Virágba borult császárfa (ésatöbbi, türelmeseknek)

Az eső ismét elkerült bennünket, csak a nagy szél, az fújt ezerrel. Nagyon bolond időjárás ez így, némelyik növénynek meg vannak égve a levelei. Úgy látszik, fel kell készülni rá, hogy aszályos évünk lesz, sokat fogok öntözni.

Na, nem szaporítom a szót, mert rengeteg képet csináltam tegnap:

Virágzik és messzire illatozik a császárfa. A virágok nem hosszú életűek, úgyhogy a fű is tele van szórva lila harangocskákkal. A levelek is most bontakoznak.

Íme...


Azért nem akármilyen látvány egy ekkora fa virágzásban...

Wisteria rózsaszín változata

Az oszlopos tulipánfának könnyebben találtam szélvédett helyet, a levelei csodálatosak, tenyérnyiek.
Az első 1-2 év helyben toporgása után szépen beindult a növekedése, egész látványos fácska már.

Kolkwitzia, viráglonc, végtelenül igénytelen, ám annál mutatósabb cserje.

Picea inversa, inverz luc, alakul az új vezérhajtás.

Csak érdekességképpen, mögötte a sövénytuják szépen rendbejöttek az Insegarral történt permetezésnek, a vas+keserűsós locsolásnak hála.

A Magnolia tripetala-nak (ernyős magnólia) ekkora hatalmasak már a levelei. Nagyon szép kis fácska.

Virágzik a naspolya

A második bokor viráglonc, a fagyalsövény előtt.

Meseszép a csüngő vérbükk, de ebben a hőségben a levelei már elkezdtek fakulni. Ő nem marad egész évben ilyen látványosan bordó levelű, inkább zöldes-bordós lesz. Az oszlopos fajta viszont megtartja a színét egész nyáron.

Napi orgona.... A törpék majd most kezdenek teljes gőzzel nyílni, és persze illatozni.

Nálam még mindig nem nyílik egy rózsa sem, csak feslő rózsabimbók vannak.
Ez itt a Reine des violettes II.

Szépséges gólyaorr.

Cedrus deodara Karl Fuchs. Gyönyörű deodárcédrusom.


Ilyenkor az örökzöldek simogatnivalók a puha, új hajtásaikkal.

A deodártól hátrafelé van a kert legfiatalabb része, iszonyú mennyiségű növénnyel, ami egyszerűen nem is látszik. Na jó, ez persze nem igaz, de hihetetlen, hogy egy ekkora kert mennyi növényt "megeszik".

A sárgaság nem homok, hanem fűrészpor. Méghozzá szép finom, mondtam is a férjemnek, hogy legközelebb ne ilyent hozzon. A pockok ugyan imádják, szerintem viszont a durvább jobb lenne.

A mongol hárs (Tilia mongolica) káprázatos kis fa már, mellette a harmadik viráglonc. Ez a három bokor már egész termetes, rajtuk kívül van még kettő kisebb. Hiába, virágloncból sosem elég.

A törzsnél az az édes, apró kis harangocska a Halesia carolina (harangvirágfa) virágocskája,

A bokor egyébként a magnóliára emlékeztet.

Szépen fejlődik itt a hátsó udvarban, pedig elég szeles, kitett helyen van, és valljuk be, a talaj sem a legjobb. Őt is öntözöm a csalán és mindenféle lével, idéntől pedig a gyökeréhez öntök majd keserűsó +vasat is.

Picea smithiana, himalájai luc, friss, üdezöld hajtásokkal.

Szúrós kis szépség, s bár még most is alig haladja meg a 60 centit, nagyon formás fenyőcske, és a kezdeti 20 centikhez képest valóságos óriás.

Nagy fa lesz belőle, csüngő ágakkal. Ritkaság.

Rózsákat még csak így mutogatok, de azért mutogatok:)

Már csak azért is, mert teljesen le vagyok nyűgözve a Gishlaine de Feligonde-tól (mellesleg már tavaly is így volt).

Egészen elképesztően hatalmas bokor már, csillogó, üdezöld levelekkel, a támrendszer sem várathat már magára sokáig, bár nem akarom teljesen felfuttatni, nekem jobban tetszik, ahogy bókol jobbra-balra. Nagyon szépek előtte a díszhagymák. Viszont a talajtakaróknak még sok dolguk lesz.

A felső képen  A. Mackenzie, az alsón  Little Butterfly)rózsa. Mindkettő őszi ültetésű.

A tavasszal érkezett lengyel rózsáim közül néhányért nagyon aggódtam, de szerencsére mindegyik kihajtott, néhányon már bimbó is van.

Tündérkertjétől tavaly télen rendelt Cardinal de Richelieu rózsák. 3 db-ot ültettem, kissé félkörben, gyakorlatilag összenőttek.

Az alsó képen a feslő rózsabimbó.

Abies lasiocarpa fastigiata, oszlopos sziklás-hegységi jegenyefenyő. Hogy én mennyit vártam erre, hogy végre sudarat fejlesszen! Baromi lassú növésű a drága, de valami elképesztő, hihetetlen ezüstkék színe van, az új hajtások pedig olyan puhák, szinte gumiszerűek. Bár a jegenyefenyők többsége egyébként sem szúrós.

Egy másik szögből: nem lehet úgy elmenni mellette, hogy ne simogassa meg az ember..

Ez az apróság itt a frisszöld hajtásaival az Abies cephalonica, görög jegenyefenyő. Remélem, idén nagyobbat fog nőni, mint eddig tette, bár így is imádnivaló. Persze én enyhén elfogult vagyok az örökzöldekkel szemben.

Magyartölgy, Quercus frainetto

Na, idén már ő is látványos, szép fényes levelekkel (amiken tegnap vettem észre, hogy másnak is tetszenek, mert zabálja őket!).

Gyors növésű fának írják, és persze, mint általában a tölgyek, hatalmas fa lesz belőle.

Pinus armandii, kínai dió-selyemfenyő. Szintén ritkaság, és baromira lassan növekszik. Mögötte látszik már, hogy elhalt a fű azon a részen, ahol gyomirtóztam, kevesebb fű - több ágyás jeligére.

A mammutfenyő, Sequoiadendron giganteum, nagyon szépen fejlődik, őt locsolom, időnként a csalánlével is, és természetesen már túl van az idei első vas + keserűsó kombón is.

Pár év múlva micsoda látvány lesz!

Most már a hátsó udvarrészen is vannak mutatós részletek, évről-évre nagyobbak a cserjék-fák-évelők és persze a talajtakarók is. De a kertészkedés egyben türelemjáték is, mindegyik növekszik szépen a maga tempójában.

A közönséges orgona virágai kissé már kifakultak, persze nem csoda, ebben a hőségben! De még mindig szépek és illatoznak messzire. Őket fogják váltani a törpeorgonák.

Azért már látszik, hogy alakul a hátsó udvarrész legnagyobb "ágyása" is. Az idén nagyon szép már a japán vörösfenyő (Larix kaempferi), viszont a selyemfenyő (pinus wallichiana) elpusztult. Amikor jött az a hideg, szeles idő, utána egyszerűen elkezdett sárgulni, és mára már az egész növény elszáradt tűlevelekkel van teli. Bár ha az ágát megkaparom, akkor mintha élne, de ha nem bírja ezt a kinti terepet (eddig is nagyon kényeske volt, és alig-alig nőtt valamit), akkor bármennyire szerettem volna ilyen fát, be kell lássam, nem való ide.

Még egy kép a virágzó császárfáról, mme Lemoine orgonával.

Az a pici lilás ott a legjobban kinyílt bimbó, mégpedig a Rhapsody in Blue rózsán.

Teljesen visszaértünk a kert elejére, még a régi rózsáim is csak bimbóban vannak, a klemátiszok is készülődnek.

Az már biztos, hogy a ma délutáni programom az öntözés lesz. Egyébként szeretek öntözni, mert addig ott állhatok mellettük (190 méter slag van kihúzva, de ezzel sajna még mindig nem érek el a kert végébe:), gyönyörködhetem bennük.  A hétvégén neki kellene állni a tónak, jobban mondva folytatni kellene a munkálatokat, hogy esetleg idén el is tudjon készülni. (Bár Idus közölte, hogy soha nem lesz kész, elvégre a hintaágy sem készült el....Na, ezt kell megcáfolni)


Mindenkinek kívánok szélmentes, csodaszép kerti napokat!

Petra