2014. október 22., szerda

Októberi virágok

Nagyon szeretem az őszt a kertben. A fák-bokrok gyönyörű, mindig más színváltozásait, az őszi illatokat, a leveleket a lábam alatt. Na, ebből most pont az őszi színek hiányoznak. Annyira elhúzódott a "nyár", hogy alig váltottak őszi ruhára a növények. Most meg berobbant a rossz idő, és félek, egyszerűen ledobálják a ruhájukat, anélkül, hogy az őszi pompában gyönyörködhetnék.
Viszont ezerrel virágzik még minden, főleg a rózsák. Talán ez a kárpótlás.



Milrose, a legelső rózsa volt  kertben, a Starkltól rendeltem, alacsony sövényt szerettem volna belőle. De az első kutyusunk, egy német juhász másképp gondolta, és majd az összes rózsát kiásta és összerágcsálta. Ma már csak ez az egy bokor van belőle. Lisztharmatra eléggé érzékeny, és mivel eddig nem volt permetezés a kertben, nyáron többször is erősen vissza szoktam vágni, hogy egészséges leveleket hajtásokat hozzon. Érdekes módon ebben az esős időben elég volt neki a tavaszi lemosó, lisztharmatnak a nyomát sem láttam rajta.




















A datolyaszilva ilyen gyönyörűen színesedik. Kicsit durci vagyok, mert a hangyák is rájárnak, múltkor kinéztem magamnak egyet, ami már nagyon-nagyon narancssárga volt, székre álltam, pipiskedtem, leszedtem, lefújtam róla a hangyákat, fölvágtam, és telis-tele volt a közepe velük. A nyavalyások, ez ellen valamit ki kell találnom, nem osztozom.








Ahogy a kaméleon-virág kissé visszahúzódott, a fehér virágú gaura jobban ki tudott bontakozni.
A kaméleon-virágot jövőre meg kell rendszabályoznom, túlságosan elszaporodott.

Egyébként vasárnap látogatói voltak a kertnek, Melinda, Feri és a három Móki. Szerencsére gyönyörű idő volt, itt súgom meg Meli, hogy szerintem nem néztünk meg mindent, na majd legközelebb. Nagyon örültem, hogy személyesen is megismerhettelek titeket, és remélem nektek is olyan szép emlék lesz a vasárnapi nap, mint nekünk. (Jövőre, veletek, ugyanitt:)



Chartreusse de parma, az eszeveszettül parfümös illatával.















A katsurafát szigorúan csak közelről lehet fényképezni, mert jelenleg elég hm., hát érdekes alakja van. A levelek most kezdenek színesedni, a jellegzetes vattacukor illatot egyenlőre csak a levelek szagolgatásával lehet érezni. De majd ha 10 méteres fa lesz! A környéken azt fogják hinni, hogy mellékesen vattacukor árusok lettünk:)








A kikeleti bangita virágba borult. A kellemes virágillat ezt az udvarrészt teljesen beborítja. imádnivaló.
















Egy közeli kép. A virágok aprók, kecsesek, közelről mutatósabbak, főleg hogy a levél még rajta van a bokron. Télen, csupaszon feltűnőbb azért a virágzás.




























Ennek már nem is kell írnom a nevét, tudom mindenkinek a könyökén jön ki:)

Kedves tárnicsloncom, ha valaki azt szeretné, hogy hosszú ideig legyen virágzó bokor a kertjében, akkor nosza...










Melindának:)






WS2000, most bezzeg egészséges!
















Gyűszűvirág, legalább 5 bokrot ültettem belőle, de a többi egyszerűen eltűnt.

Talán ez jövőre is virágozni fog, esetleg a magját is elszórhatná...












Limelight hortenzián még van új virágbuga. Változatlanul a kedvencem, a vanille fraise és a winky pinky a nyomába sem érhet.











Rózsalonc virágok





Anyósomtól kapott őszirózsa virágba borulva. Szeretem ezt a bokrot, a szeszélyesen szétdőlő formáját, ahogy évről-évre nagyobb lesz.












Souvenir de la malmaison rózsa, hát ez a bimbó valószínűleg már nem fog kinyílni.
















A klemátiszon is van még egy virág, úgymond mutatóba. Ősszel a souv. de la malmaison innen elköltözik, helyére a Phyllis Bide lesz ültetve.














Az oszlopos tulipánfa levelei is éppcsak színesednek.
Érdekes módon a nagy testvér a hátsó, kitett részben még ennyire sem "őszül".

Imádom ezt a fát, szintén csak javasolni tudom mindenkinek, hiszen az alap tényleg csak nagy kertben fér el, ez az oszlopos növésű viszont beilleszthető kisebb kertekbe is, és ugyanolyan gyönyörű levelei vannak, és virágozni is fog.












Csak néhány levél sárgul, pedig olyan gyönyörű lenne a fa aranyszínben..




Lilaakác, jól megnőtt, pedig a fiúk fütyültek lekezelni a futtatót.
















Szárnyas kecskerágó, szerintem tavaly ilyenkor az egész bokor világító piros volt, az idén még csak ilyen. A háttérben a szomszéd diófáján már egy levél sincsen.












Szárnyas kecskerágó levelek közelről


















Egon Schiele virág és bimbók














Magnolia tripetala, ernyős magnólia, azt hiszem idén ennyi lesz az őszi levélszín














Nevenincs futórózsám, és végre sikerült visszaadni a szirmok halványrózsaszín pirulását.

















Nahéma, idén jól teljesített virágzásban, de messze nem tartozik a legszebb rózsák közé. Nincsenek olyan szép levelei, mint a legtöbb rózsának, és már ez is sokat levon az esztétikai értékéből. Na mindegy, most már megmarad.









Kezd érni a naspolya, tegnap már eszegettem belőle. De így nincs olyan finom, mint amikor megcsípi a dér.

Vagy én vagyok nagyon válogatós...:)
















Dudváslonc, telis-tele van virággal. Persze ő egyébként is késő nyári és őszi virágzású. Hálás, igénytelen cserje, és nem is növi ki a kertet.












Az orbáncfű vidám napocska-virágai.


A bokortermetű helyét is gondosan kell kiválasztani, mert évről-évre terebélyesebb lesz, és klasszul el tudja nyomni a környezetébe ültetett növényeket.










Rózsaszín gaura és winchester catedral angol rózsa páros.


Ez a gaura volt az első ültetésem, 6 vagy 7 éves, mondhatom óriási bokor lett.










A perzsafán úgy kellett vadásznom a színes leveleket.


















Mert egyébként ilyen, és azért ez nem nevezhető káprázatos őszi színeződésnek.














Na, legalább az ámbrafa tudja a dolgát, ha ősz van, akkor tessék őszi színeket produkálni!



















A hátsó kertben is vannak már ilyen ágyásrészletek. Annyira jó! Mondjuk elég sokat vártam rá, hogy végre legyen ilyen. A varjúháj virágai most már teljesen sötétbordók. A zsálya még ezüstösen kéklik, a borzaskata pedig talajtakakróként nől.


















Tavasz óta mutogatom, nem tudok betelni vele. Munstead wood














Minden blogbejegyzésnél tudtam föltenni róla virágzó képeket.
Ugye milyen szép?












 




Kissé már elnyílóban



Orbáncfű-borbolya páros
A csüngő vérbükk idén már látványos kis fa volt. Lassú növekedésű, de vegyük figyelembe, hogy aránylag terebélyes fa lesz belőle.



Most már egész mutatósak a hátsó ágyások is, itt a három munstead wood rózsa



A fanyarka levelei is inkább lehullottak, mint színesedtek volna. Kár.



















Nem, ez a kép nem egy tavaszról elfelejtett momentum, tegnap fényképeztem. A jacques cartier rózsa borzaskaták gyűrűjében.














Ebből a nézetből is pofás ez az ágyás, persze sokat segít a borzaskata tömeges méretű elszaporodása.

A jacques cartier rózsa egy robusztus rózsafajta.









Borzaskata gyerek





Mary Rose elnyílva, mögötte a bimbók




















Annabelle hortenzia

















Gyönyörű deodár. Azért ha valaki most szeretne ültetni deodárcédrust ( a most mondjuk jövő tavasz, mert ilyenkor már nem célszerű), akkor mindenképpen a Karl Fuchs-ot javaslom. Ő már jól bevált fajta, biztosan tűri a teleinket.

















Miscanthus, nem is reméltem, hogy idén már virágozni fog, tavaly ültettem az első kertben levőről leválasztva.




















Penelope hibrid pézsma rózsa.
Nos, a tegnapi nap volt az utolsó, amikor ilyen képeket készíthettem, legalábbis elég valószínű. Még nem néztem meg, hogy mennyire verte meg őket az eső.











Penelope közelről.















Most már ezt az ágyást is le merem fényképezni így, távolabbról:)

Persze, még sokat kell nőniük a beültetett növényeknek, de azért már látszanak:)










A Gishlaine de Feligonde bokra
















És a tünci kis virágai
















Gebrüder Grimm, meglehetősen erős színű rózsa, de a Gishlaine de Feligond mellett nagyon szép lesz.















Az oszlopos bordó levelű juhar levelein megjelent a lisztharmat, de úgyis lassan megkapják a lemosó permetezést a lombhullatók a kertben.


















L'Eveque gallica rózsa egészséges bokra. Csak azért fotóztam, hogy lehessen látni, milyen szép formájú bokrai vannak a régi, történelmi rózsáknak.












A Cardinal Hume szintén azok közé tartozik, amelyek folyamatosan, megállás nélkül virágoztak, mindeközben nőttek is egy óriásit.













Ilyen szépséges virágokat hozott egész nyáron és ősszel.













A Tuscany Superb bokra kezd színesedni, és mivel hozott egy, azaz egyetlen virágot nyáron, így csipkebogyó is van rajta:)

Bevallom, én még szívesen fényképeztem volna, de az a dög LEMERÜLT. Így be kell érnetek ennyivel.

Mivel a kertben veteményes nincs, így őszi munkával nem leszek túlságosan megterhelve:) El kell ültetnem majd a rózsákat, ha megérkeznek, átültetek néhány bokrot, a kert megkapja az őszi lemosó permetezését, ezenkívül csak fotózni és gyönyörködni fogok:)

Tegyétek ti is.

Petra