2014. december 23., kedd

Mindigkert

Már egy hete, hogy a képeket készítettem a kertben, azóta azért lehullott még pár levél:) De az én elfogult tekintetemnek most is és mindig szép a kert, köszönhetően a sok örökzöldnek, de a lombullatók is olyan változatos színeket, formákat produkálnak, nélkülük nem az lenne a kert, ami. És a rózsák... A bolondok még most is bimbósak, nyílnak, a történelmik pedig talpig lombosak, némelyikük szépen színesedik.



A datolyaszilva fogyatkozik rendesen, most már lehet szedni, ugyan újfent elkövettük azt a "hibát", hogy egy csomót leszedtünk félig éretlenül, de egyszerűen nem lehet megállni.











Az ilyen gyönyörűségeknek köszönhető (oszlopos kék valódi ciprus), hogy a kert télen is él. Ráadásul ez egy igen gyorsan növekvő örökzöld, úgyhogy hamar látványos eleme lesz a kertnek. Én a magam részéről nem tudok betelni vele:)
















A Red Robin photinia is nagyon mutatós, újra jelentős már a mérete (3 éve csúnyán visszafagyott).


















Kicsit fakóbb, színtelenebb, de mindig mutatós





Elfe, most kicsit sárgásabb tónusú a virág, és ha melegebb az idő, akkor ugyanolyan pompás illata van, mint nyáron.

















Egy másik szögből, most az örökzöldek dominálnak, a lombullatók kissé háttérbe szorulnak.





Az Utersener Klosterrose valami hatalmasat nőtt, és gyakorlatilag talajtól tele van levéllel. Nagyon egészséges rózsa. A támrendszerét bővíteni kell, hogy a hosszú ágakon szépen tudjon virágozni.




































A Nahéma még mindig ennyire tele van bimbóval-virággal.













Egyébként a Lottumon és a Schultheis-en kívül Lengyelországból is rendeltem rózsákat,
még pedig a következőket:   Darlow Enigma
                                           Route 66
                                           Katy Road Pink
                                           Little Butterfly

Majd a hosszú téli esték valamelyikén közelebbről is bemutatom őket.




A naspolya is kínálja a gyümölcseit.
















Dudváslonc, még mindig tele van virággal













Perzsafa, a lilás-bordó árnyalat az idén már biztos elmarad, de így is gyönyörű színfoltja az őszi kertnek.


A Felicite Parmentier bokra




















A Munstead Wood még mindig fáradhatatlanul virágzik, csak most még sötétebbek a virágai.















Szinte feketébe játszó bordó lett, valami káprázatosan szép. De én nagyon elfogult vagyok ezzel a rózsával, amit azért megmagyaráz, hogy ugyan kora tavaszi szabadgyökerű ültetés, mégis kora nyár óta egyfolytában virágzik. Még most is.



Jacques Cartier bokra

















és virága














Ilyenkor ősszel-télen roppant mutatósak a füvek, és ilyenkor döbbenek rá, hogy elég kevés van belőlük.













Hétjófiú cserje hatalmas levelei, gyönyörű kis ékszer a kertben, kár hogy meglehetősen ritka:)




A komlósgyertyán egy hete még alig-alig színeződött, ebben a pár napban azért sárgábbak lettek a levelei, és lassan-lassan hullatni kezdte őket.

















Utolsónak hagytam a legszebb színt produkáló kis cserjét, a diervillát. Még ma is van rajta levél, szinte lángol a bokor. Kis kertekbe is gyönyörűen beilleszthető, mert kb. 1 méter magas lesz, igaz, hogy szélességre meg a duplája, tehát inkább széltében kell helyet találnunk neki. Nyáron sárga virágokat hoz, egészséges, igénytelen cserje.


És most, hogy a végére értem, már nincs is más dolgom, mint áldott, békés ünnepeket kívánni mindnyájatoknak! Találkozzunk a következő évben is!


Petra

2014. november 26., szerda

Kis novemberi színes

Azért mégiscsak hosszúra nyúlik ez az ősz, és ha nem is teljesen, de valamennyire ki tudott bontakozni.
Jónéhány fa és bokor már csupaszon ácsorog, néhányan viszont még tartják magukat. És vicces módon a rózsák is, virágoznak, bimbót hoznak, a történelmiek pedig úgy viselik a lombjukat, mintha nyár lenne.


A datolyaszilváról szó szerint lefolyt a levél, a narancssárga gyümölcsök messziről virítanak, mint apró töklámpások.












Kicsit közelebbről...



És még közelebbről.
Hatalmas gyümölcsöket hozott, és úgy sajnálom, hogy kb. a felét már lelegeltük a fáról.

Most már nagyon kell figyelni, folyamatosan lehet szedni és enni.











A fűszercserje aranysárga levelei zömmel még tartják magukat, de most, hogy tényleg bejött a hideg, már csak napok kérdése, és ő is csupaszon ácsorog.












Abélia forever...:)















Meg egy másik szögből is. Tulajdonképpen már majdnem teljesen elvirágzott, de a virágzás után fennmaradó kis "tokok" is nagyon mutatósak.

(Böbő, van már egy rózsaszín virágúm is, de még iciri-piciri. Kíváncsi leszek, hogy habitusban egyformák lesznek-e?)








Davidia, Galambfa.  Gyönyörűen színesedik ősszel.





















A császárfa tele van ígéretes bimbókkal. Ha a tavaszi fagyok megkímélik, pazar látványban és illatban lesz részem.













A Nahéma az idén rengeteget virágzott. Most is tele van bimbóval. De sajnos azt kell mondjam, összességében mégsem elég szép. A virágok igen, de a habitusa, a levelek mégsem. Persze azért meghagyom..


Dudváslonc termés. Nagyon mutatós kis bokor, ilyenkor ősszel igazi kis ékszer. Nem is annyira a lombszíne miatt, mivel az tulajdonképpen zöld marad, hanem a késő őszi virágzása és az abból fejlődő gyöngyszerű termések miatt.












Egy kicsit távolabbról fényképezve..
















Úgy látszik, a perzsafa idén ezt a narancsos lángolást mutatja. Már nem nagyon  bízom abban, hogy a levelek bordóra és lilára fognak váltani.













Gyönyörű Munstead wood bimbó.

Ő is tele van virággal és bimbóval.
Tudom, hogy mondtam már, de újra: az egyik legjobb...











Kicsit távolabbról fényképezve látszik, mennyire virágozna még, ha az idő is úgy akarná...




Határozottan őszi hangulatú a kert





















Kivéve az ilyen részleteket:
Jacques Cartier, hihetetlen robusztus rózsa, és a borzaskata is virágzik.















Ilyen erőteljes bokor lett, gyakorlatilag az idén, hiszen Ő is tavasszal érkezett.













Azért ennek a képnek jócskán tavaszias jellege van, a borzaskaták mindenhol kibújtak, jópár helyen talajtakarókánt borítják a talajt.


A Mary Rose ősszel csodás virágzást produkált, egy kicsit fakóbb rózsaszín volt, majdnem enyhe lilás beütéssel, és a bokor is szép egészséges lett.















Ilyen hatalmas levelei vannak a Hétjófiú cserjének. Gyönyörűen színesedik, a virágzása  befejeződött.















A mocsárciprust mintha mindig sütné a nap, csakúgy lángol.




















A hátsó részről egy villantás, milyen aprónak látszik minden. Ki hinné, hogy egy rahedli növény van itt elültetve:)
















Magyar tölgy őszi levelei





A Cardinal Hume is bőszen virágzik még, nagy nagy örömömre.












És befejezésük egy másik nagy kedvenc, Penelopé hibrid pézsma.
















Egyébként zömmel megjöttek a rendelt rózsák, a Lottumos és a Schultheistől rendeltek is már a helyükön vannak. De hogy tényleg mennyire nem tud megálljt parancsolni magának az ember lánya! PP feltett egy újabb címet a rózsás topicba, egy lengyelt, ahol rózsákat lehet rendelni, olyanokat is, amik máshol esetleg nincsenek. A dolog pikantériája, hogy durván két hónapja meg voltam bolondulva egy hibrid pézsma rózsáért, a neve Darlow Enigma, de sehol nem találtam. A Darlow egy hatalmasra növő, folyton virágzó, egyszerű virágó rózsa, ami meglehetősen tüskés. Úgyhogy leginkább sövénybe, vagy legalábbis olyan helyre kell kerüljön, ahol ki tud bontakozni  a mérete, és nem kell félni attól, hogy lépten-nyomon fennakadunk a tüskéken.  Nálam szabadon fog állni, végül is a szomszéd kukoricaföldje felé fog egy kis takarást adni.
Merthogy a  PP által belinkelt lengyel oldalon  megtaláltam! Ezt a véletlent:) És hogy ne utazzon egyedül, rendeltem mellé 3 amerikai rózsát, a Route 66-ot, a Katy Road Pink-et és a Little Butterfly-t. Na. Most persze azt kellene mondanom, hogy itt a vége, most már aztán többet egyet sem, de már most tudom, hogy nem igaz, mert az Eva nevezetű hibrid pézsmát mindenképpen szeretném, ami mellesleg szintén van itt a lengyeleknél, de nem voltam elég figyelmes, későn vettem észre. Majd jövőre.
A héten a kert megkapja az őszi lemosó permetezését is, olajos réz-kénlével, ami jelenleg a gyártók miatt még nincs a boltokban. Legalábbis nálunk. De hét végére ígérték, úgyhogy hajrá.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, kellemes őszi időt, sok-sok kerti munkát mindenkinek:)


Petra

2014. november 7., péntek

Lusta ősz

Kicsit szomorú voltam, hogy az idei ősz, legalábbis színeiben elmarad. Azért nem teljesen. Lassan, lustán őszül a kert, és mivel még napokig nem várható hideg, talán még ki is tud bontakozni.



Az illatos  fűszercserje minden nap aranylóbban virít. Határozottan ajánlott bokor, nagyon igénytelen és mutatós.


















Én csak csorgatom a nyálamat, természetesen a legtetején levők érnek leginkább, ami így félő, hogy előbb fog lepottyanni, mintsem én megkaparintanám. A bátrabbak (férj) éretlenül is nekiesnek.










A kikeleti bangita is felvette az őszi ruháját, bónuszként pedig virágozva illatozik, vagy illatozva virágzik, kinek mi tetszik...:)










Ilyen szépséges, kecses virágai vannak, és az az illat!...




Minden oldalról fotogén

















Ezt ma sem tudjátok megúszni:)


Azért egyszer lehet, hogy veszem a fáradtságot, és megnézem, melyik hónaptól is mutogatom már, kevés ilyen kincs van, meg kell becsülni.












A Davidiia (galambfa) lombja. Nagyon formás fácska lett.



















Ezt csak azért, hogy lehessen viszonyítani: a Rhapsody in blue végső magassága szerintem inkább lesz 1,5 méter, mint nem:)




















William Shakespeare 2000. Ha most, hát most.














Tudom, sok helyen összekötik az őszirózsát, ne dülöngéljen már, mint a részeg ember. Nekem meg úgy tetszik így, a maga természetességében, ahogy összebújik a macskamentával, rózsákkal, klemátisszal.









Az oszlopos tulipánfa egy igazi ékszer. És nem csak az őszi kertben. Tudom, sokszor leírtam már ezt is, olyan kevesen ültetik, pedig ő aztán beilleszthető kis kertbe is, miközben gyönyörködhetünk a varázslatos stilizált tulipán-levelekben.

















Ezen a képen ősz van, a javából: a szárnyas kecskerágó minden évben kitesz magáért.














Tudom, hogy ilyenkor muszáj elájulni tőle, és néhányan legszívesebben rohannának is a kertészetbe, nekem ilyen kell felkiáltással. De vegyük számításba, hogy kb. az év 2-3 hetében ilyen, egyébként egy nagyon átlagos bokor, ami leginkább háttérül szolgálhat. Úgyhogy semmiképpen nem való fő-fő helyre, ősszel úgyis majd kiszúrja az ember szemét:)







Az Egon Schielének pontosan ilyen színűek a virágai, ez egyébként teljesen a véletlen műve.





Magnolia tripetala (ernyős liliomfa)






















A varázsmogyorónak valami elképesztően meleg narancsvörös árnyalatúak ősszel a levelei. Ez még nem a végleges:)

Ha ilyent szeretnénk a kertbe, akkor a savanyú talajon kívül nagy teret is adjunk/hagyjunk neki, mert a metszést nem szereti.







Az idén sem kell lemondani az őszi perzsafa csodájáról
















Akkor is, ha unjátok: Munstead wood, teljesen kinyílva














És félig bimbóban: hát nem tökéletes?
















Őszi színek














Hogy milyen hamar sötétedik! Amikor elkezdtem fényképezni, még világos volt, itt már jócskán sötétedik. Pedig felénél tartok a kertnek:)


Ámbrafa

















Őszi kert fanyarkával, oszlopos gyertyánnal, sárga levelű hólyagvesszővel, borbolyával stb.
A futtatónál a rózsa reine des violettes II. Gyönyörű bokros, kékesszöld levelekkel, virágzás nélkül is mutatós.












Jacques Cartier, robusztus növekedésű  rózsa

















Őszi kertrészlet egy másik szögből





Mary Rose kissé már elnyílva
















És még hibátlanul
















Miscantus





















Diervilla (sárgalonc),  tavaszi ültetés, nagyon szép, hálás kis cserje, a rózsalonc rokona, és hát hasonlít is, rendesen. Sárga virágokat hozott, de ez az őszi lombszín is pazar.











Penelope, hibrid pézsma (imádom, imádom, imádom:)











Bóbitacserje, legeslegújabb szerzemény, remélem, megmarad, mert egyet kinyiffantottam:(



Cornelia, hibrid pézsma, tünci-münci virágokkal

















Legkedvesebb lányom mögött a mamutgyerek...

Idén már messzebbről is látszik (mármint a fa), egy-két év és igen jelentőségteljes lesz. Finoman fogalmazva.

(A lányom már jelenleg is az:)













A Cardinal Hume virágai nem túl nagyok, de csokrosan és egész nyáron nyílnak, tényleg megállás nélkül, folyamatosan. A színüket nem és nem tudja visszaadni a kép, ennél sötétebb bordók.



A habitusa inkább terülő, azért ez már ilyen fiatalon is látszik (tavaszi Lottumos rendelés), testvérek között is kb. 2,5-3 méter széles. (Ez a rész most tavasszal-nyáron-ősszel került jobban beültetésre, úgyhogy inkább kopár még, mint mutatós. Mellesleg élőben szebb.)








A Stanwell perpetual virága. Enyhe, tényleg leheletnyi rózsaszín van benne, aztán inkább fehérnek látszik. Rohadtuk tüskés.













A magyar tölgy levelei is bebarnultak, narancsárgultak
(Ez a kis hölgy követett engem:)



















Idén nagyon nagy kedvencem volt a mocsárciprus. Neki való idő volt, a sok-sok esővel, ölelgetnivalóan hatalmas lett.














És ott, nézzétek csak, a jellegzetes vörösbarna törzs, kezd szélesedni. Annyira szép!
















Egyébként természetesen lázasan átültetek, most már aztán minden tényleg a helyén lesz felkiáltással, na jó, nem olyan sok mindent kell, azt is leginkább a rózsák miatt. Mármint azok miatt a rózsák miatt, amik még meg sem érkeztek. Nem baj, úgysem lenne elég a marhatrágya, még azt is kell vennem:)

Remélem, most is örömmel tartottatok velem, gyönyörű őszt nektek is:


Petra