A rózsák metszésének 2-3 hete már nekiálltam, de csak úgy ímmel-ámmal, egyet-egyet megmetszettem. A hét végére előírtam magamnak, hogy legalább a felén túl kell lennem (az úgy kb. 60 rózsa, mert az egyszer virágzókat nem ilyenkor metszem), de ami még ennél is fontosabb, a lemosó permetezéseket meg kell csinálnom.
Úgyhogy szombaton reggeli után betöltöttem a mosógépet, előkészítettem az ebédnek valót és betettem a sütőbe alacsony hőfokra, aztán nyomás kifelé, permetlevet megcsinálni. Nincs háti permetezőm, csak az 5 literes kézi (végülis vállra lehet akasztani), háromszor töltöttem az olajos réz+ kénlével (3 dl kell 10 liter vízhez), és ezzel végigpermeteztem a lombhullatókat. Még egy adagot kell majd csinálnom, mert naná hogy elfelejtettem a borbolyasövényt lefújni, pedig kíváncsi vagyok, jelent-e valamit a hernyókkal szemben, ha kap lemosót.
A permetezés után ágyásokat tisztogattam (közben teregetés, mosógép újratöltése), metszegettem (közben ebéd, mosogatás) néhány növényt átültettem, terveztem, hova is teszem az új jövevényeket (ez a legkevésbé fárasztó kerti munkák közé tartozik:).
A rózsák metszése közben persze ezer sebet szereztem, és szidtam magamat (minek ennyi rózsa), a rózsákat, meg ami eszembe jutott. Ha nem bánjátok, nem veszem végig, melyik rózsát hogyan is kell metszeni, egyre azonban kitérek: a hibrid pézsmákra.
A szakkönyvek szerint ezeket a rózsákat nem, vagy alig kell metszeni. Hogy ez mennyire így van, azt a tavaly márciusi hideg megmutatta, amikor néhányat szinte tövig vissza kellett vágni, és bizony nagyon nem voltak szépek nyár folyamán.
Szóval, ha vannak öreg, fás szárak, amiken gyakorlatilag rügy sincs, azokat tőből kivágjuk (ifjítás), egyébként a hosszú, hajlékony ágakat harmadára (nem harmadával) visszavágjuk, kifelé néző rügyre, a már beállt ágakat, amik meg vannak rakva kisebb hajtásokkal, békén hagyjuk, de a kis oldalhajtásokat visszavágjuk 2-3 szemre. Jó kis móka:)
A képen a Lyda, metszés után:
Ugyanígy metszettem a Penelopét, Corneliát, Thisbét, Nur Mahalt stb.
De pl. az A.MacKenzivel álltunk egymással szemben, (durván 2x2 méteres), én vagdostam a fent elmondottak alapján, Ő karmolászott ezerrel, egy ideig tűrtem, aztán otthagytam. Kész, így marad.
Ami még nagy kihívás, az az ekkora bokrok alatti terület tisztítása: kertész hasmánt bekúszik, gazol és gazol és gazol, majd megpróbál épségben kijutni. Esélytelen:)
Sokkal de sokkal kellemesebb pl. a fák metszése - néha el sem hiszem, hogy a pár évvel ezelőtt általam ültetett apróságot fel kell metszenem, hogy tudjak alatta sétálni - milyen csodálatos dolog ez:)
Ti is szoktatok kertészkedés közben filozofálgatni? Múltkor jutott eszembe, hogy anno, mikor én elkezdtem a kertemet "építeni", gyakorlatilag semmilyen ismeretem nem volt a növényekről, vagy a kertépítésről. Ami vitt előre, az a lelkesedés volt. Innen visszanézve, nem is értem, honnan volt bátorságom, ennyi erőm ehhez.....ma, amikor sokkal de sokkal többet tudok a növényekről, sajna azt is tudom, hogy milyen szegényes is ez a tudás. De szerencsére a lelkesedés változatlanul megvan, az továbbra is hajt előre.
Az, hogy ilyen nagy a kert, és nem egyszerre, hanem időben eltolva lett beültetve, időt adott arra is, hogy a kerttel, növényekkel kapcsolatos ízlésem kibontakozhasson, s bár voltak kilengéseim, ma már biztosan állíthatom - az örökzöldek a biztos szerelem. Ebben nem tudott megingatni semmi sem. Minden más csak kiegészítő, amitől persze ők is nagyon fontosak a kertben.
Az Abies lasiocarpa lassú növekedésű jegenyefenyő, hihetetlen kék színű tűkkel. Még nem hozott termést, kíváncsian várom, milyen toboza lesz.
A Juniperus chinensis Ketelerei egy csodálatos boróka. Fenti képen a hihetetlen kék termései vannak. A leírásokban oszloposnak olvashatjátok, ami igaz, de nem jelenti, hogy keskeny. Kifejezetten szélesen növő fáról van szó.
A Cedrus deodara Karl Fuchs minden pillanatban lenyűgöz, elvarázsol. Nem tudok "csak úgy" elmenni mellette, körbe kell járnom, rácsodálkoznom az új hajtásokra, a gyönyörű színére, a kecses habitusára, és arra, hogy milyen hatalmasat nőtt már!
Most, hogy lesz a kertlátogatás, ha lehet, még jobban felértékelődnek a már látványos, méretes fák és örökzöldek. Ugyan rengeteg apróság van, de már sok igazán méretes, csodaszép példány nő a kertben.
Az örökzöld tölgynek ez a tél meg sem kottyant. Igazából még mindig nem vagyok benne biztos, mit is kaptam anno ajándékba, de már tavaly is metszenem kellett. Mivel fagyérzékenynek hittem, nem bíztam benne, hogy meg fog nálam maradni. Ehhez képest....
Hogy egy kis tavaszt is mutassak:)
Az ígéret:) Magnolia Wada's Memory
Pseudowintera Moulin Rouge - kifejezetten fagyérzékeny szépség, takarással is elfagyott belőle 5 centi) Kicsi bokor lesz, úgyhogy nem fáradság télre takarni, cserébe valami hihetetlen szép színhatású levelei vannak, csodásan mutat az Imbricata Pendula előtt.
Amelanchier Robin Hill - pattannak a rügyek
Forsythia - ez már majdnem virágzás:)
Skimmia japonica Rubella - napról napra világosabbak lesznek a virágok, ahogy kiteljesednek
Lonicera maacki - ha loncról van szó, akkor általában futó növényre gondolunk. Pedig vannak cserje alakúak is, mint pl. ez itt a képen. Abszolút igénytelen, gyorsan növő mutatós cserje.
Viburnum bodnantese - kikeleti bangita. Olyan illata van....A bokrot egy idő után néhány évente fiatalítani kell. A nagyon öreg ágakat, amiken alig van rügy, tőből ki kell vágni. Egyébként nem kell metszeni.
Pieris japonica Valley Valentine - nagyon ritkán veszek olyan növényt, amit pátyolgatni kell. Az én átlagos talajú és klímájú kertemhez sok növény alkalmazkodik sikeresen, és mindig meg kell különböztetünk, hogy egy adott növény pl. kedveli a savanyú talajt, avagy savanyú talajt igényel. E kettő nyilván nem ugyanaz. Ezért van az, hogy nálam is szépen fejlődnek a hortenziák, a magnóliák, és a juharok is, de nem, vagy nehezen boldogulok a rhododendroddal, pl. A Pieris is savanyú talajt igényel, de mivel ezt az egy példányt ültettem belőle, ami ráadásul inkább széltében növekszik, mint magasságban, úgy gondoltam, megér egy misét. Úgyhogy pátyolgatom. Nyakig áll a lehullott lombban, hogy csak egyet említsek:) És hát gyönyörűek ezek a virágok, nemde?
Hogy az öröm a márciusi tavasz felett ne legyen felhőtlen, baromi szeles időt mondanak, mellesleg egész márciusra. Pedig ha valamit utálok, az a szél....de az időjárás továbbra sem kívánságműsor:)
Ja, és a slagot is összeraktam, úgyhogy ott rondul a füvön, nagy megelégedésemre. Bizony, öntöztem is.
Továbbra is biztatok mindenkit, hogy jelentkezzen az Édenpont oldalán a kertlátogatásra. A májusi időpontra már nem sok hely van, de a kert és én minden hónapban tudunk kellemes kikapcsolódást nyújtani:)
Örülök, ha velem tartottatok, jó kertészkedést Mindenkinek!
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése