2015. július 17., péntek

Még mindig örökzöldek, de azért színeket is mutatok

Mert azért vannak színek, bár van, ami ebben a melegben kicsit megkopik. Ez a hőség nem jó sem embernek, sem állatnak, és a kertnek sem. Így, hogy a kertrészeim kialakítása között ennyi év van, tisztán látszik, mit érnek a fák, mennyire más, ahol van egy kis árnyék. A hátsó részen az aránylag bőséges eső nyomai ripsz-ropsz eltűnnek pár gutaütött nap után.


Viburnum rhytidophillum willowwood

Az örökzöld bangita egy fajtája, ami bizony szebb, mint az alap, bár az is nagyon hasznos egy ilyen nagy kertben, sövénynek van ültetve belőle.

De ez a fajta kifejezetten mutatós, szélesebb levelei vannak, dúsabb a növekedése. Aránylag lassan nől.







Valószínűleg az erdei fenyő oszlopos változata.

Én mondjuk oszlopos lucot (Picea abies fastigiata) szerettem volna venni, és ez az egyetlen eset, amikor nem azt küldték online rendeléskor, amit kértem (pedig én aztán nagy online rendelő vagyok). De akkor még olyan pici volt, hogy bevallom, fel sem tűnt a turpisság.

Most már egyértelmű, hogy nem Picea hanem Pinus.

Egyébként szép, évente hoz egy ágemeletet, úgyhogy még sokáig ilyen kis karcsú lesz.










Picea omorika pendula, csüngő szerb luc.

Ezt is nagyon apróként vettem, ráadásul legalább háromszor átültettem, ami a növekedését azért akadályozza.


Nagyon szép fa lesz belőle, a szerb lucok egyébként is karcsú növésűek, tehát ha valaki hagyományos fenyőt szeretne a kertjébe, de helye nem nagyon van, akkor a szerb luc az egyik jó választás, a pendula fajtája pedig nagyon különleges.












Abies cephalonica, görög jegenyefenyő. A nap lemenő sugarai miatt sárgásak a tűi, egyébként szép zöld fenyő.

Nagyon nagy termetű lesz, tehát az alapfaj nagy kertekbe való, de szerencsére mindenből van kertészeti változat, szebbnél-szebbek, meg törpék is, szintén szépségesek.















Ez a kis gyönyörűség az Abies lasiocarpa fastigiata
oszlopos sziklás-hegységi jegenyefenyő.
Idén hozott először vezérhajtást, eddig kis gömböc bokor volt.

Nagyon szép kék tűi vannak, nagyon hidegtűrő, ellenálló fenyőféle, és ez az oszlopos fajta kiskertbe is beilleszthető, mert rendkívül lassan nől.














Virágzik a barátcserje, kissé korainak tartom, elvégre még csak július van, biztosan a nagy meleg miatt.

Minden tavasszal erősen visszametszem, nagyjából mint a nyári orgonát, és évről-évre nagyobb, dúsabb bokor, jelenleg 2 méter körül van. Valami csodaszép.








A sáslilik is virítanak. Ez a sárga mondjuk messziről. Hatalmas virágai vannak, még Alsótekeresen vettem, ősszel tőosztom, hadd legyen belőle több helyen is.













Pinus armandii, kínai dió selyemfenyő.  Nagyon szép hosszú, lágy tűi vannak, nagy, ernyős koronájú fa lesz belőle, de nálam egyenlőre nagyon lassan nől.
Ennek valószínűleg az az oka, hogy párásabb, nedvesebb környezetet szeret, ami nálam nincs.

A magjai ehetőek.
















Becsempészek pár rózsát:

Route'66, nagyon kedves kis rózsa, egyfolytában ontja a virágait.












Lyda rózsa, hibrid pézsma. Elképesztően bájos kis virágokat hoz, szó szerint folyamatosan, akkor is, ha nem vágom le az elvirágzottakat. Jó ütemben fejlődik, méretes bokor lesz belőle.


A tövéhez kukacvirágot vetettem, valami káprázatosan mutatnak együtt, kár,hogy a fényképezéskor éppen csukva voltak a virágok.








Picea omorika, szerb luc. Három van egymás közelében, háromszög alakban ültetve. Szép, karcsú fenyő lesz belőle, talajra nem igényes, teljesen télálló.
Nagyon szépek a kékes fonákú tűi, és egészen korán hozza a lila kis tobozait.








Souriere de Orchidee, mosolygó orhidea nevű rózsa. Hibrid pézsma.

Szintén nagyon bájos rózsa.














Abies procera glauca, kék nemes jegenyefenyő.

Az alapfaj hatalmasra nől, nem is igazán lehet kapni, a kék fajtája nagyon lassú növekedésű, idővel szintén nagy fenyő lesz, fantasztikus, hatalmas tobozokkal.

Jelenleg még nagyon formátlanka, de érdemes kivárni, mert az egyik legszebb fenyő.

Szárazságban öntözni kell, és a szépséges kék színét savanyúbb talajban érni el.










Darlow Enigma rózsa, hibrid pézsma.

Ő nagyon nagy méretű rózsa lesz, erősen tüskés, a virágai egészen aprók, de folyamatosan nyílik.












Picea likiangensis purpurea, licsiáni luc változat.

Nem lesz magas fenyő, de igen szélesre nől, persze sok-sok év alatt. Már most, ilyen aprón tele van tobozokkal. Nem szereti a száraz talajokat, úgyhogy öntözhetek:)
















Picea orientalis aurea, keleti luc arany fajtája. Az új hajtások sárgák, ha beérik, akkor zöld lesz.

Közepes méretű fa lesz belőle, enyhén csüngő hajtásokkal.

Ízlések és pofonok különbözők, nekem nagyon tetszenek a csüngő fák. Meg az oszloposak, a terebélyesek, a kúposak, az ernyős koronájúak....















Abies lasiocarpa, sziklás-hegységi jegenyefenyő. Elég lassan nől, de szép nagy fa lesz belőle. Már fiatalon nagyon vastag törzse van, a tűlevelei pedig gyönyörű hamvaskékek, és a luccal ellentétben puhák.










Pseudotsuga menziesii, duglászfenyő, remélem a kék fajtája. Hatalmas fenyő lesz belőle.

Az egyik a kevesek közül, amelyik félárnyékba, vagy árnyékosabb részre is ültethető.

















Porcsinrózsa, kukacvirág, sok neve van, mindegyik ezt a bájos kis virágot jelenti. Változatos színkavalkádot kapunk, ha elvetjük, ez a fehér különösen nagyvirágú. Nagyon jól mutat a rózsák mellett-alatt, ráadásul tutira nem nyomja el őket:)

Remélem, elszórja a magját, és jövőre meglepiként több helyen is felbukkan.







Lassan lehet tervezgetni, mit szeretne az ember lánya ősszel, "természetesen" lesz pár átültetésem, anélkül nem lennék boldog. Egy-két növényt rendeltem, többek között egy oszlopos örökzöld magnóliát, de igazából évelőket fogok majd tőosztani, meg talajtakarókat, az még hiányzik a hátsó ágyásokból, viszont alapanyagom meg van, úgyhogy meg tudom oldani házon belül.

Remélem, kedvet kaptatok néhány örökzöld ültetéséhez, ha nem is a látott alapfajt, de esetleg valamelyik törpe változatát elültetni. Annyira szépek és hálásak, annyira változatosak, nem lehet belőlük eleget ültetni.

Legközelebb sorra veszem a lombhullató fákat is, az is szép menet lesz:)

Jó időt, jó kertészkedést!

Petra

2015. július 15., szerda

Örökzöld

Első helyezésüket a szívemben még a rózsák sem tudták elvenni. Változatosak, szépek, mindig mutatósak, takarnak (ha kell), vagy éppen kiemelnek és kiemelkednek. Olyan szépségek vannak köztük, amihez kevés a szó..

Szóval jöjjenek az örökzöldek a kertemből, majdnem mind, mert egy részükkel ez a bejegyzés még adós marad:




Magnolia grandiflora, örökzöld magnólia.
Szerencsére már nálunk is könnyen beszerezhető, akár online kertészeten keresztül is. Csodálatosan szép növény, mindenképpen olyan helyre kerüljön a kertben, ahol minden nap megcsodálhatjuk, ugyanakkor védett helyet igényel, ne ültessük szeles, fagyzugos helyre.

A meszes talajt nem szereti, de ez nem azt jelenti, hogy csak savanyú talajba ültethetjük, az átlagos már jó, a vas+keserűsó hasznos neki, én a csalánlevet is adom évente kb. háromszor. A talaja legyen mulcsozva és/vagy talajtakaró növényeket ültessünk a lábához. Ne engedjük kiszáradni, vagyis nagy szárazságban még az idősebb példányoknak is adjunk vizet. Az enyém sajnos még nem virágzott, ezt kárpótolja a rá futtatott klemátisz.

Az eredeti termőhelyén akár 30 méter magas fává is nőhez, amit azért nyilván (szerencsére) a kertünkben nem fog produkálni, de azért egy sűrű, kúp alakú fa lesz belőle, ezt is vegyük figyelembe a telepítésekor.



Viburnum davidii, törpe bangita.
Nagyon szép, formás bokor, amely inkább széltében növekszik, mint magasságban. Enyhén fagyérzékenynek írják, az enyém már több éves, de eddig szerencsére nem érte fagykár.
Félárnyékos helyet kedvel, jó termőtalajt (a meszet nem bírja). Fehér virágai, majd abból kék terései vannak, de virág és termés nélkül is rendkívül mutatós cserje.







Chamaecyparis lawsoniana columnaris, oszlopos hamisciprus. Az első ültetéseim között van, ma már nem őket ültetném ide. Az oszlopos szó igen csalóka lehet, mert nem jelenti automatikusan azt, hogy karcsú. A hamisciprus széles henger alakú, úgyhogy minden évben nyírhatom. Ettől persze nagyon szép, és tavaly végre elértünk oda, hogy érzem az illatukat, ha elmegyek mellettük. (Ebben a nagy udvarban nehezebb elérni ezt, mint szeretném)


Meszes talajba ne kerüljön, mert megsárgul, a vas+keserűsó nagyon jót tesz neki, ahogy a többi örökzöldnek is. Nem bírja a szárazságot, úgyhogy aszályos időszakban feltétlenül öntözzük.

Ha van helyünk, csodaszép szoliternek ültetve.







Szintén az első beültetéseim között van a Thuja orientalis Balaton (elég bizarr kinézetű, fonalas hajtású Barabits Elemér által nemesített fajta), és a thuja orientalis aurea. Akkor még alig tudtam valamit a növényekről, és ráhagyatkoztam a kertészetben dolgozók "tudására".  Nos, egyik növénynek sem az a végső magassága, amit ők mondtak, úgyhogy jópár éve metszeni kell mindkettőt.

Nem különösebben igényesek.




Thuja or.Balaton közelebbről




















Ugyan nem örökzöld, viszont szép:

hydrangea mac.blue bird, ami csak ültetéskor volt blue, azóta pink.















Fészekluc (picea abies nidiformis)  a thuja aurea lábánál.

Nem az az idegbajos típus, úgyhogy sziklakertbe bátran ültethető.

Teljesen átlagos talaj megfelel neki, és én az ültetése óta plusz vizet még nem adtam neki.










A fenti két képen ez a kertrész egy kicsit távolabbról, nagyon szépen mutat az örökzöldek között a törpe vérborbolya.

Egyik büszkeségem: Chamaecyparis laws. imbricata pendula. Az a típus, amibe valaki vagy beleszeret, vagy nem érti, hogyan lehet ilyen giz-gazt ültetni a kertbe: Én az előbbi vagyok.

Magas lesz, akár 10 méterre is megnől, rendkívül hosszú, vékony, vonalas hajtásai vannak, amik vízesésszerűen csüngenek, az egész fa habitusa rendkívül finom és kecses. Ráadásul a metszése is könnyebb, nem veszíti el tőle a jellegét.



Törzsre oltott magyal, ha jól emlékszem ilex blue princess.

Nagyon szép, fényes levelei vannak, és nagyon mutatós piros bogyói, amik egész télen díszítenek, de néha még akkor is rajta vannak, amikor tavasszal már a virágokat hozza.
















Tiszafák, a fölső képen Taxus media viridi, alul pedig a fastigiata aurea.

Mindkettő nagyon szép, mutatós növény, könnyen gondozható, a metszést jól tűrik (bár ezen a helyen nekem még nem kellett).
















Mahonia media Charity.

Nagy térigényű növény, nálam már közel három méter széles, úgyhogy állandóan metszenem kell.

A levelei durván fogazottak, és nagyon élesek, számos labdánk bánja, hogy begurult alá.
Csodaszép virágai vannak, hatalmas, citromsárga fürtökben, ráadásul télen, amiknek valami fenséges illata van.
Ezután elég sokáig díszítenek a hamvas, kékes bogyói.  Igénytelen.




Thuja occ.Smaragd, és középen arany Malonyai.


Nagyon szép, talajtól zárt, ölelgetni való örökzöld, a helyigénye aránylag kicsi, és metszeni is lehet, bár szerencsére nálam metszés nélkül nőhet.

Ha tuját ültetünk, gondoskodjunk a vízigényének a kielégítéséről. Én sajnos beleestem abba a hibába, hogy úgy gondoltam, gyökeresedés után tessék boldogulni úgy, ahogy tudnak. Aztán jött pár nagyon száraz év, és a borókaszú befészkelte magát a tujákba (meg a hamisciprusba, valódi ciprusba sőt még a mamutfenyőbe is!).  A vas + keserűsó nagyon sokat segített, azóta nagy melegben megtalálom őket a slaggal, és pár évig permetezve is voltak Insegarral, de a borókaszút már csak féken tartani tudom, kiirtani soha.






Ebben az összeállításban egy arany tuja (nem tudom milyen fajta, kertészetből kidobástól megmentett), egy Sentinel boróka, és egy Loderi boróka van (meg néhány lombhullató bokor).


A Sentinel boróka a legkarcsúbb örökzöld, igazán a hó sem nyomja szét, viszont az özönvíz szerű eső az teljesen el tudja torzítani. Azért ne nyúljunk rögtön a fűrészhez, elég ha a metszőollót elővesszük, és némi fazonigazítás után már majdnem olyan lesz, mint eredetileg. A Loderi boróka nálam jóval nagyobb, mint amilyennek lennie kellene, de szerencsére még elfér.


Picea pungens Iseli fastigiata (oszlopos ezüstfenyő), és
thuja occ. holmstrup. A holmstrup tuja aránylag lassú növekedésű, végső magassága 4-5 méter. Ezen a helyen nagyon szerethet lenni, mert aránylag gyorsan nőtt, nagyon szép példány.

Az Iseli fastigiata nem teljesen oszlopos, és a hajtásai sajnos a hónyomástól torzulhatnak, ez ellen két dolgot tehetünk, vagy összekötjük, vagy megrövidítjük az oldalsó ágait. Én az utóbbit szoktam. Gyönyörű hamvaskék színe van, aminek az eléréséhez nem baj, ha a talajunk savanyú. (Nálam nem az, de igyekszem..vas+keserűsó:)











Chamaecyparis nootkatensis pendula
(csüngő nutka h.ciprus). Szívem másik csücske. Jó ütemben fejlődő, nagyon mutatós örökzöld, amit mindenképpen szoliternek ültessünk, méghozzá lehetőleg úgy, hogy körbe lehessen járni. Meszes talaj kizárt, és ő elég vízigényes. De én úgy gondolom, aki szereti ezeket a gyönyörű örökzöldeket, és nem bánja, ha néhány különlegesség is van az udvarában, akkor ha már elültette, akkor nyilván gondozni is fogja őket.
Kb. 10 méter magas lesz, és a karcsúság nála sem azt jelenti, hogy át lehet fűzni a tű fokán:) Szóval elég térigényes növény, és gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű!



A felső képen a tuják másik oldalról, és egy gyönyörű Ilex (magyal). Az alapfaj, méghozzá fiú, úgyhogy terméseket nem hoz, viszont hihetetlen, hogy abból a 30 centis kis apróságból ez a három méteres csoda lett.
A magyalok egyébként nagyon szép örökzöldek, a piramis formájú alakjukkal, fényes leveleikkel.














Globus hamisciprus, a meszes talajban megsárgul, egyáltalán, hamisciprus meszes talajba nem való.

Nekem összesen négy is van belőle, nagyon mutatós növény, az előkertben levő a legöregebb (kb. 13 éve ültettem), ő túl van a három méter magasságon, és a hátsófelét nyírni kell, hogy be tudjak menni a kertbe.
Szóval nem egy apróság, úgy keressünk neki helyet.














Cupressus glabra Joschka. Szívem egyik csücske (Találós kérdés: Hány csücske van a szívnek? Mire végére érek az írásomnak, lehet kiderül)

Leírhatatlanul szép, hamvaskék csipkeszerű tűlevelekkel.
Szárazságtűrő, talajra nem igényes, olyannyira, hogy a kavicsos talaj is teljesen megfelelő számára.
















Calocedrus decurrens, kaliforniai gyantásciprus.

Nagyon jó ütemben fejlődő szépséges örökzöld faj, ami tekintélyes magasságot tud elérni (20-30 méter nem akadály), viszont karcsú marad. Sokáig nagyon karcsú, aztán ehhez a magassághoz nyilván valamelyest kiszélesedik. A törzse fiatalon ilyen csodás bordós színű. Nem különösebben vízigényes, de nagy szárazságban azért öntözni szoktam.













Photinia fraseri Red Robin (fönt)
ezen a képen pedig immár szépen összesimulva a tarka levelű fagyallal. Ez utóbbi nem örökzöld, bár a levelei elszáradt állapotban egész télen a bokron vannak.

A Photiniát néha év közben megmetszem, hogy hozzon szép új piros hajtásokat. Nagyméretű bokor, széltében és hosszában is. Ő is szokott kapni a vas+keserűsó lombtrágyából, és nem árt neki, ha megpermetezzük gomba ellen.




Taxus bacc. dovastoniana Aurea, csüngő arany tiszafa. Újabb szívcsücsök. Lassú növekedésű, de teljesen igénytelen örökzöld. Ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre méltóságteljesebb. Kifejlett állapotában elég széles növény lesz.

















Egy villantás: az első udvar nagy ágyása alakul szépen, lassan már a borzaskatákra sem lesz szükség, annyira összenőnek a növények.













Kínai boróka, még mindig nem vagyok benne biztos, hogy a Ketelerei vagy a Kaizuka. Ez szerencsére a borókát nem zavarja, ő hihetetlenül szép. És igénytelen. És hatalmas. Rengeteg hamvaskék bogyója van, ami még inkább megszépíti. Természetesen ő is egy csücsök. Mármint szívcsücsök.















Egy közeli kép róla: Egészen festőiek már ezek a szélesen kinyúló ágak.















A Fontaine rózsa vöröse csak úgy izzik előtte


















Picea abies Inversa. Ő aztán csüngő a javából:)

Egészen karcsú fa, s bár állítólag 10 méter is lehet, erre azért meglehetősen sokat kell várni, mert nem nől gyorsan. A lucok nem szeretik a szárazságot, ezért száraz helyre ne ültessük, és nagy melegben ne sajnáljuk tőle a vizet.
Mindenképpen szoliternek való növény.









Sequoiadendron giganteum Barabits Requem.

Ha szeretnénk mamutfenyőt, de az alapfaj nem fér be a kertünkbe, akkor íme: Nagyon karcsú fenyő, ami nagykorában 10 méter körüli lesz. Meszes talajba ne ültessük, a vas+keserűsó neki is jót tesz, és öntözzük.
Nagyon szép növény, amit szoliternek érdemes ültetni.
















Hogy mennyire hasznosak ezek a talajtakaró borókák, azt ki sem lehet mondani. Főleg egy ekkora kertben.

Ez a juniperus chin.old gold fajtája, ami kb. 1 méter magasra nől meg (lassan) a szélessége pedig 2-3 méter körül van (lassan). Igénytelen, nagyon mutatós talajtakaró.













Néhány szösszenet erről a kertrészről: próbálok figyelni a növények térállására, és úgy gondolom, ez sikerül is, szépen kiteljesedhetnek.











Cupressus arizonica fastigiata glauca
Oszlopos kék valódi ciprus. Egy csoda. A színe, az alakja, az illata. Igénytelen, szárazságtűrő, gyantaillatú gyönyörűség. Legalább két csücsköt elfoglal a szívemben. Ja, és nagyon gyorsan nől!







Taxus hicksii, igénytelen, karcsú növény, nekem sövénynek van ültetve.
















Ha ne bánjátok, két visszatekintés, itt ér véget a kert első, régebben beültetett része. A fényképezés óta a császárfa fazonigazításon vett részt, bár egészen festői volt így, de sajnos följebb kellett metszeni, mert különben hamarosan elérné a valódi ciprust.











Közönséges mahónia, szép fényes levelei vannak, sárga virágai és kék termése. Elég gyakran ültetett növény.














Picea breweriana, oregoni luc. Rendkívül lassú növekedésű fenyő, úgyhogy kimondhatatlanul örültem az idei kb. 20 centis növekményének. Csüngő habitusú fa, kékes tűlevelekkel. Felnőtt korában nagyon szép növény, ki kell várni.


















Talajtakaró borókák, fenti képen az Old Gold, ezen pedig mellette ott van a Tisza nevezetű is.
Ez utóbbi nem nől meg akkorára, mint az Old Gold, a színe pedig zöld, amiben foltszerűen sárga tűlevelek vannak.











A hátsó kert első nagy ágyása is kezd beérni. Az első fagyalsövény már teljesen takar, a talajtakaró borókák tényleg takarják a talajt, és a többi bokor és évelő is szépen nőddögél.


A  leyland ciprus 2001.klón nagyon mutatós ezzel a gyárilag gyertyaláng alakkal (értsd metszés nélkül).















Abies koreana, koreai jegenyefenyő.
Sokáig ellenálltam, aztán beadtam a derekamat. Elég jó áron árulták egy online kertészetben, úgy gondoltam ennyiért megér egy próbát, mivel elég kényes fenyőcskéről van szó. Eddig szépen fejlődik, bár az ő talaját kicseréltem, és folyamatosan fogom neki adni a tőzeget, a vas-+keserűsó nála is kihagyhatatlan, úgyhogy remélem, jól fogja magát érezni továbbra is.






Villanások ebből a kertrészletből
















Taxus Hillii, rendkívül karcsú kis fenyőcske, szépen mutat ebben az ágyásban, nem fogja elnyomni egyik lombhullatót sem.


















Abies pinsapo glauca, kék andalúz jegenyefenyő.

Van néhány fenyőm, amit rendkívül apró példányként vettem, ez is közülük való. Most már kb. 80 centi körül van, és már látszik rajta, hogy rendkívüli szépségű fenyő lesz. Talajban nem válogat, szárazság és melegtűrő fenyő.














Örökzöld tölgyféle, ajándékba kaptam az egyik online kertészettől, és én balga, nem jegyeztem meg a nevét.

Tavaly nagyon beindult, és egészen nagyot nőtt. Az új hajtásai pirosak.

















Juniperus sabina, nehézszagú boróka, szintén talajtakaró. Nagyon alacsonyan nől, rendkívül lassú fejlődésű, viszont legyökereznek a hajtásai. Sajnos átnől közte a fű és az aprószulák is, jó sok bosszúságot okozva ezzel, az összeböködött kezemről már nem is beszélve.











Cedrus deodara Karl Fuchs. Nagyon nagy szívcsücsök.
Csodálatosan szép örökzöld, már most kiemelkedően szép, hamvas kékeszöld, bókoló ágvégekkel. Teljesen téltűrő.

Nálam átlagos talajban van, vas+keserűsót azt kap minden évben kétszer, és ha nagy a szárazság, akkor megöntözöm. Tegnapig kapormező vette körül, de tegnap kiszedtem őket, mert már nagyon elszáradtak.















Cedrus deodara Simla, hihetetlen halvány hamvaskék levelekkel. A téltűrésétől félek, mert csak a tavaszi télen vagyunk túl, ami télnek alig volt nevezhető, de őt is nagyon jó áron vettem (bevállaltam). Ettől függetlenül szomorú lennék, ha el kellene búcsúznunk egymástól.

















A hátsó kertbe is van ültetve egy kaliforniai gyantásciprus, ő kisebb példány.





















Picea smithiana, himalájai luc.

Nagy termetű, csüngő habitusú fenyő.
Ő is egészen apróként került hozzám, idén nagyot nőtt már. Vízigényes fenyő.














Cedrus atlantica  glauca, kék atlasz cédrus. Kettő darab van ültetve, egy a hátsó kert második nagy ágyásába, a másik pedig hátra a fűbe. A kék atlasz cédrus jó téltűrő fenyő, rövid, hamvaskék tűlevelekkel. Átlagos tempóban nől, aránylag szárazságtűrő. Sokáig karcsú fa marad, sok-sok év kell, mire felveszi a cédrusra jellemző habitust.













Cupressocyparis Notabilis, nemes hibridciprus. A nutka hamisciprus és a monterey ciprus hibridje. A hibridek általában nagyon gyorsan nőnek, de ő fütyül erre, és hozza az évi kb. 20  centit. Azért most már gyönyörű, és még milyen lesz! Teljesen téltűrő, nagyon igénytelen, hatalmas, impozáns fává növő örökzöld.









Pinus luchuensis. Hosszú tűs fenyőféle, ami minden évben egy ágemeletnyit növekszik. Szép frisszöld színe van. Nagy, ernyő alakú koronája lesz, ha ebben a tempóban nől, akkor 100 év múlva.

Egyébként igénytelen, teljesen téltűrő fa.








Mára ennyi, bár a javán túl vagyunk, azért még van pár örökzöld a kertben. Ezekről majd máskor.

Aktuális kerti munkaként kapálok, locsolok, kapálok, aztán kiszedtem az elszáradt borzaskatákat, és hátravittem a sövények alá, mert szeretném, ha ott kinőnének. Ez a legjobb magvetés egyébként. Ugyanezt teszem a zsályákkal is, levágom őket, és viszem a leendő helyükre magot potyogtani.

Ja, és a rózsák gyönyörűek. Még ebben a melegben is.


Petra


Ui: Ha tetszett, légyszi osszátok meg:) Köszi