Érdekes dolog az idő múlása...ha régóta kertészkedsz, azt veszed észre, hogy igen rövid idő alatt mennek ki a divatból bizonyos dolgok...lehetnek ezek növények, növénycsoportok, kertstílusok...
A sokat emlegetett kert-indexes fórumnak régóta tagja voltam, de a rózsás topicba 2011-ben léptem meg. A topicot egyébként 2004-ben nyitották, és rengeteg csoda volt fönt David Austin rózsákról csakúgy, mint a Meillandokról, Kordesekről, vagy éppen Márk Gergely rózsáiról, és hihetetlen nagy tudású, gyakorlattal rendelkező hobbikertészektől lehetett tanulni.
Senkinek ne legyenek illúziói, a jelenleg megtalálható különböző facebookos oldalakon ennek a tudásnak töredékét nem lehet megtalálni...bármilyen sajnálatos legyen.
2013 körül kezdtek a csoportban megjelenni komolyabban a történelmi rózsák, köztük a Geschwind rózsák, és olyannyira lenyűgöztek, hogy visszaolvastam az egész topicot...ekkor kezdődött számomra a rózsák iránti szerelem.
Budatétényi rózsás programon találkoztam egy régi kedves ismerőssel, bár leginkább online ismerjük egymást, rámcsodálkozott....merthogy mit keresek én egy rózsás programon...Mosolyogtam magamban, mert én még emlékszem rá, hogy az első nyitott kertem alkalmával a Rózsatársaság tagjai tették nálam tiszteletüket, és kifulladásig kellett beszélnem a rózsáimról:)
Mert nekem a történelmi rózsák népszerűsítése annyiban volt egyszerűbb, hogy ott volt a blog...és azok, akik nem voltak a rózsás topicon, azok is olvasták. Az, hogy ma Magyarországon egyáltalán ekkora választékban is lehet történelmi rózsákat vásárolni, az egyértelműen az akkori, indexes, később a facebookon megjelenő rózsás "hobbikertész" társaságnak köszönhető. Tudom, manapság nem szokás emlékezni....szerintem meg nem kellene elfelejteni az érdemeket.
Jó bő lére eresztettem...ugyanis azt veszem észre, hogy röpke 12-13 év alatt eljutottunk megint oda, hogy az emberek nem ismerik a történelmi rózsákat. Nem mond semmit Geschwind Rudolf neve, vagy ha azt mondom: alba rózsa, gallica meg bourbon.
Hát élesszük föl!
Mik is azok a történelmi rózsák? 1867-ben jelent meg a La France, az első teahibrid rózsa. Ez a vízválasztó, bár a történelmi rózsacsoportokat természetesen ez után is nemesítették.
A történelmi rózsák zöme egyszernyíló, sok közülük igen nagy termetet ér el, vannak, amik tarackolnak. De vannak köztük többször nyíló rózsák is. A virágok általában erősen illatosak.
Ma egy bourbon szépséget fogok Nektek bemutatni, a Souvenir de la Malmaison rózsát.
Jean Beluze tenyésztette Franciaországban, 1843 körül, és a Souvenir de la Malmaison néven 1850-ben honosították Ausztráliában.
Mint a bourbon rózsák általában, ez is többször virágzik (remontál), de nem nevezném folyamatosnak a virágzást, elszórtan inkább. Vékony, elhajló ágai vannak, kékes levelek, a virágok valami fáradt ekrü és rózsaszín keveréke, engem mindig egy kissé már élemedett korú, folyton sóhajtozó, rizsporos arcú grófkiasszonyra emlékeztet, kesztyűbe bújtatott kézzel, arcán fáradt mosollyal...Higgyétek el, alig van szebb virágú rózsa nála. Kissé nyűgös valóban, de a virágok szépsége, és az a halvány, csöppet sem tolakodó illat, amit az ember nem győz mélyen beszívni a tüdejébe...az kárpótol a kissé hisztis viselkedésért.
Annyira telt virágú, hogy esős időben a virágok nem nyílnak ki (ez minden nagyon telt virágú rózsára jellemző), de egészen a fagyokig virágzik, a fotók közül az utolsó kettőt tegnap csináltam.
Nem szereti az erős metszést, tehát csak óvatosan, inkább fiatalítva, és hagyva, hadd nőjön, nem lesz nagy bokor, nagyjából másfél métert ér el. Metszését tavasszal ejtjük meg, valamint az elvirágzott virágzatokat is eltávolítjuk, ezzel segítve a következő virágzást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése