2016. január 7., csütörtök

Behavazva


Legeslegelőször is nagyon Boldog Új Évet Mindenkinek! Remélem, jól teltek az ünnepek, és nemcsak én híztam pár kilót, holott fogyni szerettem volna.

Gondolom nem voltam egyedül, aki alig akarta elhinni a decemberi tavaszt, s bár valahol a lelke mélyén tudta, hogy ez nem és nem maradhat így sokáig, azért nagyon élvezte. Képzeljétek, karácsonykor például kapáltam. Meg persze ültettem, szétszedtem egy csomó évelőt meg talajtakarót, és vittem mindenfelé, hogy tavasszal már virítsanak. Meg rózsát rendeltem, decemberben. Ennyire nem vagyok normális! Az úgy volt, hogy nézegettem a Rózsás topicot, és Rózsaromatikánál beleszerelmesedtem 1-2 Massad rózsába. Megkukkantottam, honnan is lehetne rendelni még, ilyenkor, és úgy gondoltam, megpróbálom a Myrosest.
Két ünnep között érkezett a csomag, és gyakorlatilag az utolsó fagymentes napon 5 db rózsát ültettem.

Most, hogy itt van a tél, aminek azért persze örülök, csináltam pár képet a kertről. Hazaszaladtam ebéd után, hogy leveregessem a havat néhány örökzöldről, és vittem magammal a fotómasinát is.

A kikeleti bangita elég régóta virágzik, és ezek a fagyok ne igazán kottyantak meg neki.















Szívfájdító, ugye? Az ónos eső rendesen ki tud babrálni a növényekkel, hiába olyan meseszerű látvány, bizony nem éri meg. Tegnap a jég egy részét sikerült leveregetnem róla, aztán este-éjjel még rájött a hó.














Lerázogatás után többé-kevésbé visszaálltak az ágak.

Az újonnan ültetettek a hátsó kertben jelenleg nem látszanak ki a hóból.



















A datolyaszilvából már rengeteget megettünk, de még lehet csemegézni.














Az oszloposak közül a tiszafa nem nagyon bírja a hónyomást, úgy nézett ki, mint valami kefe, amire ráültek. Alaposan leveregettem partvissal, és mire visszaértem a hátsó kertből, addigra egész szépen visszahúzódott.

A hatalmas smaragdtuják is bókolnak erre-arra, tőlük a legtöbb levert havat a nyakamba kaptam...








Ami meglepett, hogy a fagyalbokrok-sövények mennyire elfeküdtek. Mindenesetre nekik is segítettem...















Amúgy gyönyörű...


















A fagyalbokor mellett levő Red Robin korallberkenyének is földig hajoltak az ágai.
















A nutka hamisciprus már elég nagy ahhoz, hogy ekkora hó meg se kottyanjon neki.
















A valódi ciprus, a kaliforniai gyantásciprus és a deodár-cédrus is könnyedén viselte a megpróbáltatásokat.





















A kert hátsó része, fenséges, hatalmas fehérség. Visszafelé már könnyezett a szemem, annyira vakított a hó. A hátsó részen messze nem volt annyi dolgom, itt még kicsik a növények, a fagyalsövényt kellett megregulázni.











Padocska, hópárnával. Azért most nem ültem le...

















Már majdnem visszafordultam, amikor a szívemhez kellett kapjak...Ez itt a magyar tölgy, szépen karikába hajolva...
















És miután leráztam...




















Hogy ne maradjunk rózsa nélkül...
Rhapsody in Blue...Az összes levél rajta van még, ősszel nagyon nagyot nőtt, messze nagyobb, mint amit írtak róla.















És a bejáratnál az Eden...














Jónéhány napig nem kell kertészkedésen törni a fejem, szépen végig lehet gondolni, mi mindent is kell csinálni, mihelyt az idő megengedi. Szükség van még néhány rózsafuttatóra, szegélyeket kell csinálni pár ágyás mellé, metszeni kell...Jaj, alig várom!


Jó álmodozást, feltöltődést és mihamarabbi tavaszt kívánok:


Petra