2013. május 9., csütörtök

Apróbb-nagyobb csodák

Nem nehéz kitalálni szerintem, hogy a buja, sőt még bujább kertek állnak a szívemhez legközelebb.
Ekkora kertben ezt  azért nem is olyan könnyű ám megvalósítani! Azért igyekszem, a munkatársaim már csak szánakozva néznek, ha megint érkezik egy csomag, meg sem kérdezik mi van benne. Növény, mi a fene lenne más?!

Viszont, amire büszke vagyok, (ha szabad ilyent mondani), az az, hogy gyakorlatilag egész évben látványos a kert. Kezdi a kikeleti bangita, téli jázmin és most már a varázsmogyoró, és innentől nincs megállás. Kicsik és nagyok egymás után vagy éppen egyszerre ontják a virágokat, és legtöbbször az illatos virágokat. Aztán van egy csomó növényem, aminek a levele szép, ezek is egész évben mutatósak, na meg persze a sok örökzöld.

A fűnyírás a legnagyobb gond (egyébként nem nekem) a kertben, merthát marha nagy a terület. Már ültettem egy csomó talajtakaró borókát, előbb-utóbb csak beindulnak.

Be kell azért látni, hogy a legkevesebb törődést, a kezdeti évek után az örökzöldek igénylik, ekkora kertben azért erre is figyelni kell.

Jöhetnek a képek? Igen? Na, szóval, fényképeztem mindenfélét, kicsit és nagyot, ehetőt és mérgezőt, íme:

Azért a datolyaszilvát még nem merem távolabbról fényképezni, mivel elég "érdekesen" megmetszettem. Viszont gyönyörűen tele vannak az ágai virágokkal. Látjátok, ugye?



A fűszercserje szépséges virága, mellesleg enyhén borszagot áraszt. A kis iszákos.


Ilyen gyönyörűen kint vannak a liliomok, pazar látvány lesz. Többfelé is ültettem, talán három óriásliliomot is, egyenlőre még nem mutatnak olyan nagy növekedést, de én kivárom. A zsálya is szépen el van terpeszkedve.


Napról-napra jobban kinyílik a kaporlevelű pünkösdirózsa. Most már a nevét is tudom, CsakBea blogjáról.



Zyála, némi fűszállal vegyítve, azok egyébként természetesen nem oda valók, és intézkedni fogok az eltávolításukról.

Viszont a zsályák gyönyörűek, telis-tele bimbóval. Annak idején úgy vetettem, most már ebből is van mindenfelé.



Na, itt aztán minden van, ahogy elnézem, hogy rögtön a kakukktojást is megtaláljuk, csalán is.
Ez egy elég nagy ágyás, amit visszahódítottam a kavicsos területből. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb növény, még a rózsák is, csákánnyal lettek ültetve. Egyenlőre bírják. Szóval a kerítés mellett sövénysor, benne tuják és a gyönyörű boróka, yvonne hamisciprus. Előttük Egon schiele és fontaine bokorrózsák, arany terülő boróka, pinus mugo talán kettő is, arany csüngő tiszafa, kecskerágó, tarka levelű som, viráglonc, arany levelű nyírfa, elf futórózsa, fás bazsarózsa, talajtakarónak örökzöld madárbirs, macskamenta, és magról iszonyú mennyiségű borzaskata. Ennyi növény mellett pedig tök pofátlanság az a csalán.

A macskamenta is jó vásárlás, veszel egyet, pár év alatt száz is lesz. Nyílik mindenhol, a járda mellet a ház falánál, a kövekből, a kavicson, és némelyik azért ott is, ahova ültettem. Egyébként én imádom, kora tavasztól a fagyokig ontja a virágokat. Ha véletlenül rátaposunk, akkor pedig isteni mentaillattal hálálja meg.

A macskamentő közepéből magról kelt nyári orgona csúcsosodik, hogy hogyan tud ott megélni, rejtély, ugyanis két régi (mentával eltakart) járda közötti szegélyből nőtt ki. Szerintem jó helyen van.


Ugyebár kisember nagy bottal jár, szól a mondás, ennek az oszlopos tulipánfának is szinte mókásan mutatnak a hatalmas levelei azon a pici testen.



Majdnem teljesen kinyíltak a törpe orgonák. Tudom, sokan szeretik a májusi orgonaillatot, de le kell mondaniuk róla, merthát az orgona nagyra nő. De azért vannak ezek az édes max. 1,5 méterre növő csodák, hogy kárpótolják ezeket az emberkéket. Na meg azért, hogy én is élvezhessem az illatukat, persze.
Gyönyörűek, nagyon illatosak, és ősszel szépen színesedik a lombjuk, a nagytesóval ellentétben.


Na mégegyszer a rózsás lilaakác, idén lesz neki szebb tartó csinálva, elvégre megérdemli. Mögötte az oszlopos kék valódi ciprus.


Sajnos nem tudom a nevét, remélem, valaki majd megmondja, valamilyen évelő, guszta, vöröses levelekkel, kecses virágokkal. Körülötte borzaskata erdő.


Az arany csüngő tiszafa szép új hajtásokkal. Minden évben egyre szebb lesz őkelme.


Inverz luc, nemcsak a képen, a valóságban is levágtam a tetejét. Elkövettem azt a hibát, hogy két évig nem karóztam a sudarát, utána pedig annyira megfásodott, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Azt viszont még nem szerettem volna, ha elkezd oldalra, vagy lefelé nőni. Ígyhát levágtam, és nevelünk újabb sudarat.


A meggyfa telis-tele, mondhatni rogyásig van meggyel. De jó is lesz eszegetni róla, meg meggylekvárt főzni belőle!


Közelebbről is, már egész nagy szemek is vannak rajta. Nagyon finom, kevésbé savanykás fajta, érdi jubileum ha jól emlékszem.


Nem tudom, a kép mennyire adja vissza, nagyon szép habitusa van a varázsmogyorónak, és hatalmas leveleket hozott! Nagyon örülök neki, úgyhogy el is látom minden jóval, savanyú földdel, vizecskével.



Naspolyavirágok. A másik, tavasszal ültetett még ki sem levelesedett teljesen. Remélem, azért megmarad.


A hátsó kert jelenleg vitathatatlanul egyik legmutatósabb fája a csüngő vérbükk.



Csodaszép, mélybordó, fényes levelekkel kápráztatja az embert, amelyek kissé fakulni fognak a nyár folyamán.



Törpe orgona macskamentával futtatva. Nagyon jó párosnak látszik, nemcsak szemre szép, hanem itt, a hátsó területen a gazt is elnyomja az orgona tövénél.


A Miss Kim orgona még bimbós állapotban. A legcsodásabb illatú orgona, mérete miatt is bármelyik kiskertben elfér.


Ez a harmadik éve ültetés óta, csudaszépen bedúsult.



Hogy a térdig (sem) érő arborétumból is mutassak azért, a kék andalúz jegenyefenyő, édes rózsaszínű virágokkal.

Istenem, ha majd nagy lesz!


A viráglonc is kezd kinyílni, mellesleg a rózsalonc is telis-tele van bimbóval, szerintem hétvégén fotózhatom őt is.
A viráglonc akkora de akkora kedvenc lett, hogy ha jól számolom 9 bokornál tartok.


Rosa glauca, a kék rózsa. Nem a virága kék, hanem a levelei. Mellesleg hármat is rendeltem belőle, de csak ez az egy van. Méretileg is ugyanazért olyan apró, amiért a másik kettőnek már csak az emléke van. Bizony, a Fűnyírók (nem tudom melyik volt a tettes) annyiszor levágták szegényeket, hogy feladták.
Ezt az egyet most pátyolgatom, plusz elültettem a nagy, gonosz Fűnyírók elől, remélem idén nől egy nagyot.


Szomorú japánakác, nagyon-nagyon későn hajtott ki, s bár tulajdonképpen utánaolvastam, és tudnom kellett, mégis  ezer körömnyom van szegénykén, tudni akarván, hogy él-e még.


Egy újabb apróság, picea smithiana (himalájai luc), édes új hajtásokkal. Annyira tudok örülni ezeknek az 5-6 centis hajtásoknak, hogy az csuda.



Remélem, a himalájai selyemfenyő az idén megemberli magát, s nől egy nagyot. Nahát!


Cserszömörce, virágbugákkal.


Oszlopos sziklás-hegységi jegenyefenyő gyönyörű, hamvas puha új tűlevelekkel. Csoda, hogy beléjük vagyok szerelmesedve?

Szintén cserszömörce, enyhén sárgás levelű, idén virágzik először.


Magyartölgy. Mellesleg olvastam, hogy az idén gyapjaslepke invázióra számíthatunk, és a tölgyféléket szeretik a legjobban. Hát ez nagyszerű hír, úgy gondolom. Minden évben más és más kártevővel kell megbirkózni az ember lányának.



A gesztenyefáimon az idén kimondottan sok virág van. Hiába, kezdenek kamaszkorba lépni.


Közönséges gyöngyvessző, sövénynek ültetve. Egyenlőre még messze nem zárt, és nem is virágzik az összes, de a kertészek nem véletlenül vannak megáldva azzal a képességgel, hogy lássák a jövőt!


Ezt egyébként azért fényképeztem, mert észrevettem egy fácánkakast. Futottam is visszafelé, de ő is futott, aztán valószínűleg elrepülhetett, mert a képen nincs rajta, az biztos. Na mindegy, itt a vége, fuss el véle a kerünknek. A szépen megmunkált föld már nem a mienk. Itt hátul már kábé csak 14-15 méter széles a telek (elöl közel 20, ami szintén nem túl széles), itt kezdődik a gyöngyvessző sövény, és kanyarodik a hosszú oldalra.



Az oszlopos almafák ennyire tele vannak kisalmával, kizárt hogy kinevelje valamennyit, de bő termésre számítok.



Hohó, az egyik főbűnös Fűnyíró, mellesleg Robi, csákánnyal a kezében. Ez egyébként jót jelent, mert rakja le a tipegőket a fűben.

Mindenkinek jó élvezkedést itt a blogon és a saját kertjében!

10 megjegyzés:

  1. Nem őszirózsa, pünkösdi! (Gondolom ez elírás) Nagyon sokféle, szép növényed van, én is így szeretném, csak a homokos talaj és a lapos pénztárca akadályoz.... Kihajtás előtt én is állandóan kapirgálom a gyanúsan viselkedő növények kérgét, azt hittem, csak én vagyok ilyen
    :)))

    VálaszTörlés
  2. Jajj, köszi, már javítom is! (Mindig lopom az időt a blogírásra, hát ez a hátulütője, hogy hülyeségeket írok)

    VálaszTörlés
  3. Újabb gyönyörű csapat.
    A fácán meg elrepült. :))))

    Miért van az,hogy a guglin csak névtelenül enged írni? Én csak abban kommunikálok. (még )
    sameria

    VálaszTörlés
  4. Köszi Sameria!

    Én eléggé béna vagyok az internethez, úgyhogy tőlem ne várj segítséget. De így is megismerlek!

    VálaszTörlés
  5. Megint sárgultam egy kicsit a sok-sok szépség láttán! A datolyaszilvád is ki van ültetve? Az enyém 2 évvel ezelőtt hozott ennyi virágot, de a szárazság miatt diónyi nagyságúakat dobált le. A szívem majd megszakadt érte, csak 5 db-ot nevelt meg. Isteni finom volt! Aztán a következő télen elfagyott, de szerencsére kihajtott és most várom mi lesz vele.
    Én is az olyan dzsumbujos kertet szeretem.(ill. szeretném) Azok a kis fenyők nagyon szeretnivalók.

    VálaszTörlés
  6. Drága Mancóka igazán nincs miért sárgulnod, láttam ám a kerted! (Persze csak képeken).

    Igen, a datolyaszilva rögtön kertbe került, a létező legvédettebb helyre, déli oldal épület előtt. Kb. 2 méteresen vettük alsótekeresen, fagykár télen nem érte, tavaly tavasszal a minuszok sajnos sok ágacskáját elvitte, és vele a leendő termést is. Előtte három éve termett, csudaszép, csudafinom gyümölcsöt, a férjem nagy kedvence. Képzelheted a látványt, télen állok a fa mellett, kezemben a kissé fagyott gyümölcs, folyik a kezemen a lé, én pedig a hetedik menyországban érzem magam.

    Igen, én is szeretem a kis fenyőket, tulajdonképpen jó látni felnőni őket, kár hogy közben én megöregszem.

    VálaszTörlés
  7. Neked nem kell mondani, hogy ez amiben te is szenvedsz amint látom, egy betegség (a férjem szerint) és elég drága mulatság a gyógyítása. Amit meglátok és megtetszik, mindent szeretnék a kertembe telepíteni. Csak írom a listát..... de lassan nem tudom hová ültetni őket. Sajnos, nálunk nem tervezett a kert, csak mindig elültettem "valahová" a megszerzett növényeket. Ráadásul mindössze 1300nm a telek, sok gyümölcsfával. Lassan ki lehet tenni a táblát, hogy betelt.
    Nekem is kedvencem a datolyaszilva, de lehet hogy nálunk a fagykárral kell szembesülni és időnként siratgatni. Azt az élményt a gyümölccsel a kezeben, nagyon is me tudom érteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm, úgy gondolom a mi betegségünk gyógyíthatatlan. Viszont teljesen veszélytelen, abban igazad van, hogy eléggé drága.

      Tervezett kert? Hidd el, legtöbbször én is csak úgy elültettem valahova, juj, hányszor voltam úgy, hogy megvettem valamit, ami nagyon tetszett, aztán róttam a köröket a kertben, hogy akkor hova is ültesselek? És valószínűleg csak harmadszorra találta meg a helyét.

      Most már kezdek kicsit tudatosabb lenni, de én szeretem a véletleneket is.

      Törlés
  8. Gyönyörű a kerted, Petra, és az évek múltával még csak gyönyörűbb lesz. Gratulálok. Nekem szerintem már sose lesz igazi kertem, csak ilyen teraszonélő, úgyhogy egyik szemem sír, a másik nevet, amikor a képeidet nézem.
    Valóban nagy kár, hogy mi öregszünk, amíg a fák nőnek, de az egyetlen dolog, amiben én tényleg hiszek vigasztaljon: a jó kertészek soká élnek!

    VálaszTörlés
  9. Nagyon köszönöm Kata!

    Soha ne mondd, hogy soha, az élet nagy rendező, akármi előfordulhat még. Másrészt a teraszonélő kerted is gyönyörű, ráadásul olyan profin tudtok fényképezni, hogy én csak ámulok (és pirulok).

    VálaszTörlés