Gizi mama előkertje (tervezet)

Kaptam egy megbízást. Nem nagy, de én nagyon örülök neki. Persze nem is igazi megbízás, ha úgy vesszük, mivel a munkatársam kért meg, hogy az anyukája előkertjét tervezzem meg. Naná! Szíves örömest! Sőt, most azonnal!

A vicces az benne, hogy még nem voltam terepszemlén, viszont a terv az már készen van. Úgyhogy lehet, hogy némileg kell majd rajta pontosítani, ha meglesznek a pontos méretek, de úgy gondolom, az minimális lesz.

Szóval, adva van egy kb. 3 x 8 méteres, keleti fekvésű előkert. Eredetileg három darab hamisciprus állt benne, ebből kettőt kivágtak, gyökerét kiszedték, a ház északi sarkánál levőt pedig fölmetszették kb. 1,8 magasságig. A talaj valószínűleg enyhén savas, de semmiképp sem lúgos.

Íme a rajz:

Jó kis nyaktörő mutatvány elolvasni, de nem lehetetlen.

Növényanyag: 3 db gold reef rózsa

1 db sentinel boróka

2 db orgona meyeri palibin fajta (törpe)

1 db tiszafa dávid fajta

1 db tölgylevelű hortenzia

1 db sárga virágú azalea

liliomhagymák

5 db astilbe

3 db talajtakaró gólyaorr

A napos oldalról haladva  kell elültetnünk a sentinel borókát, mivel igen fénykedvelő. Ő gyakorlatilag semmilyen árnyékot nem fog kapni. Köré a három aranysárga virágú gold reef rózsa kerül.

Ilyen gyönyörű virága van. Kb. 50-60 centis (na jó, nálam van 1 méteres is), gömbölyű bokor. Virágzáskor olyan, mint egy hatalmas virágcsokor. Egy-egy száron több virágot is hoz, elszáradva sem hullik le, szabályosan szárított virág lesz belőle, nagyon életerős, betegséget hírből sem ismeri, az egyik legjobb rózsa. Csak..... csak nem illatos.  De ezt a sok jó tulajdonása miatt elnézzük neki.

A kert tulajdonosa nagyon idős házaspár, akik ettől még életerősek ám! Gizi mama elmúlt 80 éves, de még képes megkapálni pár száz négyzetméter kukoricát.
Ettől függetlenül olyan növényeket teszünk ide, amikkel később nemigen lesz gond. Az idősek jobban szeretik a virágos növényeket, úgyhogy ilyeneket válogattam.

Kör alakban vegyes színű liliomokat ültetünk, talajtakarónak pedig rózsaloncot.
Mivel náluk adott a régi, bontott tégla, ebből használunk fel kis tipegőnek a kertbe, kettőt is készítünk, kissé ívesen.

A tipegő mellé, hosszában ültetjük el a két meyeri palibin törpeorgonát. Édes, kompakt kis bokrok, illatos virágzással, tetszetős őszi lombszínnel. Ilyen, amikor félig még bimbós:

Tehét a legnaposabb, déli házsaroktól haladunk észak felé. Remélem érthető vagyok, elvégre a kert keleti fekvésű ugyan, de egyik szélétől megyek a másikig, s míg az egyik szinte teljesen napos, addig a másik már eléggé árnyékos.

Az orgona bokrok mellé, egészen közel a kerítéshez kerül  a tiszafa, taxus baccata Dávid fajtája. Ez, mint minden tiszafa, lassú növésú, karcsú, sárga hajtásvégekkel. Ez az egyetlen, ami nincs a kertemben, de nem hiszem, hogy csalódást fog okozni.

A megmaradt hamisciprus mellé jobbról lesz ültetve a tölgylevelű hortenzia. Ez a fajta kevés gondozást igényel, nem kell metszeni, mint a kerti hortenziát, vagy éppen a bugás fajtákat. Persze, ha úgy gondoljuk, túl nagyra nőtt, akkor elő lehet venni a metszőollót, de az nem ugyanaz, mint minden tavasszal. Igen érdekes karéjos levelei vannak, szép fehér bugában virágzik, ősszel pedig barnás-vörös lesz, sokáig a növényen marad.

Egy közeli kép a félig még bimbóban levő virágról, de itt a levél is nagyon szépen látszik.

Itt már kezd színesedni a levele is.

A hamisciprus elé egy sárga virágú azalea kerül, hogy ne tobzódjunk túlságosan a színekben. Az azaleák közül is illatosat érdemes választani, nekem is van egy, hétmérföldre érezni az illatfelhőt virágzáskor.

A h.ciprus alá astilbe, tollbuga kerülne.

Szerencsére sikerült a kedves kollegámat rábeszélni arra, hogy mulcsozzuk be a kiskertet, sokkal könnyebb lesz vele bánni, nem fog gazosodni, nem szárad ki a talaj, csak jót csinálunk vele, és persze szebben is mutat.

A gold reef rózsákat, liliomhagymákat és a gólyaorrot már megrendeltük a Starkl Kft-től. Közeli kertészetben kapható a Sentinel boróka és a Dávid tiszafa, a tölgylevelű horti és az asztilbék beszerzése sem gond.

Mihelyt a növények meglesznek, s az idő megengedi, elültetjük őket. Egyébként ez lesz Gizi mama szülinapi ajándéka a fiától. Én nagyon nagy örömmel terveztem, alig várom, hogy kész legyen, s kívánom, hogy sok örömük legyen benne!

 

Gizi mama előkertje (tervezet)

Kaptam egy megbízást. Nem nagy, de én nagyon örülök neki. Persze nem is igazi megbízás, ha úgy vesszük, mivel a munkatársam kért meg, hogy az anyukája előkertjét tervezzem meg. Naná! Szíves örömest! Sőt, most azonnal!

A vicces az benne, hogy még nem voltam terepszemlén, viszont a terv az már készen van. Úgyhogy lehet, hogy némileg kell majd rajta pontosítani, ha meglesznek a pontos méretek, de úgy gondolom, az minimális lesz.

Szóval, adva van egy kb. 3 x 8 méteres, keleti fekvésű előkert. Eredetileg három darab hamisciprus állt benne, ebből kettőt kivágtak, gyökerét kiszedték, a ház északi sarkánál levőt pedig fölmetszették kb. 1,8 magasságig. A talaj valószínűleg enyhén savas, de semmiképp sem lúgos.

Íme a rajz:

Jó kis nyaktörő mutatvány elolvasni, de nem lehetetlen.

Növényanyag: 3 db gold reef rózsa

1 db sentinel boróka

2 db orgona meyeri palibin fajta (törpe)

1 db tiszafa dávid fajta

1 db tölgylevelű hortenzia

1 db sárga virágú azalea

liliomhagymák

5 db astilbe

3 db talajtakaró gólyaorr

A napos oldalról haladva  kell elültetnünk a sentinel borókát, mivel igen fénykedvelő. Ő gyakorlatilag semmilyen árnyékot nem fog kapni. Köré a három aranysárga virágú gold reef rózsa kerül.

Ilyen gyönyörű virága van. Kb. 50-60 centis (na jó, nálam van 1 méteres is), gömbölyű bokor. Virágzáskor olyan, mint egy hatalmas virágcsokor. Egy-egy száron több virágot is hoz, elszáradva sem hullik le, szabályosan szárított virág lesz belőle, nagyon életerős, betegséget hírből sem ismeri, az egyik legjobb rózsa. Csak..... csak nem illatos.  De ezt a sok jó tulajdonása miatt elnézzük neki.

A kert tulajdonosa nagyon idős házaspár, akik ettől még életerősek ám! Gizi mama elmúlt 80 éves, de még képes megkapálni pár száz négyzetméter kukoricát.
Ettől függetlenül olyan növényeket teszünk ide, amikkel később nemigen lesz gond. Az idősek jobban szeretik a virágos növényeket, úgyhogy ilyeneket válogattam.

Kör alakban vegyes színű liliomokat ültetünk, talajtakarónak pedig rózsaloncot.
Mivel náluk adott a régi, bontott tégla, ebből használunk fel kis tipegőnek a kertbe, kettőt is készítünk, kissé ívesen.

A tipegő mellé, hosszában ültetjük el a két meyeri palibin törpeorgonát. Édes, kompakt kis bokrok, illatos virágzással, tetszetős őszi lombszínnel. Ilyen, amikor félig még bimbós:

Tehét a legnaposabb, déli házsaroktól haladunk észak felé. Remélem érthető vagyok, elvégre a kert keleti fekvésű ugyan, de egyik szélétől megyek a másikig, s míg az egyik szinte teljesen napos, addig a másik már eléggé árnyékos.

Az orgona bokrok mellé, egészen közel a kerítéshez kerül  a tiszafa, taxus baccata Dávid fajtája. Ez, mint minden tiszafa, lassú növésú, karcsú, sárga hajtásvégekkel. Ez az egyetlen, ami nincs a kertemben, de nem hiszem, hogy csalódást fog okozni.

A megmaradt hamisciprus mellé jobbról lesz ültetve a tölgylevelű hortenzia. Ez a fajta kevés gondozást igényel, nem kell metszeni, mint a kerti hortenziát, vagy éppen a bugás fajtákat. Persze, ha úgy gondoljuk, túl nagyra nőtt, akkor elő lehet venni a metszőollót, de az nem ugyanaz, mint minden tavasszal. Igen érdekes karéjos levelei vannak, szép fehér bugában virágzik, ősszel pedig barnás-vörös lesz, sokáig a növényen marad.

Egy közeli kép a félig még bimbóban levő virágról, de itt a levél is nagyon szépen látszik.

Itt már kezd színesedni a levele is.

A hamisciprus elé egy sárga virágú azalea kerül, hogy ne tobzódjunk túlságosan a színekben. Az azaleák közül is illatosat érdemes választani, nekem is van egy, hétmérföldre érezni az illatfelhőt virágzáskor.

A h.ciprus alá astilbe, tollbuga kerülne.

Szerencsére sikerült a kedves kollegámat rábeszélni arra, hogy mulcsozzuk be a kiskertet, sokkal könnyebb lesz vele bánni, nem fog gazosodni, nem szárad ki a talaj, csak jót csinálunk vele, és persze szebben is mutat.

A gold reef rózsákat, liliomhagymákat és a gólyaorrot már megrendeltük a Starkl Kft-től. Közeli kertészetben kapható a Sentinel boróka és a Dávid tiszafa, a tölgylevelű horti és az asztilbék beszerzése sem gond.

Mihelyt a növények meglesznek, s az idő megengedi, elültetjük őket. Egyébként ez lesz Gizi mama szülinapi ajándéka a fiától. Én nagyon nagy örömmel terveztem, alig várom, hogy kész legyen, s kívánom, hogy sok örömük legyen benne!

 

És még mindig kert

Na de ma már aztán tényleg befejezem a kert - legalábbis nagyvonalakban történő - ismertetését. (Szép cikornyás mondat lett).

Előre is elnézést kérek, ide-oda fogok cikázni évszakok és udvarrészek között.

Első udvarrész vége, csíkos kecskerágó teljes őszi díszben. Egyébként elég jellegtelen cserje (remélem nem haragszik meg rám ezért), de ősszel hihetetlen. A padrészletből nyilvánvalóan látszik, hogy ez már nem dizájnos drága jószág, ez már házilag készült. Az egész udvarban szeretnék szanaszét padokat, nem kell szép, csak néha jólesik lecsüccsenni. Kicsit körülnézni, kicsit álmodozni, aztán ugyanazzal a lendülettel fölkelni és menni tovább. Pár darab már van belőle, én szeretem őket, egyszerű rönk a lábuk, tetejét egy deszkával.

Perzsafa, ha nem látná az ember, el sem hinné. Ősszel el szoktam gondolkodni rajta, mi lenne ha ültetnék még egyet valahova, elvégre olyan szép. Aztán bejárom a kertet (ez is egy ürügy, hova ültessük a másik perzsafát?), és rájövök, hogy már nem fér el. Na jó, most elférne, de fát kivágni nincs szívem.

Ez itt kérem a ziziphus jujuba fa. Úgy 40 centiset rendeltem az egzotikus növények, vagy valami hasonló kertészetből, nem volt olyan vészes az ára, úgy gondoltam egy próbát megér. A talaj takarásán kívül semmit nem tettem érte, fittyet hányt a hidegnek (3. éve van nálam), a szárazságot is bírta, érdekes, szép levelei vannak, kicsit tüskés ágai. Icipici virágokat hoz, viszont még nem termett. Én pozitívan csalódtam benne.

Ez egy exochorda macrantha the bride, fürtös gyöngyvirágcserje. Csalok ám a képpel, jócskán, mert nagyon közelről fényképeztem. Még csak 30 centis az egész növényke, hihetetlen szép amikor virágzik.
Élénken el tudom képzelni 1,5 méteresen, az íves hajtások telis-tele hófehér virágokkal, tényleg olyan szép lehet, mint egy menyasszony.

Apropó, menyasszony! Pici lányom, aki 5 éves múlt, előszeretettel kér meg, meglehetően erőteljes hanghordozással, hogy legyek szíves ne sírjak majd az Ő esküvőjén!! Jaj, pedig remélem kibőghetem majd magam rajta.
Egyébként a családból Idus az egyetlen, akit érdekel a kertészkedés. Mármind rajtam kívül. Anya, ezt a növényt hogy hívják? Ez itt nem gaz? Imádom. Még kertészetbe is szeret jönni (ezzel nagyjából ki is merítjük a kirándulásokat)!

Az a csodálatos gólyaorr. Eredetileg anyósom kiskertjébe lett rendelve, onnan hoztam haza belőle, majd azt is szétültettem, temetőbe is vittem Anyumhoz belőle. Félörökzöldnek mondanám, nagyon hálás, gyönyörű talajtakaró kb. 20 centis magassággal.

Nősziromféleség. Az az igazság, hogy míg a fáknak-bokroknak, s talán a rózsáimnak is tudom a nevét, a többivel azért bajban vagyok. De attól még szép, elég későn virágzó fajta, viszont a levele már most kint vannak a földből, és gyönyörűen bírni fogja a hideget, virágot meg majd késő tavasszal hoz.

Pünkösdi rózsa, ezt a bokrot úgy rendeltem, második évben virágzott először, akkor viszont rögtön ennyit. Egyébként a 3 kerti hortenzia bokron kívül pünkösdi rózsa volt még a kertben, csak máshova ültettem, sőt már tőosztottam is. Az sötétbordó színű, szintén nagyon szépséges.

Naspolya. Bizony, gyümölcs is van a kertben. Ekkora telken azért bűn lenne, ha egy gyümölcsfát sem ültettem volna. A naspolya az egyik kedvenc, ebből most ősszel még egyet telepítettem, csupán gyakorlati megfontolásból. Merthogy ez a középső kertrész elején van, jól megtömöm a zsebeimet vele, eszegetek is a fa mellett (fáról a legjobb), és elindulok hátra, a durbán háromezer négyzetmétert besétálni. Ez ugye nem megy gyorsan, mert még késő ősszel is le-le kell hajolni némelyiket megsimogatni, közelről megcsodálni. Elérek valameddig (általában nem sokáig), és elfogy a naspolya. Hát ez így nem mehet! Úgyhogy a harmadik kertrész elejére is ültettem egyet, odáig kell kibírni.

Van 4 darab oszlopos almafánk, a kis ballerina almafák. Csodálatosak. Karcsúak, kecsesek, álomszépek, amikor virágoznak, és nagyon bőven teremnek. A gyümölcsük egészséges, igen-igen ízletes. Persze szintén fáról a legjobb. Édes pici Idámmal megyünk játszani (Ő játszik, én lopva bámészkodom), és közben esszük az almát.
Meggyfából egy van, az érdi bőtermő, nagyon finom fajta. Lekvárt is szoktam készíteni belőle, pironkodva mondom, hogy a kenyérsütő gép főzi, de eszeveszett fincsi lesz. Mondjuk őszre még sose maradt belőle, mert az én drágáim (185 centis mackós férj, 194 centis nyúlánk kamaszfiú) úgy gondolják, megsértődnék, ha azonnal nem látnának neki. Ők egyébként nyersen köszönik nem kérnek belőle, Idust meg néha nem is látni a lelógó ágaktól, ott ácsorog, és tömi a meggyet. Köpködi a magokat, és egyre bordóbb lesz a pofija meg a pólója. (Nem baj, majd anya kimossa.)

Két körtefát is ültettem, mert mi csajok nagyon szeretjük a körtét, de ezek még nagyon pici fák, nem teremtek. A két gesztenyefa is szépen fejlődik ugyan, de termés még nem volt számottevő rajta.
A datolyaszilva igen különleges, nagyon finom gyümölcs, mindenkinek ajánlom. Na ezt mondjuk a férjem egyszerűen imádja. Szerinte több fát is kéne ültetni belőle, és akkor esetleg más is tudna enni belőle.
Bogyósok közül van málna, szeder (kedvenc), egres (imádom), fanyarka. Ez utóbbi díszbokornak is nagyon szép, a termését csak én eszem, na meg a madarak, én viszont nagyon szeretem. Pici kis almácskákat hoz, az íze is talán arra emlékeztet.

Kislányom szobája előtt levő picike virágágyásban díszlik ez a magnólia, amit Alba Superbaként vettem. Valami érdekes dolog történt vele, mert az első két évben hófehér virágokat hozott, ahogy egyébként illik, és az illata valami fantasztikus friss, citromos illat volt. Aztán a 3. évben a virágok rózsaszínek voltak, és az illat is édeskésebb, kevésbé finom. Nem értem, bevallom, fogalmam sincs mi a szösz történhetett vele. Attól persze még megtartjuk! Egyébként gyönyörű, magnóliához képest elég nagy, frisszöld levelei vannak, kis fának van nevelve.

Az először beültetett első rész kevésbé ligetesen lett megoldva, a rózsáknak kell a napfény, szintén számos napot kedvelő bokornak.

A hátsó résznél már bátrabb voltam, meg hát valljuk be, ekkora területen nem lehet apró növényekkel játszani. Vagyis biztos lehet, de ahhoz nekem sem időm, sem türelmem nincs.  A leghátsó rész fáit már bemutattam, jöjjön a középső rész:

1 db platán,
1 db japán vörösfenyő
1 db himalájai selyemfenyő
2 db atlasz cédrus glauca
1 db deodárcédrus karl fuchs
2 db oszlopos gyertyán
1 db mongol hárs
1 db katsurafa
1 db dávid juhar,
1 db pinus luchuensis
1 db picea breweriana
1 db kaliforniai gyantáscédrus
1 db mamutfenyő
1 db szecsuáni mamutfenyő
1 db andalúz jegenyefenyő glauca fajtája
1 db nemes jegenyefenyő glauca fajtája
1 db perzsafa
1 db hibridciprus cupressocyparis notabilis
2 db leyland ciprus golden rider
1 db leyland ciprus naylors blue
1 db csüngő japánakác


Ezek között vannak már egész szép példányok, de vannak köztük igen picikék is. Meg hát persze egy csomó cserje. Alig várom, hogy jöjjön a tavasz, nyár, biztos rengeteg fényképet tudok csinálni.

Szép hosszú bejegyzés lett ez is, jó olvasást hozzá!

És még mindig kert

Na de ma már aztán tényleg befejezem a kert - legalábbis nagyvonalakban történő - ismertetését. (Szép cikornyás mondat lett).

Előre is elnézést kérek, ide-oda fogok cikázni évszakok és udvarrészek között.

Első udvarrész vége, csíkos kecskerágó teljes őszi díszben. Egyébként elég jellegtelen cserje (remélem nem haragszik meg rám ezért), de ősszel hihetetlen. A padrészletből nyilvánvalóan látszik, hogy ez már nem dizájnos drága jószág, ez már házilag készült. Az egész udvarban szeretnék szanaszét padokat, nem kell szép, csak néha jólesik lecsüccsenni. Kicsit körülnézni, kicsit álmodozni, aztán ugyanazzal a lendülettel fölkelni és menni tovább. Pár darab már van belőle, én szeretem őket, egyszerű rönk a lábuk, tetejét egy deszkával.

Perzsafa, ha nem látná az ember, el sem hinné. Ősszel el szoktam gondolkodni rajta, mi lenne ha ültetnék még egyet valahova, elvégre olyan szép. Aztán bejárom a kertet (ez is egy ürügy, hova ültessük a másik perzsafát?), és rájövök, hogy már nem fér el. Na jó, most elférne, de fát kivágni nincs szívem.

Ez itt kérem a ziziphus jujuba fa. Úgy 40 centiset rendeltem az egzotikus növények, vagy valami hasonló kertészetből, nem volt olyan vészes az ára, úgy gondoltam egy próbát megér. A talaj takarásán kívül semmit nem tettem érte, fittyet hányt a hidegnek (3. éve van nálam), a szárazságot is bírta, érdekes, szép levelei vannak, kicsit tüskés ágai. Icipici virágokat hoz, viszont még nem termett. Én pozitívan csalódtam benne.

Ez egy exochorda macrantha the bride, fürtös gyöngyvirágcserje. Csalok ám a képpel, jócskán, mert nagyon közelről fényképeztem. Még csak 30 centis az egész növényke, hihetetlen szép amikor virágzik.
Élénken el tudom képzelni 1,5 méteresen, az íves hajtások telis-tele hófehér virágokkal, tényleg olyan szép lehet, mint egy menyasszony.

Apropó, menyasszony! Pici lányom, aki 5 éves múlt, előszeretettel kér meg, meglehetően erőteljes hanghordozással, hogy legyek szíves ne sírjak majd az Ő esküvőjén!! Jaj, pedig remélem kibőghetem majd magam rajta.
Egyébként a családból Idus az egyetlen, akit érdekel a kertészkedés. Mármind rajtam kívül. Anya, ezt a növényt hogy hívják? Ez itt nem gaz? Imádom. Még kertészetbe is szeret jönni (ezzel nagyjából ki is merítjük a kirándulásokat)!

Az a csodálatos gólyaorr. Eredetileg anyósom kiskertjébe lett rendelve, onnan hoztam haza belőle, majd azt is szétültettem, temetőbe is vittem Anyumhoz belőle. Félörökzöldnek mondanám, nagyon hálás, gyönyörű talajtakaró kb. 20 centis magassággal.

Nősziromféleség. Az az igazság, hogy míg a fáknak-bokroknak, s talán a rózsáimnak is tudom a nevét, a többivel azért bajban vagyok. De attól még szép, elég későn virágzó fajta, viszont a levele már most kint vannak a földből, és gyönyörűen bírni fogja a hideget, virágot meg majd késő tavasszal hoz.

Pünkösdi rózsa, ezt a bokrot úgy rendeltem, második évben virágzott először, akkor viszont rögtön ennyit. Egyébként a 3 kerti hortenzia bokron kívül pünkösdi rózsa volt még a kertben, csak máshova ültettem, sőt már tőosztottam is. Az sötétbordó színű, szintén nagyon szépséges.

Naspolya. Bizony, gyümölcs is van a kertben. Ekkora telken azért bűn lenne, ha egy gyümölcsfát sem ültettem volna. A naspolya az egyik kedvenc, ebből most ősszel még egyet telepítettem, csupán gyakorlati megfontolásból. Merthogy ez a középső kertrész elején van, jól megtömöm a zsebeimet vele, eszegetek is a fa mellett (fáról a legjobb), és elindulok hátra, a durbán háromezer négyzetmétert besétálni. Ez ugye nem megy gyorsan, mert még késő ősszel is le-le kell hajolni némelyiket megsimogatni, közelről megcsodálni. Elérek valameddig (általában nem sokáig), és elfogy a naspolya. Hát ez így nem mehet! Úgyhogy a harmadik kertrész elejére is ültettem egyet, odáig kell kibírni.

Van 4 darab oszlopos almafánk, a kis ballerina almafák. Csodálatosak. Karcsúak, kecsesek, álomszépek, amikor virágoznak, és nagyon bőven teremnek. A gyümölcsük egészséges, igen-igen ízletes. Persze szintén fáról a legjobb. Édes pici Idámmal megyünk játszani (Ő játszik, én lopva bámészkodom), és közben esszük az almát.
Meggyfából egy van, az érdi bőtermő, nagyon finom fajta. Lekvárt is szoktam készíteni belőle, pironkodva mondom, hogy a kenyérsütő gép főzi, de eszeveszett fincsi lesz. Mondjuk őszre még sose maradt belőle, mert az én drágáim (185 centis mackós férj, 194 centis nyúlánk kamaszfiú) úgy gondolják, megsértődnék, ha azonnal nem látnának neki. Ők egyébként nyersen köszönik nem kérnek belőle, Idust meg néha nem is látni a lelógó ágaktól, ott ácsorog, és tömi a meggyet. Köpködi a magokat, és egyre bordóbb lesz a pofija meg a pólója. (Nem baj, majd anya kimossa.)

Két körtefát is ültettem, mert mi csajok nagyon szeretjük a körtét, de ezek még nagyon pici fák, nem teremtek. A két gesztenyefa is szépen fejlődik ugyan, de termés még nem volt számottevő rajta.
A datolyaszilva igen különleges, nagyon finom gyümölcs, mindenkinek ajánlom. Na ezt mondjuk a férjem egyszerűen imádja. Szerinte több fát is kéne ültetni belőle, és akkor esetleg más is tudna enni belőle.
Bogyósok közül van málna, szeder (kedvenc), egres (imádom), fanyarka. Ez utóbbi díszbokornak is nagyon szép, a termését csak én eszem, na meg a madarak, én viszont nagyon szeretem. Pici kis almácskákat hoz, az íze is talán arra emlékeztet.

Kislányom szobája előtt levő picike virágágyásban díszlik ez a magnólia, amit Alba Superbaként vettem. Valami érdekes dolog történt vele, mert az első két évben hófehér virágokat hozott, ahogy egyébként illik, és az illata valami fantasztikus friss, citromos illat volt. Aztán a 3. évben a virágok rózsaszínek voltak, és az illat is édeskésebb, kevésbé finom. Nem értem, bevallom, fogalmam sincs mi a szösz történhetett vele. Attól persze még megtartjuk! Egyébként gyönyörű, magnóliához képest elég nagy, frisszöld levelei vannak, kis fának van nevelve.

Az először beültetett első rész kevésbé ligetesen lett megoldva, a rózsáknak kell a napfény, szintén számos napot kedvelő bokornak.

A hátsó résznél már bátrabb voltam, meg hát valljuk be, ekkora területen nem lehet apró növényekkel játszani. Vagyis biztos lehet, de ahhoz nekem sem időm, sem türelmem nincs.  A leghátsó rész fáit már bemutattam, jöjjön a középső rész:

1 db platán,
1 db japán vörösfenyő
1 db himalájai selyemfenyő
2 db atlasz cédrus glauca
1 db deodárcédrus karl fuchs
2 db oszlopos gyertyán
1 db mongol hárs
1 db katsurafa
1 db dávid juhar,
1 db pinus luchuensis
1 db picea breweriana
1 db kaliforniai gyantáscédrus
1 db mamutfenyő
1 db szecsuáni mamutfenyő
1 db andalúz jegenyefenyő glauca fajtája
1 db nemes jegenyefenyő glauca fajtája
1 db perzsafa
1 db hibridciprus cupressocyparis notabilis
2 db leyland ciprus golden rider
1 db leyland ciprus naylors blue
1 db csüngő japánakác


Ezek között vannak már egész szép példányok, de vannak köztük igen picikék is. Meg hát persze egy csomó cserje. Alig várom, hogy jöjjön a tavasz, nyár, biztos rengeteg fényképet tudok csinálni.

Szép hosszú bejegyzés lett ez is, jó olvasást hozzá!

Nagy kert, nagy öröm

Ez a blog arra is jó, hogy végre leltárt készítsek a növényekről. Szerencsére kevés olyan növény volt, amelyik nem eredt meg az ültetést követően, olyan viszont volt, amelyikkel én nem voltam elégedett, volt amelyiket odaajándékoztam munkatársamnak, s olyan is volt, amelyiket kivágtunk, mert olyan mértékben ellepték a tetvek. A borókákkal ezért vigyázni kell, nagyon sokan ajánlják őket a thuják helyett, de borókát csak napos helyre! Egy pici árnyék, és már tele van pajzstetűvel, és úgy elcsúfítja szegényt, hogy az csuda.
Mondjuk a cornus kousával nem volt szerencsém, talán hármat is elültettem, és mindegyik földobta a bocskort. Úgy döntöttem, kár a pénzért és az időért, ilyenem nem lesz, és kész. Attól még nem áll meg a Föld.
Persze nehéz lemondani bármiről is, mert az már valószínű kiderült, hogy elég hamar gyűjtő lettem. Szabályosan vadásztam a különleges növényekre, reszkettem érte, hogy nekem is legyen olyan. Nyugi, nem ragályos, én elvagyok vele, a családom is megszokta már.

Nagyon sok növényt rendeltem online kertészetekből, szerencsére általában elégedett voltam velük.
Tavaly ősszel viszont fölfedeztem (teljesen véletlenül) egy kertészetet, Barkóca faiskola a neve, és Kaposvártól nincs is messze, Szántódon van. Kifejezetten nagyméretű növényei vannak csudajó áron.
Kissé belesápadtam, mikor láttam, hogy a japán díszkörte (pyrus calleryana chanticleer) 2 méteres magasságú háromezer Ft-ért kapható nála, mikor én legalább ennyit adtam egy húsz centis példányért a Treemail Kft-nél. Az utcára volt kiültetve, várva, hogy egyszer termetesebb fa lesz belőle. Na szépen fölkerekedtünk, és vettem nála egy db-ot belőle, kicseréltem az utcán levővel, a másiknak találtam még helyet az első udvarrészben

Ez az őszi lombszíne a Pyrus calleryana chanticleer fának. Azt kell mondjam, hogy ilyen ragyogó vörös színt kevés növény produkál, és nagyon sokáig a fán van. Egyébként csupa jót lehet róla mondani, kb. 10 méter magasra nő, de kompakt koronája lesz, tavasszal csupa-csupa fehér virág, kártevője pedig nincs. Mindenkinek csak ajánlani tudom, kiskertben is elfér.

Szintén a Barkóca kerttől hoztuk a japán vörösfenyőt, larix kaempferi. Érdekes módon ezt a fajtát sem találtam máshol, itt egy kb.2,5 méteres példányt hoztunk 4-5 ezer Ft-ért.
Férjemet még nem igazán fogta meg a kertészkedés, bár tagadhatatlanul büszke az udvarra. Amikor hoztuk a fenyőt, lévén igen hosszú az ősz, még kékes volt a lombja, rá két hétre a hideg megtette a hatását, és teljesen bevörösödött. Amikor kint sétáltunk a kertben, ránézett, és megjegyezte: Na, ez is elszáradt szépen. - Nem baj, mondom, tavasszal feléled, ne izgulj!
A japán vörösfenyő kékesebb lombú, mint az európai vörösfenyő, és betegségre is kevésbé fogékony.
Egyébként ez utóbbi alapkövetelmény, mert permetezni nem vagyok hajlandó.

Nem akartam hinni a szememnek, amikor olvastam a fajtalistájukat, és láttam, hogy van japán komlógyertyán (ostrya carpinifolia) nála, nagy méretben, elfogadható áron. Nagyon formás, egyenlőre alulról elágazó fácska, még nem döntöttem el, hogy így hagyom-e, vagy felmetszem. Így késő ősszel a hátsó kert még nem sokat mutat, de az ősszel elültetett fáknak köszönhetően tavasszal remélem ez is nagyon szép lesz már.
Egyébként, mivel hátul nincs kerítés, az egész körbe van ültetve. Leghátul, az akácosnál indulva mogyoró, aztán közönséges gyöngyvessző az udvar szélességében, majd bekanyarodva, közönséges gyöngyvesszővel indul az északi oldal mintegy  15-20 méteren, majd japánbirs következik, aztán egy leyland ciprus, hogy örökzöld is legyen, aztán orgonák, majd fagyal hosszan-hosszan, és megint orgona.
A déli részen pedig orgonával indítva, jezsámen következik, majd három bokor tűztövis, aztán borbolya ottawensis superba (ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, nemcsak sövénynek, nagyon szép borbolya-fajta), végül mályvacserje. Ezzel hátul kb. 2000 négyzetméter van körülölelve. A déli oldalon onnan már kerítés indul, mert mellettünk egy agrárvállalkozás van, és a kerítés mellé sövényt nem telepítettem.

Ez is a Barkóca Faiskolából van, magyar tölgy.

A leghátsó részen így van ültetve: 2 db szelídgesztenye,
                                                      1 db papírkérgű nyír,
                                                      5 db douglas fenyő,
                                                      1 db páfrányfenyő,
                                                      1 db mocsárciprus,
                                                      1 db sziklás-hegységi jegenyefenyő
                                                      1 db tulipánfa
                                                      1 db magyartölgy
                                                      1 db komlógyertyán
                                                      1 db aranynyír (betula p.golden beauty)
                                                      1 db csüngő díszcseresznye
                                                      1 db gyertyánszil (zelkova serrata)
                                                      1 db szerb luc
                                                      1 db kaukázusi jegenyefenyő
                                                      3 db tiszafa, ezeket bokornak szeretném metszeni

Ez a kis fa a dávid juhar, acer davidii, őszi levélzetben. A csíkos kérgű juharok közé tartozik, bokorfaként tudtam beszerezni, s bár nagyon sajnáltam, de levágtam néhány alulról növő ágát, fácskának szeretném. Egy telet már volt nálam, elég lassan nől, de nagyon szépek tavasszal a piros hajtásai, szép a levélzete, ősszel pedig nemcsak a levelei vesznek fel pompás árnyalatot, hanem az ágak, sőt a törzs is vörössé változik.

Ezen a képen látszik, piros csíkos törzse van. Tavasztól majd visszaváltozik zöld csíkosra. Egyenlőre még csak ilyen vékonyka, ág szerű törzse van, a karó is vastagabb nála, na de minden óriás törpe volt egyszer.

Perzsafa, félig már lehullott vörös levelekkel.


Ez tulajdonképpen egy jókora ágyás, a középső kertrészben. Van benne csüngő vérbükk, perzsafa, leyland ciprus valamilyen karcsúbb, lassabban növő változata, oszlopos sima jegenyefenyő, oszlopos gyertyán, oszlopos gyertyán  frans fontaine változata, mongol hárs, két oszlopos tiszafa, sőt egy lapos barack is. S persze bokrok, gyöngyvesszők, vérborbolya, piros virágú díszbirs, korai nyáriorgona, talajtakaró borókák,  annabelle hortenzia, bazsarózsa, nőszirmok, stb.
De itt tavasszal nagyon sok tennivalóm lesz, zsályákat és cickafarkot fogok ültetni, meg beszórom borzaskatával.


Szeretnék egy rózsakaput a középső részre, new dawn rózsával fogom befuttatni.
Fát már nem szabad ültetni az udvarba (tudom, ránézésre még lehetne, de akkor előbb-utóbb ki kell vágni valamit), és már a bokrokkal is csínján kell bánni. De a talajtakarás még nagy feladat, kétlem, hogy ebben az évben  teljesen sikerülne. De haladni fogok szépen, lassan, s annak előbb-utóbb eredménye lesz.

Nagy kert, nagy öröm

Ez a blog arra is jó, hogy végre leltárt készítsek a növényekről. Szerencsére kevés olyan növény volt, amelyik nem eredt meg az ültetést követően, olyan viszont volt, amelyikkel én nem voltam elégedett, volt amelyiket odaajándékoztam munkatársamnak, s olyan is volt, amelyiket kivágtunk, mert olyan mértékben ellepték a tetvek. A borókákkal ezért vigyázni kell, nagyon sokan ajánlják őket a thuják helyett, de borókát csak napos helyre! Egy pici árnyék, és már tele van pajzstetűvel, és úgy elcsúfítja szegényt, hogy az csuda.
Mondjuk a cornus kousával nem volt szerencsém, talán hármat is elültettem, és mindegyik földobta a bocskort. Úgy döntöttem, kár a pénzért és az időért, ilyenem nem lesz, és kész. Attól még nem áll meg a Föld.
Persze nehéz lemondani bármiről is, mert az már valószínű kiderült, hogy elég hamar gyűjtő lettem. Szabályosan vadásztam a különleges növényekre, reszkettem érte, hogy nekem is legyen olyan. Nyugi, nem ragályos, én elvagyok vele, a családom is megszokta már.

Nagyon sok növényt rendeltem online kertészetekből, szerencsére általában elégedett voltam velük.
Tavaly ősszel viszont fölfedeztem (teljesen véletlenül) egy kertészetet, Barkóca faiskola a neve, és Kaposvártól nincs is messze, Szántódon van. Kifejezetten nagyméretű növényei vannak csudajó áron.
Kissé belesápadtam, mikor láttam, hogy a japán díszkörte (pyrus calleryana chanticleer) 2 méteres magasságú háromezer Ft-ért kapható nála, mikor én legalább ennyit adtam egy húsz centis példányért a Treemail Kft-nél. Az utcára volt kiültetve, várva, hogy egyszer termetesebb fa lesz belőle. Na szépen fölkerekedtünk, és vettem nála egy db-ot belőle, kicseréltem az utcán levővel, a másiknak találtam még helyet az első udvarrészben

Ez az őszi lombszíne a Pyrus calleryana chanticleer fának. Azt kell mondjam, hogy ilyen ragyogó vörös színt kevés növény produkál, és nagyon sokáig a fán van. Egyébként csupa jót lehet róla mondani, kb. 10 méter magasra nő, de kompakt koronája lesz, tavasszal csupa-csupa fehér virág, kártevője pedig nincs. Mindenkinek csak ajánlani tudom, kiskertben is elfér.

Szintén a Barkóca kerttől hoztuk a japán vörösfenyőt, larix kaempferi. Érdekes módon ezt a fajtát sem találtam máshol, itt egy kb.2,5 méteres példányt hoztunk 4-5 ezer Ft-ért.
Férjemet még nem igazán fogta meg a kertészkedés, bár tagadhatatlanul büszke az udvarra. Amikor hoztuk a fenyőt, lévén igen hosszú az ősz, még kékes volt a lombja, rá két hétre a hideg megtette a hatását, és teljesen bevörösödött. Amikor kint sétáltunk a kertben, ránézett, és megjegyezte: Na, ez is elszáradt szépen. - Nem baj, mondom, tavasszal feléled, ne izgulj!
A japán vörösfenyő kékesebb lombú, mint az európai vörösfenyő, és betegségre is kevésbé fogékony.
Egyébként ez utóbbi alapkövetelmény, mert permetezni nem vagyok hajlandó.

Nem akartam hinni a szememnek, amikor olvastam a fajtalistájukat, és láttam, hogy van japán komlógyertyán (ostrya carpinifolia) nála, nagy méretben, elfogadható áron. Nagyon formás, egyenlőre alulról elágazó fácska, még nem döntöttem el, hogy így hagyom-e, vagy felmetszem. Így késő ősszel a hátsó kert még nem sokat mutat, de az ősszel elültetett fáknak köszönhetően tavasszal remélem ez is nagyon szép lesz már.
Egyébként, mivel hátul nincs kerítés, az egész körbe van ültetve. Leghátul, az akácosnál indulva mogyoró, aztán közönséges gyöngyvessző az udvar szélességében, majd bekanyarodva, közönséges gyöngyvesszővel indul az északi oldal mintegy  15-20 méteren, majd japánbirs következik, aztán egy leyland ciprus, hogy örökzöld is legyen, aztán orgonák, majd fagyal hosszan-hosszan, és megint orgona.
A déli részen pedig orgonával indítva, jezsámen következik, majd három bokor tűztövis, aztán borbolya ottawensis superba (ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, nemcsak sövénynek, nagyon szép borbolya-fajta), végül mályvacserje. Ezzel hátul kb. 2000 négyzetméter van körülölelve. A déli oldalon onnan már kerítés indul, mert mellettünk egy agrárvállalkozás van, és a kerítés mellé sövényt nem telepítettem.

Ez is a Barkóca Faiskolából van, magyar tölgy.

A leghátsó részen így van ültetve: 2 db szelídgesztenye,
                                                      1 db papírkérgű nyír,
                                                      5 db douglas fenyő,
                                                      1 db páfrányfenyő,
                                                      1 db mocsárciprus,
                                                      1 db sziklás-hegységi jegenyefenyő
                                                      1 db tulipánfa
                                                      1 db magyartölgy
                                                      1 db komlógyertyán
                                                      1 db aranynyír (betula p.golden beauty)
                                                      1 db csüngő díszcseresznye
                                                      1 db gyertyánszil (zelkova serrata)
                                                      1 db szerb luc
                                                      1 db kaukázusi jegenyefenyő
                                                      3 db tiszafa, ezeket bokornak szeretném metszeni

Ez a kis fa a dávid juhar, acer davidii, őszi levélzetben. A csíkos kérgű juharok közé tartozik, bokorfaként tudtam beszerezni, s bár nagyon sajnáltam, de levágtam néhány alulról növő ágát, fácskának szeretném. Egy telet már volt nálam, elég lassan nől, de nagyon szépek tavasszal a piros hajtásai, szép a levélzete, ősszel pedig nemcsak a levelei vesznek fel pompás árnyalatot, hanem az ágak, sőt a törzs is vörössé változik.

Ezen a képen látszik, piros csíkos törzse van. Tavasztól majd visszaváltozik zöld csíkosra. Egyenlőre még csak ilyen vékonyka, ág szerű törzse van, a karó is vastagabb nála, na de minden óriás törpe volt egyszer.

Perzsafa, félig már lehullott vörös levelekkel.


Ez tulajdonképpen egy jókora ágyás, a középső kertrészben. Van benne csüngő vérbükk, perzsafa, leyland ciprus valamilyen karcsúbb, lassabban növő változata, oszlopos sima jegenyefenyő, oszlopos gyertyán, oszlopos gyertyán  frans fontaine változata, mongol hárs, két oszlopos tiszafa, sőt egy lapos barack is. S persze bokrok, gyöngyvesszők, vérborbolya, piros virágú díszbirs, korai nyáriorgona, talajtakaró borókák,  annabelle hortenzia, bazsarózsa, nőszirmok, stb.
De itt tavasszal nagyon sok tennivalóm lesz, zsályákat és cickafarkot fogok ültetni, meg beszórom borzaskatával.


Szeretnék egy rózsakaput a középső részre, new dawn rózsával fogom befuttatni.
Fát már nem szabad ültetni az udvarba (tudom, ránézésre még lehetne, de akkor előbb-utóbb ki kell vágni valamit), és már a bokrokkal is csínján kell bánni. De a talajtakarás még nagy feladat, kétlem, hogy ebben az évben  teljesen sikerülne. De haladni fogok szépen, lassan, s annak előbb-utóbb eredménye lesz.

Tavalyi képek

Folytatom a kert bemutatást, megvallom, igen kellemes elfoglaltság. Tudom, vagyunk páran, akik így belepistultak a kertészkedésbe, mint én. Januárban befejezem a kert áttekintését, februárban már lehet tervezni, palántázni, metszeni, sőt ágyást takarítani is.

A selyemakác igen gyorsan növő fa, s ha nem lenne kiskorában fagyérzékeny, akár kisebb méretben is bátran ültethetnénk. Így viszont én kb. 1,5 métereset vettem, nem is volt vele semmi probléma. Tavasszal fog kapni egy alakító metszést, mert igen elterebélyesedett, ami természetesen várható volt ennél a fafajtánál.

Igazából nincs sok liliomom, ez egy egész magasra növő, igen illatos, sokáig virágzó fajta. Ezen kívül madonnaliliom van, csodaszép a hófehér virágaival. Tavaly rendeltem a Starkltól óriás liliomot, talán idén már többet fognak mutatni.

Amikor a házat bővítettük, a bejárat mellett levő virágágyást szét kellett robbantani. Jobbnak láttam máshova ültetni onnan a növényeket, ismerve a kőművesek mentalitását. Az építkezés befejezése után egy kisebb ágyásra volt csak lehetőség, a szobája ablakából egy magnólia látszik, alatta tricolor borbolya, gold reef rózsa, gólyaorr, macskamenta, kaméleon virág, hunyor virágzik felváltva.

Melléképület hátsó sarkánál holmstrup thuja, oszlopos ezüstfenyő, zsálya, macskamenta.  A holmstrup thujából 4 db van, kettő az utcán, egy itt az épület sarkánál, és egy a szomszéd kerítése mellett a sövényben. Az első három gyönyörűen fejlődött, a kerítés melletti jóval kevesebb vizet kapott, ő kissé le van maradva. Viszont ha úgy akarunk thuját ültetni, hogy nem akarunk örökké metszeni, és egy kb. max. 3-4 méter magas kecskeny oszlopot szeretnénk, ami esetleg nem is nől túl gyorsan, akkor a holmstrup kiváló választás.

Ez az egyik kedvenc képem, szeretem hinni, hogy előbb-utóbb az egész kert ilyen buja lesz.

Egy kicsit más szögből, a datolyaszilvának egész pofás törzse van már, gyönyörű levélzete, szép koronaformája. Nagyon mutatós, szeretnivaló fácska.


A hátsó kertrészt évről-évre csempésztem hozzá az első udvarhoz. Először csak egy kis részét, aztán csak a fenyőkig menjünk el, tavalyelőtt pedig bekebeleztem az egészet. Nagyon sok szép örökzöld és lombhullató fát ültettem, bánatomra sokat csak igen kis méretben tudtam beszerezni.

Egy kis ízelítő:

Picea smithiana, enyhén savanyú talajt szeret, szép, csüngő fa lesz belőle. Egyenlőre 30 centis a kicsike.

Törpe orgona, meyeri palibin macskamentával átszőve. Nagyon megszerettem ezt a kis bokrot, illatos virágbugákat hoz, nagyon tetszetős a formája, igen-igen szép az őszi levélszíne. Nem lesz nagy, 1,5 méter körüli, metszéssel kisebb is maradhat. Kiskertben is elfér.

Andalúz jegenyefenyő glauca fajtája, nagyon-nagyon lassan növekszik, türelmes kertészeknek való, száraz, napos helyet igényel.

Picea breweriana, oregoni luc, a másik türelemnövény. Most még formátlanka, de egyszer gyönyörű, bókoló fenyő lesz belőle, meghálálja az öntözést.

Nemes jegenyefenyő glauca fajtája, simogatni való kis gyönyörűség, nem szereti a száraz helyet, a napot annál inkább.

Perzsafa, elég méreteset vettem belőle annak idején, cserébe az első két évben gyakorlatilag semmit nem nőtt. Azóta viszont szépen fejlődik, mára már igazi fácska. Az őszi lombszíne egyszerűen káprázatos, majd arról is teszek föl, türelem a hosszú élet titka. Egyébként teljesen igénytelen, nem nől nagyra (max. 10 méter, na de mikor?), mindig vonzó látvány.

Csüngő vérbükk, nem egy őrült gyors növekedésű fa, de előbb-utóbb azért 5-6 méteres fácska lesz belőle (ha nem nagyobb), nagyon szép színfolt, de csak napos helyre ültessük.

Sima jegenyefenyő oszlopos fajtája, egy a nagyon lassú fejlődésű fák közül. Még jó, hogy van pár erőteljes növekedésű is, különben megfájdulna a hátam az örökös hajladozásban.

Viráglonc. Három bokor van belőle, és tőosztással további hármat ültettem ősszel. Nagyon igénytelen, nagyon szép cserje.  Mindenkinek csak ajánlani tudom, kb. rózsalonc méretűvé fejlődik, de annál bókolóbb habitusu.

Mongol hárs levelei. Rengeteget kutattam utána, aztán tavaly tavasszal Alsótekeresen kaptam egy 2,5 méteres példányt elfogadható áron. A hársak közül a legjobban ajánlott fajta, betegségre kevéssé hajlamos, kb. 15 méter magas lesz, gyönyörű fácska.

Deodás cédrus karl fuchs, nem a legjobb fotó róla, majd tavasszal elveszem mellőle a karót. De olyan gyorsan fejlődött, szerettem volna, ha egyenes lesz a sudara. Az egyik legszebb örökzöld, egyszerűen imádom. A tavalyi eszelős telet, utána jövő fagyos tavasszal teljesen tökéletesen bírta.

A kinti terület több mint háromszorosa az első kertnek, úgyhogy rengeteg tennivalóm van még, most már leginkább a talajtakarással kapcsolatban. A mulcs gyakorlatilag szóba sem jöhet, mert ekkora területre olyan mennyiség kellene, amit őrültség lenne megfizetni. Úgyhogy elvetem egynyáriakkal.


Folytatása következik majd, következő alkalommal az őszi képekből is teszek föl párat, s rátérek a kinti kert növényanyagára is.