2013. december 18., szerda

Decemberi gyors séta

Ez is eljött, megjegyzem elég gyorsan. December van, mindjárt vége az évnek. Sajnos a kertészkedés kimerül egy-egy villámgyors sétában, és a tervezgetésben.

Múlt pénteken megérkeztek a növénykéim, a várva várt hósziromcserjékkel az élen. Szépen el is ültettem mindet, közben csak kicsit fagytam meg, és csak az egyiknél volt nagyon nehéz kiásni a gödröt, merthogy eléggé fagyott volt a föld. Mondogattam is magamnak, hogy ezt aztán igazán illene tudni, fagyos földbe nem ültetünk.....Úgyhogy ha bármely, nem teljesen szokványos kerti tevékenység közben arra gondoltok feleim, hogy rajtatok kívül nincs még ilyen hülye a világon, akkor szólok, hogy egy biztos van:)

A datolyaszilvát leettük a fáról, remélem, jövőre több lesz, mert annyira finom, Idusnak is nagyon ízlik, pedig elég válogatós a leányzó.

Csak pár képet csináltam, egyrészt mert eléggé alszik a kert, másrészt mert baromira fáztam. Egy jó ideig úgyis zúzmarás-csipkés fotók jönnek majd, vagy hóval borított táj, úgyhogy idén utoljára még:



A kikeleti bangita még mindig virágzik, talán már egy hónapja is. A minuszokban el fognak fagyni a virágai, kora tavasszal majd újrázik egyet.


Olyan bájosak ezek a halványrózsaszín virágok, az illat pedig csak ráadás.


A japánszentfa (nandina) és a törzses magyal piros bogyói nagyon szépen mutatnak.


Nandina közelről. Ebben az ágyásban nagyon elszaporodott a különösfű, mindenképpen meg kell ritkítanom, hogy ne nyomja el a többi növényt. Az lenne az igazi, ha gyökerestül ki tudnék venni belőle, aztán mehetne is hátra, a nagy (és nyomasztóan üres) ágyásokba.



Hát nem gyönyörű? A chartreuse de parme rózsabokron számtalan bimbó van, némelyik félig, vagy majdnem kinyílt állapotban. Elég rendesen lekopaszodott, levél szinte nincs is rajta, de teljesen odavagyok ezekért a tömvetelt, lilásrózsaszín, hihetetlenül illatos virágokért.



Egy másik virág szemből...
Ezen a ház előtt részen három bokorrózsa van, a chartreuse de parme, a romanze és a schneewittchen.
A romanze nagyon hajlamos a gombabetegségekre, képes nyár közepére teljesen felkopaszodni, de olyan világító ciklámen virágai vannak, finom illatal...A schneewittchen nagyon egészséges rózsa, szép fehér virágokkal.

Sokáig úgy gondoltam, elég rózsám van, néha több mint elég, most meg alig várom a januári starkl katalógust, addig is a szőregi áfész honlapját nézegetem felváltva a kordes rózsák honlapjával és az indexen levő rózsák fórumon levő gyönyörűséges képekkel. Naná, hogy kinéztem egyet-kettőt, a Tündérkertjénél például lefoglaltam 2 db Cardinal de Richelieu rózsát. Ez egy gallica rózsa, ami ugyan csak egyszer virágzik, de nagyon egészséges bokor, tehát az év többi részében is mutat, ráadásul eléggé fagytűrő, és azok a lila virágok!

 Találtam egy ilyen virágot a kerti hortenzián. A bokor már teljesen téli, csupasz vesszős, amint a képen is látszik, ez a bohó kis virág szinte művirág benyomását kelti a csupasz bokron.


A perszafa még mindig ilyen színpompás. Minden más lombhullató ledobálta már a leveleit, talán csak a díszkörtén van még rajta.

Mahónia x media hatalmas virágcsóvái. Már érezni a finom citromos illatot, ahogy elhaladunk a bokor mellett.

Na, ilyenekkel is foglalkoztam, nem is lett rossz.

A mogyoróbokor barkáiról csak a tavasz tud eszembe jutni. Azzal vigasztalom magam, hogy most már hamar elmegy, elvégre a december az elég "munkás", a karácsonyi készülődés, aztán újév dettó. Januárban jönnek a csomagküldők katalógusai, azokat lehet lapozgatni, tervezgetni, kitalálni, milyen rózsákat rendeljek, és hova a szöszbe is ültessem őket. Februárban pedig, ha az idő néha engedi, már dolgozni is lehet a kertben:)


A nagy szerelem, abélia (tárnicslonc). Olyan szép még mindig.

Ez a csupasz ágacska a még csupaszabb földön, végén a fekete bogyókkal a hósziromcserje. Elég cudar kezdés ez így nekik, de remélem megmaradnak. Három bokrot háromszög alakban a platán alá ültettem, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy előbb-utóbb összenőnek, és takarják a talajt. A negyediket a hátsó nagy-nagy és üres-üres ágyásba tettem.
Igazából rózsák mehetnének hátra is, az egyik richelieu valószínűleg oda is kerül, de ő nem különösebben fagyérzékeny. Mert a hátsó rész még nagyon szeles, több év, mire a sövény megnő akkorára, hogy védjen valamit, a fákról nem is beszélve. Pedig szépen mutatnának hátul is a rózsák, esetleg több téli védelem kell nekik.

Ha idén már nem találkoznánk, mindenkinek BÉKÉS,BOLDOG KARÁCSONYT, nagyon BOLDOG, VIRÁGOKBAN, FÁKBAN és BOKROKBAN, na és persze SZERETETBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK

Petra

Decemberi gyors séta

Ez is eljött, megjegyzem elég gyorsan. December van, mindjárt vége az évnek. Sajnos a kertészkedés kimerül egy-egy villámgyors sétában, és a tervezgetésben.

Múlt pénteken megérkeztek a növénykéim, a várva várt hósziromcserjékkel az élen. Szépen el is ültettem mindet, közben csak kicsit fagytam meg, és csak az egyiknél volt nagyon nehéz kiásni a gödröt, merthogy eléggé fagyott volt a föld. Mondogattam is magamnak, hogy ezt aztán igazán illene tudni, fagyos földbe nem ültetünk.....Úgyhogy ha bármely, nem teljesen szokványos kerti tevékenység közben arra gondoltok feleim, hogy rajtatok kívül nincs még ilyen hülye a világon, akkor szólok, hogy egy biztos van:)

A datolyaszilvát leettük a fáról, remélem, jövőre több lesz, mert annyira finom, Idusnak is nagyon ízlik, pedig elég válogatós a leányzó.

Csak pár képet csináltam, egyrészt mert eléggé alszik a kert, másrészt mert baromira fáztam. Egy jó ideig úgyis zúzmarás-csipkés fotók jönnek majd, vagy hóval borított táj, úgyhogy idén utoljára még:



A kikeleti bangita még mindig virágzik, talán már egy hónapja is. A minuszokban el fognak fagyni a virágai, kora tavasszal majd újrázik egyet.


Olyan bájosak ezek a halványrózsaszín virágok, az illat pedig csak ráadás.


A japánszentfa (nandina) és a törzses magyal piros bogyói nagyon szépen mutatnak.


Nandina közelről. Ebben az ágyásban nagyon elszaporodott a különösfű, mindenképpen meg kell ritkítanom, hogy ne nyomja el a többi növényt. Az lenne az igazi, ha gyökerestül ki tudnék venni belőle, aztán mehetne is hátra, a nagy (és nyomasztóan üres) ágyásokba.



Hát nem gyönyörű? A chartreuse de parme rózsabokron számtalan bimbó van, némelyik félig, vagy majdnem kinyílt állapotban. Elég rendesen lekopaszodott, levél szinte nincs is rajta, de teljesen odavagyok ezekért a tömvetelt, lilásrózsaszín, hihetetlenül illatos virágokért.



Egy másik virág szemből...
Ezen a ház előtt részen három bokorrózsa van, a chartreuse de parme, a romanze és a schneewittchen.
A romanze nagyon hajlamos a gombabetegségekre, képes nyár közepére teljesen felkopaszodni, de olyan világító ciklámen virágai vannak, finom illatal...A schneewittchen nagyon egészséges rózsa, szép fehér virágokkal.

Sokáig úgy gondoltam, elég rózsám van, néha több mint elég, most meg alig várom a januári starkl katalógust, addig is a szőregi áfész honlapját nézegetem felváltva a kordes rózsák honlapjával és az indexen levő rózsák fórumon levő gyönyörűséges képekkel. Naná, hogy kinéztem egyet-kettőt, a Tündérkertjénél például lefoglaltam 2 db Cardinal de Richelieu rózsát. Ez egy gallica rózsa, ami ugyan csak egyszer virágzik, de nagyon egészséges bokor, tehát az év többi részében is mutat, ráadásul eléggé fagytűrő, és azok a lila virágok!

 Találtam egy ilyen virágot a kerti hortenzián. A bokor már teljesen téli, csupasz vesszős, amint a képen is látszik, ez a bohó kis virág szinte művirág benyomását kelti a csupasz bokron.


A perszafa még mindig ilyen színpompás. Minden más lombhullató ledobálta már a leveleit, talán csak a díszkörtén van még rajta.

Mahónia x media hatalmas virágcsóvái. Már érezni a finom citromos illatot, ahogy elhaladunk a bokor mellett.

Na, ilyenekkel is foglalkoztam, nem is lett rossz.

A mogyoróbokor barkáiról csak a tavasz tud eszembe jutni. Azzal vigasztalom magam, hogy most már hamar elmegy, elvégre a december az elég "munkás", a karácsonyi készülődés, aztán újév dettó. Januárban jönnek a csomagküldők katalógusai, azokat lehet lapozgatni, tervezgetni, kitalálni, milyen rózsákat rendeljek, és hova a szöszbe is ültessem őket. Februárban pedig, ha az idő néha engedi, már dolgozni is lehet a kertben:)


A nagy szerelem, abélia (tárnicslonc). Olyan szép még mindig.

Ez a csupasz ágacska a még csupaszabb földön, végén a fekete bogyókkal a hósziromcserje. Elég cudar kezdés ez így nekik, de remélem megmaradnak. Három bokrot háromszög alakban a platán alá ültettem, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy előbb-utóbb összenőnek, és takarják a talajt. A negyediket a hátsó nagy-nagy és üres-üres ágyásba tettem.
Igazából rózsák mehetnének hátra is, az egyik richelieu valószínűleg oda is kerül, de ő nem különösebben fagyérzékeny. Mert a hátsó rész még nagyon szeles, több év, mire a sövény megnő akkorára, hogy védjen valamit, a fákról nem is beszélve. Pedig szépen mutatnának hátul is a rózsák, esetleg több téli védelem kell nekik.

Ha idén már nem találkoznánk, mindenkinek BÉKÉS,BOLDOG KARÁCSONYT, nagyon BOLDOG, VIRÁGOKBAN, FÁKBAN és BOKROKBAN, na és persze SZERETETBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK

Petra

2013. december 2., hétfő

Decemberi képek, télapóval, kevés virággal

A november vége-december hónap elég rázós tud lenni. Kezdődik a lányom szülinapjával, ami az idén háromszor is megünneplésre kerül (ebből kettő már megvolt, megkönnyebbült sóhaj), aztán jön a Télapó, karácsony, újév. S míg ez a család többi tagjának általában csak felhőtlen örömöt és boldogságot jelent, addig én már most tervezem a karácsonyi menüt, a házimunkát, hogy mikor hova menjünk, mikor ki jöjjön hozzánk, sorolhatnám.
Szóval, ez nem lesz egy kertészkedős hónap, viszont a sok feladatnak hála, talán gyorsan el fog menni.

Hétvégén remek idő volt, kár hogy egy nap még mindig csak 24 óra, így aztán szombaton is és vasárnap is egy-egy végigfutom a kertet, hogy kicsit feltöltődjek kertészkedésre futotta.

Még mindig elég változatos képet mutat az udvar, vannak fák, bokrok, amik már hetek óta pihennek, és vannak virágok, amik még mindig virágoznak, kicsit kopottabban, kicsit elnyűttebben, de annál szívhezszólóbban.

Találtam egy kertészetet. Van ilyen, hogy csak úgy véletlenül gyöngyszemet talál az ember. Tavaly ősz óta szeretnék hósziromcserjét (rhodotypos) venni, de sehol nem találok. Pedig állítólag igénytelen, a száraz talajtól az árnyékig mindent bír, szép a virágzása, ősszel bogyói vannak, és mégsem.
Hét elején eszembe jutott, beütöttem a gugliba, hátha....
Kidobott egy díszkert kft. nevű kertészetet, ahol árulnak. Szépen regisztráltam, nem zavartattam magam az orcám elé tolakodó kártyácskától, miszerint a növényeket csak a telephelyükön tudom átvenni (tán Kecskemét?), elvégre ez egy online kertészet. Kíváncsiságból végigcsináltam a rendelést (négy darabot kértem), elküldtem, és nagyon büszke voltam magamra, merthogy szépen vissza is igazolták.
Aztán aznap kaptam egy telefonhívást tőlük, hogy kedves vevő, ki volt írva, hogy....Tudom, válaszoltam, de mivel elfogadta a gép, így abban reménykedtem. A csajszi elmondta, hogy a posta nem vállal tőlük szállítást, ezen én csodálkoztam, megrögzött online rendelő lévén, és megbeszéltük, hogy ennek ellenére feladja a bokrocskákat, csak nem írja rá, hogy növény. Csak azt, hogy törékeny. Aztán másnap újra felhívott, hogy a főnöke errefelé jár a napokban, és elhozza nekem a kért növénykéket. Erre én rögtön vérszemet kaptam (ez egy nagyon csúnya betegség, és egyben gyógyíthatatlan is), megkérdeztem, lehet-e még mást is rendelni, ha már így esett?
Szóval, aki a környékükön lakik, merthogy akkora szerencse sajna nem érhet mindig mindenkit, hogy éppen a lakhelye felé tartson eme kedves úriember, érdemes felmenni a honlapjukra, nagyon sokféle növény van, némelyik ugyan húzós árú, de vannak egészen olcsón is. Ja, és a hósziromcserjén kívül így diervillát is rendeltem. Kertészkönyvben olvastam róla utoljára, soha, egyetlen kertészetben nem láttam még.

Képek:


A datolyaszilva immár ruhátlanul kínálja a gyümölcseit. Már csak 10 db van, úgy gondolom, nem sok ideig gyönyörködünk már bennük.



Egy közeli kép, harapnivaló, igaz?



A télapó mellett Blue Bird hortenzia van, ennyi takarás nem lesz elég neki, úgyhogy sürgősen gondoskodnom kell róla. Amíg fiatalok, addig nem bízom a véletlenre, az öregek már bírják.
Bár ez nem kerti hortenzia, hanem serrulata fajta, de vele még nincs tapasztalatom.
A télapó több mint 10 éves, még a fiamnak készült. Kartonra rajzoltam a mintát, elvittem egy kedves asztalos ismerősnek, körbevágta a falapon, belevágta a szemét, száját, bajuszát, szakállát, én pedig otthon kifestettem. Gyanakszom, hogy a pad pirosa is innen maradt meg.



Egyszerűen nem is tudom, mikor nőtt ekkorát az örökzöld magnólia. Szinte észrevétlenül növögeti az emeleteket, ha idén télen minden rendben lesz, jövőre utoléri az én magasságomat.


A kerti hortenziák még mindig rózsaszínben pompáznak. Tompa rózsaszínben, de akkor is.


Olyan mások ilyenkor a fények. A napsütés pedig egyszeriben tavasszá varázsolja a hideg évszakot is.


A japánszentfa (nandina) még sosem volt ilyen szép, mint az idén. Jó lenne, ha nem fagyna el belőle. Persze, ha ilyen fagyérzékeny jószágot ültetünk, akkor ezzel bizony számolnunk kell. De szerencsére nem pusztul el, legfeljebb nem lesz többméteres bokor belőle. De nagyon szépek az újonnan hozott bordó levelei, bájos a virágzása, nagyon kecses habitusa van, úgyhogy érdemes azért megpróbálkozni vele.


Kikeleti bangita, gondoskodik róla, hogy decemberben is legyen virág a kertben. Ez persze az enyhe időjárásnak köszönhető, egyébként január-februárban kellene virágoznia.


Kukucs..A másik télapó az orbáncfű-bokorba bújva várja haza a nagyóvodást.
Egészen megható, Idus mennyire tud örülni neki..


Tudom, hogy ezerszer lefotóztam már, de nem tudom kihagyni. Abélia, tárnicslonc, gyönyörűségem.



A mahonia charity fajtája majdnem teljesen kibontott virágszirmokkal. Micsoda illat lesz itt hamarosan!


Közelebbről, nem is gondolnátok, milyen szúrós ez a szépség. Tüskéje ugyan nincs, ő a leveleit használja, és mondhatom, mint a kardok.


Most, hogy a vadcitrom is megszabadult a leveleitől, látszik a fő-fő dísz, amiért ülteti őket az ember.
A tüskéi. Méretes tüsik ezek, úgyhogy olyan helyre ültessük, hogy véletlenül se tudjunk beleesni, nekimenni, hacsak nem ez a célunk. Állítólag sövénynek is kiváló, az biztos, hogy ezen aztán senki-semmi nem jön keresztül.



Na de most már a vak is látja a császárfán a virágbimbókat!
Mennyi, mennyi sok virágfüzér, de szép is lesz, lila és illatos, alig várom.



Mennyire más az első udvari nagy ágyás, mint tavasszal vagy nyáron! A póznák jelölőként működnek, nehogy elfelejtsem, hogy ültettem oda valamit.





A hátsó kert, nagyon kopár most. A fű szép, a dög, bezzeg nyáron szürke volt, de ekkora területen alig lehet észrevenni a fákat. Főleg így, csupasz állapotukban. A csüngő japánakác tavaszi metszése azt hiszem elmaradhat....



Ez itt Ő, a nagylevelű tölgy (q.marcocarpa). Már most fenséges...


Közelről ilyen durva a törzse,


A magyar tölgy (q.frainetto) levelei is elszáradtak, de egész télen a fán maradnak.


A kicsi kikeleti bangita, annyira bájos így csupaszon, a kecses rózsaszín virágaival


A perzsafa ágainak legvégéről lepotyogtak a levelek, a közepén meg ilyen szép színes még.



A csüngő vérbükk levelei is narancsvörösek lettek, és egész sokáig rajt vannak a fán. Már látszik a jellemzően szép, ezüstöt törzs és ág.




A csüngő vérbükk lehajló ága alatt terpeszkedik a gaura bokor. Még mindig virágzik!




Az utoljára vásárolt krizantém, alig-alig kopott meg a szépsége. De szép is lenne, ha túlélné a telet, és terebélyes bokorrá nőne...



Nem tudok betelni a mongol hárs gyönyörű fényes, bronzos törzsével, ágaival.



Az acer davidii piros vesszői. Eszméletlen, miket produkál a természet.


Édes kis aranyvessző bokor, teljesen tévedésből virágzik.


Na, ezek után mondja még valaki, hogy de szép is a kertem? A hátsó rész ilyen csupasznak látszik, az elültetett rahedli fa és bokor ellenére is. Úgyhogy hajrá, fák, bokrok, virágok...


Japán vörösfenyő tobozai és rügyei...Az új élet ígérete...

Karl Fuchs deodárcédrus, semmiért nem hagynám ki a kertből...


Az ottawensis superba borbolya gyönyörű bíbor színekben. Az egyébként is bordó levelű bokor ilyenkor kicsit ráerősít.


Ilyenkor télen a som bokor színes vesszői is nagyon szép látványt nyújtanak. Nálam valamiért nem szeretnek lenni, úgyhogy nincs belőlük sok, a fekete vesszőjű kesselringii tűnik elég igénytelennek.

Nos, a feladat szép, nehéz, de talán nem lehetetlen, a hátsó rész ágyásait feltölteni évelőkkel és talajtakarókkal. Marha sok kell belőlük, csodálkoznék, ha jövőre készen is lenne. Na nem baj, akkor majd utána.

Boldog Mikulást Mindenkinek, szőjetek álmokat, terveket, legyen minél több szép, egyedi kert ebben a kis országban.

Petra