Kaposvári minierdő tapasztalatok 2022–2025
Kezdetek
A Miyawaki erdőkről Zsolnai Balázstól hallottam először.
Szerettem volna minden lehetőséget megragadni, hogy a városban zöldítést végezhessek, és ez egy nagyon jó tapasztalati lehetőségnek bizonyult.
Az első, tabáni minierdő után immár megvolt az első vidéki Miyawaki is, Baján, úgyhogy Görgei-Reiner Ritával is beszélgettem a tapasztalataikról, és Ő volt az, aki elküldte nekem azt az angol nyelvű könyvet, amiben a teljes leírás, lépésenként ott van a minierdővel kapcsolatban.
Mi az a Miyawaki minierdő
Nevét Akira Miyawaki japán botanikusról és növényökológusról kapta, aki rossz minőségű talajok regenerálására valamint őshonos növények visszatelepítésére, és nem utolsósorban a városi életminőség javítására alkalmazta ezt a technológiát.
Két nagyon fontos dolog van:
az egyik az, hogy a tájegységre jellemző őshonos növényekkel legyen beültetve,
valamint a sűrű, négyzetméterenként 3–5 növény beültetése.
A növényeknél egyébként nem a vásárlást javasolja, hanem a közeli erdőben tett séta alkalmával a gyűjtést, és a növények nevelgetését, majd ezeket 1–2 éves korukban, nagyjából 60–80 centisen beültetni.
A már említett angol nyelvű könyv nagyon részletes, és kissé talán túlbonyolított változata a minierdőnek, de mindenképpen érdemes elolvasni, megfontolni az ajánlott dolgokat, aztán megvalósítani belőle azt, amit lehet.
Szintén az angol nyelvű könyv nagyon fontos dolognak tartja, hogy gyerekekkel együtt legyenek a növények ültetve, valamint később a gondozásában is részt vegyenek.
Tehát:
hely kijelölése, talaj vizsgálata, növények beszerzése (valahogy), víz biztosítása, mulcsanyag biztosítása, ültetés megszervezése.
A talaj
Nem is tudom, Magyarországon készült-e minierdő talajcsere nélkül, pedig a könyv nem javasolja ezt egyértelműen, a talaj vizsgálatát mindenképpen, és annak megfelelően a talaj javítását.
A növények elhelyezése
Bár legtöbbször a véletlenszerűség van hangsúlyozva, szintén az angol nyelvű könyv „meghatározza” a lombkoronaszintek nagyjábóli arányát:
- Cserjeszint: 8–12%
- Kis fák: 25–30%
- Közepes fák: 40–50%
- Nagy fák: 15–20%
Sőt, egy képpel illusztrálja, hogyan is érdemes ezeket a növényeket elhelyezni.
Kaposvár: kezdetek, lehetőségek
A lelkesedés nagyon szép dolog, de önmagában sajnos kevés.
Ugyan meg is terveztem a növénybeültetést, egy részüket meg is rendeltem, pl. a toponári csemetekerttől, Hegyi Jánostól, aki volt olyan kedves, és ingyen felajánlott nagyon sok növényt…
csak a hely nem volt meg.
Ősszel szerettem volna telepíteni, a hely keresése miatt ez átcsúszott tavaszra, addig a meglevő növények nálam voltak vermelve.
A helyről
Aztán úgy alakult, hogy a MÁV pécsi igazgatója, Szabó Csaba azt mondta, Petra, legyen ez is ott a Kapostüskevári Állomásnál, legalább egy helyen lesznek ezek a projektek.
Így aztán a MÁV területén ki lett jelölve kb. 100 négyzetméter, és bizony alkalmazkodni kellett a meglevő adottságokhoz.
A talajban földkábel, a terület felett légvezeték.
Ez azt jelentette, hogy munkagép nem dolgozhatott, de még rá sem mehetett erre a területre.
Valamint a felső lombkoronaszintet, tehát a legmagasabbra növő fákat ki kellett hagyni.
Mivel a talaj nem volt szennyezett, így a talajcserét én amúgy sem fontolgattam,
sokkal fájdalmasabb volt, hogy a légvezeték miatt a felső lombkoronaszint elhagyása.
Emiatt is variáltam át ehető minierdőre…
A leendő erdőcskét az egyik oldalról három diófa árnyékolta, ami véleményem szerint nagy segítséget jelentett a túlélésben, a lehulló lomb pedig minden évben plusz tápanyagot jelent.
Civil összefogással
Ez a projekt teljesen civil összefogással született.
Az ötletet hoztam Zsolnai Balázstól, kerestem a helyszínt, szerveztem a növények beszerzését,
a MÁV-tól kaptunk zsákos marhatrágyát az ültetéshez valamint slagot az öntözéshez,
a somogysárdi Haladás MGZRT-től szalmát a mulcsozáshoz, ki is szállították,
a család és a munkatársaim velem közösen (5 fő) ásták ki a 350 gödröt,
Kaposvár akkori főkertésze, Remecki Rita, valamint Bodnár Viktória pénzbeli hozzájárulást adott,
a toponári Csemetekert növényeket.
A megvalósítás – 2022. április 28.
A nagy nap előtt a kollegáimmal és a családdal kiástunk 350 gödröt.
Megírtam a cetliket, hogy melyik növényt hova ültessük.
Murphy törvénye, nyilván éjjel esett az eső, és mivel nem volt alkoholos filcem, így mindent lemosott…
tényleg random lettek ültetve a növények…
Korán reggel odavittük a szalmabálákat, a MÁV hozta a zsákos marhatrágyát, szintén vittük a növényeket, jelen volt, és amikor megérkezett a Maci csoport, akkor velük közösen láttunk neki az ültetésnek.
Azt kell mondjam, életem egyik legszebb élménye volt, megtapasztalva a csillogó gyermekszemeket, ahogy lelkesen ültették a növénykéket.
Számukra a nap fénypontja persze az volt, hogy felülhettek a szalmabálákra, majd mulcsozás gyanánt szétszórhatták azt.
Jelen voltak:
Honvéd utcai óvoda Maci csoport,
a munkatársaim: Szabó Béla és Berek Péter,
kertésztársam Haszonicsné Marika,
egy városlakó: Kecskeméti Edit,
valamint a családom.
Milyen növényeket ültettünk
Barkócaberkenyét (Sorbus torminalis), húsos somokat (Cornus mas), mogyorót (Corylus avellana), kökényt (Prunus spinosa), közönséges fagyalt (Ligustrum vulgare), ostorménbangitát (Viburnum lantana), fanyarkát (Amelanchier ovalis), mezei juhart (Acer campestre), naspolyát (Mespilus canescens), vastaggallyú körtét (Pyrus nivalis), parlagi rózsát (Rosa gallica), közönséges tiszafát (Taxus baccata), ezt teljesen a szélére telepítettem, mintegy lezárásaként a minierdőnek, valamint legalább 20 -féle talajtakaró növény került bele, mint pl. erdei szamóca vagy hunyor, vagy fekete nadálytő.
A talajtakaró szint egyébként a cserjeszint lenne, de mivel ki kellett hagyni a legmagasabb koronaszintet, így oldottuk meg, hogy mind a 4 szint jelen lehessen.
Még abban az évben ültettem az erdőcskébe 2 almafát, egy illatos lonc (Lonicera standishii Budapest), valamint egy egybibés galagonyát (Crataegus monogyna).
Az almafából egyet elvittek, egyet kitörtek, így ezeket az idei évben pótoltuk, de milyen a természet!
A kitört almafa kihajtott, mi pedig otthagyjuk, meglátjuk, mi lesz belőle, és valami rejtélyes módon ott is nő egy egyelőre almának tűnő növény, ahonnan elvitték 🙂
Idei évben még bővítettem az állományt, két különböző fekete berkenye (Aronia) lett beültetve, valamint egy berkenye hibrid, a Sorbus Likjornaja.
Gyakorlati tapasztalatok
Mivel későn, április végén lettek ültetve a növények, és nagyrészük szabadgyökerű volt, így az első héten gyakorlatilag naponta mentem öntözni.
Ezt kezdtem ritkítani, de az első évben a telepítés öntözve volt.
Két alkalommal is gyomláltunk, mindkét alkalommal az ovisokkal közösen.
Nagyon vicces volt, amikor ősszel jöttek, és messziről kiabálva kérdezték, hogy hol van az erdő?
Nagy örömömre minden fásszárú növény megeredt, a lágyszárúak közül vannak veszteségek, de majd az marad és terjed, ami az adottságoknak megfelelő.
Azt hiszem, az első évtől nagyon mást nem is várhattam.
Ősszel megkértem az állomás gondozóját, Kemenczei Róbertet, hogy a minierdő közelében keletkező lombot elegánsan szórják a területre.
Az első évet követően öntözve már nem voltak a növények, ennek ellenére semmi veszteség nem volt, leszámítva két növényt, amit már fentebb említettem (egyet elvittek, egyet kitörtek).
A növények szépen növekedtek, ősszel ismét maradt a diófák lombja.
Idei évben kerültek pótlásra az almafák, amiket tavasszal, nem egy időpontban ültettünk be az erdőcskébe.
Ezek a kis fák még az ültetéskor sem kaptak vizet, és mégis élnek.
Tőlük egyelőre többet nem is lehet várni.
Az egybibés galagonya majd 3 méter magas, idén már alakítottam is rajta, elkezdtem följebb vinni a törzset, a húsos somokon volt néhány virág, termés még nem, de majd reméljük, az is bekövetkezik.
Hatalmasat nőttek a fanyarkák, olyanok is előbukkantak, amik eddig ki sem látszottak a földből.
A közönséges fagyalokból már vágtam is vissza (minden megy vissza mulcsnak), hogy a többi növény jobban tudjon fejlődni (mivel ez egy ehető minierdő, nem lehet teljesen magára hagyni), óriásiak a mogyoróbokrok és az ostorménbangiták is.
Nem kis meglepetésre a gallica rózsák nemcsak túlélnek, de gyönyörűek ebben a bő félárnyékban, és rendesen tarackolnak, már a „gyerekek” is virágoztak.
Tapasztalat az emberi oldalról
Mind az ültetés, mind a gondozás egy nagyon jó közösségépítő projekt.
A kisgyerekekkel, akár óvodáskorúakkal közös ültetés pedig egy életre szóló élmény, kötődés a növényekhez, az összefüggések már kicsi korban való megértése (miért hagyjuk ott a lombot az ágyásokban, miért nem kapálunk, stb.).
Mit lehet a minierdő kapcsán hasznosítani az otthoni kertekben?
Egyértelműen használható, sőt a klíma változása miatt használandó a sűrű beültetés, azzal a tudattal, hogy egyes növények mulcsként fognak majd hasznosulni, attól függően, milyen beültetést is csinálunk.
Világosan látszik, hogy a sűrű ültetés miatt milyen hamar kialakul egy kis mikroklíma, a növények versenyeznek egymással, de mégis támogatják egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése