2013. július 17., szerda

Vidám és színes

Az idén szép a nyár itt Somogyban, süt a nap ezerrel, de csapadékot is kaptunk, nem lehet rá panasz.
A kert végében arattak, folyamatosan érnek a gyümölcsök, pompáznak és illatoznak a virágok, igazi paradicsomi állapotok. Na ja, az undok gazok is szárnyra kaptak (némelyik szó szerint, viszi a szél a vattaszerű pamacsait, hadd legyen belőlük jövőre dupla ennyi), s ha el akar romlani a fűkasza, akkor legjobb, ha ilyenkor teszi. Nem szokta a cigány a szántást, a röpke 3 órás kapálásra ráment a tenyerem.

Van tennivaló bőven, a gazoláson túl az elszáradt borzaskatákat ki kellett már szedni az ágyásból, hátravittem őket, hadd szórják el a magjukat, inkább ők nőjenek, mint a gazok. Aztán a zsályákat is meg kellett metszeni, mert jelen állapotukban már nem igazán szépek, ők is mentek szépen hátra takarni a talajt, és magot szórni. A levendula még hátravan, de már nem húzhatom vele az időt sokáig.

A rózsák újra bimbósak, nemsokára ismét lehet gyönyörködni a virágjaikban és az illatukban. Addig viszont van itt más:


Már tavalyi szerzemény ugyan ez az óriásliliom, de idén virágzott először. Egyenlőre max. a virága óriás(i)



maga a növény még nőhet. De gyönyörű ez a tiszta fehér virág, és sokáig is virágzott, miközben pazar illatot lehelt kert levegőjébe. A madonnaliliomok elvirágzottak, én balga kihagytam a fényképezést, pedig jó lett volna egymás mellé tenni a képeket, hogy miben más a két virág.



Ezek a liliomok a valahai tó helyén levő virágágyás jelenlegi főszereplői.
Szemmel láthatóan jól érzik magukat, mivel igen szépen el is szaporodtak. Szépek, magasak, erősek és ILLATOSAK! Isteni finom illat van a kertben, igazából mindig, csak mindig mástól.



A díszgyertya (gaura) küzd a konkurrenciával, ilyen magasra sehol nem nőtt szegényem.
De a liliomon kívül a különösfű is nagyon elszabadult, finoman szólva. Ez utóbbit meg kell reguláznom újfent.


Tudom, az előző postban is volt róla fénykép. De olyan gyönyörű ez az átok (ez kicsit képzavar, ugye?), hogy megér még egy-két fotót.
Egyébként csak erős idegzetűek ültessék. Vagy nyugdíjasok. Vagy mániákus kertbolondok.
Mert iszonyúan maszatol.


Sorra nyílnak ki a sáslilik, a képen látható élőben sokkal sötétebb. Ő volt az első ültetésem, még a Starkltól rendeltem, szépen szaporodott, úgyhogy több helyre ültettem már szét belőle.


A citromfüvek őrült nagy bokrok lettek, lassan vissza kell őket vágni.
A háttérben a trombitafolyondár ontja a virágait.



Az arany csüngő tiszafa egyre szebb lesz, egyre impozánsabb ez a lágyan bókoló habitus.
Valamelyik kertészetben láttam az alapfajt is (különös, pár évvel ezelőtt az arany változat volt a ritkább, utána meg az alapfajt  üldöztem hiába), ősszel veszek egyet. Már a helyét is kitaláltam, a hátsó részen lesz, a nagy fák alatt. Szerintem gyönyörűen fog mutatni, s nem utolsósorban a teret is elfoglalja.



Virágzik a barátcserje.



A virágokat nemcsak én vettem észre....



Ez a középső kertrész, lassan ez is pofásodik. Az orbáncfű, ha szereti a helyét, meglehetősen terebélyesre tud nőni, ami ezen a helyen mondhatni kívánatos dolog lenne.



Perzsafa, pünkösdi rózsa, sáslilik, annabelle horti, viráglonc, kasvirág, varjúháj élnek békében, megértésben, mondhatni szeretetben.


Imádott deodár-cédrusom. Simogatnivalóan gyönyörű, kecses habitusa mellett egyszer sem tudok elmenni, oda kell menni hozzá, megérinteni, elmondani, mennyire szép.

Egyébként bátran ajánlom mindenkinek, aki szép fenyőt akar a kertjébe ültetni, nyilván, ha megfelelő teret tud biztosítani számára.



Magról vetett lavatera



Örültem neki, mint majom a farkának:)


Nagyon szépek a hortenziák idén, az orbáncfű telis-tele napsárga virágokkal, köztük a bordó sáslili,
eszeveszett szín és illatkavalkád van az udvarban!


Van utánpótlás bőven


Tudom, már ide is raktam föl róla, de ez egy másik szögből való fényképezés. Szép nagyra nőttünk, ugye?
Azt mondtam már, hogy illatos? És azt hogy iszonyúan szemetel?


Annyira imádom, ahogy összeborultak az öreg fenyővel!

Jaj, majd ha már több ilyen összeborulós fám is lesz!


Ez az ágyás a kertészek álma. Ide lábat betenni egyszerűen nem lehet, annyira be van nőve, a liliomok, a különösfű, a díszgyertya, a kaméleonvirágok, a palástfű, a zsálya. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a többi virágágyásom miért nem ilyen?  Hát csak.



Ősszel az elburjánzott növénykéimből majd telepítek át a hátsó ágyásokba is, eljön az idő, amikor én fogok nyerni az undok gazokkal szemben.

Addig is jó időt, jó kertészkedést mindenkinek!



4 megjegyzés:

  1. Ez a nyár szerintem is valahogy nagyon jól sikeredett időjárásilag, legalábbis eddig.
    Nagyon szép a kerted, mondtam már? :)
    Írtam neked e-mailt, még a múlt héten, ciklámen-ügyben, megkaptad?

    VálaszTörlés
  2. Szia Kata!

    Nem, még nem mondtad, de jobb későn, mint soha! (Ez most vicc akart lenni).

    Pótoltam a hiányosságomat! És mégegyszer köszi!

    VálaszTörlés
  3. Nekem is mindig ez a mondás jut eszembe, amikor kb. 5 perc kapálás, gereblyézés után vízhólyag nő a nagyujjam tövébe :)
    Nagyon szépek a liliomok (is), érdekes, nálunk már két hete elvirágoztak. Nagyon irigylem a sáslilijeidet, nálam nem érzik jól magukat (ők sem), csak szenvednek.

    VálaszTörlés
  4. Szia Bea!

    Nálam a madonnaliliom kezdte, annak lemaradtam a fényképezéséről, de van még olyan is, amelyik most bimbós.

    Érdekes, pedig a sáslilik nem különösebben kényes növények.

    VálaszTörlés