2013. május 29., szerda

A kertek királynője (és a többi)

Végre nyílnak a rózsák! Persze az idén semmi sem úgy van, ahogy az elvárható lenne, úgyhogy csak mértékkel, nem tobzódva, vadul.
Be kell valljam, hogy a rózsákról való ismeretem nagy része a Starkl növényküldőre szorítkozik. Vagyis az összes rózsámat tőlük rendeltem, és nem tartottam fontosnak, hogy ennél jobban beleássam magam a témába. Na, jól van, azért még nem kell utálkozni, sőt "lenézni" sem, ugyanaz az aranyos (hobbi)kertészcsaj vagyok, aki eddig.

Rózsának lennie kell a kertben. Legalább egynek biztosan. Hisz kinek a szívét ne dobogtatná meg egy illatos rózsabokor, vízesésként aláomló futórózsa. Ennek ellenére vannak néhányan, akik elhatárolódnak a rózsa ültetésétől, mondván, nem éri meg a sok illat, kellem és báj, mert utálatosak a tüskéi, hamar megbetegszik, és akkor ott áll kopaszon, plusz metszeni kell.
Aztán vannak olyanok, hála Istennek, akiket úgy rabul ejt, hogy nem tudnak ellenállni a rengeteg csábító rózsának, és száznál is több rózsatövet ápolnak, gondoznak szeretettel a kertjükben (aki nem hiszi, menjen föl a rózsás topicra), a többi kertszerető legnagyobb ámulatára és megelégedésére.
Én hozzájuk képest kisinas vagyok, vagy még az sem. A területhez viszonyítva nincs túl sok rózsám, viszont jól választottam, mert mindegyik egészséges, nagyon szép.  A rózsa időigényes növény, ahhoz, hogy szép legyen, valóban többet kell vele foglalkozni, úgy gondoltam, csak annyit ültetek, amennyivel még elbírok.
Igazából többet kellene velük foglalkozni, mert bevallom töredelmesen, nem szoktam végigjárni naponta az elnyílt bokrokat, hogy levagdossam a virágokat.Hébe és hóba. Azért így is gyönyörűek.
A metszésüket viszonylag hamar megtanultam. Minden befele menő ágat levágunk, gyenge és elhalt ágakat tövig levágjuk. Csak kifelé néző rügyre metszünk. Nyilván másként bánunk a talajtakarókkal, a futórózsákkal és a bokorrózsákkal is. Mivel nekem e két utóbbi van, elég könnyű dolgom van. A bokorrózsákat leginkább ritkítjuk, én egyfajta gömb alak kialakítására törekszem, hogy mindig alul is legyen virág, és aztán fölötte is, szóval, hogy ne legyen kopasz a bokor.

Permetezni nem szoktam. Ha tetvesednek (ez minden évben előjön, kivédhetetlen), akkor durva kesztyűt húzok, bevizezem, vastagon beszappanozom, és óvatosan végighúzkodom a rózsákon. Közben persze megpróbálom a tetveket összenyomni, és bizonyos időközönként lemosom a kesztyűt és újra szappanozok. Maximum még egyszer meg kell ismételni pár nap múlva, aztán eltűnnek.

Télen és/vagy tavasszal szárított marhatrágyát terítek köréjük, és nagyon de nagyon szeretik az erjesztett csalánlevet is. De nemcsak csalánból készíthetünk "teát", lehet cickafarkból, fekete nadálytőből, kinek mi válik be.

De sokat beszéltem, elég is ennyi, mutatom a fotókat. Esőben fényképeztem, némelyik képen látszik is, mármint a minőségén, mert eléggé elmosódott lett. De nem bántam, mert felénk csapadékot akkor láttam, ha kinyitottam a zuhanyt.

Oh, az Éden. Ódákat lehetne zengeni róla, egy csoda. Most második éves, visszavágva két méteres bokra lágyan bókol az előkertben. Gyönyörű, egészséges, haragosszöld levelei vannak, és minden virág egy-egy ékszer. (Tomi kertjében hasonló szívhez szóló zengemények vannak erről a rózsáról, teljesen megérdemelten).






És még mindig Ő, mert nem lehet betelni a látvánnyal, közel kell hajolni, meg kell szagolni, rácsodálkozni a teltségére, a hihetetlenül finom színeire, amiket csak a természet keverhet


Másik nagy kedvenem a gold reef, még mindig csak bimbóban! Elképesztő méretű bokorrá nőtt, egy szabályos nem is olyan kis csokor, telis-teli bimbóval. Egy-egy száron több virág van, úgyhogy egy szár levágásával is kis csokrocskát kapunk. Nagyon tartós virága van. Ilyent igazából más rózsánál nem láttam még (persze nálam nincs túl nagy választék), de akkor is lenyűgözött: Bimbóban egész sötét sárga, ahogy kinyílik ez világosodik, aztán ahogy hervad el, nem lepotyog, hanem föntmarad, mint egy szárított virág. Csuda egy dolog. Ő az egyetlen a rózsáim közül, amelyik nem illatos, de neki még ezt is elnézem.





Milrose, ő volt az első rózsám. Lisztharmatra érzékeny, a képen látszik is, hogy néhány bimbót már elkapott.
Annak idején sövénynek rendeltem belőle, kb. 15 darabot. De a városi lánynak (meg embernek) az udvaros házhoz rögtön kutya is kellett, mégpedig németjuhász, aki az én rózsáimat tavasszal édes, játszani való csontoknak nézte, és minden reggel kiásott és összerágott belőlük párat. Így összesen 5 darab maradt.
Egyébként nagyon szép, kellemes porcelánrózsaszín virága van, nagyon enyhe illattal. Kb 50-60 centire nől meg.







A legillatosabb bokorrózsám, mme valami volt a neve (tudom, jó vicc), telt, lilásrózsaszín virágokat hoz, észvesztő illattal. Meglehetősen terebélyes bokor lett, a tövénél zsálya virágzik.
Mellesleg ha még nem jött volna rá valaki, rózsában is a buja tetszik, tehát a telt virágúak. (Biztos azért, mert én mindig vékony lány voltam, talán így kompenzálok valamit)


Schneewittchen, nagyon egészséges rózsa, a virágok hervadáskor sem barnulnak meg. Könnyen alakítható, nem veszi zokon, ha helyszűke miatt alaposabban megmetsszük.


Romanze, szintén erősen illatos, ciklámen színű virágai vannak.
Ő is hajlamos gombás megbetegedésre, ezért nedvesebb időben télre már elég csupaszon álldogál.



Luzia Nistler, hatalmas, ciklámenszínű illatos virágokat hoz. Az átültetés eléggé megviselte, szegénynek költöznie kellett (természetesen valami más csodanövény miatt), remélem idén összeszedi magát.





Elfe futórózsa, valami egészen különleges, halványzöld árnyalattal van bevonva a fehér rózsabimbó. Az illata is friss, citromos. Őt is átültettem már egyszer (kétszer?), ráadásul a tavalyi tél, s főleg a tavaszi zimankó nagyon megviselte. Idén szép, picivel több napocskától valószínűleg több virág lenne már kinyílva (Ez nem számonkérés volt, de hát mindjárt június van, mi lesz már, napocska?)





Fontaine bokorrózsa. Ő nyílt először, s a legtöbb kinyílt virág rajta van. Bársonyos, piros szirmok, csodás illat, egészséges levelek. Mi kell még?



Egon Schiele első kinyílt virága. Káprázatos, nem? A régebbi bejegyzések között van róla fönt kép, amikor alá kellett tolnom egy talicskát, hogy ne törjön le az ága. Több mint két méter magas és ugyanilyen széles tud lenni, telis-tele virággal. A tavalyi tél őt is megviselte, idén azért szép lesz már nagyon, ugyan alaposan megritkítottam, de ez a bokron már nem látszik meg. Jó lenne , ha az idén is talicskát kéne alátennem....









Uetersener klosterrose. Második éves, tavaly még csak nőtt egy nagyot, nem sok virág volt rajta, idén kárpótol. Telt, imádnivaló virágok, valami könnyű pezsgő színben, finom illattal. A lombja is nagyon szép, egészséges.





Ő lehet, hogy kakukktojás abból a szempontból, hogy a Sieberztől rendeltem. Név nélküli, a legjobb fehér futórózsaként árulták, nem tudom van-e jobb, de soha rosszabbat. Óriási, tömvetelt virágok csodás illattal, mélyzöld, egészséges levelek. Nagyon-nagyon-nagyon szép!





Nahéma. Nem ő a kedvenc rózsám, mert az összes többi sokkal többet produkál, de a legillatosabb.

Ennyi volt a rózsák, nananana, nem futunk sehova, most jön az és a többi. Egyébként rózsákat remélem hozok még, persze ugyanezeket, csak még több virággal.



A díszgyertyának (gaura) nem sok kell, hogy virágozzon. Mellette gólyaorr és kaméleonvirág.



A liliomoknak pár nap, és nyílni fognak, érdekes módon a díszpipacs is tele van még bimbóval. A zsálya ilyenkor valami gyönyörű.



Még mielőtt azt gondolná valaki, hogy ugyanazt a képet hetente berakom, hát nem. Még mindig rajta vannak ugyanazok a virágok, tehát mondhatni elég tartós a virágzása. Bár lehet, hogy ennek a borús időnek köszönhető, én örülök neki.



Bimbós a japánszentfa (nandina)



Bristol ruby rogyadozik a virágok alatt



Ha jól emlékszem carnaval, többszínű virágai vannak, még csak két éves.



Pünkösdi rózsa


A Warsawka bemutatkozása is igen jól sikerül


Ezt csak azért tettem föl, hogy megmutassam, a természet milyen növénytársításokat hoz létre. Először is a különösfű magról kikelt a járda repedésében, és mellette vagy közte a borzaskata. Nagyon szépek így együtt.



Zsálya



Ez itt nem rét, hanem az egyik virágágyásom. Nyílik a borzaskata, és jelenleg ő a főszereplő, nem vitás. Nekem nagyon tetszik


Borzaskata, mentaféle, és egy liliom


Másik szögből


A keleti mák nem ront a hangulaton, ugye?



Zsálya nyílik borzaskatával, vagy fordítva?



Csüngő arany tiszafa, mögötte a macskamenta kékje (az piros az nem pipacs, hanem a fontaine rózsa)



Itea virágai



Érik a meggy!!


Végzetcserje


Bóbitacserje, elvirágzott, ilyen kis pamacsok vannak rajta.



Cserszömörce Kanari. Igazából szebb, mint a piros levelű.



Ugyanaz



Ez egy darab szerb luci, csak tőből elágazik. Először gondolkodtam, hogy levágom, de végül is van hely, hát hadd nőjön.

Ennyi elég is lesz mára, egyre hosszabbak lesznek ezek a séták. Remélem, mindenkinek sikerült kellemes perceket szereznem, várlak benneteket máskor is.


A kertek királynője (és a többi)

Végre nyílnak a rózsák! Persze az idén semmi sem úgy van, ahogy az elvárható lenne, úgyhogy csak mértékkel, nem tobzódva, vadul.
Be kell valljam, hogy a rózsákról való ismeretem nagy része a Starkl növényküldőre szorítkozik. Vagyis az összes rózsámat tőlük rendeltem, és nem tartottam fontosnak, hogy ennél jobban beleássam magam a témába. Na, jól van, azért még nem kell utálkozni, sőt "lenézni" sem, ugyanaz az aranyos (hobbi)kertészcsaj vagyok, aki eddig.

Rózsának lennie kell a kertben. Legalább egynek biztosan. Hisz kinek a szívét ne dobogtatná meg egy illatos rózsabokor, vízesésként aláomló futórózsa. Ennek ellenére vannak néhányan, akik elhatárolódnak a rózsa ültetésétől, mondván, nem éri meg a sok illat, kellem és báj, mert utálatosak a tüskéi, hamar megbetegszik, és akkor ott áll kopaszon, plusz metszeni kell.
Aztán vannak olyanok, hála Istennek, akiket úgy rabul ejt, hogy nem tudnak ellenállni a rengeteg csábító rózsának, és száznál is több rózsatövet ápolnak, gondoznak szeretettel a kertjükben (aki nem hiszi, menjen föl a rózsás topicra), a többi kertszerető legnagyobb ámulatára és megelégedésére.
Én hozzájuk képest kisinas vagyok, vagy még az sem. A területhez viszonyítva nincs túl sok rózsám, viszont jól választottam, mert mindegyik egészséges, nagyon szép.  A rózsa időigényes növény, ahhoz, hogy szép legyen, valóban többet kell vele foglalkozni, úgy gondoltam, csak annyit ültetek, amennyivel még elbírok.
Igazából többet kellene velük foglalkozni, mert bevallom töredelmesen, nem szoktam végigjárni naponta az elnyílt bokrokat, hogy levagdossam a virágokat.Hébe és hóba. Azért így is gyönyörűek.
A metszésüket viszonylag hamar megtanultam. Minden befele menő ágat levágunk, gyenge és elhalt ágakat tövig levágjuk. Csak kifelé néző rügyre metszünk. Nyilván másként bánunk a talajtakarókkal, a futórózsákkal és a bokorrózsákkal is. Mivel nekem e két utóbbi van, elég könnyű dolgom van. A bokorrózsákat leginkább ritkítjuk, én egyfajta gömb alak kialakítására törekszem, hogy mindig alul is legyen virág, és aztán fölötte is, szóval, hogy ne legyen kopasz a bokor.

Permetezni nem szoktam. Ha tetvesednek (ez minden évben előjön, kivédhetetlen), akkor durva kesztyűt húzok, bevizezem, vastagon beszappanozom, és óvatosan végighúzkodom a rózsákon. Közben persze megpróbálom a tetveket összenyomni, és bizonyos időközönként lemosom a kesztyűt és újra szappanozok. Maximum még egyszer meg kell ismételni pár nap múlva, aztán eltűnnek.

Télen és/vagy tavasszal szárított marhatrágyát terítek köréjük, és nagyon de nagyon szeretik az erjesztett csalánlevet is. De nemcsak csalánból készíthetünk "teát", lehet cickafarkból, fekete nadálytőből, kinek mi válik be.

De sokat beszéltem, elég is ennyi, mutatom a fotókat. Esőben fényképeztem, némelyik képen látszik is, mármint a minőségén, mert eléggé elmosódott lett. De nem bántam, mert felénk csapadékot akkor láttam, ha kinyitottam a zuhanyt.

Oh, az Éden. Ódákat lehetne zengeni róla, egy csoda. Most második éves, visszavágva két méteres bokra lágyan bókol az előkertben. Gyönyörű, egészséges, haragosszöld levelei vannak, és minden virág egy-egy ékszer. (Tomi kertjében hasonló szívhez szóló zengemények vannak erről a rózsáról, teljesen megérdemelten).






És még mindig Ő, mert nem lehet betelni a látvánnyal, közel kell hajolni, meg kell szagolni, rácsodálkozni a teltségére, a hihetetlenül finom színeire, amiket csak a természet keverhet


Másik nagy kedvenem a gold reef, még mindig csak bimbóban! Elképesztő méretű bokorrá nőtt, egy szabályos nem is olyan kis csokor, telis-teli bimbóval. Egy-egy száron több virág van, úgyhogy egy szár levágásával is kis csokrocskát kapunk. Nagyon tartós virága van. Ilyent igazából más rózsánál nem láttam még (persze nálam nincs túl nagy választék), de akkor is lenyűgözött: Bimbóban egész sötét sárga, ahogy kinyílik ez világosodik, aztán ahogy hervad el, nem lepotyog, hanem föntmarad, mint egy szárított virág. Csuda egy dolog. Ő az egyetlen a rózsáim közül, amelyik nem illatos, de neki még ezt is elnézem.





Milrose, ő volt az első rózsám. Lisztharmatra érzékeny, a képen látszik is, hogy néhány bimbót már elkapott.
Annak idején sövénynek rendeltem belőle, kb. 15 darabot. De a városi lánynak (meg embernek) az udvaros házhoz rögtön kutya is kellett, mégpedig németjuhász, aki az én rózsáimat tavasszal édes, játszani való csontoknak nézte, és minden reggel kiásott és összerágott belőlük párat. Így összesen 5 darab maradt.
Egyébként nagyon szép, kellemes porcelánrózsaszín virága van, nagyon enyhe illattal. Kb 50-60 centire nől meg.







A legillatosabb bokorrózsám, mme valami volt a neve (tudom, jó vicc), telt, lilásrózsaszín virágokat hoz, észvesztő illattal. Meglehetősen terebélyes bokor lett, a tövénél zsálya virágzik.
Mellesleg ha még nem jött volna rá valaki, rózsában is a buja tetszik, tehát a telt virágúak. (Biztos azért, mert én mindig vékony lány voltam, talán így kompenzálok valamit)


Schneewittchen, nagyon egészséges rózsa, a virágok hervadáskor sem barnulnak meg. Könnyen alakítható, nem veszi zokon, ha helyszűke miatt alaposabban megmetsszük.


Romanze, szintén erősen illatos, ciklámen színű virágai vannak.
Ő is hajlamos gombás megbetegedésre, ezért nedvesebb időben télre már elég csupaszon álldogál.



Luzia Nistler, hatalmas, ciklámenszínű illatos virágokat hoz. Az átültetés eléggé megviselte, szegénynek költöznie kellett (természetesen valami más csodanövény miatt), remélem idén összeszedi magát.





Elfe futórózsa, valami egészen különleges, halványzöld árnyalattal van bevonva a fehér rózsabimbó. Az illata is friss, citromos. Őt is átültettem már egyszer (kétszer?), ráadásul a tavalyi tél, s főleg a tavaszi zimankó nagyon megviselte. Idén szép, picivel több napocskától valószínűleg több virág lenne már kinyílva (Ez nem számonkérés volt, de hát mindjárt június van, mi lesz már, napocska?)





Fontaine bokorrózsa. Ő nyílt először, s a legtöbb kinyílt virág rajta van. Bársonyos, piros szirmok, csodás illat, egészséges levelek. Mi kell még?



Egon Schiele első kinyílt virága. Káprázatos, nem? A régebbi bejegyzések között van róla fönt kép, amikor alá kellett tolnom egy talicskát, hogy ne törjön le az ága. Több mint két méter magas és ugyanilyen széles tud lenni, telis-tele virággal. A tavalyi tél őt is megviselte, idén azért szép lesz már nagyon, ugyan alaposan megritkítottam, de ez a bokron már nem látszik meg. Jó lenne , ha az idén is talicskát kéne alátennem....









Uetersener klosterrose. Második éves, tavaly még csak nőtt egy nagyot, nem sok virág volt rajta, idén kárpótol. Telt, imádnivaló virágok, valami könnyű pezsgő színben, finom illattal. A lombja is nagyon szép, egészséges.





Ő lehet, hogy kakukktojás abból a szempontból, hogy a Sieberztől rendeltem. Név nélküli, a legjobb fehér futórózsaként árulták, nem tudom van-e jobb, de soha rosszabbat. Óriási, tömvetelt virágok csodás illattal, mélyzöld, egészséges levelek. Nagyon-nagyon-nagyon szép!





Nahéma. Nem ő a kedvenc rózsám, mert az összes többi sokkal többet produkál, de a legillatosabb.

Ennyi volt a rózsák, nananana, nem futunk sehova, most jön az és a többi. Egyébként rózsákat remélem hozok még, persze ugyanezeket, csak még több virággal.



A díszgyertyának (gaura) nem sok kell, hogy virágozzon. Mellette gólyaorr és kaméleonvirág.



A liliomoknak pár nap, és nyílni fognak, érdekes módon a díszpipacs is tele van még bimbóval. A zsálya ilyenkor valami gyönyörű.



Még mielőtt azt gondolná valaki, hogy ugyanazt a képet hetente berakom, hát nem. Még mindig rajta vannak ugyanazok a virágok, tehát mondhatni elég tartós a virágzása. Bár lehet, hogy ennek a borús időnek köszönhető, én örülök neki.



Bimbós a japánszentfa (nandina)



Bristol ruby rogyadozik a virágok alatt



Ha jól emlékszem carnaval, többszínű virágai vannak, még csak két éves.



Pünkösdi rózsa


A Warsawka bemutatkozása is igen jól sikerül


Ezt csak azért tettem föl, hogy megmutassam, a természet milyen növénytársításokat hoz létre. Először is a különösfű magról kikelt a járda repedésében, és mellette vagy közte a borzaskata. Nagyon szépek így együtt.



Zsálya



Ez itt nem rét, hanem az egyik virágágyásom. Nyílik a borzaskata, és jelenleg ő a főszereplő, nem vitás. Nekem nagyon tetszik


Borzaskata, mentaféle, és egy liliom


Másik szögből


A keleti mák nem ront a hangulaton, ugye?



Zsálya nyílik borzaskatával, vagy fordítva?



Csüngő arany tiszafa, mögötte a macskamenta kékje (az piros az nem pipacs, hanem a fontaine rózsa)



Itea virágai



Érik a meggy!!


Végzetcserje


Bóbitacserje, elvirágzott, ilyen kis pamacsok vannak rajta.



Cserszömörce Kanari. Igazából szebb, mint a piros levelű.



Ugyanaz



Ez egy darab szerb luci, csak tőből elágazik. Először gondolkodtam, hogy levágom, de végül is van hely, hát hadd nőjön.

Ennyi elég is lesz mára, egyre hosszabbak lesznek ezek a séták. Remélem, mindenkinek sikerült kellemes perceket szereznem, várlak benneteket máskor is.