudom, sokan mondják, hogy a tavaszi metszéssel az azévi virágzást akadályozzuk meg. Akkor én vagyok az ellenpélda. Mindig tavasszal metszem a hortikat.



A fasorom (hogy nagyképű legyek). Remekül mutatnak a hamisciprusok magasra nőtt gyertyái, köztük a mindenhol gömbölyű hortenziákkal.


Nandina, japánszentfa.



A törzses magyal bogyócskái teljesen bepirosodtak.Át meg átszövi a zsálya.




Romanze rózsa, ilyenkor a rózsák is valahogy érettebbek, nem bohó fiatal lánykák, hanem érett hölgyek.






Gyönyörűséges abélia, tárnicslonc. Még mindig rengeteg halványrózsaszín harangocska van rajta, az elvirágzottak sötétrózsaszín tokocskaként vannak a bokron. Ettől olyan, mintha többféle színű virág nyílna.




A galambfa levelei ősszel nem színesednek olyan látványosan, néhány már le is potyogott közülük. Egyre jobban látszanak a gyönyörűen beérett, bordó színű rügyei. (Olyan jó lenne nagyítani a képen, de nem engedi a gép. Jó ez a szolgáltatás, komolyan).






Meseszép látvány ilyenkor a mirigyes őszirózsa. Ha jól érzi magát, akkor  szépen el is szaporodik, ilyenkor aztán könnyen ültethetünk belőle bárhova. Még ilyenkor virágzáskor is átültethető, pár napig öntözni kell, vagy legalábbis érdemes, aztán máris újabb bokrocskánk van.



A limelight hortenziának ilyen lett a virága.





Bea, ezeket külön Neked fotóztam. Bár estefelé volt már, és így a virágszirmok becsukódtak, de látod, virágzik a mák. Ráadásul a szép ezüstös levelű bokra télen is díszít, mintha örökzöld lenne.





Pár éve meglevő, egy szem krizantém bokrom is tele van bimbóval.







Szellőrózsák, kecses kis gyönyörűségek. Legjobban a keleti fekvésű előkertemben érzik magukat, de oda nem tudtam bemenni fényképezni. Azért nem, mert nem férek be. Nem azért mert olyan kövér lennék, hanem mert annyira teleültettem. Sebaj, legközelebb, kevésbé lusta állapotomban bemegyek a kulcsért, és az utcáról lefotózom.


Fontaine bokorrózsa két szépséges virága




Tölgylevelű hortenzia. Szépséges, hálás, aránylag igénytelen bokor.



Szárnyas kecskerágó bokor, igazából csak ilyenkor feltűnő jelenség, de ilyenkor aztán nagyon.



Eddig nagyon szépen teljesített a varázsmogyoró, persze kapott savanyú földet, öntöztem is, remélem, nem hiába.


Finom, finom piros almák. Leszedek kettőt-hármat, fényesre suvickolom, aztán indulhat a séta.




A perzsafa is felvette az őszi ruháját. Tavasszal valószínűleg formára nyírom, ezen a helyen nem nőhet saját akarata szerint. Az első pár év lustizása után nagyon szépen beindult, igazi kis fácska már.



Csüngő vérbükk, rózsaszín díszgyertya (gaura) és varjúháj. A fehér izék hullámpapír. Meglehetősen randa látvány, ugyanis a fürdőszoba felújítás miatt a lakás munkások elleni védelme érdekében 100 méter hullámpapírt terítettem le, amit most kitettem a kertbe. Randa, de nagyon hasznos. Olyan jó talajt csinál, beindul alatta az élet, és porhanyós, csudajó föld lesz jövő tavaszra. Vagy a nyárra. Mindegy. Valamikor.






Az ámbrafa levelei





Kékszakáll bokrok.


Sárgul a mongol hárs.




Ilyen "virágok" vannak a kék atlasz cédruson! Tüneményes.



Mocsárciprus őszi színben.




Új szerzeményecske, Nyssa, tupelófa. Egészen apróság még, állítólag lassan nől, naná, hogy vízigényes, majd hordhatom megint vödörszám, de hát úgy kell nekem.



Ez a szépség a szeder. Ilyen pompás őszi lombszíne van, a finom termésen felül.



A két hűséges, rosszcsont kísérőm, Lara és Szofi.

Tegnap, ahogy fényképeztem, észrevettem, hogy a mellettünk levő területet levegyszerezték. Nagyon gazos volt, telis-tele parlagfűvel. Naná, hogy a mályvasövényemet is megégették végig. Még nem túl nagyok, nem tudom, túlélik-e. Bevallom, kicsit begurultam. Nem először fordult elő, hogy a ténykedésüknek az én növényeim látták a kárát. Pedig csak egy kis odafigyelés kellene. Én nem bántom a tiedet, te nem bántod az enyémet. Vagy túl naív vagyok?

Nos, a boldogságomhoz már csak az a bizonyos tölgy, a quercus coccinea splendens hiányzik. (Meg az, hogy végre kész legyen a fürdőszoba, boldogan integethessek az utolsó szakinak, és végre nekiállhassak takarítani. Ó de csodás lesz!).  Őt még elültetem, és nagy fát már tényleg, de tényleg csak akkor tudok ültetni, ha valamelyik meglevő tönkremegy. Ki kell tennem a megtelt táblát.
Mielőtt bárki könnyekre fakadna, majd valahogy elleszek a több mint száz fámmal, és isten tudja hány bokrommal.

Mindenkinek jó nézegetést, még jobb kertészkedést, hosszú, szépséges vénasszonyok nyarát kívánok!


(A bejegyzés után következő Az szó kitörölhetetlen, úgyhogy sajna marad.)


Az

Szeptemberi színek, virágok, hangulatok

Szeretem az őszt. A színesedő levelek életet visznek az augusztusi forróságtól megfakult kertbe. A rózsák még nyílnak, de a mirigyes őszirózsa is bontogatja virágait. Gyümölcseiket kínálják a fák, és a tervezgetést felválthatja új ágyások kialakítása, fák-bokrok ültetése. Megannyi jó dolog.


A fáradhatatlan, nagyszerű gold reef rózsa, összebújva a varjhúhájjal.



Olyan szép ez az egyszerű kis növény, jólesik a szememnek itt is ott is felfedezni a virágzását.



Rengeteg bimbó, még hetekit gyönyörködhetek a virágzásban



Az orbáncfű és a gold reef rózsa majdhogynem túlnőtt az örökzöld magnólián. Egyenlőre. Hamarosan azonban kis fácska lesz a magnólia, és a többiek már csak kísérők lesznek.


A kerti hortenzia egy igazi csoda. Pazar látvány a rózsaszín árnyalataiban pompázó virág, de nagyon szép a formája, a levelei is.





Most már egyazon bokron számos hervadásnak indult virág van, mint az első képen levő, de még hoz új virágokat is, mint ez a második. Mindegyik szép. Én télre nem szoktam visszavágni, olyan szépek az elszáradt virágok a bokron. Tudom, sokan mondják, hogy a tavaszi metszéssel az azévi virágzást akadályozzuk meg. Akkor én vagyok az ellenpélda. Mindig tavasszal metszem a hortikat.



A fasorom (hogy nagyképű legyek). Remekül mutatnak a hamisciprusok magasra nőtt gyertyái, köztük a mindenhol gömbölyű hortenziákkal.


Nandina, japánszentfa.



A törzses magyal bogyócskái teljesen bepirosodtak.Át meg átszövi a zsálya.




Romanze rózsa, ilyenkor a rózsák is valahogy érettebbek, nem bohó fiatal lánykák, hanem érett hölgyek.






Gyönyörűséges abélia, tárnicslonc. Még mindig rengeteg halványrózsaszín harangocska van rajta, az elvirágzottak sötétrózsaszín tokocskaként vannak a bokron. Ettől olyan, mintha többféle színű virág nyílna.




A galambfa levelei ősszel nem színesednek olyan látványosan, néhány már le is potyogott közülük. Egyre jobban látszanak a gyönyörűen beérett, bordó színű rügyei. (Olyan jó lenne nagyítani a képen, de nem engedi a gép. Jó ez a szolgáltatás, komolyan).






Meseszép látvány ilyenkor a mirigyes őszirózsa. Ha jól érzi magát, akkor  szépen el is szaporodik, ilyenkor aztán könnyen ültethetünk belőle bárhova. Még ilyenkor virágzáskor is átültethető, pár napig öntözni kell, vagy legalábbis érdemes, aztán máris újabb bokrocskánk van.



A limelight hortenziának ilyen lett a virága.





Bea, ezeket külön Neked fotóztam. Bár estefelé volt már, és így a virágszirmok becsukódtak, de látod, virágzik a mák. Ráadásul a szép ezüstös levelű bokra télen is díszít, mintha örökzöld lenne.





Pár éve meglevő, egy szem krizantém bokrom is tele van bimbóval.







Szellőrózsák, kecses kis gyönyörűségek. Legjobban a keleti fekvésű előkertemben érzik magukat, de oda nem tudtam bemenni fényképezni. Azért nem, mert nem férek be. Nem azért mert olyan kövér lennék, hanem mert annyira teleültettem. Sebaj, legközelebb, kevésbé lusta állapotomban bemegyek a kulcsért, és az utcáról lefotózom.


Fontaine bokorrózsa két szépséges virága




Tölgylevelű hortenzia. Szépséges, hálás, aránylag igénytelen bokor.



Szárnyas kecskerágó bokor, igazából csak ilyenkor feltűnő jelenség, de ilyenkor aztán nagyon.



Eddig nagyon szépen teljesített a varázsmogyoró, persze kapott savanyú földet, öntöztem is, remélem, nem hiába.


Finom, finom piros almák. Leszedek kettőt-hármat, fényesre suvickolom, aztán indulhat a séta.




A perzsafa is felvette az őszi ruháját. Tavasszal valószínűleg formára nyírom, ezen a helyen nem nőhet saját akarata szerint. Az első pár év lustizása után nagyon szépen beindult, igazi kis fácska már.



Csüngő vérbükk, rózsaszín díszgyertya (gaura) és varjúháj. A fehér izék hullámpapír. Meglehetősen randa látvány, ugyanis a fürdőszoba felújítás miatt a lakás munkások elleni védelme érdekében 100 méter hullámpapírt terítettem le, amit most kitettem a kertbe. Randa, de nagyon hasznos. Olyan jó talajt csinál, beindul alatta az élet, és porhanyós, csudajó föld lesz jövő tavaszra. Vagy a nyárra. Mindegy. Valamikor.






Az ámbrafa levelei





Kékszakáll bokrok.


Sárgul a mongol hárs.




Ilyen "virágok" vannak a kék atlasz cédruson! Tüneményes.



Mocsárciprus őszi színben.




Új szerzeményecske, Nyssa, tupelófa. Egészen apróság még, állítólag lassan nől, naná, hogy vízigényes, majd hordhatom megint vödörszám, de hát úgy kell nekem.



Ez a szépség a szeder. Ilyen pompás őszi lombszíne van, a finom termésen felül.



A két hűséges, rosszcsont kísérőm, Lara és Szofi.

Tegnap, ahogy fényképeztem, észrevettem, hogy a mellettünk levő területet levegyszerezték. Nagyon gazos volt, telis-tele parlagfűvel. Naná, hogy a mályvasövényemet is megégették végig. Még nem túl nagyok, nem tudom, túlélik-e. Bevallom, kicsit begurultam. Nem először fordult elő, hogy a ténykedésüknek az én növényeim látták a kárát. Pedig csak egy kis odafigyelés kellene. Én nem bántom a tiedet, te nem bántod az enyémet. Vagy túl naív vagyok?

Nos, a boldogságomhoz már csak az a bizonyos tölgy, a quercus coccinea splendens hiányzik. (Meg az, hogy végre kész legyen a fürdőszoba, boldogan integethessek az utolsó szakinak, és végre nekiállhassak takarítani. Ó de csodás lesz!).  Őt még elültetem, és nagy fát már tényleg, de tényleg csak akkor tudok ültetni, ha valamelyik meglevő tönkremegy. Ki kell tennem a megtelt táblát.
Mielőtt bárki könnyekre fakadna, majd valahogy elleszek a több mint száz fámmal, és isten tudja hány bokrommal.

Mindenkinek jó nézegetést, még jobb kertészkedést, hosszú, szépséges vénasszonyok nyarát kívánok!


(A bejegyzés után következő Az szó kitörölhetetlen, úgyhogy sajna marad.)


Az