2013. január 16., szerda

És még mindig kert

Na de ma már aztán tényleg befejezem a kert - legalábbis nagyvonalakban történő - ismertetését. (Szép cikornyás mondat lett).

Előre is elnézést kérek, ide-oda fogok cikázni évszakok és udvarrészek között.


Első udvarrész vége, csíkos kecskerágó teljes őszi díszben. Egyébként elég jellegtelen cserje (remélem nem haragszik meg rám ezért), de ősszel hihetetlen. A padrészletből nyilvánvalóan látszik, hogy ez már nem dizájnos drága jószág, ez már házilag készült. Az egész udvarban szeretnék szanaszét padokat, nem kell szép, csak néha jólesik lecsüccsenni. Kicsit körülnézni, kicsit álmodozni, aztán ugyanazzal a lendülettel fölkelni és menni tovább. Pár darab már van belőle, én szeretem őket, egyszerű rönk a lábuk, tetejét egy deszkával.



Perzsafa, ha nem látná az ember, el sem hinné. Ősszel el szoktam gondolkodni rajta, mi lenne ha ültetnék még egyet valahova, elvégre olyan szép. Aztán bejárom a kertet (ez is egy ürügy, hova ültessük a másik perzsafát?), és rájövök, hogy már nem fér el. Na jó, most elférne, de fát kivágni nincs szívem.




Ez itt kérem a ziziphus jujuba fa. Úgy 40 centiset rendeltem az egzotikus növények, vagy valami hasonló kertészetből, nem volt olyan vészes az ára, úgy gondoltam egy próbát megér. A talaj takarásán kívül semmit nem tettem érte, fittyet hányt a hidegnek (3. éve van nálam), a szárazságot is bírta, érdekes, szép levelei vannak, kicsit tüskés ágai. Icipici virágokat hoz, viszont még nem termett. Én pozitívan csalódtam benne.




Ez egy exochorda macrantha the bride, fürtös gyöngyvirágcserje. Csalok ám a képpel, jócskán, mert nagyon közelről fényképeztem. Még csak 30 centis az egész növényke, hihetetlen szép amikor virágzik.
Élénken el tudom képzelni 1,5 méteresen, az íves hajtások telis-tele hófehér virágokkal, tényleg olyan szép lehet, mint egy menyasszony.

Apropó, menyasszony! Pici lányom, aki 5 éves múlt, előszeretettel kér meg, meglehetően erőteljes hanghordozással, hogy legyek szíves ne sírjak majd az Ő esküvőjén!! Jaj, pedig remélem kibőghetem majd magam rajta.
Egyébként a családból Idus az egyetlen, akit érdekel a kertészkedés. Mármind rajtam kívül. Anya, ezt a növényt hogy hívják? Ez itt nem gaz? Imádom. Még kertészetbe is szeret jönni (ezzel nagyjából ki is merítjük a kirándulásokat)!




Az a csodálatos gólyaorr. Eredetileg anyósom kiskertjébe lett rendelve, onnan hoztam haza belőle, majd azt is szétültettem, temetőbe is vittem Anyumhoz belőle. Félörökzöldnek mondanám, nagyon hálás, gyönyörű talajtakaró kb. 20 centis magassággal.



Nősziromféleség. Az az igazság, hogy míg a fáknak-bokroknak, s talán a rózsáimnak is tudom a nevét, a többivel azért bajban vagyok. De attól még szép, elég későn virágzó fajta, viszont a levele már most kint vannak a földből, és gyönyörűen bírni fogja a hideget, virágot meg majd késő tavasszal hoz.




Pünkösdi rózsa, ezt a bokrot úgy rendeltem, második évben virágzott először, akkor viszont rögtön ennyit. Egyébként a 3 kerti hortenzia bokron kívül pünkösdi rózsa volt még a kertben, csak máshova ültettem, sőt már tőosztottam is. Az sötétbordó színű, szintén nagyon szépséges.




Naspolya. Bizony, gyümölcs is van a kertben. Ekkora telken azért bűn lenne, ha egy gyümölcsfát sem ültettem volna. A naspolya az egyik kedvenc, ebből most ősszel még egyet telepítettem, csupán gyakorlati megfontolásból. Merthogy ez a középső kertrész elején van, jól megtömöm a zsebeimet vele, eszegetek is a fa mellett (fáról a legjobb), és elindulok hátra, a durbán háromezer négyzetmétert besétálni. Ez ugye nem megy gyorsan, mert még késő ősszel is le-le kell hajolni némelyiket megsimogatni, közelről megcsodálni. Elérek valameddig (általában nem sokáig), és elfogy a naspolya. Hát ez így nem mehet! Úgyhogy a harmadik kertrész elejére is ültettem egyet, odáig kell kibírni.

Van 4 darab oszlopos almafánk, a kis ballerina almafák. Csodálatosak. Karcsúak, kecsesek, álomszépek, amikor virágoznak, és nagyon bőven teremnek. A gyümölcsük egészséges, igen-igen ízletes. Persze szintén fáról a legjobb. Édes pici Idámmal megyünk játszani (Ő játszik, én lopva bámészkodom), és közben esszük az almát.
Meggyfából egy van, az érdi bőtermő, nagyon finom fajta. Lekvárt is szoktam készíteni belőle, pironkodva mondom, hogy a kenyérsütő gép főzi, de eszeveszett fincsi lesz. Mondjuk őszre még sose maradt belőle, mert az én drágáim (185 centis mackós férj, 194 centis nyúlánk kamaszfiú) úgy gondolják, megsértődnék, ha azonnal nem látnának neki. Ők egyébként nyersen köszönik nem kérnek belőle, Idust meg néha nem is látni a lelógó ágaktól, ott ácsorog, és tömi a meggyet. Köpködi a magokat, és egyre bordóbb lesz a pofija meg a pólója. (Nem baj, majd anya kimossa.)

Két körtefát is ültettem, mert mi csajok nagyon szeretjük a körtét, de ezek még nagyon pici fák, nem teremtek. A két gesztenyefa is szépen fejlődik ugyan, de termés még nem volt számottevő rajta.
A datolyaszilva igen különleges, nagyon finom gyümölcs, mindenkinek ajánlom. Na ezt mondjuk a férjem egyszerűen imádja. Szerinte több fát is kéne ültetni belőle, és akkor esetleg más is tudna enni belőle.
Bogyósok közül van málna, szeder (kedvenc), egres (imádom), fanyarka. Ez utóbbi díszbokornak is nagyon szép, a termését csak én eszem, na meg a madarak, én viszont nagyon szeretem. Pici kis almácskákat hoz, az íze is talán arra emlékeztet.


Kislányom szobája előtt levő picike virágágyásban díszlik ez a magnólia, amit Alba Superbaként vettem. Valami érdekes dolog történt vele, mert az első két évben hófehér virágokat hozott, ahogy egyébként illik, és az illata valami fantasztikus friss, citromos illat volt. Aztán a 3. évben a virágok rózsaszínek voltak, és az illat is édeskésebb, kevésbé finom. Nem értem, bevallom, fogalmam sincs mi a szösz történhetett vele. Attól persze még megtartjuk! Egyébként gyönyörű, magnóliához képest elég nagy, frisszöld levelei vannak, kis fának van nevelve.

Az először beültetett első rész kevésbé ligetesen lett megoldva, a rózsáknak kell a napfény, szintén számos napot kedvelő bokornak.

A hátsó résznél már bátrabb voltam, meg hát valljuk be, ekkora területen nem lehet apró növényekkel játszani. Vagyis biztos lehet, de ahhoz nekem sem időm, sem türelmem nincs.  A leghátsó rész fáit már bemutattam, jöjjön a középső rész:

1 db platán,
1 db japán vörösfenyő
1 db himalájai selyemfenyő
2 db atlasz cédrus glauca
1 db deodárcédrus karl fuchs
2 db oszlopos gyertyán
1 db mongol hárs
1 db katsurafa
1 db dávid juhar,
1 db pinus luchuensis
1 db picea breweriana
1 db kaliforniai gyantáscédrus
1 db mamutfenyő
1 db szecsuáni mamutfenyő
1 db andalúz jegenyefenyő glauca fajtája
1 db nemes jegenyefenyő glauca fajtája
1 db perzsafa
1 db hibridciprus cupressocyparis notabilis
2 db leyland ciprus golden rider
1 db leyland ciprus naylors blue
1 db csüngő japánakác


Ezek között vannak már egész szép példányok, de vannak köztük igen picikék is. Meg hát persze egy csomó cserje. Alig várom, hogy jöjjön a tavasz, nyár, biztos rengeteg fényképet tudok csinálni.

Szép hosszú bejegyzés lett ez is, jó olvasást hozzá!



6 megjegyzés:

  1. Mi ősszel ültettünk be naspolyát, kíváncsi vagyok mi lesz belőle, lesz-e valami belőle? Nagy kedvencem amúgy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Holdgyöngy! Biztosan, mert a naspolya szerencsére elég igénytelen. Nem tudom, milyen fajtát ültettél, nekem a Szentesi rózsa van, csupa jót tudok mondani róla. Amire figyelj, az az, hogy tűzelhalásra érzékeny.

      Törlés
  2. Mennyi fa! Rengeteg. Ezt a blogot évtizedekig kell követnem, hogy lássam veled felnőni őket.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Isten adjon nekünk elég időt és erőt hozzá!

      Törlés
  3. Bizony! Melivel értek egyet, valóban kell pár évtized, de akkor egy igazi arborétum lesz! Szerencsére nyomon tudjuk -általad- követni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kedves kötelesség lesz tudósítani benneteket!

      Tomi, valami miatt nem jelenik meg a hozzászólásom a blogodon. Mit csinálok rosszul?

      Törlés