2013. július 17., szerda

Vidám és színes

Az idén szép a nyár itt Somogyban, süt a nap ezerrel, de csapadékot is kaptunk, nem lehet rá panasz.
A kert végében arattak, folyamatosan érnek a gyümölcsök, pompáznak és illatoznak a virágok, igazi paradicsomi állapotok. Na ja, az undok gazok is szárnyra kaptak (némelyik szó szerint, viszi a szél a vattaszerű pamacsait, hadd legyen belőlük jövőre dupla ennyi), s ha el akar romlani a fűkasza, akkor legjobb, ha ilyenkor teszi. Nem szokta a cigány a szántást, a röpke 3 órás kapálásra ráment a tenyerem.

Van tennivaló bőven, a gazoláson túl az elszáradt borzaskatákat ki kellett már szedni az ágyásból, hátravittem őket, hadd szórják el a magjukat, inkább ők nőjenek, mint a gazok. Aztán a zsályákat is meg kellett metszeni, mert jelen állapotukban már nem igazán szépek, ők is mentek szépen hátra takarni a talajt, és magot szórni. A levendula még hátravan, de már nem húzhatom vele az időt sokáig.

A rózsák újra bimbósak, nemsokára ismét lehet gyönyörködni a virágjaikban és az illatukban. Addig viszont van itt más:


Már tavalyi szerzemény ugyan ez az óriásliliom, de idén virágzott először. Egyenlőre max. a virága óriás(i)



maga a növény még nőhet. De gyönyörű ez a tiszta fehér virág, és sokáig is virágzott, miközben pazar illatot lehelt kert levegőjébe. A madonnaliliomok elvirágzottak, én balga kihagytam a fényképezést, pedig jó lett volna egymás mellé tenni a képeket, hogy miben más a két virág.



Ezek a liliomok a valahai tó helyén levő virágágyás jelenlegi főszereplői.
Szemmel láthatóan jól érzik magukat, mivel igen szépen el is szaporodtak. Szépek, magasak, erősek és ILLATOSAK! Isteni finom illat van a kertben, igazából mindig, csak mindig mástól.



A díszgyertya (gaura) küzd a konkurrenciával, ilyen magasra sehol nem nőtt szegényem.
De a liliomon kívül a különösfű is nagyon elszabadult, finoman szólva. Ez utóbbit meg kell reguláznom újfent.


Tudom, az előző postban is volt róla fénykép. De olyan gyönyörű ez az átok (ez kicsit képzavar, ugye?), hogy megér még egy-két fotót.
Egyébként csak erős idegzetűek ültessék. Vagy nyugdíjasok. Vagy mániákus kertbolondok.
Mert iszonyúan maszatol.


Sorra nyílnak ki a sáslilik, a képen látható élőben sokkal sötétebb. Ő volt az első ültetésem, még a Starkltól rendeltem, szépen szaporodott, úgyhogy több helyre ültettem már szét belőle.


A citromfüvek őrült nagy bokrok lettek, lassan vissza kell őket vágni.
A háttérben a trombitafolyondár ontja a virágait.



Az arany csüngő tiszafa egyre szebb lesz, egyre impozánsabb ez a lágyan bókoló habitus.
Valamelyik kertészetben láttam az alapfajt is (különös, pár évvel ezelőtt az arany változat volt a ritkább, utána meg az alapfajt  üldöztem hiába), ősszel veszek egyet. Már a helyét is kitaláltam, a hátsó részen lesz, a nagy fák alatt. Szerintem gyönyörűen fog mutatni, s nem utolsósorban a teret is elfoglalja.



Virágzik a barátcserje.



A virágokat nemcsak én vettem észre....



Ez a középső kertrész, lassan ez is pofásodik. Az orbáncfű, ha szereti a helyét, meglehetősen terebélyesre tud nőni, ami ezen a helyen mondhatni kívánatos dolog lenne.



Perzsafa, pünkösdi rózsa, sáslilik, annabelle horti, viráglonc, kasvirág, varjúháj élnek békében, megértésben, mondhatni szeretetben.


Imádott deodár-cédrusom. Simogatnivalóan gyönyörű, kecses habitusa mellett egyszer sem tudok elmenni, oda kell menni hozzá, megérinteni, elmondani, mennyire szép.

Egyébként bátran ajánlom mindenkinek, aki szép fenyőt akar a kertjébe ültetni, nyilván, ha megfelelő teret tud biztosítani számára.



Magról vetett lavatera



Örültem neki, mint majom a farkának:)


Nagyon szépek a hortenziák idén, az orbáncfű telis-tele napsárga virágokkal, köztük a bordó sáslili,
eszeveszett szín és illatkavalkád van az udvarban!


Van utánpótlás bőven


Tudom, már ide is raktam föl róla, de ez egy másik szögből való fényképezés. Szép nagyra nőttünk, ugye?
Azt mondtam már, hogy illatos? És azt hogy iszonyúan szemetel?


Annyira imádom, ahogy összeborultak az öreg fenyővel!

Jaj, majd ha már több ilyen összeborulós fám is lesz!


Ez az ágyás a kertészek álma. Ide lábat betenni egyszerűen nem lehet, annyira be van nőve, a liliomok, a különösfű, a díszgyertya, a kaméleonvirágok, a palástfű, a zsálya. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a többi virágágyásom miért nem ilyen?  Hát csak.



Ősszel az elburjánzott növénykéimből majd telepítek át a hátsó ágyásokba is, eljön az idő, amikor én fogok nyerni az undok gazokkal szemben.

Addig is jó időt, jó kertészkedést mindenkinek!



Vidám és színes

Az idén szép a nyár itt Somogyban, süt a nap ezerrel, de csapadékot is kaptunk, nem lehet rá panasz.
A kert végében arattak, folyamatosan érnek a gyümölcsök, pompáznak és illatoznak a virágok, igazi paradicsomi állapotok. Na ja, az undok gazok is szárnyra kaptak (némelyik szó szerint, viszi a szél a vattaszerű pamacsait, hadd legyen belőlük jövőre dupla ennyi), s ha el akar romlani a fűkasza, akkor legjobb, ha ilyenkor teszi. Nem szokta a cigány a szántást, a röpke 3 órás kapálásra ráment a tenyerem.

Van tennivaló bőven, a gazoláson túl az elszáradt borzaskatákat ki kellett már szedni az ágyásból, hátravittem őket, hadd szórják el a magjukat, inkább ők nőjenek, mint a gazok. Aztán a zsályákat is meg kellett metszeni, mert jelen állapotukban már nem igazán szépek, ők is mentek szépen hátra takarni a talajt, és magot szórni. A levendula még hátravan, de már nem húzhatom vele az időt sokáig.

A rózsák újra bimbósak, nemsokára ismét lehet gyönyörködni a virágjaikban és az illatukban. Addig viszont van itt más:


Már tavalyi szerzemény ugyan ez az óriásliliom, de idén virágzott először. Egyenlőre max. a virága óriás(i)



maga a növény még nőhet. De gyönyörű ez a tiszta fehér virág, és sokáig is virágzott, miközben pazar illatot lehelt kert levegőjébe. A madonnaliliomok elvirágzottak, én balga kihagytam a fényképezést, pedig jó lett volna egymás mellé tenni a képeket, hogy miben más a két virág.



Ezek a liliomok a valahai tó helyén levő virágágyás jelenlegi főszereplői.
Szemmel láthatóan jól érzik magukat, mivel igen szépen el is szaporodtak. Szépek, magasak, erősek és ILLATOSAK! Isteni finom illat van a kertben, igazából mindig, csak mindig mástól.



A díszgyertya (gaura) küzd a konkurrenciával, ilyen magasra sehol nem nőtt szegényem.
De a liliomon kívül a különösfű is nagyon elszabadult, finoman szólva. Ez utóbbit meg kell reguláznom újfent.


Tudom, az előző postban is volt róla fénykép. De olyan gyönyörű ez az átok (ez kicsit képzavar, ugye?), hogy megér még egy-két fotót.
Egyébként csak erős idegzetűek ültessék. Vagy nyugdíjasok. Vagy mániákus kertbolondok.
Mert iszonyúan maszatol.


Sorra nyílnak ki a sáslilik, a képen látható élőben sokkal sötétebb. Ő volt az első ültetésem, még a Starkltól rendeltem, szépen szaporodott, úgyhogy több helyre ültettem már szét belőle.


A citromfüvek őrült nagy bokrok lettek, lassan vissza kell őket vágni.
A háttérben a trombitafolyondár ontja a virágait.



Az arany csüngő tiszafa egyre szebb lesz, egyre impozánsabb ez a lágyan bókoló habitus.
Valamelyik kertészetben láttam az alapfajt is (különös, pár évvel ezelőtt az arany változat volt a ritkább, utána meg az alapfajt  üldöztem hiába), ősszel veszek egyet. Már a helyét is kitaláltam, a hátsó részen lesz, a nagy fák alatt. Szerintem gyönyörűen fog mutatni, s nem utolsósorban a teret is elfoglalja.



Virágzik a barátcserje.



A virágokat nemcsak én vettem észre....



Ez a középső kertrész, lassan ez is pofásodik. Az orbáncfű, ha szereti a helyét, meglehetősen terebélyesre tud nőni, ami ezen a helyen mondhatni kívánatos dolog lenne.



Perzsafa, pünkösdi rózsa, sáslilik, annabelle horti, viráglonc, kasvirág, varjúháj élnek békében, megértésben, mondhatni szeretetben.


Imádott deodár-cédrusom. Simogatnivalóan gyönyörű, kecses habitusa mellett egyszer sem tudok elmenni, oda kell menni hozzá, megérinteni, elmondani, mennyire szép.

Egyébként bátran ajánlom mindenkinek, aki szép fenyőt akar a kertjébe ültetni, nyilván, ha megfelelő teret tud biztosítani számára.



Magról vetett lavatera



Örültem neki, mint majom a farkának:)


Nagyon szépek a hortenziák idén, az orbáncfű telis-tele napsárga virágokkal, köztük a bordó sáslili,
eszeveszett szín és illatkavalkád van az udvarban!


Van utánpótlás bőven


Tudom, már ide is raktam föl róla, de ez egy másik szögből való fényképezés. Szép nagyra nőttünk, ugye?
Azt mondtam már, hogy illatos? És azt hogy iszonyúan szemetel?


Annyira imádom, ahogy összeborultak az öreg fenyővel!

Jaj, majd ha már több ilyen összeborulós fám is lesz!


Ez az ágyás a kertészek álma. Ide lábat betenni egyszerűen nem lehet, annyira be van nőve, a liliomok, a különösfű, a díszgyertya, a kaméleonvirágok, a palástfű, a zsálya. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a többi virágágyásom miért nem ilyen?  Hát csak.



Ősszel az elburjánzott növénykéimből majd telepítek át a hátsó ágyásokba is, eljön az idő, amikor én fogok nyerni az undok gazokkal szemben.

Addig is jó időt, jó kertészkedést mindenkinek!



2013. július 9., kedd

Júliusi virágok

Nyár van nyár, dörgés-villámlással, jó sok zuhéval és piszok meleggel. Az ember érzékei ellustulnak, csak néz bele a világba, meg-megbámul egy virágot, beszívja a levegő kissé nehéz, édes illatát, hallgatja a döngicse rovarokat. Aztán észbekap, és a legnagyobb dögmelegben elmegy kapálni a gazokat, megoldva a csöpögtető öntözést az orráról.
Bolond is lenne az ember lánya, ha nem élvezné széles mosollyal ezt a kis birodalmat, amit felépített.

Megint nem tudtam visszafogni magam, úgyhogy sok-sok-sok képet készítettem, íme:


A virágzó selyemakácot lefényképeztem jobbról-balról-középről, közelről és távolról, alulról és .... na jó, felülről csak azért nem, mert még nem megy tökéletesen a repülés:)


Az utcánkban sokan ültettek belőle ki a járda mellé, de ez nem túl szerencsés, mivel igen széles, ernyő alakú koronát növeszt. Így aztán folyamatosan metszegetni kell, amitől ugyan jóval dúsabb, mint a képen látható, viszont alig van rajta virág.



Persze a kis pamacsai potyognak ezerrel, összesöpröm őket, és odaajándékozom valamelyik növénykémnek mulcsnak.


Tulajdonképpen összeborult az öreg lucfenyő és a selyemakác, igen szépen mutatnak együtt. Ha azt hiszitek, ez volt az utolsó kép róla, hát tévedés, de azért tartunk egy kis szünetet.


A liliomoknak csak pár nap kell, és kinyílnak, hatalmas nagyok, szeretik ezt a helyet. Mellettük a díszgyertya kecses kis virágai vannak, ebben a dzsumbujban magasabbra kell nyújtóznia, hogy érvényesüljön.




A blue bird hortenzia virágai kezdenek már fakulni.



Másodéves óriásliliom, a Starkltól rendeltem, igazából még nem nőtt meg olyan nagyra, de a virága, az hatalmas. Nem emlékszem milyen színű lesz, valami világos, az biztos.


Virágzik az örökzöld magnóliám!! Na jó, persze hogy nem, csak befuttattam egy gyenge növekedésű klemátisszal. Szerintem nagyon csinik így együtt.




Szépségesek, a magnólia nagy fényes levelei, és a klemátisz kisebb, tompa fényű levélkéi is szépen harmonizálnak. Tegnap vettem észre, hogy rosszcsont Szofikutya ebben az ágyásban is csinált magának egy gödröt, hajszálnyira a klemátisztól.


Gyönyörűek a kerti hortenziák, ideális nekik a szomszéd ház által beárnyékolt, északi fekvés. Ők még nem az én érdemem, örököltem a kerttel.


Kicsit oldalról




Egy másik bokor virága közelről. Nehéz elhinni, hogy egy időben ezek a szépséges virágok "kimentek a divatból".


Orbáncfű virág-tenger. Ősszel megint szedek fel gyökérsarjakat belőle, és elültetem hátul őket.



Már nem nagyon halogathatom a levendulák visszametszését, érdekes "kétszínű" virágai vannak így, hogy a fele már el van kissé száradva.



Astilbe, jóval nagyobbnak kellene lennie, de annak örüljünk ami van



A különösfű megint elszemtelenedett, győzöm kitépkedni, hogy ne nyomja el a többi növényt




Nandina, japánszentfa virága. Jól látni, hogy foltosak a levélkéi, lehet hogy sok neki az eső. Az idei évben már szép nagyra nőtt.




Tárnicslonc (abélia) szépséges kis harangocskái, egész a fagyokig virítani fog



A galambfa is szépen fejlődik, anyum fája..



Cickafark bokor. Vagy erdő, kinek mi tetszik. Imádni való aromás illatú, tartós virágzású évelő. Szaporítom is, és ültetem hátra-hátra, hadd nőjön minél több.




Be akartam mászni, hogy lefényképezzem a borágót, amit teljesen elfelejtettem, hogy vetettem, de hát könyörgöm, hol az út?



Még mindig nem találom, úgyhogy kénytelen vagyok óvatosan lépkedni a macskamenták, levendulák, miegymások tengerében, aromás illat kíséri minden léptemet



És megvan!! Hát nem bűbájosak ezek a nagyon kék virágfejecskék? Tüneményesek. Annyira örültem neki, hogy kikelt, remélem szeretni fog nálam, és esetleg ezt meghálálja azzal, hogy elszórja a magocskáit.


Ez még mindig Ő, az eső miatt szégyenlősen hajlik a földre



Minden bugás hortim, az idén ültetettek is virágoznak, a limelightról azt hittem, csak jövőre fog bemutatkozni. De hozza a bimbókat!! Izgi, nem?



A sáslilik is rákezdtek, ők is nagyon-nagyon hálás évelők, ráadásul hatalmas választék van belőlük.


Kassziopé hortenzia, nagyon-nagy kedvenc. Tavaszi ültetése dacára ennyi sok virágot hozott. Milyen szép lesz ez majd termetesebben!


Az oszlopos tulipánfa ezennel fának van nyilvánítva. Hát látszik, sőt kilátszik a többi növény közül, határozottan fa formája van. Imádlak!


A kissé szeleburdi magvetésem következményeként teljesen váratlan helyeken bukkannak fel virágok, mint ez a kis pillangóvirág.




A cifra levelű menta között  nőddögél a második óriásliliom-bébi.



Egy szúrós szépség, vadcitrom. Mit mondjak, megérzi az ember feneke, ha nekiszédül egy ilyen tövisnek!



Ez a kép külön Lychnisnek készült. Látod mennyi sok júdásfa-gyerek nőddögél itt?



A tölgylevelű hortenzia lassan már 1 hónapja virágzik, és hol van még a vége? Az egyik legtartósabb virágzású hortenzia, az biztos.



Annabelle hortenzia-labdák



A barátcserje is rajtra kész, pár nap és kinyílik





Édes kis naspolyácskám



Dudváslonc rózsaszín virágai. Évekkel ezelőtt talán úgy rendeltem, már nem is emlékszem rá, minden évben megbízhatóan virágzik. Kissé fagyérzékeny, de ez annyiban kimerül, hogy a vesszői valameddig visszafagynak, ezeket nyilván le kell vágni. Az idén, amikor megrendeltem a Kassziopé hortit, és ott tébláboltam a kertben, hogy hova is ültessem, úgy döntöttem, csak egy jó hely van, a dudváslonc helye.
Hihetetlen könnyen ki tudtam ásni, ráadásul háromfelé vettem, minden gond nélkül átvészelte a kissé késői átültetést, és most három is virít a kertemben.



Bimbós a végzetcserje, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz, ő is tavaszi ültetés.



Az első gaura (díszgyertya) bokrom, csodásan dús már



Az acer davidi (dávid juhar) törzse határozottan csíkos. Egyre jobban tetszik a drága.



Annak ellenére, hogy igazából a sötétebb tónusú sáslilik tetszenek jobban, ezt a napsárgát nem tudtam otthagyni. Nagyon szép!!



A mocsárciprusom lubickol az élvezetekben így július elején, végre megfelelő mennyiségű csapadékot kap. A kert hátsó részén van, a vödrök cipelése ide azért már elég nehézkes.



Bangita-gyümölcsök, a madarak biztos örülnek neki



Leyland ciprus 2001 klón, ha jól emlékszem a nevére, ilyen szép formája van magától, metszés nélkül.



Imitt-amott rózsa-virágok, végig kell szaladnom levagdosni az elszáradt virágokat.


Termések a füge-bokron, remélem be is fog érni, eléggé fáj rá a fogam



Mosolygós almák az oszlopos almafán




Trombitafolyondár virág



Igazából a szomszédnak (lenne) szép, mert a kerítés mellé ültettem, aztán jött az örökzöld sövény, ami azért rendesen takarja. A szomszéd felől viszont óriási tömegű levél és virágtenger van.



A borókára is felfutott, azért ezt csak mértékkel engedem neki


Hangulat az első udvarból



Keverék


A csüngő arany tiszafa is nagyot nőtt, kezd tekintélyt parancsolóvá válni




A lilaakác is virágzik egyet (szó szerint)


Itt aztán minden van

Hatalmasat nőtt a valódi ciprus!



Jujuba virágocskák.... Nem tudom, lesz-e belőle termés?



Maga a fácska nagyon igénytelen, egyenlőre karcsú habitusú, minden évben nől egy szép nagyot. (De még nem termett!)



Loncocska, főleg estefelé az egész első udvart belengi a fűszeres illata



Még egy selyemakác képet? Na jó, tessék, ez már a visszafele utamon készült, a levélkéi szépen össze is csukódtak.

Hát ez az én kertem. Én szeretem nagyon.