2013. január 21., hétfő

Behavazva

Pénteken nagyon megijesztett az időjós, - 17 fokot mondott a környékünkre.(Ezt már megint  kivel beszélték meg?!)  Úgyhogy mikor hazaértem a munkából, délután öt körül, a fiúk nekiálltak havat lapátolni, pici lány építgetett, én meg kupacoltam fel a kényes növényeimet. Az örökzöld magnóliáról sikerült is lesodornom néhány levelet. Hátrabandukoltam a kertbe, és a 30 centis picea smithianat eltüntettem szem elöl. A hófuvás miatt néhol térdig el-eltűntem, elég viccesen festhettem. Egész beleizzadtam, mire végeztem, és újra visszacammogtam az enyéimhez. Addigra felszabadultak a hólapátok, így azt is segítségül hívtam, és dobáltam az örökzöldekhez, főleg a ciprusokhoz.

Szombat reggelre kiderült, hogy hála a magasságosnak,  igen messze voltunk attól a - 17-től, de változatlanul ennyit mondott következő reggelre. Szombaton gyönyörű, verőfényes nap volt, -2 - 3 fokkal, úgyhogy miután megetettem a családot, ha ez most nem kert blog lenne, el is mesélném, milyen isteni fánkot sütöttem,  (és utána elmosogattam), fogtam a fényképezőt, és sétára indultam. Naná, hogy a gép nem volt feltöltve (mármint az elem), úgyhogy messze nem tudtam mindent lefényképezni, amit szerettem volna.





Az egyik hamisciprus, kicsit hozzábújva fényképeztem. Biztos nagyon örülnek a csapadéknak!

A hónak nemcsak a növények meg a gyerekek örülnek, hanem Szofi kutya is. Olyan édesen kiterült (ez sokkal jobban tetszik, mint amikor felborítja  a kukát, és a szemétkupac tetején morog, nehogy Lara kutya odamenjen).

Ezek a hamisciprusok a szomszéd házának északi falához vannak ültetve, úgyhogy napot nem túl sokat kapnak, de azt kell mondanom, csodásan fejlődnek. Nem sövénynek vannak ültetve, van köztük 3 hortenzia, és 1 boglárkacserje is, ez utóbbi igen elszemtelenedett már. A hó súlyától teljesen a földre borult, itt már  kezd visszaegyenesedni.






Az imbricata pendula h.ciprus lenge függönyén keresztül a havas "sziklakert".





Kikeleti bangita, ki sem látszik a hóból, és  telis-teli van bimbóval, csak a megfelelő időre vár, hogy kinyílhasson. Az egyik olyan bokor, amit csalódás nélkül lehet ültetni.

Lehet, hogy mégis elmondom azt a fánkot. Szóval, valamikor régen anyukámtól tanultam fánkot sütni, de a kelesztést kelesztő tálban csináltam. Aztán a költözésnél elkutyultam a tetejét valahová, és onnantól fogva soha nem sikerült sem a fánk, sem a lángos. Hétvégén viszont eszembe jutott, hogy a kenyérsütő gépnek van kelesztő programja, ugyan miért ne próbálnám meg azzal? Úgyhogy recept szerint mindent beledobáltam a gépbe, szokás szerint kimentem sétálni, kb. 1 óra múlva bementem, és akkor döbbentem rá, hogy elfelejtettem elindítani a gépet. Behúztam fülem-farkam, és marhára serénykedni kezdtem a konyhában, mivel maga a program 10 perc híján két órás. De szerencsére miután összekeverte a hozzávalókat, elég hamar úgy megkelt, hogy majd kifutott a gépből, én meg szépen lekapcsoltam, és nekiálltam kiszaggatni a fánkokat. Olyan gyönyörű szalagos, belül hólyagos, könnyű, csodás fánkok lettek, hogy rögvest megbocsátották a késői ebédet, s újfent biztosítottak róla, hogy nálam jobb szakácsnőt még nem hordott hátán a föld.




A kikeleti bangita virága közelről, kis csipkesapkával.




Egy másik téli szépség, mahónia media akármi, bocs, de nem tudom pontosan a nevét. Kb. két méter magas már, 30 centis virágfürtöket hoz eszméletlen finom citromos illattal. Egészen elképesztő, és az egész bokor telis-tele van vele. Jellemzően nagyon bökős levelei vannak, erre figyelni kell.




Ez a kép egy kicsit jobban mutatja a méretét, egészen elterebélyesedett, úgyhogy tavasszal sajnos a metszőollóhoz kell nyúlni. Frizuraigazítás lesz!





Ha nem trappoltam volna végig előző este, akkor lenne igazán fenséges, de azért így is szép, ez az első udvarrész.





Egyik kedvenc valódi ciprusom (a háromból). Jól van van, pár évvel ezelőtt nem is gondoltam rá, hogy valódi ciprust ültetek a kertbe, és ha nem találtam volna rá az Arizonica kertészetre, akkor valószínűleg ma is így gondolnám. Sajnos a kertészet azóta megszűnt, az én ciprusaim viszont gyönyörűen fejlődnek.





Barátcserje, elszáradt magocskákkal. Elég rapszodikusan fényképeztem, mert nem mindenhol engedett az a dög. Mármint a fényképezőgép.





Varázsmogyoró ágacskái, ott vannak a bimbók!




Ez már a középső udvarrész, Lara kutya csörtet utánam. Arany bogaram, az apró lábacskáival nagyon okosan az énáltalam vágott csapában közlekedett.

A hó ápol és eltakar, de jó, nincs egy szál gaz sem az ágyásaimban!!





Kb. az udvar közepén lehetek, Szofi kutya mindig előttem jár, szimatol, megy udvaroltatni magának a szomszéd édes tacskójával, aztán jön újra vissza.





Hát ez a szép havas táj vasárnap már olvadásnak indult, hétfőre alig-alig maradt belőle, sár van, latyak, minden csöpög, nem ez a kedvenc időjárásom, de hát ez van.

Egyenlőre ennyi, most futok, mert lángost kell sütnöm!






2 megjegyzés:

  1. Nem tudom hol hallottad azt a -17 fokot, de legközelebb nézd ezt: http://www.idokep.hu/
    A leghidegebb amit jósolt -10 fok volt, de azt se szombatra. Bár lehet én nem a ti környéketeket nézem, de szerintem akkor is messze a legmegbízhatóbb

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ember lánya azt gondolja, hogy a környékbeli időjósok csak pontosabban meg tudják mondani az itteni időjárást, hát jól melléfogtak. Bár megjegyzem, ellenkező esetben haragudtam volna, így csak röhögtem egyet, s végülis a felkupacolás sem volt felesleges, legalább több hó olvad el a gyökérzóna közelében.

      Köszi szépen, legközelebb párhuzamosan nézem őket.

      Törlés