2016. szeptember 27., kedd

Szeptember végén

Az ősz, és vele az őszi színek egyenlőre elkerülték a kertet, egyszerűen csodás minden, bár az eső tagadhatatlanul hiányzik. Annyira, hogy hetente egyszer öntöznöm kell, és nem tudtam elültetni a rendelt növénykéimet, annyira száraz a talaj.

A hétvégén fűnyírás volt (az első udvarban hetente, max. kéthetente mindig le van nyírva, de az egész udvart 3-4 hetente szokták a fiúk), és hihetetlen, mennyit jelent, mennyivel szebb az udvar így.
Ismét sok képet hoztam, teszek be néhány előtte-utána fotót is, és majd közben magyarázok:




A csodálatos Penelope (hibrid pézsma) minden irányból. Fantasztikusan szép bokor lett, rogyásig virágokkal, és az az illat...





Munstead Wood, Austin rózsa. Páratlanul szép virágokat hoz, mint bokor, az idén nincs olyan szép, jövőre a környezetét kicsit másképp csinálom, például nem engedem a muskotály zsályákat a közelébe.




Egy másik hibrid pézsma csoda, Felicia. Eszméletlen gyönyörű  és olyan illata van, hogy az ember lánya önkéntelenül lelassít mellette, hogy minél tovább élvezhesse ezt a vonzó társaságot.




Akkor legyünk túl a három Grácia utolsó tagján is (persze ennél jóval többféle hibrid pézsma van a kertben, termesztésben meg pláne) ő a Cornelia.



Ez a kertrész már képen is mutatós, sok változtatás már nem lesz benne, bár nyilván, ahogy nőnek az örökzöldek és a fák, más lesz a kép, esetleg néhány napfénykedvelő növény is cserélődik. De ennek még évek (évtizedek) kellenek.


A Heavenly Blue kékszakáll egy nagyon jó kis cserje, kompaktabb bokor marad, és egészen sötét kékek a virágai. A Perennial Blue akkorát nőtt, hogy győzöm a támasztékra gyömyöszölni, pedig még csak 2. éves. Amint látszik, ezen az oldalon a sövény, mint olyan, nem létezik, úgyhogy az ősszel ez lesz az egyik feladatom.


Heavenly Blue közelebbről



Gebrüder Grimm, Kordes rózsa. Én nagyon szeretem, a meglehetősen erős színe ellenére. Egészséges bokor, szép fényes levelekkel.

Bon Chance, gyönyörűséges rózsa. Amit idén megtanultam (jó pap holtig tanul jeligére), hogy az évelőket, egyáltalán bármilyen társnövényt túl közel ne engedjünk a rózsákhoz, mert elnyomja.



Sommerabend, kordes talajtakaró. A mellette levő gólyaorrt is teljesen befutotta, és megindult minden irányba. És egészséges, harsogó zöld levelekkel, és virágzik folyamatosan, pedig utoljára a téli metszést csináltam rajta.


A.MacKenzie, amerikai rózsa. Elérte a futtató tetejét. Nagyon egészséges, remek rózsa, mindezt annak ellenére mondom, hogy még az első virágzáskor sem hoz annyi virágot, mint általában a többi rózsám.




Mielőtt azt hinnétek, csak rózsákat fotóztam....



Előtte képek



Nos, ez a kettő kép 3, azaz három évvel ezelőtt készült..És én már akkor is szépnek találtam:) Persze így utólag visszanézve lehet hogy megértem azon szomszédokat, rokonokat és barátokat, akik aggódva és értetlenül figyelték, mit is bóklászok álmodozva, csodálattól eltelt szívvel ezen a kissé még kopár vidéken..

Ez a rész nagyjából így néz ki ma:




Azért van némi különbség, ugye?  A rózsák telepítése így utólag visszagondolva ezért volt nagyon jó, mert kifejezetten hamar mutatós növények. Míg a fákra nyilván éveket (némelyikre évtizedeket), de a bokrokra is több évet kell várni.

Előtte:


Ezen a részen valamikor karácsonyfának ültetett fenyők voltak baloldalon, ott most egy naaaaagy-nagy ágyás húzódik végig. A platán nincs meg, mert egy szemét kis farontó megette a törzsének egy részét.

Szóval, most így nézünk ki:






Egész látványos a különbség, nemdebár?

Megjegyzem, számomra is megdöbbentő volt, hogy mindezt három év alatt produkálta a kert ezen része, mert hajlamos az ember lánya néha kétségbeesni, miszerint ezek a törpék örökké törpék maradnak, és mikor nő már valamelyik legalább a vállamig, mikor kell már kevesebbet gazolni, bla-bla-bla..Szóval semmi csüggedés, viszont kitartás kertszerető barátaim, mi csak tegyük a dolgunkat, és hagyjuk, hogy a kert is tegye a magáét.


Újabb hibrid pézsma, Robin Hood. Bűbájosak ezek az apró virágok, amik egy nagy csokorban buknak alá..



Little Butterfly, egy édes, bájos rózsabokor.



Hibrid pézsma (mi más?) Lavander Lassie. Tavaszi ültetés, de már most nagyon ígéretes, fenséges illatú enyhén lilás árnyalatú virágokat hoz. Széltében-hosszában nagy hely kell neki, vagy akár futónak is lehetne nevelni, nálam bokor lesz, és már most közel két méter szélesre elhajlik.




A rózsaloncok között van olyan, ami nem csak és kifejezetten a virága miatt szép, ilyen a  a Weigela Wings fire.




Palmengarten Frankfurt, kordes rózsa. Szépséges, kompakt bokor, rogyásig tele virággal.




Betty Boop. Én imádtam anno ezt a bűbájos rajzfilmfigurát, lányomnak több pólója is van, amin Betti feszít:) A rózsa pedig méltó hozzá, kissé bohém, nagyon extravagáns, és persze roppant nőies.



Aster és Verbéna igen szoros közelségben, mondhatni egy tőről...Az az igazság, hogy kissé szétszórt vagyok, ha valamelyik növényemet tőosztom és elültetem, tuti, hogy nem jelölöm meg, mert majd úgyis megjegyzem. Na ja, ekkora kertben, mikor van olyan, hogy egyszerre 20-30 növénykét is elteszek erre-arra..Szóval ez is úgy volt, hogy tavaly ősszel elültettem ide egy szál kis astert (több bokrom is van, nagyon jól lehet tőosztással szaporítani). Aztán tavaszra elfelejtettem, hova is tettem belőle, és ültettem ide verbénát. Aztán mind a kettő kihajtott, és tulajdonképpen csöppet sem bánom...



Borágó...nekem ez sokkal jobban bejön, mint a muskotály zsálya, merthogy mindkettő szaporodik, mint a nyúl, viszont míg a zsálya jó kis fás szárakat növeszt, amiket elvirágzás után ekkora területen kegyetlen dolog levagdosni, addig a borágót nyugodtan hagyhatjuk, lágyszárú, és egy idő után szépen belerohad a talajba. Másutt persze felbukkan, merthogy a magját elszórja, ha jól érzi magát....




Moshata Plena, pézsmarózsa. Kissé kusza virágokat hoz, de folyamatosan virágzik, és olyan intenzív illata van, hogy az egész hátsó részt belengi.


Dúsvirágú madárbirs, elvileg jó nagy bokor lesz belőle, de elég lassan növekszik. Tele van szépséges piros bogyókkal.


Heracleifolia Pink Darw, évelő klemátisz.





Haletetés...Vicces, hogy ezek a kis manók mennyire megszokták az embert,  ha meglátnak, már gyülekeznek is...A vízi saláta és jácint nem egy sikertörténet, mini növények lettek belőlük, viszont a tavirózsák gyönyörűek.




Az egyetlen noname rózsám, szegénykém egyre inkább árnyékban van, mert a fügét nem érdekli, hogy én mit is szeretnék vele, ő bokorként akar élni, lehetőleg egyre terebélyesebben..



Fagyerek: Acer conspicuum Red Flamingo. Kis fa lesz belőle, csíkos a törzse, tarkák a levelei, napos helyet szeret, de valamennyi árnyékot elvisel (feltételezem, a levelei nem lesznek olyan szépen mintázottak).


Tulipánfa, Liriodendron tulipifera. Kész fa már, nemdebár?




Elölről és hátulról is lefotózva, mert annyira szép! Mocsárciprus, Taxodium distichum. Amint látszik, azért átlagos körülmények között is fejlődik, és igen szép kis fa lesz belőle.


Egyik új szerzemény, kissé guvasztani kell hozzá a szemet, szintén mocsárciprus, de csüngő:
Taxodium Falling Waters. Azért lelki szemeim előtt látom, micsoda lenyűgöző fácska lesz belőle, ahogy ezek a zöld tollszerű levelek a karcsú ágakon zuhatagként fognak a földig omlani...



A nagylevelű tölgy (quercus macrocarpa) már igazi látványossága a kertnek.


Notabilis ciprus, ha nem is a szakirodalom által írt tempóban, de megbízhatóan nőddögél.




A tó és környéke, még messze nem tökéletes, de azért alakul. Jövőre remélem nagyot nőnek a rózsák a szomszéd kerítés mellett, és a klemátisszal együtt némi takarást biztosítanak. Az oszlopos bükk
(Dawyck Purple) folyamatosan gyönyörű.







Minden bizonnyal nagyon nehéz lenne dönteni, vagy inkább választani, ha valaki megkérdezné, melyik a legszebb örökzöld fa szerintem...De hogy az egyik legszebb a cédrus, még közelebbről a deodár, az biztos.
Kérdezték már tőlem, hány fa is van a kertben, jelenleg egész pontosan 124 db, ebben az összes örökzöld és lombhullató benne van. Igen, nyilvántartást vezetek a növényekről, legalábbis a java részéről, mert ennyit képtelenség fejben tartani. A 124 db-ból 72 db az örökzöld, és ahogy nőnek, biztosan sokat fog változni a kert képe, hiszen ahogy árnyékolnak, a napsütést kedvelő növények közül néhánynak mennie kell. Bár igyekeztem úgy ültetni, hogy a tájolást figyelembe vegyem, azért tudom, hogy ez elkerülhetetlen. De ehhez évek kellenek még, és addig is gyönyörködhetem bennük.


Abies pinsapo glauca, kék andalőz jegenyefenyő, most már első pillantásra is látszik:)


Nahéma rózsa, füge és barátcserje (lassan elvirágzik) együttese.


Dark Lady, Austin rózsa




Nymphenburg, kordes hibrid pézsma




Barátcserje





Egész romantikus zugok vannak már a kertben:) Alsó képen a magnolia tripetala, ernyős mangólia. Tapasztalataim szerint meglehetősen igénytelen, és egész gyorsan fejlődik. Nagyon kíváncsi leszek a virágzására, főleg a virágok állítólagos, szinte kellemetlenül intenzív illatára.


A rózsaszín táskavirág egy csoda, idén harmadszor virágzik.





Cupressus arizonica glauca fastigiata, oszlopos kék ciprus. Iszonyatos tempóban növekszik silány talajon is, és gyönyörű.




Az első udvarrészen is az örökzöldek vannak többségben, fa és bokor illetve talajtakaró formában is. Köztük viszont kifejezetten jól mutatnak akár a rózsák, akár más évelők vagy bokrok.



Barabits Requiem mamutfenyő





Taxus baccata dovastoniana aurea, csüngő arany tiszafa. Valami csudaszép!





Mint a búcsúban, vadcitrom, boróka, nyáriorgona, macskamenta, szellőrózsa...


Oszlopos tulipánfa (legalábbis remélem, hogy az, mert már a kertészetre sem emlékszem, ahonnan rendeltem, pedig nagyon fogom gyűlölni, ha átvágtak!) Egyébként igen, erre a kertészetekben sokkal jobban oda kellene figyelni, hogy azt küldjék, árusítsák, amit az ember kér, és a növények jól legyenek már felcímkézve, mert marhára nem mindegy egy adott növénynél, hogy az alapfajt vagy oszlopos fajtáját takarja-e.


Souvenir de la Malmaison, ,bourbon rózsa. Valami bűbájos, nagyon halvány rózsaszín virágokkat hoz. Kifejezetten jó talaj kell neki, nem bírja a szárazságot.




Phyllis Bide, rambler, kissé kusza, kissé levélvesztett, apró bájos virágokkal. Mögötte a szomszéd kevésbé bájos kertrészlete.


A gyönyörűséges örökzöld magnólia, Magnolia grandiflora



Abélia, tárnicslonc. Örökös szívem csücske, a csodás habitusával, a folyamatos virágzásával, a finom illatával.


Az idén megérett az első datolyaszilva.. Igaz, kényszerérett volt, merthogy az Ember kitette az ablakba az egyik idő előtt lepottyant gyümit. Aztán pár nap múlva kéjes hörgések közepette befalta. (De, előtte megkínált engem is, de mivel tudom, mennyire szereti, nagylelkűen lemondtam róla).

Örülök és köszönöm, ha velem tartottatok, remélem most sem volt haszontalan:)


Petra