2014. július 22., kedd

Ez egy nagy kert

A címből adódóan egyszerűen képtelen vagyok kevés fotót csinálni. Vagy legalábbis kevesebbet. Viszont esetemben is látszik, hogy gyakorlat teszi a mestert, ja meg az is, hogy soha nem a gép a hülye. Szóval tanulom a fényképezést.
Íme:



Chartreuse de parma. Idén (is) gyönyörű. Hatalmas bokor, hihetetlen mennyiségű virággal. 


Az idén a Romanze még gyönyörű, úgyhogy a kora tavaszi lemosó permetezés kihagyhatatlan a rózsáknál.

















Schneewithcen rózsa. Ha fehér bokorrózsát szeretnénk, ez egy remek választás. Talán a képen is látszik.


















Rhapsody in Blue, nagyon bájos rózsa. Viszont a virágja nem tartós, bár lehet, hogy csak a tűző napot nem szereti. Az árnyékra még várnia kell, mert a galambfa nem nől túl gyorsan.

St. Swithun angol rózsa. A BKC-ban ezt futórózsaként adták, szerintem nem az lesz. A habitusa teljesen mást mutat. Viszont nagyon egészséges, üde a lombozata, és imádnivalóak ezek a halványrózsaszín virágok.

Elfe, a tavaszi fagyás után erőteljesen növekszik, két méter magas már, nagyon egészséges a lombja is, és pazar virágokat hoz.


Azért nemcsak a rózsákat fényképeztem, a Joschka valódi ciprus először hozott terméseket. Gyönyörű. Tudom, többször mondtam már, továbbra is fenntartom a véleményemet, bátran ültessetek valódi ciprust is a kertbe. Ne mondjatok le róla, csodaszép fák.









Oszlopos valódi ciprus. Hatalmasat nőtt, ölelni való, illatos örökzöld.



A csüngő arany tiszafa évről-évre szebb. Egyre látványosabb a csüngő habitusa.






















Fontaine rózsa, gyakorlatilag szünetet  sem tartott a virágzásban. Hozzáteszem, az idén nagyon rendes kislány vagyok, és rendszeresen levágom az elszáradt virágokat.

















Zsálya, metszés előtt. A Barabits Requiem mamutfenyő a gyatra talaj ellenére szép nagyot nőtt.

Vitex, barátcserje. Közel két méter magas a drága.




Sieberz-től rendelt noname fehér futórózsa. Csodálatos, tenyérnyi, illatos virágokkal.













Füge. Hogy beérik-e?














Nahéma. Az idén meglepően jól teljesít.
















A csodálatos Munstead wood.















A Reine des violettes II. rózsa virága sem tartós, legalábbis most és nálam. Ettől függetlenül nagyon szép, egészséges rózsa.















Egy visszatekintés. Az ég szép kék, a fű azért fakult ebben a nagy hőségben.
A perzsafa már igazi fa, viszont az idén nem egészséges, pedig azt hittem, nincs kártevője. Persze miért pont neki ne lenne. Szerintem meg fogom metszeni, egyrészt itt nem nőhet az égig (persze nem is tenné, nem lesz nagy fa belőle, inkább csak terebélyes), másrészt elégetem a beteg részeit.












Jópár évvel ezelőtt valamelyik online kertészettől kaptam ajándékba egy örökzöld tölgyet. Jó vicc, gondoltam, úgysem fog megmaradni, de azért elültettem. Télre először kicsit betakargattam, minden évben érte fagykár, de helyrejött, viszont nem igazán lett nagyobb. Na, az idén belendült, és hozott jó félméteres hajtást. Az új levelei ilyen barnás-bordósak.

A Jacques Cartier egy nagyon jó rózsa, kérem szépen:)




Kezd színesedni a Winky Pinky hortenzia. Bevallom őszintén, a bugás hortenziák nem nyerték meg teljesen a szívemet, talán a Limelight a kivétel.
A hagyományos kerti hortik sokkal szebbek.










Karl Fuchs deodár cédrus. Az egyik nagy kedvenc. Nem tudok elmenni mellette anélkül, hogy meg ne simogatnám. Új kert telepítésekor mindenképpen cédrust javasolnék ezüstfenyő helyett, sokkal elegánsabbak, szebbek.

















Nagyon szeretem a lusta kisasszonyt, hát ez ilyen színű lett. Ő nyílt ki először, az biztos, hogy ezen kívül van egy rózsaszínem is, a többit még nem tudom. Hajlamos rá, hogy mindenféle színben pompázzon. A fehér az egyik legszebb, viszont abból sajnos nincsen.



















Imádnivaló Penelope pézsmarózsa.
Nézzétek meg, milyen kecses kis bimbói vannak. Fáradhatatlanul virágzik, nagyon elégedett vagyok vele.















Ő pedig a Felicia. Annyira beléjük szerettem, hogy nagy tervezgetésben vagyok az őszi rendelés terén.












Árvalányhaj, ezek a kecses kis füvek szinte egész nyáron díszítenek.



















Gishlaine de Feligonde. Késő tavaszi ültetés, elég nehezen indult be, de egyszercsak megtáltosodott. Üdezöld lombja van, és rogyásig van virággal.



Az oszlopos vörös juharomon még nem látszik, hogy oszlopos, viszont szép, nagy, egészséges levelei vannak.


Végre a notabilis ciprus is beindult, hogy mi a szösz tartott neki eddig...?



Remélem bírjátok még, már nincs olyan sok vissza:)

Pinus luchuensis. Elkezdtem alulról fölmetszeni, titkon abban is reménykedtem, hátha így gyorsabban nől.
Mindegy, mindenhogyan szeretjük, gyönyörűek ezek a hosszú, lágy tűi.














Stanwell perpetual rózsa, szintén tavaszi szerzemény.



Nagyot nőttek hátul a fák, ez itt a komlósgyertyán,
ostrya .

A kert abban a ritka pillanatában van, amikor mindenhol le van nyírva a fű. Ezzel általában azért fáziskésésben vannak a fiúk, úgyhogy mindig nyírják valamelyik részt éppen. Hihetetlen, mennyit jelent egyébként, fűnyírás után annyival szebbnek látom:)












A tulipánfa a hatalmas leveleivel és vékonyka törzsével.



Magyar tölgy, nem tartozik az eszeveszetten növekvő fák közé.




















Csüngő japánakác, fiatalka még.




Geschwind nordlandrose.






















Olyan alakja lett, mint egy hatalmas vattacukornak.
A mocsári ciprus eléggé zord körülmények között éldegél, nem is produkál látványos növekedést, de az idei sok csapadék azért rendesen meglátszik rajta.

















2014. július 18., péntek

Nyár van, nyár (és a legnagyobb titkot is elárulom)

Az idei évben csapadék szempontjából szerencsésebbek vagyunk, mint pl. tavaly. Szinte minden nap esik az eső. Igaz, tegnap már olyan hőség volt, hogy a csupasz földet teljesen kiszárította.
A héten megint kilotyáltam 100 liter trágyalevet, ebben most a kigyomlált majoránna volt. Eszeveszett mennyiségű majorannám van, már beletörődtem, hogy nem tudom kiirtani sem. Mellesleg ugyanolyan büdös lett, mint a csalán, vagy a tormalevél, úgyhogy a végén úgy festettem, mint a disznó (hiába vigyázok, le-lefröcskölöm magamat), és olyan szagom is volt, mint a disznónak. És persze az udvart is belengte ez a kellemes illat.
A múltkor a vas + keserűsó kombónak többen is kérdeztétek a "receptjét": maximum 5 %-os oldatot lehet készíteni, tehát 100 liter vízbe max. 5 kg mehet ebből is, abból is. De ezt csak a pusztulás szélén álló növénynél szabad szerintem kipróbálni, egyébként bőven elegendő 2-3 %-os oldat is. Évente kb. 3 alkalommal lehet adni nekik, a  keserűsó az főleg az örökzöldeknek (akár lomblevelű, akár tűlevelű), a vas mindegyiknek mehet. Az évelők azért érzékenyebbek, ők könnyebben megperzselődnek a vastól, úgyhogy nekik max. 1 %-os kell, ha egyáltalán.
Képeket is hoztam, nemcsak dumálni fogok:


A Starkltól rendelt óriásliliom még mindig virít, bár most már elkezdtek potyogni a sziromlevelei. Nemcsak szép, illatos is. Szerintem fogok rendelni még, nagyon ütős az ágyásban.


A rózsaloncok másodvirágzanak, ez nincs annyira látványos, mint az első, de minden virágnak örülünk:)

A legelső sásliliomom. Szerintem a legszebb is.




Az idén fantasztikusan szépek a hortenziák. Ki sem látszik a bokor a virágok alól. Sajnos jövőre nem tehetem meg, hogy elhagyom a metszést, különben nem fog elférni a helyén. Ő is kapja a vas+ keserűsó kombót. Már csak azért is, mert a szomszéd háza előtti keskeny részen vannak, elég gyatra körülmények között, és az idén már jelezte is, hogy neki ez nem tetszik.




A Chartreuse de parma rózsa idén is gyönyörű, sőt, idén valami hihetetlen gyönyörű. A tavaszi lemosópermetezést soha többet nem fogom kihagyni (ez jó, idén kaptak először), a régebbi ültetésű rózsáim között a sok eső ellenére is alig van gombás betegség.


Ebben az ágyásban idén nagyon elszaporodott a kaméleonvirág. Na meg a különösfű.
Egyszer régen, hajdanában, rendeltem valamelyik katalógusból különösfüvet. Édes kis növény volt, szép, hajladozó szárakkal, nyáron pedig mutatós terméseket is hozott. Következő évben is kihajtott, sőt, nagyobb, bokrosabb is lett, sőt máshol is megjelent belőle 1-2 példány. Rákövetkező évben már  ritkítanom kellett, és ez azóta is így van, lehet, már azt se bánnám, ha megszabadulnék tőle.
A másik ilyen agresszor a citromfű. Citromfüvet SOHA nem ültetünk virágágyásba.  Már permeteztem is. Mármint gyomirtóval. Hihetetlenül terjed, és elnyom mindent, ami az útjába kerül.
Ja, és itt szeretném bejelenteni, kivágtuk az utcára ültetett csörgőfát. Most már csak a szomszédos (5 éve lakatlan) udvarban kihajtott 4-5 db, az árkokban levő jópár darab, a sövénynek ültetett ráncoslevelű rózsáim alatt talajtakaró szinten levő, és az előkertben növögető tizenpár darab növényt kell eltüntetnem.



Virágzik a tárnicslonc (abélia). Tudom, már ezerszer írtam, de tényleg az egyik leghálásabb növény, amit a kertünkbe ültethetünk.


Tavasszal jó erősen meg kell metszeni, különben elég kusza lesz, hajlamos rá, hogy seprűszerűen hozzon új hajtásokat. Ennyi az összes tennivaló vele, nem kell öntözni (nyilván miután már rendesen begyökerezett), nem kell permetezni, néha megsimogatjuk, és megdicsérjük, milyen szép bokor is Ő.


Kúszólonc, fűszeres illattal. Fölfutott a melléképület tetejére, sőt a deszkákon át be a pajtába, de ott azért nem szeret lenni:)

Kis kakukktojás, ritka, nyugalmi állapotban. Ez csupán a kattintás pillanatáig tart, utána folytatja a megszokott ugrabugrálást, futkározást stb.stb.




A Rhapsody in blue tele van bimbóval, lesegetem, mikor nyílik már újra. Nagyon bájos kis rózsa.


















Mentaféle. A levelének és a virágjának is a negro cukorkához hasonló illata van.

St.Swithun angol rózsa gólyaorral. Teljesen ellágyulok ettől a törékeny, porcelánrózsaszín virágtól.


Limelight hortenzia. A paniculaták közül nekem ő tetszik a legjobban.

                       
                                                         Gyönyörű sárgászöld, hatalmas virágbugák.


Susan magnólia. A másodvirágzásuk nem jelentős, meg persze a nagy levelek között nem érvényesülnek úgy a virágok, mint tavasszal, a még csupasz bokrokon. A magnóliáknak is adok keserűsót és vasat, nem öntöm vele nyakon az egész bokrot, inkább az alsó levelek kapnak, hogy véletlenül se legyen foltos az egész növény.

A levendulák metszését már nem halogathatom tovább, hétvégén nyírás lesz.



Magról kelt nyári orgona bokor. Vicces, de néha az az érzésem, hogy a növények szaporításának legbiztosabb módja, ha kivágjuk őket. Az eredeti helyén levő két nagy nyáriorgonámat kiszedtük, mert (minő véletlen) más terveim voltak az ágyással. Következő évben meglepve tapasztaltam, hogy rengeteg helyen kezdett el nyáriorgona nőni (a szomszéd 5 éve gazos udvarában is). Ezt meghagytam, szép nagy bokor már.


                                               Az oszlopos tulipánfa. Alakulgat, alakulgat.



Császárfa a kakukktojással. Ilyen hatalmas már, szép nagy árnyékot vet, úgyhogy lehet alatta hűsölni.




Ebből a szögből sokkal szebben látszik, még jó, hogy bemásztam ide.  Tulajdonképpen Ő az első általam ültetett igazi, faméretű fám. A többiek azért még le vannak maradva. Na jó, a datolyaszilva esetleg.

















     
                                    Ezek a császárfa termései.


A trombitafolyondár gyönyörű ilyenkor. Szerencsére kiheverte férjuram tavalyi metszését is.
Megkértem, hogy igazítsa már ki, legyenszíves, merthogy eléggé felfutott a mellette levő hatalmas borókára. Gondoltam, azt szépen levágja onnan. Ehelyett visszavágta az összes, a kerítésre gyönyörűen ráfutott ágát, ami eltakarta a szomszéd undormányos udvarát, viszont egy ujjal sem nyúlt hozza a fát össze-vissza betekerő ágakhoz. Na ja.


Ez már folyamatos karbantartást igényel, mindig megtalálja az utat errefelé is.
Az örökzöldek második Insegarral történő permetezése is aktuális. Talán emlékeztek, tavaly eléggé kétségbe voltam esve, a thuják, borókák és hamisciprusokat megtámadó borókaszú miatt. Azért egy-két ágon most is
látom a fertőzést, úgyhogy a permetezést nem hagyom abba. A harmadik majd  novemberben lesz. Félek, teljesen már nem szabadulok meg ezektől a dögöktől, de elharapózni nem engedem többet. Az idei sok csapadék jó az örökzöldeknek, azt olvastam, hogy ilyenkor a kis dögök zöme belefullad a gyantába.

A barátcserje virágba borulva. Jelenleg majd kétméteres már a bokor.


Most már a hátsó udvarrész virágágyásai is szemrevalóak. Ebben sokat segített a gyomirtó használata.
Hiába, az ember lányának néha fel kell adnia az elveit. Vagy legalábbis felül kell bírálnia őket.

A kép kicsit homályos, a rózsa viszont gyönyörű. Munstead wood angol rózsa, még mindig a nagy kedvenc.

Bársonyos, tömvetelt szirmok, és folyamatosan virágzik és virágzik és virágzik.

Kúpvirág, azt hiszem többfelé kellene ültetnem belőle.

Pinky Winky hortenzia. Itt még hófehér, tegnap kezdett el rózsaszínesedni a bugája.

Bűbájos kis Penelope, pézsmarózsa. Mondanom sem kell talán, hogy már tervezgetek őszre. Persze nem maradhat el a szokásos őszi átültetés sem, van egy ágyásom az első udvarban, ami nem tetszik, úgyhogy át fogom alakítani. A történelmi rózsasövény kibővül, és beljebb kerül, a telekhatárra pedig fagyalsövényt ültetek.
És rendelek még néhány pézsmarózsát. Egyszerűen imádnivalóak. Maradok a Schultheis-nél, nagyon meg voltam velük elégedve, ráadásul hatalmas választékuk van.

Sáslili, Alsótekeresről. Még nincs akkora, hogy tőosztani lehessen, pedig megérdemli, hogy több helyen is viríthasson.

Ilyen hatalmasak már a törpe orgona bokrok. Ők is virágoznak, persze ilyenkor nem sok virágot hoznak, de akkor is. Nagyon szívós, nagyon igénytelen, mégis mutatós bokrok, amik kis kertben is elférnek. A tavasszal rendelt öt aprócska bokor gyakorlatilag öntözés nélkül (tudom, sok eső esett) él és virul. Kivéve az egyik, amit tegnap a fiam lefűnyírózott. Remélem, túléli, legfeljebb bokrosabb lesz. Én pedig teszek mellé egy batár nagy karót, esetleg kötök is rá valami vidám lobogót.

Nem fejezhetem be anélkül, hogy azt a bizonyos legnagyobb titkot el ne áruljam. Ekkora nagy kertben nézelődés, sétálgatás közben bőven van idő gondolkodni, álmodozni. Múltkor azon gondolkodtam, mitől is lesz igazán szép egy kert. A ritka növényektől? Persze, nem árt ha vannak, főleg ha bírják az adott klímát, talajt, stb. és valóban szépen mutatnak. A kertész tudásától? Nem árt ha van, főleg ízlése, és növényismerete, hogy tudja, milyenek a szép növénytársítások. A pénztől? Láttam én már kevés pénzből nagyon szép kertet létrehozni, és kertész által megálmodott, drága kertet, ahol szinte lógott az árcédula a növényeken (értitek mire gondolok), ami inkább művi volt, mint szép.
Nem, nem ezek teszik széppé a kertet, hanem az idő. Az évek. Ahogy nőnek a fák és a bokrok, egyfajta időtlenség kezdi belengeni az udvart. És nem tehetünk mást, ezt bizony ki kell várni.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, jó kertészkedést:

Petra