2016. augusztus 15., hétfő

Augusztusi kert

Az utolsó bejegyzés óta eltelt időben rengeteg minden történt, nagyfiam sikeresen túlvan az érettségin, szeptembertől új élet kezdődik, neki is, és kicsit nekünk is. A kertben a növények hatalmasat nőttek, az első udvarban már hőségben is van árnyékos rész. Néhány új növény is érkezett, bár kizárólag oszlopos fát veszek, akár örökzöld, akár lombhullató.

Sok képet hoztam, beszéljenek ők, én majd kiegészítem:





Kifejezetten örömteli látvány, hogy a ház minden oldalról körül van véve növényekkel, és olyan járulékos haszna is van, hogy idén abszolút kellemes volt már a házban a hőmérséklet. A datolyaszilva tele van gyümölccsel,  a fűszercserjét kénytelen leszek kicsit megmetszeni, mert már nem férünk el mellette. A fehér virágú díszgyertya látványra légies, de elég terebélyes tud lenni.



A csodálatos abélia: Kellemes, ám nem tolakodó illat, rogyásig tele virágokkal, szép, mint mindig.


Virágzik a csinos gerlefej. Minimum félárnyék kell neki, és nem bírja a szárazságot.




Hangulatképek: Az első udvarban rendesen van fény és árnyék.  A második képen a taxus bacc.dovastoniana aurea (csüngő arany tiszafa) látszik, igen szép fácska már.




Souv. de Malmaison rózsa



















Évek óta augusztusban elkezd már virágozni a szellőrózsa.

















 A tölgylevelű hortenzia évről-évre terebélyesebb bokrot alkot.



















Kínai boszorkánymogyoró, Loropetalum
chinense Fire Dance. Újdonság nálam, úgyhogy még nem tudok nyilatkozni.  1 méter körülinek írják, a levelei lilás színűek, és március-áprilisban virágzik (is, merthogy augusztus elején is volt rajta virág.)











Egon Schiele






Hangulatok az első kertből (a megrágott kanna, kipukkadt labda és meggyötört műanyag ásványvizes üveg teljesen normális kerti kiegészítő, mondhatni kötelező egy kölyökkutya mellett.)





Virágzik a végzetcserje. Komolyan nagyon igyekeztem, hogy csak egy maradjon, kikapáltam egy csomó magoncot, néhányat le is permeteztem, de hétvégén újra ritkítanom kellett az állományt. Szóval amilyen szép, olyan kis agresszív a drága, és magamról tudom, mennyire hajlamosak vagyunk az ilyesmit semmibe venni.....amíg a saját bőrünkön nem tapasztaljuk, mit is jelent ez:)





A barátcserje is virágba borult. A füge minden karcsúsítási munkálatom ellenére iszonyat kövér, akarom mondani széles, úgyhogy a mögötte levő futórózsa ilyenkor már eléggé szenved.

Előtte a Nahéma van, teljes napon.











Ez a gyönyörűség a Palais Biron



A tó, és a halak. Mármint az eredetileg megvásárolt négy darab. Teljesen amatőr módon csináltam a tavat, minden létező hibát elkövetve. Anno, tizenéve, mikor az első udvarban nekiláttam, akkor szépen utánaolvastam, körbejártam a témát, ahogy illik. Most meg csak úgy emlékezetből.....Úgyhogy nem igazán szép a széle, merthogy kilátszik a tófólia, bár remélem, a természet előbb-utóbb helyrehozza a hibámat. Aztán naná hogy augusztusban, a legnagyobb dögmelegben  (tavaly) kellett befejezni és feltölteni a tavat...és persze rögtön rendeltem is bele növényeket, meg szaladtam halakat venni, először csak 2 db-ot. A kolokán és egy  hínárféle, amit beledobtam, eltűnt, mint Kossuth a ködben, és tavaly már nem is láttam őket. A tündérrózsa pedig nem nőtt akkorát, hogy a levele a vízből is kilátszódjon. Ennek ellenére a két hal élt, mint hal a vízben, meg persze mindenféle rovarokkal is benépesült a tavacska. A telet végigizgultuk, merthogy nem voltam elég erőszakos sem, így a tó éppcsak 70 centi a legmélyebb részén, pár napra be is fagyott, forró vizzel csináltunk léket rá.
Aztán jött a tavasz, a két hal élt és virult, tavasszal vettünk bele még kettőt. Mivel meg voltam győződve róla, hogy a tavi rózsa nem élte túl (még májusban sem láttam belőle semmit), vettem még egy tavirózsát, úgyhogy most kettő van:) Mert persze egyszercsak kikandikáltak az először ültetettnek a levelei is, és nagyon szép együtt a vajszínű meg a rózsaszín virág. A kolokán is nagyott nőtt a víz alatt, és a hínár is elég jól elszaporodott. Ja, és 15! pici halunk született, legtöbb még nem is színesedik. Hiába, az élet él és élni akar:)




Munstead Wood



A hátsó kert ágyásai is nagyot nőttek, dúsultak




Felső képen Penelope, alsó kettőn Felicia




Nadine Xella Ricci, egyszerűen gyönyörű ez a rózsa (Massad)




Sorrendben: MacKanzie, Satin Haze és Heavenly Pink





Robin Hood







A hétjófiúcserje tele van bimbóval, alig várom, hogy kinyíljon. Ezek az apró kis virágok olyan illatfelhőbe fogják burkolni ezt az udvarrészt...
Az alsó képen a valódi tulipánfa koronája (Liriodendron). Az idei nagy esőzések miatt teljesen eldőlt oldalra, vissza kellett húzni, és kikarózni. Úgyhogy akinek kavicsosabb a talaja, az ne bánkódjon, sokkal jobban begyökereznek a növények.








Sorrendben: Eva, Palmengarten Frankfurt, Lavender Lassie, Cuthbert Grant, Route'66




A Taxodium distichum (mocsárciprus) nagyon élvezte az idei esős időt, mesésen gyönyörű koronája van. Az oszlopos változata, a Peve Minaret is nőtt kb. 20 centit.




Évelőcskék: Nyuszifül,  Verbéna, sárga virágú gémorr.

Egy ekkora kertbe rengeteg növény kell. És ezek a kis évelők meg sem látszanak. Leginkább a rózsák mellé teszem őket, egyébként maradok a nagyobb, látványosabb növényeknél, különben soha nem jutok semminek a végére ( mellesleg így sem:)





Hangulatok, alsó képen pedig Uetersener Klosterrose




A Wada's Memory közel 1 métert növekedett, nem kis örömömre. 





Hangulatok: Az Imbricata Pendula lenyűgözően szép kis fa, nemkülönben a második képen levő oszlopos tulipánfa.
Az alsó képen Uetersener klosterrose






Sorrendben: Magnolia tripetala, mögötte a császárfa, második képen: a stég mellett levő Shin-Shigyoku klemátisz másodvirágzása. Harmadik-negyedik képen a perzsafa. Azért nem akármilyen fává cseperedett, azt hiszem, itt is illik komolyan venni a 10 méteres magasságot. Bár én télen valószínűleg visszavágom egy kissé, meg alakítok is rajta, de annyira nem is nő lassan, mint ahogy írták. A törzse kezd hámlani, ami még vonzóbbá teszi. Ja, és találtam mellette pár magoncot....kíváncsi leszek, túlélik-e a telet.





Sorrendben: Ámbrafa Worplesdon fajta, Karl Fuchs deodárcédrus és Inverz luc.




Ahogy nőnek a fák és bokrok, úgy lesz egyre hangulatosabb a kert..és amit a kép nem tud visszaadni, az illatok, a jó levegő, a fények, a megannyi madár, rovar, a sok-sok gyíkocska...





Sorrendben: Datolyaszilva, örökzöld magnólia, Notabilis ciprus, Pinus luchuensis.





Akik nélkül nem teljes a kert: Sophie és Szindbád (édesek, pimaszok, rendetlenek, agyoncsapnivalók, szóval, szeretjük őket)









Talán látszik, hogy ekkora területen tényleg a fák (örökzöldek és lombhullatók)  kell, hogy uralják a terepet. S persze megpróbálok egyfajta egyensúlyt létrehozni a rózsák és más cserjék között, hogy kitűnjenek, de harmonikusan ki is egészítsék egymást. Néha sikerül:)


Köszönöm, hogy velem tartottatok:)


Petra