2013. március 11., hétfő

A tavasz lehelete

Az élet nem egyszerű. De talán pont ezért nem is unalmas. Túl vagyok a vizsgán, plusz egy hét fekvéssel remélhetőleg az influenzán is. (Na jó, az egész hetet persze nem, de hát hogyan is lehetne...)
Az egész családot elzavartam-vittem oltásra, én szépen elmaradtam. Viszont 39,7 fokos láz az nem olyan tök jó ám, úgyhogy idén én leszek az első!!

Na, ezek voltak a lényegtelen dolgok. ITT A TAVASZ! Igazából már a két héttel ezelőtti hétvégén dolgoztam egy nagyot, kigazoltam, eligazítottam az ágyásszegélyt, nagyon klassz lett, többségében régi bontott tégla, némi kővel tarkítva. A rózsák metszésének is nekiálltam, a nyomorú influenza elvett egy csomó időmet.

Ja, és megjöttek a Tündérkertjéből rendelt növényeim. Gyönyörűek. Megint nem csapkodtam eléggé a kezeimet, ráadásul nem voltam eléggé ügyes, így a férjem vette át a csomagokat, elég szúrós szemmel nézett rám. Már az ára miatt. Mondtam neki, hogy ne is törje a fejét nőnapi virágon, elég lesz ez nekem, de nem nevetett.
Szóval, kértem tőlük két  bugás hortit, egy vanille fraiset, meg egy lime light-ot, egy warsawka night klemátiszt, egy végzetcserjét, két díszgyertyát, egy wada's memory magnóliát, és egy szeldelt levelű juhart.  A végzetcserje kivételével el is ültettem mindent, azzal várok még egy kicsit, merthogy nagyon zord időjárást mond hétvégére. Egyenlőre még nem is akarom elhinni.

Fotóztam is, úgyhogy itt vannak a szép, télvégi, koratavaszi virágzású cserjék, plusz virágbimbók, és rügyecskék. Csakhogy örüljön a szívünk:
Kikeleti bangita. Nem hiányozhatna egy kertből sem. Gyönyörű a habitusa is, szép lesz a levele, sőt az őszi lombszíne is káprázatos, de most.... és az az illat, jövet-menet illatolok, de nem is kell közel hajolni, a szél is felkapja, és viszi-viszi az egész udvarban.



Másik szögből ugyanaz, persze legszívesebben állandóan fotóznám, hihetetlen szép.


Ez egy szúrós szépség, mahonia media valami, már majd két méter magas, telis-teli friss, citromos illatú virágfürtökkel. Elég különleges látvány, az illat meg valami fenséges.

Így talán jobban el lehet képzelni a magasságát




Alba superba magnólia, olyan szívfájdíóan szép kis fa lett, megszámlálhatatlan virágbimbó van rajt.


Susan magnólia, szintén rengeteg ígéretes bimbóval. (Szinte hallom, ahogy röhög a fagy, majd adok én neked magnóliavirágzást!)


Wada's memory, új fiú, nagyon formás fácska, Isten hozott a kertemben!




Ez a barackvirágú japánbirs már ki is levelesedett.



Na, még egy mahónia x media virágfürt. Gyönyörű, igaz?


Hunyorok,imádom őket, a leges-legszebb bokromat Szofi kutya kissé szétülte tavaly nyáron, úgyhogy nem hoz annyi virágot, mint ezelőtti tavasszal. Rengeteg kicsi hunyor lett újra, azokat majd megint szétültetem, elvégre hunyorból sosem elég.



A mogyoróbokrokon vígan lengedeznek a barkák. Na ja, esőben fényképeztem. Szerencsére, sem engem, sem a növényeket nem zavarta a csapadék.


Varázsmogyoró. Öt-hat virág van rajta, nagyon kis édesek, kecsesek.



Téli jázmin, ez az egyébként meglehetősen kusza cserje ilyenkor szívmelengető látvány a vidám, napsárga virágaival.



Közelebbről még jobban érvényesül.


Ez fehér virágú japánbirs lesz, ahogy a bimbócskákon is látszik. Van egy piros is, és sövénynek van ültetve rózsaszínből. Szerintem szép lesz.


A mongol hárs rügyecskéi, vízcseppek ölelésében.



Fanyarka, rengeteg bimbó van rajta, virágzás után viszont meg fogom metszeni, nagyon nagy már.


Tudom, ,tudom, tudom, de olyan gyönyörű, nem tudtam megállni, hogy ne fotózzam le ez a csodaszép borókát.



A mahóniák is érlelik a bimbóikat.



A galambfának gyönyörű, bordó rügyei vannak, szinte pattanásig feszültek.


A szkimmia, kissé viseltes állapotban. A hó alaposan megnyomta szegénykémet, de majd összesszedi magát.



S végül egy kép, hogyan is fest a kert egy esős, tavaszi délelőtt. Ez a rész nem is olyan rossz.

Őszintén remélem, nem lesz igazuk a meteorológusoknak, s nem lesz olyan vad hideg hétvégére, mint amit rebesgetnek. Rengeteg a tennivaló a kertben, de biztos nagyon sok örömöt fog okozni, tényleg évről - évre egyre szebbek a növények, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehetek ennyi szépségnek.


A tavasz lehelete

Az élet nem egyszerű. De talán pont ezért nem is unalmas. Túl vagyok a vizsgán, plusz egy hét fekvéssel remélhetőleg az influenzán is. (Na jó, az egész hetet persze nem, de hát hogyan is lehetne...)
Az egész családot elzavartam-vittem oltásra, én szépen elmaradtam. Viszont 39,7 fokos láz az nem olyan tök jó ám, úgyhogy idén én leszek az első!!

Na, ezek voltak a lényegtelen dolgok. ITT A TAVASZ! Igazából már a két héttel ezelőtti hétvégén dolgoztam egy nagyot, kigazoltam, eligazítottam az ágyásszegélyt, nagyon klassz lett, többségében régi bontott tégla, némi kővel tarkítva. A rózsák metszésének is nekiálltam, a nyomorú influenza elvett egy csomó időmet.

Ja, és megjöttek a Tündérkertjéből rendelt növényeim. Gyönyörűek. Megint nem csapkodtam eléggé a kezeimet, ráadásul nem voltam eléggé ügyes, így a férjem vette át a csomagokat, elég szúrós szemmel nézett rám. Már az ára miatt. Mondtam neki, hogy ne is törje a fejét nőnapi virágon, elég lesz ez nekem, de nem nevetett.
Szóval, kértem tőlük két  bugás hortit, egy vanille fraiset, meg egy lime light-ot, egy warsawka night klemátiszt, egy végzetcserjét, két díszgyertyát, egy wada's memory magnóliát, és egy szeldelt levelű juhart.  A végzetcserje kivételével el is ültettem mindent, azzal várok még egy kicsit, merthogy nagyon zord időjárást mond hétvégére. Egyenlőre még nem is akarom elhinni.

Fotóztam is, úgyhogy itt vannak a szép, télvégi, koratavaszi virágzású cserjék, plusz virágbimbók, és rügyecskék. Csakhogy örüljön a szívünk:
Kikeleti bangita. Nem hiányozhatna egy kertből sem. Gyönyörű a habitusa is, szép lesz a levele, sőt az őszi lombszíne is káprázatos, de most.... és az az illat, jövet-menet illatolok, de nem is kell közel hajolni, a szél is felkapja, és viszi-viszi az egész udvarban.



Másik szögből ugyanaz, persze legszívesebben állandóan fotóznám, hihetetlen szép.


Ez egy szúrós szépség, mahonia media valami, már majd két méter magas, telis-teli friss, citromos illatú virágfürtökkel. Elég különleges látvány, az illat meg valami fenséges.

Így talán jobban el lehet képzelni a magasságát




Alba superba magnólia, olyan szívfájdíóan szép kis fa lett, megszámlálhatatlan virágbimbó van rajt.


Susan magnólia, szintén rengeteg ígéretes bimbóval. (Szinte hallom, ahogy röhög a fagy, majd adok én neked magnóliavirágzást!)


Wada's memory, új fiú, nagyon formás fácska, Isten hozott a kertemben!




Ez a barackvirágú japánbirs már ki is levelesedett.



Na, még egy mahónia x media virágfürt. Gyönyörű, igaz?


Hunyorok,imádom őket, a leges-legszebb bokromat Szofi kutya kissé szétülte tavaly nyáron, úgyhogy nem hoz annyi virágot, mint ezelőtti tavasszal. Rengeteg kicsi hunyor lett újra, azokat majd megint szétültetem, elvégre hunyorból sosem elég.



A mogyoróbokrokon vígan lengedeznek a barkák. Na ja, esőben fényképeztem. Szerencsére, sem engem, sem a növényeket nem zavarta a csapadék.


Varázsmogyoró. Öt-hat virág van rajta, nagyon kis édesek, kecsesek.



Téli jázmin, ez az egyébként meglehetősen kusza cserje ilyenkor szívmelengető látvány a vidám, napsárga virágaival.



Közelebbről még jobban érvényesül.


Ez fehér virágú japánbirs lesz, ahogy a bimbócskákon is látszik. Van egy piros is, és sövénynek van ültetve rózsaszínből. Szerintem szép lesz.


A mongol hárs rügyecskéi, vízcseppek ölelésében.



Fanyarka, rengeteg bimbó van rajta, virágzás után viszont meg fogom metszeni, nagyon nagy már.


Tudom, ,tudom, tudom, de olyan gyönyörű, nem tudtam megállni, hogy ne fotózzam le ez a csodaszép borókát.



A mahóniák is érlelik a bimbóikat.



A galambfának gyönyörű, bordó rügyei vannak, szinte pattanásig feszültek.


A szkimmia, kissé viseltes állapotban. A hó alaposan megnyomta szegénykémet, de majd összesszedi magát.



S végül egy kép, hogyan is fest a kert egy esős, tavaszi délelőtt. Ez a rész nem is olyan rossz.

Őszintén remélem, nem lesz igazuk a meteorológusoknak, s nem lesz olyan vad hideg hétvégére, mint amit rebesgetnek. Rengeteg a tennivaló a kertben, de biztos nagyon sok örömöt fog okozni, tényleg évről - évre egyre szebbek a növények, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehetek ennyi szépségnek.