2014. május 26., hétfő

Rózsák és illatok

Nagyon vártam, hogy nyílni kezdjenek a rózsák. Egy kicsit türelmetlenebbül az újakat, de talán egyforma örömmel mindegyiket.
A vihar elvonultával félve mentem ki a kertbe, kidőlt fákat, letört ágakat, földig vert bokrokat vizionálva.
"Csak" a datolyaszilva egyik nagy ága tört le, amit azért nagyon-nagyon sajnáltam. Hiába az épület védelme, az inkább a mínuszok ellen van, a szél még nagyobb erővel csap le. Hozzáteszem, a datolyaszilvának eléggé törékenyek az ágai, azért ezt már tapasztaltam.
Szóval, a rózsák: Viszonylag későn kezdtek nyílni, úgyhogy a nagy eső nem tett kárt törékeny szirmaikban.
De beszéljenek helyettem a képek(na jó, nem helyettem, csak velem együtt):


A Chartreuse de parma bokra. Nagyon széles, váza alakú bokrot nevel, hatalmas, lilás árnyalatú sötétrózsaszín virágokkal. Az illata belengi a fél udvart, jövet-menet beleszippant az ember. Nagy, fényes levelei vannak. Delbard rózsa, és a jóval magasabbra-szélesebbre nő, mint amit pl. a helpmefind-on írnak róla. Megvan ez jó 1,5 méter magas és legalább olyan széles.


















Ilyen nagyméretű, igen-igen tömvetelt virágokat hoz. A levelei is nagyok, fényes sötétzöldek.

Romanze rózsa, Tantau. Ő csak vasárnapra nyílott ki. Egészen világító ciklámen rózsaszín, nagyméretű, telt, de nem tömvetelt virágai vannak. Néhány helyen azt írják róla, hogy nagyon ellenálló, én ezt nem tudom megerősíteni, feketefoltosságra rendkívül érzékeny. Képes nyár közepére egyszál csupaszon ácsorogni, amíg vissza nem vágom jó erősen, és hozhat újra egészséges leveleket. (Kíváncsi vagyok, az idei lemosó permetezés jelenteni fog-e valamit). A helpmefind szerint nincs, vagy kicsi az illata, hát nem, ez bizony nem igaz. Nagyon erős, nagyon kellemes illata van.

A Schneewittchen rózsa is hétvégén kezdett el virágozni. Ez egy Kordes rózsa. Nagyon szép, nagyon egészséges, metszéstől függően hagyhatjuk nagy bokornak is, de elviseli az erőteljesebb visszavágást.
Nemcsak bimbóban, kinyílva, hanem elvirágzáskor is hófehér rózsa, kellemes illattal.








Eden, hatalmas, tömvetelt virágok, a színe szinte mindegyiknek más és más. Illata nincs, ennek a rózsának ezt el kell nézni. Viszont ez az utolsó év, amit valahogy ki kell bírnia támaszték nélkül, lehet, így is utálnak már az utcában, mert csak guggolva lehet elmenni a kerítésünk előtt. De hát nincs szívem levágni azt a gyönyörű, virágokkal teli ágat!


Közelebb, még közelebb...  Méltán ültetik egyre több kertbe.


A díszpipacsokat azért megfektette a szél meg az eső, úgyhogy nyílnak a liliomok között, a zsálya között, a macskamenta között....















Ezek a datolyaszilva virágai. Gondoltam, megörökítem őket...:)


Ő a William Shakespeare2000 David Austin rózsa. Én naív azt hittem, ráérek a támasztékokkal őszig, következő tavaszig, hát nem, hatalmasat nőtt, bokrosodott, és telis-tele van bimbóval.

Szintén Austin rózsa, St. Swithun. Teljesen le vagyok nyűgözve ettől a törékeny, bájos szépségtől. Ráadásul mindig is gyengém volt ez a halvány, porcelánrózsaszín.




A Fontaine (Tantau) gyönyörű az idén.
Messziről virítanak a hamvas, sötétpiros virágai. Nagyon egészséges, sötétzöld levelei vannak, a virágok illatosak, nemcsak szépek.  Az enyém most kb. 1,20 magas bokor.










Az Egon Schiele (poulsen) is hétvégén bontotta ki a szirmait, még nem az egész bokor virágzik, csak néhány virág van rajt. Az erőteljes ritkítás ellenére baromi sűrű bokor lett, indulunk kb. másfél méterről, nyár végére biztos nagyobb lesz, mint két méter. Halvány rózsaszín, közepes méretű virágokat hoz, amiknek enyhe, de kellemes illatuk van. A virágok nem túlságosan tartósak, de folyamatosan nyílik. Én nagyon szeretem, büszke vagyok rá, hogy ezen a vacak tenyészhelyen (csákánnyal ültettem anno) évek óta ilyen szépen fejlődik.

Na jó, ezt azért meg kell, hogy mutassam, borzaskaták beindultak, és átvették az uralmat az első udvar nagy ágyásában. Az idén már nem engedem meg nekik, hogy elszórják a magjukat, az ittlévő bokrok és évelők már önmagukban is mutatósak lesznek. Kiszedem őket elvirágzáskor, és elviszem a hátsó nagy ágyásba, ahol viszont igen-igen kellemesen érintene, ha jövőre hasonló képet mutatna, mint a kistesó.

 Uetersener Klosterrose (Tantau). Harmadik éve van nálam, a Starkltól rendeltem. Egészen elbűvölő, pezsgőszínű, tömvetelt illatos virágai vannak. Ha ilyent látok, kész, nekem végem van, engem teljesen levesz a lábamról.

A futtatója egy baromi ronda, öreg vaslétra, de szerencsére nem látszik, mert a rózsa teljesen eltakarja.
Ilyen egészséges lombozata van, és telis-telis-tele van bimbóval. Határozottan az egyik kedvenc rózsám.
Climber rózsa, kb.2-3 méter magasra nőhet.


Egy-egy ágon csokorszerűen hozza a virágait.














Ez a másik szépség a Sieberz Kft-től érekezett pár éve, sajnos név nélkül. Bimbóban fehér, kinyílva némi citromos, rózsaszínes árnyalata van a virágnak, de messziről mégis hófehér futórózsának látszik. Hatalmas, nagyon illatos virágokat hoz, a levélzete is fényes, sötétzöld, igen-igen egészséges. A Sieberzben úgy hirdették anno, hogy a legjobb fehér futórózsa, nem tudom, igazuk van-e, de nem hazudtak.:)

Ilyen a bokor. Ő már a kinti kertben van (Klosterrosével együtt), és a takarására azért ügyelni kell. A kora tavaszi fagyokra is érzékeny, de hát ez ellen sajnos max. a metszőolló az orvosság.
De akkor is gyönyörű.

















Nahéma, Delbard rózsa. Climber,3 méter körül írják, nálam két méternél magasabbra még nem sikerült nőni.
Halvány rózsaszín, nagyon illatos virágai vannak. Ő az a rózsa, amit mégegyszer nem ültetnék a kertbe.
Messze nem virágzik olyan intenzitással, mint a többi rózsa, ráadásul a fővirágzása után van egy naaaagy szünet (mint az iskolásoknak a nyári szünet), aztán virágzik még hébe-hóba.
Hozzáteszem, ez nálam van, lehet, hogy másnál másképp viselkedne. Nekem is van olyan rózsám, amiről mástól csupa-csupa rosszat olvastam, miközben én imádom. Úgyhogy az én kudarcom senkit ne tartson vissza, lehet, hogy nála ez a rózsa lesz a kedvenc.


Austin rózsa, Munstead wood. Na, tőle egyenesen el vagyok ájulva. Igaz, hogy csak akkor tudok rendesen szemezni vele, ha hasra vágom magam, hiszen csak februárban érkezett, szabadgyökerűen, mégis, azt kell mondjam, a legszebb rózsa, amit láttam.
Tudom, a kép nem adja vissza, ezt tudjátok be az én ügyetlenségemnek.
Fantasztikusan szép bimbóból gyönyörű rajzolatú, tömvetelt virágok, hihetetlen bíbor-pirosas színben.
Még jó, hogy hármat ültettem belőle, micsoda gyönyörűség lesznek jövőre már!









Ugye, milyen gyönyörűek?

Austin rózsa, Harlow Carr. Közepes méretű rózsaszín virágokat hoz, ő a BKC-től érkezett, úgyhogy szép bokros már, rengeteg bimbó van rajta, sokat várok tőle.

(Nem is értem, eddig hogy lehettem meg nélkülük, annyira illenek oda, ahova ültetve lettek...)















Harlow Carr közelről. Kb másfél méter magas bokor lesz, és ha így fogja ontani a virágokat, akkor pazar látvány lesz.


Egy másik rózsaszín Austin szépség (na, melyik a kedvenc rózsa színem? igen, a rózsaszín..:) a Mary Rose.
Igazából azt kell mondjam, eddig úgy néz ki, jól választottam mind az angolok, mind a történelmik közül. Persze tudom, még az elején vagyunk. Mégis, azok a rózsák, amik már virágoznak, felülmúlták minden várakozásomat, és igen, vannak olyan szépek, mint a róluk feltett fotók a neten. És most itt vannak, az én kertemben:)

Ez a Cornelia (Gondolkodtam, merthogy elszúrtam a fotózást, úgyhogy bocs Sameria, de fölteszem, hogy beszélhessek róla):  Ő egy hibrid pézsma rózsa. Három pézsmát rendeltem, a Corneliát, Feliciát és a Penelopét (Még egy Eva-t szeretnék, anyum miatt). Ilyen tünci kis bimbókból hozza a kis, na jó, közepes méretű virágait. Nagyon-nagyon kíváncsi leszek rájuk, csupa jót olvastam róluk. Tele vannak bimbóval, az alig harminc centis növénynek a földet érő ágán is három-négy bimbó várakozik.

Gallica rózsa, L'eveque. Ahhoz képest, hogy Ő is februárban jött a Lottumtól, szabadgyökerűen, már 50 centis kompakt bokor, rogyásig bimbókkal. Hát hogy a fenébe ne lennék elégedett....!



Gallica rózsa, Cardinal de Richelieu.
Fáradhatatlanul virágzik a három aprócska bokor. Ha ilyen hosszú a virágzása, akkor azért az bőven kárpótol az egyszeri virágzásért, hiszen már lassan három hete virágzik. Talán Ő nyílott ki elsőnek.









Még egy gallica, még egy bíboros: Cardinal Humé.
Rendkívül bájos virágokat hozott, és a bokrok is szépen fejlődnek, szintén három van belőlük, persze az igazi szépségüket majd jövőre mutatják, de én már így is több mint boldog vagyok.















A történelmi rózsasövényemet ősszel ültethetem máshova. A nagy vihar a fejemre is rákoppintott, hogy gondolhattam ilyen butaságot, hogy szélfogónak ültetem őket. Úgyhogy már kitaláltam, hogy szélfogónak  fagyal lesz ültetve, a történelmiek pedig ívben lesznek ültetve, így egyébként sokkal mutatósabb is lesz.

És ami nem látszik, rengeteg, elképesztő mennyiségű, megszámlálhatatlan csigám van. Tényleg, ebből aztán tudok adni, ha valakinek esetleg...?
Minden nap ölöm őket, de randább látvány nehezen tudok elképzelni, mint amikor fürtökben lógnak a nőszirmon, én meg próbálom úgy kettévágni őket, hogy nehogy hozzáérjek egyhez is. De a millió spanyolon kívül milliárd más nemzetiségű is van, úgyhogy be kell látnom, kevés vagyok így ehhez, úgyhogy Detia.
Ma veszek, szórok, aztán majd beszámolok.

Ti meg gyönyörködjetek a rózsáitokban, élvezzétek a jó időt, az életet.

Petra

2014. május 13., kedd

Nagy esők jönnek

Azt hiszem, az idén nem kell feltenni a slagot a csapra, persze azért ne kiabáljam el.
Tegnap, ahogy hazaértem, ránéztem az Édenre, és beláttam, cselekedni kell. Most vagy késő lesz.
A hatalmas tömege miatt az eső és a szél teljesen kidöntötte egyik oldalra, s ugyan én el tudom fogadni, hogy a kiskaput az idén nem használjuk, mert nem férni be a rózsától, de féltem attól, hogy letörnek az ágai. Így hát belebújtam egy dzsekibe, fogtam a kötözőzsinórt, és nekiláttam a kerítéshez kötni a rózsát. Közben az eső eleredt, de nem ám csak csip-csup, hanem ahogy illik, én meg csak kötöztem, hátamban a nálam magasabb és szélesebb gömb hamisciprussal, fejemre rázva a rózsáról a vizet (nem elég az eső), de végülis sikerült egész pofásan kikötöznöm. Mire befejeztem, az eső is elállt. Elég késő lévén, fiam a lelkemre kötötte, hogy ne nézelődjek odakint, hanem irány befelé. Én meg is ígértem, csak teregetni megyek, szerencsére nem vette észre, hogy a zsebembe tettem a fényképezőt. Azért a teregetést is elintéztem.

A hétre nagy-nagy esőket, és orkánszerű szelet ígértek, örülök is, ahogy kell. Muszáj volt előtte lefényképezni a kertet! Eden.

 Még mindig Eden.

Eszméletlen mennyiségű bimbó van rajta, pártól ugyan megszabadítottam a nagy kikötözés során.
Félek, a nagy szél sem fog jót tenni neki, sőt igazából a túl sok esőt sem szereti, berohadnak a bimbók.

Ilyen szépséges, amikor már jobban ki van nyílva.









És ilyen vajszínű a széle, amikor még bimbóban van.
Ellenállhatatlan.

Viszont tévesen írják illatosnak, max. egy leheletnyi van neki.











Tarkaság, virít a gólyaorr és a macskamenta, de nagyon szép a kaméleonvirág is.
Az örökzöldeknek, és a magnóliáknak adtam keserűsót és vasat lombtrágyában, remélem, örültek neki.


Ez a Starkltól rendelt óriásliliom, azért még mindig nem tudok aláállni, de azért szépen növöget.
A lizinka már több rétegben egymáson fekszik. A napos részt jobban kedveli, raktam belőle bokor alá is, ott is él, de nem szaporodik ennyire.

Nem bírom kihagyni az ilyen képeket. A lemenő nap fényében.

Az örökzöld magnóla- és a klemátisz páros. Szeretem őket így együtt.


A zsálya és a törzses magyal is jól megvannak együtt.


A chartreuse de parma bimbóban. Most nem az eső, inkább a nap kellene nekik.
Nagyon szép rózsa, erőteljes, váza szerű növekedéssel. Csodaszép, tömvetelt erős lilás-rózsaszín virágai vannak, amelyek hihetetlenül illatosak.

Ha a palástfű jól érzi magát, elképesztő nagyméretű bokorrá fejlődik. Az esőcseppek, mint igazgyöngyök csillognak a hamvas leveleken. A sárga virágok csak ráadás. Egyébként zömében mindenhol jól érzi magát, de azért meghálálja a jobb talajokat. Jut eszembe, ebből is tudok adni, és a kaméleonvirágból is, ha valaki szeretne. 
A kaméleonvirág télire visszahúzódik, tavasszal bújik elő, és egyre nagyobb területet hódít meg. Jól elvan a többi talajtakaróval, átszövi őket. Napon a legszebb, mert akkor rózsaszínű a levél széle, árnyékban csak két szín dominál, a sárga és a zöld.


A díszpipacs virágzása évek óta egybeesik a nagy esőzésekkel. Megüt a guta, ha ez a sok ígéretes bimbó kárbavész!


Egy kisebb virágágyást megfelelő növényekkel könnyen teleültethetünk úgy, hogy a gazolásra ne legyen gondunk. Ezt már csak a nagy virágágyásaimban kell megoldanom:)

A hétvégén, kihasználva a jó időt padcsinosítás volt. Ilyen rikító pi-pi-pirosak lettünk.
A fehér padot Idácskám festette, de rosszul számoltam, úgyhogy kellett még festéket venni, de az már csak az esők után lesz újra festve.


 Írisz. Olyan szépen szaporodnak, egy-egy virágcsokor lett belőlük.

A futtatóból kukucskál a Rhapsody in Blue rózsa. Körülötte macskamenta,  gólyaorr virít. 


Egész pofás ez így. A palló a teherautóhoz kell. Majd. Valamikor.

Meli, ezt direkt Neked fotóztam. (Na jó, meg azért is, mert egyszerűen imádom). Ilyen szép lesz pár év múlva a nutkád.

William Shakespeare2000. Nem is tudom, szerintem jobb lenne, ha most már várna a nyílással jövő hétig.


Ilyen édes tünci kis virágai vannak a St.Swithun Austin rózsának. 

Szépséges nőszirmok. A rózsaszínbe tavaly voltam nagyon beleszerelmesedve, több helyre is ültettem belőle, idénre csudaszép bokrok lettek számtalan virággal. A sötétbordót pirosként vettem, bimbóban szinte fekete, kinyílva bordó lesz.

A Gentle Hermione is növesztgeti a bimbóit.
Nagy örömmel tölt el, hogy az összes rózsa él és virul, azt viszont nem is álmodtam, hogy az idén már virágot fog hozni a késő télen és tavasszal ültetett szabadgyökerű rózsáim többsége.

Ez ilyen színes ágyás, pedig a borzaskata még ki sem nyílott. Ha van helyünk, akkor néha hagyni kell, hogy a természet legyen a kertész, nagyon bájos dolgokat hoz létre.


Nagyon szeretem a macskamente és a zsálya kékjét. A citromfű nagyon elszaporodott, ilyenkor csuda kis bokrok, virágzáskor is szépek lesznek , de meg kell fékeznem őket, különben elnyomnak mindent.

Fontaine rózsa

Fontaine bokorrózsa, lábánál a citromfű bokrokkal. Idén még így lesz, de aztán a levendulának kell a hely.

Egyre nagyobb, egyre szebb, a csüngő arany tiszafa egy nagyon mutatós örökzöld.

Valódi ciprus. Imádom ezt a hamvas kéket, azt, hogy teljesen igénytelen és télálló, ha mindezt előbb tudom és elhiszem, sokkal előbb kerülnek a kertembe.

Császárfa-ernyő

A Sieberztől vett nevenincs fehér futórózsám. 


Nem, ez itt nem banán, hanem a magnolia tripetala, ernyős magnólia. Teljesen átlagos földbe került, télen nulla takarás mellett (jó , tudom az ide tél nem is volt tél) gyönyörűen hozza az óriási leveleit.

Újabb tündérke, Harlow Car, Austin rózsa

A Patula Miss Kim orgona még mindig virágzik, fantasztikus illata belengi ezt az udvarrészt.


A Lottumtól rendelt télen ültetett munstead wood. Austin rózsa. Teljesen le vagyok nyűgözve tőle.

A pünkösdi rózsák most kezdenek virágozni. (A késői metszés:))

Ennek a rózsaloncnak csíkosak a virágai.

Mary Rose Austin rózsa. Ő a BKC-től jött konténeresként. 

Gyöngyvirágcserje, nagyon nehezen indulnak meg nálam, pedig nem írják különösebben igényesnek. Azért az idén már mutatnak is.


Az imádnivaló kínai viráglonc. És csak virágzik és virágzik és virágzik.

Karl Fuchs deodárcédrus a lemenő nap fényében.

Picea smithiana, himalájai luc friss hajtásokkal. Ő aztán élvezi most az életet, mivel elég csapadékigényes.




Tündérkertjétől vásárolt decemberi ültetésű cardinal de richelieu rózsák.  Le kell hajolni hozzájuk még, mert olyan kicsi bokrok, és hozzák a virágaikat. 

Pinus luchuensis, alakulgat szépen, de azért beletelik még pár évbe, amire fölnézhetek rá.

A Frühlingsduft rózsa csinos piros tüskéket növeszt. Ha már bökős, legalább legyen szép.

dió selyemfenyő, pinus armandii, nagyon lassan akar nekiindulni, tudnám mi a szösz hiányzik neki.



 Magyar tölgy, quercus frainetto. Most már a hátsó részen is mutatósak a fák.

Csüngő japánakác

Ehhez a kis pekándió-gyerekhez majdnem le kellett hasalnom, hogy a tizenöt centijét le tudjam fényképezni.
Abba inkább nem gondolok bele, mikor is fotózhatom a terméseit.

A nagylevelű tölgy, mögötte a megmaradt akácok

Nagyon csinik a douglas fenyők (is) a friss hajtásaikkal.

Ez pedig a Stanwell perpetual  rózsa, ami szintén a spinonissima fajták közé tartozik. Hihetetlenek ezek a piros tüskék.

Kitartás, már visszafelé tartunk, újra az első kertben vagyunk. Nem akarom dicsérni magam, de kifejezetten mutatós ez a "fal".

Az oszlopos ezüstfenyő, iseli fastigiata hamvaskék tűi kellemes kontrasztot alkotnak a holmstrup thujával.
A fenyőt néha megmetszem, mert az ágait különben szétnyomná a hó, amitől az alakja nem olyan lenne, amilyennek lennie kell. A földjét nem árt savanyítani, akkor lesz ilyen szép kék.


Itt már be kellett volna mennem, ugyanis elhangzott a jelzőkiáltás (Édesanyám, jössz már?). Na de az ajtóból visszanézve rájöttem, hogy nem fényképeztem le a datolyaszilvát. Nanemár.
Szóval ilyen hatalmas már, metszés nélkül nem is fog elférni itt, bár szerintem egyébként sem fog neki ártani, hiszen gyümölcsfa. 

Hízunk, hízunk, most még rengeteg van rajta

Egy régi szélkele az ágra akasztva


Nehezen tudok betelni vele, az íveivel, a szépséges leveleivel.

Köszönöm, ha velem tartottatok. Remélem, nem bánjátok, hogy ilyen hosszúra sikeredett.

Vihar és csigamentes szép időt és kertet mindnyájunknak:)

Petra