2017. április 24., hétfő

Fás bazsarózsák és társaik

Túl vagyunk az áprilisi télen, és összeteszem kezem-lábam, amiért ennyivel megúsztuk. Gyakorlatilag hó nálunk nem volt, csak némi havaseső, de a csapadék mennyisége inkább kevés volt, mint sok. Egy leheletnyi fagy volt valamelyik hajnalban, hogy mennyi kárt csinált, egyenlőre nem nyilatkozom, mert emlékszem, tavaly májusban, a fagyosszentek idején - 5 fok volt, és elsőre minden rendben volt, aztán az örökzöldek megváltak a friss hajtásaiktól, a rózsákról meg úgy folytak le a bimbók, hogy olyant még nem is láttam. Bár most max. -1 fok lehetett, tehát ekkora kárt sem okozhatott.
És mélységesen sajnálom azokat, akiknek a kertje, a növényei különböző károkat szenvedtek.

Próbálok kevesebb fotót csinálni egy-egy alkalommal, de ekkora kertben ez nem is olyan könnyű:)


Az első fás bazsarózsámat nagyon kezdő kertész koromban vettem, éppen nyílott, és meseszépnek láttam.


Geisha fás paeonia



A fás bazsarózsák elég terjedelmes méretet el tudnak érni, ez is közelíti már a két métert. Hogy miért nem tudja ezt elhinni az ember lánya, mikor ott a kezében a kis edény, benne a csöppeteg növénnyel?
Szóval elég nehéz elférni már mellette, és a fészer ajtaját már rendesen takarja.
Úgyhogy két választás van, az egyik az, hogy megmetszem, a másik, hogy az Ember (férjuram) megtanul röpülni.
Megjegyzem, egész ügyes, csak hát ekkora testtel nem is olyan egyszerű ez:)



Dao Jin fás paeonia




Harmadik éves, és tavaly hozott először virágot. Idén 5 van rajta.
Több fásnak nincs hely, hátra ilyent nem teszek, viszont tőosztással rengeteget ültettem egy bordó fajtából, és néhányat rendeltem is. Minden megeredt, de az újonnan rendeltek idén még nem fognak virágozni.



Hosta Night befora christmas


A hosták valahogy kimaradtak az életemből...eddig. Most beleszerettem két fajtába, (ami mellesleg elég hasonló egymáshoz), ez a Night before christmas, a másik a Risky Business.




A múltkor egy gyíkot fotóztam a kis jegenyefenyőn, ez meg egy feketerigó-fészek a Joschka cipruson. Teljesen véletlen fedeztem fel, vas+keserűsóval permeteztem az örökzöldeket, többek között a ciprust is, aztán bután pislogtunk egymásra, én és a madár. De annyira azért nem ijedt meg, hogy elrepült volna.








Hangulatképek az első udvarrészből...tulajdonképpen majdnem bármikor készülhetnének, a sok örökzöld miatt. Na jó, nyilván sokat dobnak rajta az évelők is:)
A császárfa kezd virágozni, tegnapelőtt vettem észre, mikor sétáltam be a kertből, s ahogy csuktam be a hátsó kaput, megcsapott az erős, mézédes illata. Felnéztem, s látom, ahogy feslenek a bimbók.




Sunsation magnolia


Utolsónak a Sunsation kezdett virágozni, halványsárga virágok, enyhe rózsaszín beütéssel. A karók a kutyák miatt vannak mellettük. Minden fiatal növény körbe van karózva, akármilyen ronda is, az első udvarban azért, hogy a kutyák ne bántsák őket (később, ahogy megnőnek a növények, már nem kell őket félteni), a hátsó udvarrészben meg azért, hogy a fűnyíró észre vegye őket:)
A Sunsation magnólia párban lett ültetve a Cleopátrával, egy kis késéssel majdnem egyszerre virágzanak, és ráadásnak lesz mindkettőnek helye, hogy teljes pompájában kibontakozzon, anélkül, hogy metszéssel be kellene avatkoznom. Engem elbűvöl, ha a virágok egészen lent is nyílhatnak már, a Wada's memory kivételével egyiket sem metszem fának, mindegyik bokorfaként nőhet.
Az újak közül a Daybreak és a Burgundy Star állítólag oszloposak (majd az idő megmutatja)



Az oszlopos bükk (Dawyck Purple) levelei most bontakoznak..páratlanul szép.




Orgonák...hátul a közönséges, előtte a Patula Miss Kim, és előtte a Meyeri Palibin, kb. 4 bokor. Azért kb, mert terjed, szépen összenőtt már, teljes virágzásban káprázatos szép lesz, és micsoda illat lesz itt!
Nem véletlenül az egyik kedvenc kis bokrom, ültetem is mindenfelé.




Pillanatképek a középső kertrészből....







És végül a hátsó kertrész. Szombaton beindítottam a fűnyírót:) ami azt jelenti, hogy férjuramat kihívtam füvet nyírni...persze én is kellek hozzá, nehogy eltévedjen, és olyant is lenyírjon, amit nem kellene.
Szinte hihetetlen, hogy három éve ezen a részen még nem voltak ágyások...nagyot változott ez a rész. Persze akkor lesz az igazi, ha a fák, bokrok is megnőnek, úgy mint a középső és az első részen.

A két 200 literes hordó fel van töltve, ebben a hátsóban pitypang ázik, az elsőben vegyesen pitypang és csalán.  Elsősorban a rózsáknak adom, aztán újra kezdem, és akkor már akinek csak jut. Csalán már nincs az udvaromban ennyi, de van utánpótlás a szomszéd üres telkén, odajárok csalánért:)

Igazából most az a rész következik, amikor Petra gyönyörködik a kertben, két-három hetente vassal-magnéziummal megpermetezi az örökzöldeket, lotyálja a büdös csalán és pitypanglevet, öntöz, permetez és gazol, ha kell. Imádom.


Köszönöm, ha velem tartottatok, szép időt, jó kertészkedést Mindenkinek.


Petra

2017. április 19., szerda

Április idusán

Megtette hatását a folyamatosan 20 fok fölött levő hőmérséklet, sokkal előrébb van a kert, mint kellene. A rózsák telis-tele bimbóval (folyamatosan kérem őket, hogy még ne nyíljanak ki), az orgonák virágoznak, a fás bazsarózsák napok kérdése, és kinyílnak. Csaknem az összes fa teljes pompájában van, a későn fakadók, mint pl. a bükkök és a nagylevelű tölgy, most hozzák levélkéiket.
S mindez csodálatos is lenne, ha nem kellene félni erős lehűléstől, netán fagytól. De sajnos kell, úgyhogy amit érzek, azt szavakkal nehéz is kifejezni. Utána néztem, mit is lehet tenni ilyenkor, de igazából semmit. Égetni (füstölni) nem fogok, a lombkoronás öntözés iszonyat vizet kíván, és némi szaktudást is, szélgépem meg ilyesmim meg nincsen. Úgyhogy az ősszel és tavasszal ültetett, egyenlőre pirinyó és parányi méretű örökzöldeket valamint rózsákat elkezdtem betakarni. Ehhez fenyőágat használtam, de a nagyobbaknál is megpróbálkozok (1 méterig, tovább nincs mivel) kartonpapírral, aztán a többit a természetre kell bíznom.
Szóval a kilátások jelenleg nem túl biztatók, de addig is gyönyörködjetek velem:




Daybreak


Még mindig van virágzó magnólia, a Daybreak bimbóban bugyirózsaszín, kinyílva belül világosrózsaszín, majdnem fehér, hatalmas virágfejekkel. Káprázatosan szép, vonzza a szemet, pedig tavaly őszi ültetés lévén, összesen 4 virág volt rajta.

A Susan és az Alba superba már kilevelesedett, de néhány virág még van rajtuk, a Cleopátrán is van még egy. A Sunsation most fog nyílni, nem a legjobb időt választotta.



Alba superba magnólia. Alatta  Gold reef rózsa, és tarka levelű borbolya.



Juhar Crimson Princess, és Viburnum Davidii, törpe bangita. Kissé közel ültettem őket egymáshoz,  de már egyiket sem lehet bolygatni. Vagyis lehet, de valószínűleg nem élnék túl, annyit meg nem ér.







Magnólia Wada"s Memory. Kihajtáskor vöröses leveleket hoz, de egyébként is más a levelek formája, mint a többi magnóliáé. Már nagyon szép kis fácska.




Virágzó vadcitrom. Szépséges, ám goromba jószág a hatalmas tüskékkel.  Mindenképpen olyan helyre ültessük, ahol véletlenül sem tud nekimenni, nekiszalaldni senki (hacsak nem éppen ez a célunk, vagyis, hogy távoltartsunk vele idegeneket, valószínűleg kiváló sövény ).



Daphne arbuscula,  murányi boroszlán. Bűbájos, örökzöld kis cserje, 20 centi magas, illatos, lilás színű virágokat hoz.



Geisha, fehér virágú fás bazsarózsa. Nem lesz annyi virág rajta, mint tavaly volt (tavaly szerintem 100 virág is volt rajt), de ha a fagy el nem viszi, idén is nagyon szép lesz. Jelenleg közel 2 méter magas.
A rózsaszín virágú Dao Jin másodszor fog virágozni (mármint tavaly virágzott először), 4 hatalmas bimbó van rajta.
A lágyszárú bazsarózsák közül mind az újonnan vásárolt, mint pedig a tőosztott példányok szépen megeredtek.





A felső képen a Photinia és a ciprus párosa, lent a Red Robin Photinia. Valami hatalmas, 3 méteren is túl van, rengeteg bimbó is van rajta, bár maga a virágzás nem olyan látványos, mint maga a lomb.







Előkert, Bloodgood juhar. Ennek a kis fának a szépségéről hosszan lehet értekezni. Nem a szeldelt levelű változat, és valóban kis fa lesz belőle, 5-6, esetenként 8 méterre is megnőhet, a keleti fekvés éppen megfelelő neki. Nálam átlagos talajban van, semmi savanyítás, mégis csodálatosan fejlődik. A levelek színe egész évben ez a mélybordó, ami minden napszakban gyönyörű, de ha átsüt rajt a felkelő avagy éppen a lemenő nap, az valami csuda.




Virágzik a fűszercserje. Nagyon szép habitusú, mutatós levélzetű bokor, mindenképpen ott a helye a kertben, nálam védett helyen van, a ház előtt, de az ősszel ültetett, hátsó udvarba kitett sinocalycanthus sinensisnek sem lett semmi baja.



Prágai bangita, én nagyon szeretem. Nem is tudom, hány bokor van belőle az udvarban, ráadásul könnyen sarjadzik, ezért tavasszal egy csomót felszedtem belőle, és sövénynek ültettem.






Davidia, galambfa virágzásban. Tavaly több volt rajta, idén csak három, de ne legyünk telhetetlenek. Meglehetősen kényes jószág, igazából csak azért vesződöm vele, mert Anyum emlékére ültettem.




Hamvas gyöngyvessző, spirea cinerea Grefsheim. Pazar látvány, és isteni mézillatot áraszt.




Kb. 1 hete még ilyen volt ez a kertrész, napról napra dúsabb, ahogy az évelők és talajtakarók is magukhoz térnek. De a deodárcédrus, az mindig szép.



Perzsafa, csak jelzem, hogy ha nem is viharos tempóban, de szépen biztosan nő fává, s bár a metszőolló a kertész barátja, azért nem árt észben tartani, hogy alapból 10 méter magas lesz, és meglehetősen szélesre is megnő.





Még két képen ugyanő, csak mert szeretem. A perzsafát főleg az őszi lombszíne miatt ültetik, és emlegetik, de minden évszakban egy megbízhatóan szép fa.
Tavalyelőtt ültettem a Vanessa fajtáját, merthogy oszloposként árulják, de egy amerikai blogon olvastam, hogy azért ez nem is annyira igaz, kíváncsi leszek rá.



Gémorr, bűbájos kis évelő. A levelei örökzöldek, apró, világossárga virágokat hoz.



Barátom, a macskamenta. Ezzel az egyszerű talajtakaróval klasszul fel lehet dobni az ágyásokat, gyakorlatilag kora tavasztól a fagyokig virágzik. Mivel én rendetlen kertész vagyok, és az elvirágzott ágakat, vesszőket, bokrokat és talajtakarókat nem vágom vissza időben (vagy soha), ezért sok-sok gyerkőcöt is találok, amiket aztán arrébb ültetek. Mondjuk hely az van bőven.






A hátsó ágyások, rózsákkal, évelőkkel, néhány örökzölddel (ami még nem látszik), és rengeteg csupasz talajjal, amit remélem idén befutnak, betakarnak a növények.



Gyönyörű törpe írisz.  Több színben rendeltem és ültettem, de béna módon néhányat kipermeteztem, úgyhogy 3 féle maradt, ,ezekből majd tőosztok, ha lehetséges.




Virágoznak az orgonák, ez itt a Sensation.




A tavaly tavasszal ültetett oszlopos körtefák rogyásig voltak virággal, nem tudom, mennyi köt meg belőlük, és mennyi termés lesz rajtuk.







Tulipánok. A hagymásokkal néha kibabrálok, mert ugye virágoznak, aztán elszáradnak a levelek, aztán már nem emlékszem, hol is vannak. Esetleg ültetek, és pont rájuk, esetleg takarom a talajt, pont fölöttük...Pedig szépek







Az ősszel rendelt rózsák mellé, alá, köré, növekedési habitustól függően, különböző talajtakarókat teszek. Az alacsonyabbra növő rózsákhoz, mint ez, illatos gólyaorr kerül, a nagyobbakhoz mehet a macskamenta,  zsályák, levendula, stb.





Katsurafa, Cercididphyllum japonicum Rotfusch. A tavaszi levelei ilyen padlizsánlilák, de nyárra visszazöldül. A katsura vízigényes fa, ősszel, lombhullás előtt vattacukor illatúak a levelei.



A borbolyák is virágzanak. Az Ottawa Superba egy kedvenc fajtám, szép bordó levelekkel, bókoló habitussal.




Távolban a perzsafa, mögötte leylandi 2001 klón, előttük rózsák, pünkösdi rózsa, és íriszek.






Orgona




Örökzöld tölgyecském, visszametszés után a szőrös új kis hajtásaival. Több éve ajándékba küldte egy azóta elfeledett online kertészet, akkor még 20 centis sem volt, és fabatkát sem adtam az életéért. Ehhez képest idén vissza kellett metszenem. Amiért haragszom magamra, az az, hogy nem írtam fel a nevét, ezért egyenlőre még mindig nem tudom, melyik fajta örökzöld tölgy.







Lassan, de biztosan nőnek a kis örökzöldjeim is, ez itt egy abies pinsapo galuca, kék andalúz jegenyefenyő. Volt vagy 20 centis, amikor ültettem, és nem egy kapkodós fajta. De már most, kb. méteresen is csudaszép.
Egyébként vicces, hogy alig vártam, hogy a bokáig érő arborétum nőddögéljen, és látszódjék már ki a fűből, és most, hogy ez lassan-lassan megtörténik, újra ültettem egy csomó húszcentiset. Hiába no, itt nincs megállás, mindegy ki mit és kinek ígér, ha meglátok egy különleges növényt, ott akarom tudni az én kertemben.





Karl Fuchs deodárcédrus



Kerria japonica, boglárkacserje, egyszerű virágú.




Perennial Blue, nagyon erőteljesen növekvő rambler rózsa.



Halesia Carolina, hóvirágfa virága.




Willow Wood ráncoslevelű bangita




Oszlopos mocsári tölgy, quercus pallustris green pillar tavaszi levélkéi.




Júdásfa virága,, ez itt egy Heart's gold nevű, sárga levelű fajta.







Abies lasiocarpa fastigiata, sziklás-hegységi jegenyefenyő oszlopos változata. Amikor lefényképeztem a gyönyörű új hajtásai miatt (első kép), vettem észre, hogy egy gyíkocska napozik rajta. Úgyhogy csináltam még két fotót kinagyítva, ezeken jobban látszik. Rengeteg gyík van, felváltva ijesztgetjük egymást:)


Szóval így áll most a kert, és ha tudna beszélni, biztosan szóvá tenné a készülő hideg időjárást.

Nálunk csapadék szinte semmi nem volt, ezért eléggé fel tudja vinni a vérnyomásomat, mikor tv-ben rádióban azt hallom, vagy a neten azt olvasom a meteorológiai jelentésben, hogy újabb jelentős csapadék várható........Öntözök, az újakat és a vízigényeseket. A hátsó, nagyobbik részen a fű tele van pitypanggal, ezekből egy hordónyi ázik, és egy másik hordót is meg fogok vele tölteni, vegyesen csalánnal. Keserűsó + vas kombóval az örökzöldeket már megpermeteztem.

Néhány örökzöldön már találtam abból a szúféléből, ami évek óta károsítja a növényeket, ezeket kinyírtam. Valószínűleg most kéne permetezni, de az idő nem megfelelő. A bogárról annyit, hogy fekete színű, katicabogár nagyságú és alakú. Az egyiket egy kis fenyő törzsén nyomtam agyon (a repedésekbe bújik be, vagy pedig az ág és hajtás találkozásához, a hernyó vagy kukac pedig lyukat rág a hajtásba, ami elhal, és letörik). és minő undormány,, nyomtam ki belőle a kukacot. Fúj. Félek, ezektől már sosem szabadulok meg, de próbálom a fákat erősíteni, hogy nagy kárt ne tudjanak tenni bennük.


Köszönöm, ha velem tartottatok, remélem, valami csoda folytán mégsem lesz fagy, és nem kell károkról beszámolni.



Petra