Kis metszési útmutató, valamint az újonnan érkezettek bemutatása

Az utóbbi 1-2 évben felemás érzésekkel viaskodtam az újonnan rendelt növényeim kapcsán. Egyrészt rögtön dicsekedtem volna velük, látjátok, mim van már megint nekem? Ugyanakkor el is akartam őket dugni, nem, nem láthatja senki más, csak én, csak én, ez az én kertem...De ha már megnyitottam a kertet, akkor talán nem ártana, ha a kedves leendő látogatók tudnák, mit is várhatnak növények terén. Ma három örökzöldet fogok bemutatni, de előtte egy kis gyakorlat.
Ugyan töredelmesen bevallom, még nincs az összes rózsa sem megmetszve, de ettől még nekiálltam a hydrangea arborescens (cserjés horti) és a hydrangea paniculata metszésének is. Meg még ami jön:)

Hydrangea arborescens Annabelle, metszés előtt. Ez egy ősszel leválasztott gyökérsarj, ezen jobban látni, mint a már idősebb, dúsabb bokrokon.  Ha van elszáradt ág (itt nincs), azt természetesen tőből eltávolítjuk. Egyébként pedig eldöntjük, mennyire akarunk alacsony bokrot (most nem árt lejjebb metszeni, hogy bokrosodjon), de később hagyhatjuk valamivel magasabbra is. Az ágacskákon szépen látszanak a rügyek.

Annabelle metszés után...Ezt minden évben tavasszal meg kell tennünk, ezt a metszési módot követjük a paniculatáknál is.


Így metsszük a nyári orgonákat, a kékszakállt is többek között, akár ennél rövidebbre is, lényeg, hogy minden ágát megkurtítjuk.


Az Abelia grandiflorának is nekiestem,  itt kétféle dologra figyelünk:

Egy idő után lesznek elöregedett, ún. seprűs ágak, (a törzsön rajt van az ágvágóm), ezt tőből, vagy minél alacsonyabban vissza kell vágni, hogy fiatalítsuk a cserjét.

Egyébként a hosszú, íves hajtásokat kb. harmadával (ahol a kezem van a képen) visszavágjuk. Tulajdonképpen levágjuk az elvirágzott, kis oldalhajtásokat hozó részt egy kifelé néző rügy felett.

Ilyen fiatalító metszésben részesítjük a Forsythiát, a Weigelát, a Philadelphust (virágzás után), a Physocarpust (most), vagy akár a Viburnum bodnantese-t is.
Lényeg, hogy nem esünk neki egyformán és egyszerre minden bokornak, mert vannak amik nem igényelnek metszést (Hamamelis, Magnólia stb), vannak a fiatalító metszést igénylők, és vannak, amiket minden tavasszal majd tövig vissza kell vágni. Én például megőrülök attól, hogy a városban, ahol élek, ilyenkor tavasszal minden bokrot egyenkockára vágnak. Igaz, néhány növény fel is dobta a talpát ennek következtében, de rajtam kívül ez sem zavar senkit.

Mint említettem volt (tudok ám én ilyen választékos is lenni:), van még metszeni való rózsa is, nagyjából 20 körül. Ez már nem az a mennyiség, ami miatt különösebben idegesnek kellene lennem...
Közben takarítom az ágyásokat is, meg gyönyörködöm a virágzó bokrokban

Viburnum bodnantese (kikeleti bangita): szerencsére egyre több kertbe ültetik ezt az egyébként igénytelen, ám nagyon mutatós cserjét.

Mahonia x media Charity:  szinte teljesen kinyílott már, az illata a gyöngyvirágra emlékeztet, a levele a borotvára...nem, ez nem vicc, baromi szúrós, több labda kinyiffantásában bűnös, mint a kutyák.

November óta folyamatosan virágzik a Clematis Cirrhosa Isca. Lenyűgöző látvány volt télen a hó alatt, mint valami kis sipkák, olyanok voltak a virágok.

Tagadhatatlan, hogy mindenki élvezte ezt a kora márciusi közel  20 fokot...viszont néhány bimbó kinyílni készülődik a Magnolia Alba Superbán, és ma hajnalban bizony - 1 fok volt. Majd kiderül, túl nagy kárra azért nem számítok. Megszámlálhatatlan bimbó van rajta, micsoda virágzás lesz ez...

Nem tudom, mennyire ismeritek ezt a cserjét, amely örökzöld, tél végén kora tavasszal hozza erősen illatos virágait, és teljesen árnyékba való. Ő a Sarcococca. Lassú növekedésű, méternél nem is lesz nagyobb, szélesen elterülő örökzöld cserje. Leheletnyit fagyérzékeny, de kiheveri.

Ilyen hunyorom is van...a nevüket sajna nem jegyeztem meg. A rózsaszín fajtából nagyon sok van, mert számos kölyköt hoz, és azokat én szépen szétültettem. Mondjuk a legeslegszebb bokromat a kutyák párnának használták, és teljesen tönkretették. Ez a kicsike lenyűgözően szép virágokat hoz.


És most bemutatok néhány növényt a múlt héten érkezettek közül:) Aztán majd folytatni fogom, egyrészt mert most is úton van egy csomag, másrészt a már elültetettek közül sem fotóztam le mindet.

Ő itt Pinus Ponderosa Pendula (csüngő amerikai sárgafenyő). Még ilyen apró méretben is fenséges megjelenésű, és látjátok milyen észbontóan hosszú tűi vannak? Mint a kézfejem.

Istenem, ha egyszer egy fotózáshoz is értő személy is beszabadulhatna a kertembe....Ő itt a Tsuga canadensis Ashfield Weeper - a kanadai hemlokfenyő egy csüngő változata. Már most teljesen elvarázsoltak ezek a cédrushoz hasonló kecses tűk és ágak, ez a kék szín. Csodagyönyörű.

Régóta fájt a fogam a Xanthocyparis nootkatensis Green Arrow-ra (vagy Cupressus n. Green arrow), magyarul nutka h.ciprus változatra. 3 évvel ezelőtt egy lengyel kertészetből rendeltem is egyet, de hamar rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen a csüngő változatot küldték, amiből egy nagyobb példány már van a kertben. Ez a gyönyörűség egyenesen Belgiumból érkezett. A Green Arrow egy igen keskeny változata a nutka h.ciprusnak.

Nem akartam hinni a szememnek, az újonnan rendelt klemátiszok közül a Brunette-n ott vannak a bimbók

Valószínűleg sejtitek, ha a növényeimről van szó, pillanatok alatt tudok hárpiává változni...De tényleg tele van a hócipőm egyes csomagküldőkkel.
Miért kell elviselnem, hogy az olcsónak még távolról sem mondható csomagszállítás az azt jelentse, hogy sérülten érkeznek a növények? És akkor még a futárnak áll feljebb, és el is magyarázza, hogy látnám, hogyan működik ez a valóságban, hogyan dobálják a dobozokat a futószalagra. Szégyelljék magukat...akkor ne kérjenek ennyi pénzt érte, ha a szolgáltatás meg egyformán sz@r. Na.

Kitartás, kertbarátaim, hét végére újra kellemes időt jósolnak, remélem, senkinél okozott károkat a hűvösebbre forduló időjárás.

A májusi kertlátogatásra már csak 2 hely üres, de remélem, a többi időpontra is lesznek jelentkezők:)


Petra