2013. január 25., péntek

Szép az álmodozás..

Tisztára olyan vagyok, mint egy kisgyerek. Mi-kor lesz már ta-vasz?! Úgy tízpercenként meg tudnám kérdezni. Ja, csak szólok, 5 hét múlva március 01. De szép. Viszont addig is ki kell bírni valahogy.

Nem mintha nem lenne tennivaló egyébként, elvégre még egy hétvégén sem pihentem, hiába nincs a kert, ruhák be a mosógépbe, főzés, takarítás, ruha kitereget, következő adag betölt, mosogatás, sütés, mosogatás, játék a gyerekkel, ruha kitereget, vacsi, mosogatás, fölmosás, fürdés, mese, ájulás.

De annyira hiányzik, hogy kint lehessen dolgozni a kertben, néha szinte fáj. Viszont elhatároztam, hogy nagyon kis rendes leszek, megtervezem hogy hova mi kell még, februárban már magokat ültetek, ha az idő olyan lesz, akkor gazolni is lehet.

Rengeteg dolog van, amit meg kell csinálni, igazából már régen meg kellett volna némelyiket, csak hol idő nem volt rá, hol pénz, hol meg csak a kedv hiányzott. Mármint nem az enyém, hanem a fiúké. Na de az idén!

Először is, az útról teljesen eltűnt a zúzalék kő, tisztára belenyomódott a talajba, úgyhogy elég sáros az udvar. A fagy miatt nagyon mozog a talaj, a teherautó meg szép nagy csapát vágott. Ezért elsőként is kell bazalt zúzalékot venni, már utána is jártam, hol kapható, szerencsére nem messze tőlünk, és szépen meg kell csinálnunk az utat. Ehhez még a tavaszt sem kell megvárni.



Nem találtam másik képet,  itt azért látszik az út, középen a szépen kiégett fűvel. Eredetileg az egész szélessége be volt önte a bazalt zúzalékkal, de középen mindig kigazosodott. Az első pár évben kihúzkodtam őket (a vegyszert utálom), aztán egyik évben elmaradt, a férjem meg elkezdte nyírni. Nem is mutatott rosszul, középen a szép zöld fű (nem minden év olyan aszályos szerencsére, mint a tavalyi), kétoldalt pedig a szürke köves út. Mondjuk fűnyíráskor mindig fedezékbe vonultunk, biztos ami biztos, ki szeretne kokit egy kavicstól?

Azt kell mondjam, hogy nagyon jól bevált a zúzalék, hiszen 12 éve lett leterítve, utána pár hónap múlva kellett ráhozni, és azóta azért bírta. Jó, 2-3 éve már lehetett volna csinálni, mert azóta már nem tökéletes, de akkor is. Miért nem térkő? Amikor mindenkinek mindenhol térkő? Azért, mert a teherautó alá nemtom hány centi vastagon alá kellene betonozni, aztán rá a térkő, annak idején kiszámoltam, horribilis összeg. Hát mennyi növényt lehet azért a pénzért kapni?! Viccen kívül, pazarlásnak tartom, szerencsére a férjem sem gondolta másként, én szeretem a kavics csikorgását, olyan otthonos.

Mint említettem már, elkövettem pár hibát a kertészkedés közben, egyik ilyen a bontott téglák elajándékozása volt. Bizony!  Szégyenlem is az akkori gondolkodásomat, de változtatni már ezen sajna nem lehet. Ami kevés megmaradt, elhasználtam szegélynek, két igen kicsi járdára is futotta belőle.
Viszont kitaláltam, hogy az ágyásokba többfelé is hasznos lenne, jól mutatna járdácska, úgyhogy most vadászom a bontott téglákat.

Mivel a kert váza, mondhatni készen van, több fa már nem kerül a kertbe, néhány bokor azért még igen.
Viszont évelőkből szegényesen állok, biztosan kell vásárolnom is, meg magról nevelni.
Én kis naív pár éve, amikor a hátsó részt teljesen birtokba vettem, úgy gondoltam, hogy oda csak fák és nagy bokrok mennek, és a kialakított batár nagy ágyások is így lesznek megoldva. Micsoda hülyeség! Egyrészt nem is mutat olyan jól, másrészt vagy elnézem a gazokat, vagy egész nyáron kapálhatok.

Persze van jópár évelőm az első udvarban, amit lehet szaporítani, úgyhogy azokat is bevetem. Ott van például a levendula. Az első években a levágott virágokból vagy csokrot készítettem, vagy a rózsák köré terítettem mulcsnak. Két év múlva meglepetten nézegettem, mik bújtak ki a földből. Az előkert is tele lett levendulával, de az egyik legszebb levendulabokrom ez:




Egy csokrot fölakasztottam a féltető gerendájára, hadd illatozzon. A bokor ott él, abban a szűk kis vágatban, még soha nem locsoltam, földje annyi van, amennyit a szél bevitt oda, na meg söpréskor odakerül.
Ez a kép talán a második évében készült, de azóta is él, ugyan már nincs ilyen szép, mert a kutyák szeretnek ráülni, viszont ékes bizonyítéka annak, hogy a levendula a sovány, tápanyagban szegény talajt kedveli.




Nemcsak a levendula-rózsa, de a levendula-liliom páros sem rossz, ugye? Egyébként nagyon szépek tudnak lenni a növénytársítások, akkor is, ha spontán jönnek létre.

Szóval, mivel levendulám aztán van, dögivel, a magját elvetem, a pici levendulákat pedig kint is elültetem, ott is van száraz, napos rész (jószerint egyenlőre csak az van).

Egy másik kedvenc, ami ugyan nem napos helyre, hanem inkább bokrok árnyékába fog menni, az a hunyor.
Szerencsére nagyon sok hunyorgyerek van minden évben egy-egy nagyobb bokor alatt, eddig legtöbbet elosztogattam, most majd szépen átültetem őket. Végül is van hova.



Olyan gyönyörűek, és vágott virágnak is szépek, habár én nem szedek virágot a vázába, de a temető az kivétel.

A rossz helyre ültetett erdei tündérfürt átültetésekor remélem sikerül több kicsi tündérfürtöt csinálni, de ez akkor fog kiderülni.
A pünkösdi rózsát viszont biztosan lehet tőosztani, úgyhogy abból is lehet majd hátraültetni.

Pár hete elkezdtem a neten rózsafuttatókat nézni, úgy szeretnék egy szép rózsakaput. Már azt is kitaláltam, hogy New Dawn rózsát ültetek mellé, milyen szép lesz, ha befutja, mi meg majd mászkálunk alatta az Idussal. (Mellesleg jó magasat kell csinálni, mert a "pici" fiam 194 cm).
Aztán eszembe jutott, hogy miért is kellene nekem csomó pénzt kiadnom bármire is, amikor hátul az akácost úgyis meg kell ritkítani? Vannak köztük szép emberes példányok, azokat fel lehet használni rózsakapunak, sőt még hintát is lehet csinálni a kislánynak. Az akác kivágását valamikor januárban, fagyosabb hétvégén meg kellene ejteni, a többi munka már jó időben fog történni.

Ezek közül jónéhány férfit kíván, de a fiúk azt mondták, hogy na igen, ez már szeretik, nem ám a vizet hordani! (Pedig milyen szép vállakat tud az csinálni, ha naponta 25-ot kell fordulni két 20 literes vödörrel egy akkora kertben, mint a mienk!)

Egyébként a tavon is elgondolkodtam. Merthogy milyen szép volt, mielőtt a tudjukkik miatt meg nem utáltam. Persze most nem az első udvarba kerülne, hanem ki, hátra. Ezt még nem említettem a fiúknak, biztos totál kiakadnak rajta, hogy egyszer már kiásattam egy szép nagy gödröt, aztán betemettettem, most meg újra....? Szeretik, ha tudom hogy mit is akarok.

Ugyanakkor egy ekkora udvarba szinte kívánkozik egy tó. Tavacska, szépen hullámzó vízzel, gyönyörű tavirózsákkal, brekegő békákkal. Legfeljebb nemcsak követ használok a szegély eltüntetésénél, hanem vastagon körberakom patkányméreggel is.


4 megjegyzés:

  1. Téglaügyben nézz körül a jófogás.hu-n, érdemes.

    VálaszTörlés
  2. Szóval magától is nő a levendula. Ezt jó tudni bár már titkon reménykedtem benne. Azért én is vetek magot bentre, biztos, ami biztos, de ezentúl figyelek a magoncok előbukkanására is a kertben. Nagyon szép a liliom-levendula párosod, talán még jobban is tetszik, mint rózsával, a rózsa túl nagy a levendula mellett nekem, de a liliommal szépen összesimulnak.

    Azért hallom, az indulat patkányékkal szemben még nem csendesedett.:)
    (Jó könnyű nekem itt somolyogni a bajszom alatt nem az én kalandom volt...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony ám, magától is nől, viszont azt olvastam, hogy hideg kell ahhoz, hogy a magok meginduljanak. Valószínűleg ezért csak a második évben keltek ki a levenduluszok.

      Vicces módon rózsa mellé nem is ültettem még levendulát, oda inkább gólyaorr és zsálya került.

      Te, ha tudnád, hogy abban az időben hogy ráállt a szemem a patkányszarra, hihetetlen. Mindet kiszúrtam. Szerencsére a Nagy Irtás óta nem látok, annak ellenére, hogy a szomszédok elköltöztek, és akkora kupi van mellettünk, hogy nincs rá szó.

      Törlés