Annyira röstellem, amiért ilyen régen rád se hederítettem, de annyira lefoglaltak a fontosabbnál fontosabb tennivalók, tudom, te megérted. Az egyik ilyen például a locsolás. Ez a legfontosabb, ezzel eltöltök napi órácskát, másfelecskét, szigorúan csak estefelé, amikor állítólag már ki lehet menni a napra.
Kifogyott a kútból a víz. Ez ám a baj, az igazi, locsolhatok a drága csapi vízzel. Drága nagyobbik csemetém feltölti a 220 literes hordót, én meg szépen ellotyálom. A hordóba egyébként mindenféle giz-gazt teszek, zsályát, levendulát, cickafarkot, bodzalevelet, hadd legyen minél büdösebb. Mármint a gyerekem szerint büdös, szerintem nem vészes, nem kell nagyot slukkolni belőle.
Ráadásul a kertészek egyik réme volt a kertemben, az ám, kő-mű-ves. Autóbeállót csináltattunk vele, a melléképület mögé, és én mindig reménykedem, hogy ez a kőműves majd vigyázni fog. A kertre. Mindenre. És mindig csalódnom kell. A térkövezést pénteken befejezték, még nem szedtem ki az összes kavicsot a fűből, de már nem sok van vissza, majd igyekszem. Viszont megdicsérte a kertet, vagy mi. Hogyaszongya:
Jó kis Jurassic park van már itt! Miért, ez dícséret volt, nem? Én annak vettem, punktum.
Két hét múlva jön vissza, hogy tető is kerüljön a beálló fölé, sajnos otthon kell maradnom, nem hagyhatom, hogy felügyelet nélkül garázdálkodjanak.
A kert egyenlőre nem olyan vészes, köszönhetően a napi öntözésnek, persze nem minden növényt öntözök naponta, hanem mindig más növényt öntözök, de ekkora kertben ez nekem azért napi elfoglaltság. A fű néhány helyen meglepően szép, de a nagyrésze bizony csúnyácska. Ebben az eszelős melegben az ember mindenképpen a dús, árnyas kertet részesítené előnyben, és nehezen akarja elhinni, hogy az övé is az lesz, csak ki kell várni, és ne robogjon el az első kertészetbe, szekérderéknyi fatermetűt vásárolni.
Nos, jöjjenek a képek a kissé megfakult szépségű kertről:
Ekkora nagyok a datolyaszilvák! Ez a jó hír, a rossz az, hogy sajna biztos nem viszek belőle a piacra!
Nagyon sok lepotyogott belőle.
A gold reef második virágzása ugyanolyan virágpompával jár, mint az első. Óriási virágcsokorként díszlenek az ágyásokban.
Egy kicsit közelebbről
A másik oldalról..
A másik gold reef rózsa, látszik, hogy közel akkora, mint a lámpás, vagyis kb. 1,5 méter magas. Ezt sehol sem írják róla, igazából kisebbnek kellene lennie, de nem baj, elfér.
Árnyjáték.. Annyira de annyira szép ez a sokféle zöld a kertben.
Az örökzöld magnólia szintén a napimádók közé tartozik, bár a rendszeres öntözéséről azért nem felejtkezem el. Még mindig hozza a bimbókat a ráfuttatott klemátisz is.
Egyedülálló látványt nyújtanak ezek a fényes, üdezöld levelek.
Mellesleg a fényképezést is hordótöltés közben csináltam, csap kinyit, fényképeztem párat, Robi üvölt: Anya zárd el (nem mintha süket lennék), futás a csaphoz, Robi cammog a hátsó kertbe a hordóhoz, addig újra csinálok pár képet. Elvégre az idő pénz.
Az egyik ciprus, az imádnivaló hamvas kékségével. Előtte Szofi vakarózik, mögötte a hintaágy alkatrészei. Majd elkészül, még csak 2 hónapja várok rá... Családom férfitagjaira igencsak rátelepedett ez a Pató Pál uras életérzés.
Az imbicata pendula függönye, határozottan alakul a drága.
A legkisebb (jövőre már iskolás lesz Ő is, Jajj..) vajon miben töri a buksiját?
A rózsaloncok másodvirágzása, persze sokkal kevesebb van rajta, mint kora nyáron, amikor szinte ki sem látszanak a levelek, de ennek is örülni kell.
Lustakisasszony, tavaly magról is vetettem, ültettem is, az idén már több helyen is van, ez a rózsaszín a kedvencem, de van sötétebb belőle, és természetesen sárga is.
Annak idején a tavam körül volt, az egyik évben szinte az egészet elfoglalta, valami hihetetlen szépséges volt virágzáskor, főleg ahogy a víz megkettőzte a látványt. Rég volt, a fényképet sem tudom, hova tehettem..
De nagyon hálás kis virág, a lyukas helyeket kipótolni nagyon jó megoldás.
Jaj mennyivel szebb volt, mielőtt jöttek a kőművesek! Jó sok tennivaló lesz, mire ugyanilyen szép lesz megint.
Mennyire mások az ágyások egy-egy évszakban, a borzaskatákat feltépkedtem, a kaliforniai mák sárgállik még mindenfelé. Kíváncsian várom, hogy az árvalányhaj felbukkan-e jövőre máshol is a kertben.
Japánszentfa új hajtásokkal. Ahogy nő az imbicata pendula, úgy ritkítanom kell ezt az ágyást, hogy az örökzöld teljes szépsége kibontakozhasson.
Tisztára bosszantó, hogy a császárfát soha nem tudom normálisan fényképezni. Persze mindig estefelé megyek, és úgy néz ki, mintha már sötét lenne. Pedig csak takarja a napot. Na mindegy, a lényeg az, hogy ilyen szép nagy fa már!
A bugás hortik közül a limelight kezdett utoljára virágozni, de nem is baj, a pinky winky és a vanille fraise virága szinte teljesen megégett. A limelight nagyon szép ezzel a zöldes virággal, érdekes módon hasonlít a szintén ebben az ágyásban levő Elfe rózsához. Vagy nem is véletlen?
A csüngő vérbükk levelei, amint átsüt rajtuk az esti fény. Szépen nőddögél, de nem az a viharos sebességgel nagy fává növök típus.
Így augusztusban már tervezgetni is lehet, s bár már régóta mondom, hogy több fa nem fér a kertembe, rá kellett jönnöm, nem élhetek szabdalt levelű vöröstölgy nélkül. Ősszel beszerzek egyet, már a helye is megvan, igaz, szokás szerint kicsit variálni kell a kerten, de ez még belefér.
Ez a kánikula sokadszor igazolja, embernek-állatnak jobb egy árnyas-fás kertben, úgyhogy nosza fiúk-lányok, lassan (de biztosan) jön az ősz, lehet tervezgetni és fát ültetni a kertbe.
Addig is, a viszontlátásra.