2013. július 5., péntek

Kirándulunk

Vajon hova szeret kirándulni egy lelkes hobbikertész? Bizony, egy másik kertbe. Lehetőleg jó nagy kertbe, úgyhogy két héttel ezelőtt nekiálltam a neten nézelődni, hogy melyik arborétumot is látogassuk meg. Nekem a Kámoni lett volna a legszimpatikusabb, merthogy ott van a legnagyobb fenyőgyűjtemény, de a triumvirátus leszavazott, merthogy messze van. Kicsit duzzogtam, aztán döntöttem én egyedül, megyünk és megnézzük az Alcsúti  Arborétumot. Egyébként az sincs közel hozzánk, jó másfél órás út volt, Ida lányom a közepétől már nagyon unta. Az utolsó félóra kísértetiesen hasonlított a Shrek egyik részéhez: Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? Ott vagyunk már????

Igen-igen szerencsés időpontban érkeztünk, dél körül, tehát az első dolgunk a Sport Étterem volt, hogy megebédeljünk. Mindenképpen ideje volt, mert nálunk az Alfahím (még jó, hogy a férjem nem olvassa, azért vagyok ám ilyen bátor!) teljesen idegbeteg lesz, ha éhes. Úgyhogy először a kulináris élvezeteknek hódoltunk, egyébként a kaja nagyon finom volt, az ára is megfizethető, s nem utolsósorban a kertjük is nagyon szép.

Az étteremtől lusta emberek módjára visszakocsikáztunk az arbotérum parkolójába, majd irány a dzsungel!

Természetesen itt jutott eszembe, hogy elfelejtettem a szúnyogirtót eltenni, úgyhogy egy ideig vakaróztunk, csapkodtunk, aztán megszoktuk.



A terület egyébként hatalmas, 1 nap alatt bejárhatatlan, úgyhogy csak egy kis szeletkét láttam belőle.
A telepítés egyébként József nádor nevéhez fűződik, és még az 1800-as évek elején történt.

Hatalmas hársfák, mennyei illattal, gyönyörű platánok, csodás bükkök és vérbükkök voltak ezen a részen.
Szép széles sétautak vannak, megszakítva néhány mesterséges tóval.






Íme, a bükkfa gyönyörű sima ezüst kérge. Fantasztikus érzés ekkora fák között sétálni, bevallom a fényképező többször is csattoghatott volna a kezemben, ha nem járok szájtátva az utánozhatatlan hangulatú, madárcsicsergős lombok között.


Nos, ez itt nem helyi látványosság, miszerint hogyan ijesszük meg a gyanútlan arborétum-látogatót, hanem az én eszetlen gyerekeim.



Az egyik kis tavacska hídján. A beültetés egyébként meglehetősen sűrű, de azért tud érvényesülni a fák szép alakja, bár nyilvánvaló, hogy nem bontakozik ki teljes szépségében.







Valami elképesztően gyönyörű ez a platánfa.

Olyan sok formáját mutatja a természet, szinte zavarbaejtő. Ha van rá elég tér, akkor mindenféle mesei formában bontakoznak ki a fák, ha nincs elég helyük, akkor sudáran törnek az ég felé..
Nekem egyébként az előbbi jobban tetszik, ha ezt szabad így kijelenteni.



Jegefenyefenyők is vannak ültetve szép számmal, alattuk a tűlevelekből évek, évtizedek alatt összeállt "mulcs".




Ez egy nagyon érdekes ültetés, hamisciprusok vannak különböző dőlésszöggel elültetve. Mivel elég közel vannak egymáshoz, belül teljesen fel vannak kopaszodva, a talajt vastagon tűlevél borítja, és a gyönyörű vörösbarna törzsek valami különös hangulatot árasztanak. Kívül a fák talajig zártak. Na, ezt hittem én, amíg  Kata ki nem javított: óriástuja, nem több, hanem egy, csak legyökerezett különböző irányba, egész kis erdőt alkotva. Így még különlegesebb.



Ennyi maradt a kastélyból, amit egyébként Pollack Mihály tervezett.
Szomorú olvasni a történetét, mely szerint a háborút is túlélte az épület, és valószínűleg gyújtogatás "áldozata" lett. Ráadásul ahelyett, hogy rendbehozták volna, a maradékot elhordták a környékbeli építkezésekhez. Jajj!



Még így is fenséges, sőt lélegzetelállító, micsoda látvány lehetett ez annak idején!
Érdemes utánaolvasni itt:

Kicsit szívszorító, egy nagyszerű ember nagyszerű álma és az emberi butaság, nemtörődömség története



Ez kérem a babaház.




Hangulat



Ez a medveház, ideiglenes lakóval. Na jó, egy pillanatra eszebe jutott, mi lenne ha benthagynánk....

Ja, nem tudnék hazamenni, mivel nem tudok autót vezetni!


Az elbűvölt bloggerina ott hátul a homályba vész.


Nos, ez az a hely, ahova valószínűleg inkább úgy érdemes érkezni, ha megszáll az ember valahol, mert így az a kínzó érzésem van, hogy rengeteg szépséget nem láttam még. 
A hazafelé vezető út kissé csendesebb volt, mivel a legkisebb (de legnagyobb szájú) édesdeden aludt.


A következő képek a lakhelyemen levő egyik parkban készültek, reggel, munkába menet:






Ha az előző kettőből nem derült volna ki, most már bizton látszik, tulipánfa.
Hatalmas méretű már, de csak pár évvel ezelőtt fedeztem fel. Naná, mert előtte nem tudtam megkülönböztetni a nyírfát a nyárfától.


Valamilyen nyírfa van mellé ültetve, 13 lépés távolságra vannak egymástól.
Ez egy lényeges adat ám, mert így ültetve mindkét fa habitusa szépen ki tudott bontakozni.
A kertecskémben én is ezt próbálom követni, mérete alapján is inkább park, nyilván az arborétumtól messze van.
Egyébként is ezek után kit érdekel az én kertem, amikor ilyen gyönyörűségek vannak.



Szökőkút (Még mindig a parkban vagyunk)


Tulipánfa





Olyan szépek így együtt



Aztán a múlt hét végén megint kaptuk magunkat, szombat délután elmentünk először Barcsra, megnézni az ősborókást. Buta módon nem néztem utána a neten, ismerős javasolta, így aztán azt hittem, ez egy pici kis valami, sitty-sutty megnézzük, aztán átmegyünk Csurgóra mamutfenyőt nézni, és irány haza.

Nos, a barcsi ősborókás valóban megnézhető 1 óra alatt, de hát ott van mögötte a Duna-Dráva Nemzeti Park! Ez itt egyébként csak a reklám helye, merthogy fénykép, na az nem készült.




Ez már Csurgó, és a mamut. Az alsó ágai szépen eltakarják a bloggerinát, de nem is ő a lényeg.
Egyébként ez nem az a csurgói mamut, vagyis nem a híres, de azért ő is szép.
A férjem ide járt szerelőtanoncnak, és mondhatom, teljesen elájultam a kerttől-parktól.





Még mindig mamut..

Gyöngykaviccsal felszórt sétányok, nyírt borbolyasövények között visz az út, a kerítés mellett ezüstfenyők és hamisciprusok váltakoznak hosszan-hosszan.

Gyönyörűen rendben tartva az egész. Vajon ki álmodta ezt így meg?



Ilyen környezetben öröm diáknak lenni








Örökzöldek, de a mamut az úr




Pirosszka


Miért nem lehet mindenhol ilyen? Elvégre ezt is emberek csinálják (vagy Ufók?)








Micimackó, Róbert Gida és Malacka (keressük a menyétet)



Két káprázatos tölgyfa van az udvarban, találgatok, talán mocsártölgy? A kisördög rögtön megszólal bennem, nekem ilyen kell!!!!




Vannak gyönyörű helyeink. Arborétumok, parkok, iskolák udvara. Régvolt emberek álmai.
Hogy mi lesz belőlük? Csak rajtunk múlik. Éltek itt emberek, akik előrébb láttak a jelennél. Őket hívjuk haladó gondolkodásúaknak? Lehet. Mindenesetre büszkék lehetünk rájuk.


Köszönöm, hogy velem tartottatok.

14 megjegyzés:

  1. Szép kirándulás volt. :)
    Ne sajnáld a Kámonit,ez szebb. Oda a rhododendronok miatt érdemes menni.
    Nagyon sok fenyőjük kipusztult. Jó hír,hogy sok az új telepítés, de most Ők is ott tartanak,hogy térdig ér az arborétumuk. Persze,maradt szépség még bőven.

    http://kepguru.hu/hatterkepek/cimke/kamoni-arboretum

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, legföljebb nem kapkodok a Kámonival. Újabb szomorú hír, szegény fenyők.

      Nem tudom megnézni, amit betettél, mindig azt írja ki, hogy a keresett oldal nem található.

      Törlés
    2. Próbáld ezt:
      http://kepguru.hu/tagok/sameria25

      Törlés
  2. Szép helyeken jártatok tényleg. Az alcsúti arborétumban mi nagyon gyakran járunk. Tavasszal hatalmas hóvirágmező van, többféle fajból, még azokat is József Nádor telepíttette annak idején. Itt van a párom néhány fotója: https://plus.google.com/photos/100904217336929449590/albums/5438043239498695105

    Ja, azok a "különböző dőlésszögben ültetett hamisciprusok" :)) Nem hamisciprus az, hanem óriás tuja (Thuja plicata), és az mind egyetlen fa, csak a lehajló ágai szépen legyökereztek, egy kis erdőt hozva létre. Egészen rendkívüli még látványnak is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Kata a kiigazítást, mindjárt javítom. Így még elképesztőbb az egész.

      Törlés
    2. Megnéztem a képeket, gyönyörűek. Az is amit, és az is, ahogyan fényképez. Köszönöm.

      Törlés
  3. A te kerted is egy arborétum, biztos azért szereted őket. A Kámoni az nem olyan jó, mintha már lettem volna ott. Bár az Alcsútiban még sosem voltam, csak mintát kapok onnan minden hónapban.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen mintákat? Már ha nem titok..

      Törlés
  4. Nekem mindkettő gyönyörű. Az Alcsúti közel van, a Jeli Arborétumba tavaly sikerült eljutni. Más jellegű, utóbbiba tényleg a Rhododendronok miatt kell elmenni. Ajánlani tudnám az örökzöld kedvelő bloggernek a Folly Arborétumot, ott kis cserepekben haza is viheted azt az örökzöldet, ami megtetszik és elfogadható áron adják.
    Vagy ismerős? http://hu.wikipedia.org/wiki/Folly_arbor%C3%A9tum
    http://www.follyarboretum.hu/

    ( A http:// nélkül keresve előjönnek a linkek nálam)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a tippet, beterveztem, hogy mindet végiglátogatom, csak a sorrend a kérdéses.

      Telket kell vennem. Sürgősen. Ja, előtte lottót kell vennem. (Mert beteltem, a csudába is!)

      Törlés
    2. Régebben a Kámoni-ban is lehetett vásárolni,de az átalakítás óta nem. Orcára is estem,mert szerettem volna venni egy-két rhodit.
      sameria

      Törlés
  5. De szép helyeken jártatok! Már nem is emlékszem, mikor voltam kirándulni rendeset. A Jeli Arborétumban kétszer voltam virágzás idején, nagyon tetszett és nem csak a rododendronok. De fejben tartom ezentúl Alcsútot is. Azt a platánt meg az óriástuját látnom kell.:)

    VálaszTörlés
  6. Jaj, azt elfelejtettem írni, hogy jó volt látni titeket.

    VálaszTörlés
  7. Az az igazság, hogy időhiány miatt soha nem jutunk el nyaralni (merthogy akkor kell dolgozni, amikor van munka), így aztán néha (sajnos elég ritkán) felkerekedünk hétvégén.

    Így utólag már bánom, hogy csak úgy saját fej után nekiláttam az arborétumnak, bár az óriástuja "hamisciprusnak" sem volt utolsó, de hát így meg egyenesen elképesztő.

    Köszi!

    VálaszTörlés