2014. szeptember 25., csütörtök

Szeptemberi hangulatok

Az idei szeptember fontos dátum, Iduskám első osztályos lett. A kert kissé háttérbe szorul emiatt, de maga a kert ezt már nem fogja megsínyleni, nekem fog hiányozni, ugyanakkor remek dolog egy kis emberkével felfedezni a világot.

Ha szeptember, akkor eljött az örökzöldek ültetésének és átültetésének ideje. Ez a legmegfelelőbb időpont, ilyenkor még van rá idő, hogy télig begyökeresedjenek. Mondanom sem kell, hogy az idén is volt átültetnivalóm, főleg a leendő rózsák miatt.

A kert színeiben még nem igazán látni az őszt, de a hangulata már itt van.



A datolyaszilvafán színesednek a gyümölcsök. Sőt, tegnap megettem az idei első datolyaszilvát, ami elég korainak tűnik.
Megláttam a gyönyörű, világító narancssárga gömböt, és felugorva leszedtem. Jobban mondva, lepottyant, és akkor vettem észre, hogy a hangyák már megkezdték. Fene a fülüket, elhiszem, hogy felmásztak a magasba ezért a csodáért. Úgyhogy igazából meg kellett osztoznom velük, a már megkezdett felét megkapták, a többi az enyém volt. Zengjek róla ódákat?:) Hihetetlen finom, semmihez sem hasonlítható élvezet, aki teheti, ültessen a kertjébe, ennek az ideje mondjuk inkább tavasszal lesz.



A varjúháj már pompázik egy ideje.
Nagy felfedezést tettem:) Csak a fiatal varjúhájaim levele vörös. "Öregkorukban" szimpla zöldek lesznek. Ettől függetlenül nagyon igénytelen, nagyon hálás és nagyon mutatós évelő.











A hortenziák virágai valami különleges őszi színt vettek fel, varázslatosan szépek így is.














Tárnicslonc, virágzik ezerrel, és ebben majd csak a nagyobb fagyok fogják megakadályozni.



Nagyon szeretem a habitusát is, a lágyan lehajló ágait, az apró, halvány rózsaszín harangocskákkal. Egy ekkora méretű  bokornak már határozottan fűszeres illata van.

















Rhapsody in Blue, pár hetes szünet után telis-tele van bimbóval. A virágok mérete nem nagy, de a színűk hihetetlenül különleges.

Igazából az ellenállóságukkal kapcsolatban félek, korai még nyilatkozni, mint a képen is látszik, egy beteg levél sincs rajta, annak ellenére, hogy permetezve nem lett.






A Gentle Hermione austin rózsa hatalmasat nőtt, a virágzást nem vitte túlzásba, most vannak rajta bimbók, úgyhogy még nyílni fog. Maga a bokor nagyon egészséges.


A Warsawska Nike klemátisz őszi másodvirágzása.



A kínai szellőrózsa szinte teljesen eltakarja már a kis kerti padot. Végtelenül hálás évelő, ha megfelelő termőhelyre kerül: félárnyékos helyet, jó talajt szeret, így öntözés nélkül is gyönyörűen fejlődik.

A tarkalevelű fagyalt már nyírnom kell, hogy kordában tudjam tartani, mellette a ptotinia Red Robin új, piros leveleivel. Szeretem az ilyen már beállt részeket, kicsit úgy néz ki, mintha semmi közöm nem lenne hozzá, magától alakult volna így:)


Ezt muszáj! Kár, hogy az illatát nem lehet, valami elképesztő gyantás illatot áraszt, jövet-menet érezni lehet.

Sokáig vártam, hogy a kertben végre "erdei" illat legyen, a kert mérete miatt azért ez nem ment olyan gyorsan, de az első részen határozottan  érezni már.

Ja, és ha már szeptember, akkor tudjátok, most kell ültetni a cupressus arizonica fastigiata glaucát, és pár év múlva nálatok is ilyen gyönyörű lesz.










Ez a rész az egyik legmutatósabb része az udvarnak, a méretes örökzöldekkel, termetes bokrokkal.




Nyári orgona és vörös levelű hólyagvessző. Ahhoz, hogy ilyen gyönyörűen összehajoljanak, de mégse nyomják el egymást, kb. 2,3-3 méterre kell őket ültetni egymástól.













A hajnalkát nem tudom kiirtani (lehet, nem is igazán akarom), felfutott a holmstrup thujára.

Jól állnak egymásnak:)

















Talajtakarók találkozása:)

Az old gold borókát keresztül-kasul befutja a szőnyegmadárbirs.

Vannak dolgok, amik akkor a legszebbek, ha hagyjuk őket. Ezt ha így terveztem volna, talán soha nem lesz ilyen, a természet a legjobb kertész.

Persze azért figyelek ám, néha közbe kell avatkozni, mert a madárbirs finoman fogalmazva agresszívan terjed, és a borókát azért nem szabad elnyomnia.





A szárnyas kecskerágó épp csak színesedni kezdett.













A táskavirág valami félreértésben van, bár több növény is így van ezzel. Na mindegy, az őszi virágzása is szép.


A dudváslonc virágai. Könnyen nevelhető cserje, nem kell megijedni, télen szinte teljesen visszafagy, le kell vágni az elfagyott szárakat, és tőből újra ki fog hajtani.


A Reine des Violettes rózsát éppen két nappal korábban fényképeztem, mint kellett volna:) Így leginkább a habitusa látszik. Hatalmasat nőtt (Ő is tavaszi ültetés), nagyon formás bokor, szürkésszöld levelekkel, lilásrózsaszín, pazar illatú virágokkal. A képen is látszik, mennyire egészséges, az idei csapadékos év ellenére, pedig permetezve nem volt (Csak  a régebbi rózsáim kaptak lemosó permetezést, és a Williams Shakespeare 2000-t permeteztem meg egyszer gomba ellen, az újaktól elvártam, hogy egészségesek legyenek:))




A rózsaszín virágú gaura fáradhatatlanul ontja a virágait. Szereti ezt a helyet, mert már több mint 5 éve megvan, és minden évben egyre szebb lesz.












Felicia, hibrid pézsma rózsa. Nagyon nagyot nőtt, hozzá kell tennem, ez a csalánnal való öntözésnek is köszönhető. Zongorázni lehet a különbséget a csalánt kapó és nem kapó rózsák között. Ugyanis a történelmi rózsasövény rózsái nem kaptak, mivel át akarom ültetni őket.








Korai nyáriorgona. Látta valaki az Addams Familyt? Abban van egy figura, ami csupa-csupa hajból áll ki, majdnem olyan, mint ez a bokor itt.












Az asterek is virágba borultak, hihetetlenül mutatósak tudnak lenni, mindenképpen helyük van a kertben.
Nagyon könnyen nevelhetők, nagyon könnyen szaporíthatók, úgyhogy ha van már bokrunk, akkor tőosztással sok-sok bokrocskánk lehet.













A Cardinal Hume rózsa  közel két méteres szárakat növesztett, úgyhogy a három rózsa már bőven össze van nőve. Most kezdenek az alsó levelei sárgulni és foltosak lenni, de ez már el van neki nézve. Egyébként egész nyáron ontotta a virágokat, nagyon örülök, hogy ültethettem.









"Kicsi gesztenye"


Talán idén már megkóstolhatjuk.















Penelope, hibrid pézsma rózsa.

Valami fantasztikus ő is, tudom nem először mondom, egyszerűen beléjük vagyok szerelmesedve.











Tudom, múltkor azt ígértem, hogy a következő írás a sövényről fog szólni. De szerettem volna ezeket a gyönyörűségeket megmutatni. Majd összeszedem magam, és írok egyet külön a sövényekről is, mert fantasztikus, hihetetlen dolgokat lehet létrehozni velük-belőlük.

Addig is, mindenkinek jó munkát, álmodozást, tervezgetést kívánok:

Petra

2014. szeptember 9., kedd

Őszi rózsarendelés II.

Mivel az időjárás nem ismeri a Holló című filmet, így a benne lévő idézetet sem ("Örökké nem eshet"), így nálunk már megint esett és esett, és eszméletlen mennyiségű eső esett. Ezért aztán, na meg azért is, mert bár minden évben reménykedem, hogy az allergia és én végre elválunk egymástól, ez idén sem történt meg, így hát náthás vagyok, egyszerűen nem volt erőm fényképezni. Így az egyszerűbb utat választottam, bemutatom a Lottumos rózsarendelést, a sövény meg ráér a következő bejegyzésben is:)

Soha nem gondoltam volna, hogy külföldi kertészetekből fogok rózsákat rendelni, de immár rutinos rendelő vagyok. Persze könnyű nekem, mert a Tuinlottumos rendelésem abból áll, hogy nagyon kedves kertészbarátnőmnek bemondom, hogy mit szeretnék, Ő pedig megrendeli, a végén pedig fizetek. Így azért egyszerű, igaz?
Mivel a holland Tuinlottumnál kb. fele áron vannak a rózsák, mint a Schultheis-nél, így, amennyiben van a kínálatukban a keresett rózsa, akkor tőlük érdemes megrendelni. Nagyon egészséges, erős töveket küldenek ők is.

És akkor íme:


Agnes, egy rugosa rózsa.
Közel kétméteres bokor lesz, nagyon szívós, alkalmi ismétlődő virágzással.

A kert hátsó részén még mindig van olyan rész, ahol nincs sövény, oda szeretnék rugosa és vad rózsákból ültetni, az Agnes lesz az egyik.










Közelről ilyen szépséges. Biztosan nem csak én vagyok így, de igenis elhiszem a képeknek, hogy ugyanilyen csoda lesz az én kertemben is, csak meg kell vennem, és el kell ültetnem:)




Rosa dupontii,  egy nagyon régi rózsa, Franciaországból származik, 1817 előttről. Állítólag Jozefin császárnő malmaisoni kertjéből származik.

Erőteljes, akár 2,5 méter magas, terebélyes bokor lesz, eltűri a soványabb talajt is. A virágai 6 cm körüliek, egyszerűek, édes illatúak.
Ősszel narancssárga csipkebogyókban gyönyörködhetünk.





Ő is egy hibryd musk, vagyis hibrid pézsma rózsa, már nem is lepődöm meg, úgy látom, a vonzalom kölcsönös:)

Szintén a sövénybe lesz ültetve, egyébként erre a legalkalmasabb, esetleg vegyes szegélyágyba is ültethetjük. Nyár derekán virágzik.














Roseraie de L"Hay, hibrid rugosa bokor, erőteljes, több mint két méter magas lesz. Nagy megelégedettségemre olyanokat olvastam, hogy az egyik legszebb rugosa rózsa, nosza, ide vele a kertembe:)
Nyáron és ősszel is virágzik, a mostoha időjárást is elviseli, ősszel sok-sok termést hoz, és a lombja vörös színű lesz.







Elég erőteljes színe van, a virágok 10 centi körüliek, erős illatúak.

Ő is a sövénybe lesz ültetve. Állítólag elég sok gyökérsarjat hoz, ezt az ültetésnél vegyük figyelembe, mert van, amikor ez jócskán zavaró tényező.











Henri Martin, egyszer, nyár derekán virágzó Moss rózsa, magassága 2 méter körül lesz.
A virágok tömveteltek, 8 cm körüliek, édes illatúak, a csészét és a kocsányt mirigyes szőrök borítják.

Jó télálló rózsa, nagyon gazdag virágzással. A könyvem szerint  legjobb háromlábú állványon, piramisszerű rácson nevelni, hogy a virágzó szárak zuhatagként omolhassanak alá. Közvetlenül virágzás után kell gyengén megmetszeni.



Egy közeli kép Henri Martinról.

Ezt a gyönyörű rózsát a folyton virágzó rózsasövénybe fogom telepíteni, kakukktojásnak. Muszáj olyan helyre tennem, ahol látható és szagolható lesz őkegyelme.











Jenny Duval, gallica rózsa. Egyszer virágzik, magassága kb. 1,5 méter lesz.
Erőteljesen sarjadzik.

A történelmi rózsasövény új tagja lesz.












Nagoyn kíváncsi leszek, mert a képeken egyszerűen gyönyörű ez a lilás szín, amint átmegy a halvány rózsaszínbe.

Mint a gallicák általában, ő is jó téltűrő rózsa.











A folyton virágzó sövény egyik oszlopos tagja lesz ez a hibrid pézsmarózsa, a Sourire d Orchidee.
Magyarul mosolygó orchidea.
Cserje alakú, két méter körüli rózsa, halvány rózsaszín virágokkal.











Szintén a folyton virágzó sövénybe kerül ez a Noack rózsa, Westpol nevezetű. Annyira ismeretlenek (én is PP-től hallottam róluk), hogy alig találtam a neten képet.

70-80 centi magas lesz, nagyon egészséges, egész nyáron virágzó rózsa.






Lykkefund, rambler. Dániából származik, igen-igen télálló, egészséges, majdnem tövistelen rózsa.
Egyszer virágzik, de akkor aztán nagyon:)

Nagyon nagy lesz, akár hat méterre is megnőhet, és fogalmam sincs, hova fogom ültetni.










Egy közeli fotó: egyszerű, illatos virágai vannak.

Kíváncsi leszek, hogyan boldogulok velük, Ő a második rambler a kertbemben (az első a Félicité Perpéteu, már most két méteres).
Peter Beales szerint erdei kiültetésre is alkalmas, egyébként sem fér el máshol, csak a hátsó részen.










Phyllis Bide. 2,5-3 méter magas futórózsa, erőteljes, meglehetősen laza ágszerkezettel.
Virágai kicsik, 5 centisek, kecses virágzatban nyílnak. Dús lombozatú.

Nyáron és ősszel ismétlődően virágzik.
Szoliterként javasolják, hogy szépségét ne homályosítsák el nála mutatósabb fajták.
Igen, vannak nála mutatósabbak, én viszont odavagyok ezekért a kecses virágú rózsákért. Szerintem tüneményesek.







Azért van aki ilyen is tud csinálni vele:)

Én a felével is elégedett leszek.

Állítólag eltűri a soványabb talajt és a félárnyékot is.















Hát, ennyi lenne a Tuinlottumos rendelés, ja és még két angol rózsa, a Grace és a Lady Emma Hamilton.

Ha az időjárás is úgy akarja (mára még jó időt mondott), akkor lassan elő lehet készíteni a helyüket, szárított marhatrágyát venni, hogy jól tudjanak indulni, és jövőre már a saját képeimmel dicsekedhessek.


Örülök, ha velem tartottatok:

Petra