2013. augusztus 5., hétfő

Hőség (Kókadozunk, de megvagyunk)

Édes drága Blogocskám!

Annyira röstellem, amiért ilyen régen rád se hederítettem, de annyira lefoglaltak a fontosabbnál fontosabb tennivalók, tudom, te megérted. Az egyik ilyen például a locsolás. Ez a legfontosabb, ezzel eltöltök napi órácskát, másfelecskét, szigorúan csak estefelé, amikor  állítólag már ki lehet menni a napra.
Kifogyott a kútból a víz. Ez ám a baj, az igazi, locsolhatok a drága csapi vízzel. Drága nagyobbik csemetém feltölti a 220 literes hordót, én meg szépen ellotyálom. A hordóba egyébként mindenféle giz-gazt teszek, zsályát, levendulát, cickafarkot, bodzalevelet, hadd legyen minél büdösebb. Mármint a gyerekem szerint büdös, szerintem nem vészes, nem kell nagyot slukkolni belőle.

Ráadásul a kertészek egyik réme volt a kertemben, az ám, kő-mű-ves. Autóbeállót csináltattunk vele, a melléképület mögé, és én mindig reménykedem, hogy ez a kőműves majd vigyázni fog. A kertre. Mindenre. És mindig csalódnom kell. A térkövezést pénteken befejezték, még nem szedtem ki az összes kavicsot a fűből, de már nem sok van vissza, majd igyekszem. Viszont megdicsérte a kertet, vagy mi. Hogyaszongya:
Jó kis Jurassic park van már itt! Miért, ez dícséret volt, nem? Én annak vettem, punktum.
Két hét múlva jön vissza, hogy tető is kerüljön a beálló fölé, sajnos otthon kell maradnom, nem hagyhatom, hogy felügyelet nélkül garázdálkodjanak.

A kert egyenlőre nem olyan vészes, köszönhetően a napi öntözésnek, persze nem minden növényt öntözök naponta, hanem mindig más növényt öntözök, de ekkora kertben ez nekem azért napi elfoglaltság. A fű néhány helyen meglepően szép, de a nagyrésze bizony csúnyácska. Ebben az eszelős melegben az ember mindenképpen a dús, árnyas kertet részesítené előnyben, és nehezen akarja elhinni, hogy az övé is az lesz, csak ki kell várni, és ne robogjon el az első kertészetbe, szekérderéknyi fatermetűt vásárolni.

Nos, jöjjenek a képek a kissé megfakult szépségű kertről:




Ekkora nagyok a datolyaszilvák! Ez a jó hír, a rossz az, hogy sajna biztos nem viszek belőle a piacra!
Nagyon sok lepotyogott belőle.



A gold reef második virágzása ugyanolyan virágpompával jár, mint az első. Óriási virágcsokorként díszlenek az ágyásokban.


Egy kicsit közelebbről



A másik oldalról..


A varjúháj csupa-csupa bimbó. Ez egy nagyon hálás fajta, egész szép kompakt bokor, nagyon igénytelen, ráadásul akár a törött ágat ledugva is új bokrocskánk lesz.

A másik gold reef rózsa, látszik, hogy közel akkora, mint a lámpás, vagyis kb. 1,5 méter magas. Ezt sehol sem írják róla, igazából kisebbnek kellene lennie, de nem baj, elfér.



Árnyjáték.. Annyira de annyira szép ez a sokféle zöld a kertben.



Az örökzöld magnólia szintén a napimádók közé tartozik, bár a rendszeres öntözéséről azért nem felejtkezem el. Még mindig hozza a bimbókat a ráfuttatott klemátisz is.



Egyedülálló látványt nyújtanak ezek a fényes, üdezöld levelek. 
Mellesleg a fényképezést is hordótöltés közben csináltam, csap kinyit, fényképeztem párat, Robi üvölt: Anya zárd el (nem mintha süket lennék), futás a csaphoz, Robi cammog a hátsó kertbe a hordóhoz, addig újra csinálok pár képet. Elvégre az idő pénz.


Kutyameleg van ám, még itt a féltető alatt is. Szofi kutya őrzi a kajáját (az összes edényben víz van, ezért van a földön), plusz jól megmorogja a Larát, ha meg meri közelíteni a saját kis kajakupacát.


Az egyik ciprus, az imádnivaló hamvas kékségével. Előtte Szofi vakarózik, mögötte a hintaágy alkatrészei. Majd elkészül, még csak 2 hónapja várok rá... Családom férfitagjaira igencsak rátelepedett ez a Pató Pál uras életérzés.


Az imbicata pendula függönye, határozottan alakul a drága.


A legkisebb (jövőre már iskolás lesz Ő is, Jajj..) vajon miben töri a buksiját?


A rózsaloncok másodvirágzása, persze sokkal kevesebb van rajta, mint kora nyáron, amikor szinte ki sem látszanak a levelek, de ennek is örülni kell.



Lustakisasszony, tavaly magról is vetettem, ültettem is, az idén már több helyen is van, ez a rózsaszín a kedvencem, de van sötétebb belőle, és természetesen sárga is.
Annak idején a tavam körül volt, az egyik évben szinte az egészet elfoglalta, valami hihetetlen szépséges volt virágzáskor, főleg ahogy a víz megkettőzte a látványt. Rég volt, a fényképet sem tudom, hova tehettem..
De nagyon hálás kis virág, a lyukas helyeket kipótolni nagyon jó megoldás.


A Sentinel borókámról kénytelen voltam levagdosni a mindenfele szétlógó ágait, most ilyen, de az enyém..




Az egyik nagy kedvenc, a csüngő sárga tiszafa. Imádom ezt a kecses habitust, ha lesz rá módom, az alapfajt is beszerzem.


Jaj mennyivel szebb volt, mielőtt jöttek a kőművesek! Jó sok tennivaló lesz, mire ugyanilyen szép lesz megint.



Mennyire mások az ágyások egy-egy évszakban, a borzaskatákat feltépkedtem, a kaliforniai mák sárgállik még mindenfelé. Kíváncsian várom, hogy az árvalányhaj felbukkan-e jövőre máshol is a kertben.


A tárnicslonc gőzerővel virágzik, nagyon csinos bokor, nem is értem, miért nem ültetnek többfelé belőle.


Japánszentfa új hajtásokkal.  Ahogy nő az imbicata pendula, úgy ritkítanom kell ezt az ágyást, hogy az örökzöld teljes szépsége kibontakozhasson.


Tisztára bosszantó, hogy a császárfát soha nem tudom normálisan fényképezni. Persze mindig estefelé megyek, és úgy néz ki, mintha már sötét lenne. Pedig csak takarja a napot. Na mindegy, a lényeg az, hogy  ilyen szép nagy fa már!



A bugás hortik közül a limelight kezdett utoljára virágozni, de nem is baj, a pinky winky és a vanille fraise virága szinte teljesen megégett. A limelight nagyon szép ezzel a zöldes virággal, érdekes módon hasonlít a szintén ebben az ágyásban levő Elfe rózsához. Vagy nem is véletlen?



A csüngő vérbükk levelei, amint átsüt rajtuk az esti fény. Szépen nőddögél, de nem az a viharos sebességgel nagy fává növök típus.

Így augusztusban már tervezgetni is lehet, s bár már régóta mondom, hogy több fa nem fér a kertembe, rá kellett jönnöm, nem élhetek szabdalt levelű vöröstölgy nélkül. Ősszel beszerzek egyet, már a helye is megvan, igaz, szokás szerint kicsit variálni kell a kerten, de ez még belefér.
Ez a kánikula sokadszor igazolja, embernek-állatnak jobb egy árnyas-fás kertben, úgyhogy nosza fiúk-lányok, lassan (de biztosan) jön az ősz, lehet tervezgetni és fát ültetni a kertbe.

Addig is, a viszontlátásra.



Hőség (Kókadozunk, de megvagyunk)

Édes drága Blogocskám!

Annyira röstellem, amiért ilyen régen rád se hederítettem, de annyira lefoglaltak a fontosabbnál fontosabb tennivalók, tudom, te megérted. Az egyik ilyen például a locsolás. Ez a legfontosabb, ezzel eltöltök napi órácskát, másfelecskét, szigorúan csak estefelé, amikor  állítólag már ki lehet menni a napra.
Kifogyott a kútból a víz. Ez ám a baj, az igazi, locsolhatok a drága csapi vízzel. Drága nagyobbik csemetém feltölti a 220 literes hordót, én meg szépen ellotyálom. A hordóba egyébként mindenféle giz-gazt teszek, zsályát, levendulát, cickafarkot, bodzalevelet, hadd legyen minél büdösebb. Mármint a gyerekem szerint büdös, szerintem nem vészes, nem kell nagyot slukkolni belőle.

Ráadásul a kertészek egyik réme volt a kertemben, az ám, kő-mű-ves. Autóbeállót csináltattunk vele, a melléképület mögé, és én mindig reménykedem, hogy ez a kőműves majd vigyázni fog. A kertre. Mindenre. És mindig csalódnom kell. A térkövezést pénteken befejezték, még nem szedtem ki az összes kavicsot a fűből, de már nem sok van vissza, majd igyekszem. Viszont megdicsérte a kertet, vagy mi. Hogyaszongya:
Jó kis Jurassic park van már itt! Miért, ez dícséret volt, nem? Én annak vettem, punktum.
Két hét múlva jön vissza, hogy tető is kerüljön a beálló fölé, sajnos otthon kell maradnom, nem hagyhatom, hogy felügyelet nélkül garázdálkodjanak.

A kert egyenlőre nem olyan vészes, köszönhetően a napi öntözésnek, persze nem minden növényt öntözök naponta, hanem mindig más növényt öntözök, de ekkora kertben ez nekem azért napi elfoglaltság. A fű néhány helyen meglepően szép, de a nagyrésze bizony csúnyácska. Ebben az eszelős melegben az ember mindenképpen a dús, árnyas kertet részesítené előnyben, és nehezen akarja elhinni, hogy az övé is az lesz, csak ki kell várni, és ne robogjon el az első kertészetbe, szekérderéknyi fatermetűt vásárolni.

Nos, jöjjenek a képek a kissé megfakult szépségű kertről:




Ekkora nagyok a datolyaszilvák! Ez a jó hír, a rossz az, hogy sajna biztos nem viszek belőle a piacra!
Nagyon sok lepotyogott belőle.



A gold reef második virágzása ugyanolyan virágpompával jár, mint az első. Óriási virágcsokorként díszlenek az ágyásokban.


Egy kicsit közelebbről



A másik oldalról..


A varjúháj csupa-csupa bimbó. Ez egy nagyon hálás fajta, egész szép kompakt bokor, nagyon igénytelen, ráadásul akár a törött ágat ledugva is új bokrocskánk lesz.

A másik gold reef rózsa, látszik, hogy közel akkora, mint a lámpás, vagyis kb. 1,5 méter magas. Ezt sehol sem írják róla, igazából kisebbnek kellene lennie, de nem baj, elfér.



Árnyjáték.. Annyira de annyira szép ez a sokféle zöld a kertben.



Az örökzöld magnólia szintén a napimádók közé tartozik, bár a rendszeres öntözéséről azért nem felejtkezem el. Még mindig hozza a bimbókat a ráfuttatott klemátisz is.



Egyedülálló látványt nyújtanak ezek a fényes, üdezöld levelek. 
Mellesleg a fényképezést is hordótöltés közben csináltam, csap kinyit, fényképeztem párat, Robi üvölt: Anya zárd el (nem mintha süket lennék), futás a csaphoz, Robi cammog a hátsó kertbe a hordóhoz, addig újra csinálok pár képet. Elvégre az idő pénz.


Kutyameleg van ám, még itt a féltető alatt is. Szofi kutya őrzi a kajáját (az összes edényben víz van, ezért van a földön), plusz jól megmorogja a Larát, ha meg meri közelíteni a saját kis kajakupacát.


Az egyik ciprus, az imádnivaló hamvas kékségével. Előtte Szofi vakarózik, mögötte a hintaágy alkatrészei. Majd elkészül, még csak 2 hónapja várok rá... Családom férfitagjaira igencsak rátelepedett ez a Pató Pál uras életérzés.


Az imbicata pendula függönye, határozottan alakul a drága.


A legkisebb (jövőre már iskolás lesz Ő is, Jajj..) vajon miben töri a buksiját?


A rózsaloncok másodvirágzása, persze sokkal kevesebb van rajta, mint kora nyáron, amikor szinte ki sem látszanak a levelek, de ennek is örülni kell.



Lustakisasszony, tavaly magról is vetettem, ültettem is, az idén már több helyen is van, ez a rózsaszín a kedvencem, de van sötétebb belőle, és természetesen sárga is.
Annak idején a tavam körül volt, az egyik évben szinte az egészet elfoglalta, valami hihetetlen szépséges volt virágzáskor, főleg ahogy a víz megkettőzte a látványt. Rég volt, a fényképet sem tudom, hova tehettem..
De nagyon hálás kis virág, a lyukas helyeket kipótolni nagyon jó megoldás.


A Sentinel borókámról kénytelen voltam levagdosni a mindenfele szétlógó ágait, most ilyen, de az enyém..




Az egyik nagy kedvenc, a csüngő sárga tiszafa. Imádom ezt a kecses habitust, ha lesz rá módom, az alapfajt is beszerzem.


Jaj mennyivel szebb volt, mielőtt jöttek a kőművesek! Jó sok tennivaló lesz, mire ugyanilyen szép lesz megint.



Mennyire mások az ágyások egy-egy évszakban, a borzaskatákat feltépkedtem, a kaliforniai mák sárgállik még mindenfelé. Kíváncsian várom, hogy az árvalányhaj felbukkan-e jövőre máshol is a kertben.


A tárnicslonc gőzerővel virágzik, nagyon csinos bokor, nem is értem, miért nem ültetnek többfelé belőle.


Japánszentfa új hajtásokkal.  Ahogy nő az imbicata pendula, úgy ritkítanom kell ezt az ágyást, hogy az örökzöld teljes szépsége kibontakozhasson.


Tisztára bosszantó, hogy a császárfát soha nem tudom normálisan fényképezni. Persze mindig estefelé megyek, és úgy néz ki, mintha már sötét lenne. Pedig csak takarja a napot. Na mindegy, a lényeg az, hogy  ilyen szép nagy fa már!



A bugás hortik közül a limelight kezdett utoljára virágozni, de nem is baj, a pinky winky és a vanille fraise virága szinte teljesen megégett. A limelight nagyon szép ezzel a zöldes virággal, érdekes módon hasonlít a szintén ebben az ágyásban levő Elfe rózsához. Vagy nem is véletlen?



A csüngő vérbükk levelei, amint átsüt rajtuk az esti fény. Szépen nőddögél, de nem az a viharos sebességgel nagy fává növök típus.

Így augusztusban már tervezgetni is lehet, s bár már régóta mondom, hogy több fa nem fér a kertembe, rá kellett jönnöm, nem élhetek szabdalt levelű vöröstölgy nélkül. Ősszel beszerzek egyet, már a helye is megvan, igaz, szokás szerint kicsit variálni kell a kerten, de ez még belefér.
Ez a kánikula sokadszor igazolja, embernek-állatnak jobb egy árnyas-fás kertben, úgyhogy nosza fiúk-lányok, lassan (de biztosan) jön az ősz, lehet tervezgetni és fát ültetni a kertbe.

Addig is, a viszontlátásra.