2012. december 20., csütörtök

Vágjunk bele

Miért pont télen kell elkezdeni egy kertről szóló blogot? Mert egyébként minden létező időmet a kertben töltöm. Persze, nem volt ez mindig így....
Tizenkettedik karácsonyunkat töltjük imádott házunkban, úgyhogy 11 éve kertészkedem. Elkövettem egy csomó hibát, némelyik egyenesen bűn, így visszatekintve, s a latin növény neveken túl alázatot tanultam a természettől.
Nagyon klassz házat sikerült vásárolnunk, jó nagy telekkel. 4324 négyzetméter. Szép, ugye? Amit az elődünk, és egy ideig még én is udvarnak használtunk, az kb. ezer négyzetméter, a többi kukoricával volt bevetve, plusz volt egy fenyőfás rész, ami felkopaszodott lucokból állt, a telek végét pedig egy kisebb akácos zárta.
Elöl, az udvarban volt egy vacak nyári alma, egy félig elszáradt barackfa, két szomorűfűz, egy lucfenyő, kb. 15 m magas, 4 bokor hortenzia. A fákat a lucfenyő kivételével kivágtuk, füvesíteni kezdtünk, s mivel fuvarozunk, nagy, bölek teherautóval, lekavicsoztuk az udvart úgy, hogy a férjem pótkocsisan meg tudott fordulni benne.
Első körben az előkertnek akartam nekilátni, ami a legszélesebb részén 10 x 3, a keskenyebb részén 10 x 2 méteres, keleti fekvésű. Megtettem életem első látogatását egy kertészetbe, elmondtam a paramétereket, s vettem két borókát, egy golden globe h.ciprust, madárbirset. Szépen elültettem őket, locsoltam őket. A szomszéd házának fala elé, ami egyébként északi oldal, hamisciprusokat ültettem, s meghagytam az ottlevő hortikat, úgyhogy 1 db h.ciprus, 1 db hortenzia, nagyon szépen mutatnak.
Ahogy elkezdett  érdekelni a kertészkedés, könyveket is vettem, úgy olvastam, mint valami regényeket, s egyre jobban beleszerettem az egészbe. Az előkertbe ültettem még egy amanogawa díszcseresznyét is, pompásan festett tavasszal a gyönyörű virágaival. Az utcára két vérszilva került, sövénynek pedig ráncoslevelű rózsa. Ez idővel oly szépen összenőtt, hogy nem volt olyan bátor egyén, aki nálunk árkon keresztül közlekedett volna!
A ráncoslevelű rózsa metszését és gazolását elhanyagolni szigorúan tilos és életveszélyes! Én már csak tudom, mindkettőt megtettem. A metszés még csak-csak helyrehozható, de ha benövi a gaz, akkor ezt az egyébként nagyon szép, nagyon hálás, de rohadt tüskés növényt kigazolni csak sérülések árán lehetséges.  Sajnos, nem vettem észre, hogy kedves férjecském az árok takarításakor a földet úgy egyengette el, hogy a vérszilva törzséhez felpúpozta. Mire észbekaptam, szegénynek elkorhadt a törzse alul, úgyhogy ki kellett vágni. Helyette csörgőfát ültettem, s a rákövetkező évben a másik vérszilvát is kicseréltem egy  japán díszkörtefára.
Az idő múlásával az előkert is sokat változott, mert a borókáknak nem tetszett a keleti oldal. Én viszont megtanultam, hogy a borókát a legkisebb árnyékolás is megbetegíti, tele voltak pajzstetűvel.
Az amanogawa díszcseresznyének meg szintén a törzse korhadt el. Úgyhogy az eredeti felállásból csak a golden globe h.ciprus maradt meg.
Tehát jelenleg az árokpart a következőképpen fest:
1 db csörgőfa
1 db japán díszkörte
2 db holmstrup tuja
2 db gömbtuja
az árok kb. negyedéig ráncoslevelű rózsa sövény

Az előkert a keskenyebb, kevésbé napos részétől indulva a napos, kiszélesedő végéhez:
1 db rózsalonc bristol ruby fajta
1 db japán juhar blood-good
1 db tányérhortenzia (utóbbi még kicsi)
1 db cukorsüvegfenyő
1 db rhododendron (lila virágú, terülő, sajna nem emlékszem a nevére)
1 db golden globe h.ciprus
1 db eden rose


Ilyen  a juhar és a rózsalonc összebújva




Ilyen a rózsalonc az előkertben.


Persze van ültetve néhány apróság is, nárciszok, tulipánok, levendula, őszi szellőrózsa.

Amikor összegyűlt annyi pénzünk, hogy lecserélhettük az IFA teherautót egy Mercedesre, akkor a pótkocsit is eladtuk, utólag belegondolva, lehet, hogy itt kaptam vérszemet. Enyém lett a teljes udvar.
Amíg lehetett, lapáttal szedtem a kavicsot, és vittem előre, a két nyomvonalba. Aztán később a két kicsi kezemmel, vödörbe szedegettem, teljesen persze nem sikerült elhordanom. Van olyan rózsám, amit csákánnyal ültettem. Megmutatom, hogy érzi magát, ő az Egon Schiele:

A talicskát azért toltam alá, nehogy letörjön az ága. Mögötte egy inver luc nőddögél szépen.

Első körben két kis tavat is kialakítottunk, az egyik tulajdonképpen egy nagy bordó hordó volt, amit leástunk, a másik egy szabálytalan formára kiásott tavacska, többrétegű fóliával. Képet fölrakni sajna nem tudok róluk, mert akkor még hagyományosan fényképeztem. Szépen elszaporodott a tavi rózsa, körülötte pedig lusta kisasszony volt, álomszépen visszatükröződött a tó vizében. Hogy miért nincsenek már meg? Gusztustalan egy történet ám!.. Na jó, elmesélem. 2007.-ben a második gyerkőccel voltam terhes, s ez jó indoknak látszott a házunk kibővítéséhez. Merthogy szegénynek legyen már saját szobája. Neki is láttunk, s ha már lúd, legyen kövér, egy tető alá hoztuk a házat a mellette levő nyárikonyhával, így lett egy szép előszobánk, egy mosókonyha-fürdőszoba féleség, nagyobb konyha, plusz az Idusnak egy szobácska. Sajnos meghalt a szomszédban levő Mamika (így hívtuk, nagyon aranyos kis öregasszony volt), s az új tulajdonosok, 3 gyerekes pár, finoman fogalmazva irtó rendetlenek voltak. Beköltözésük után benépesült az istálló is, disznót tartottak, meg tyúkot, kacsát. Ezzel önmagában nincs is semmi baj, csak oda kell figyelni a rágcsálókra.
Nálunk viszont az építkezés miatt több helyen is fel lett tornyozva bontott tégla, maszat, ez+ az. Nem ragozom, patkányok jöttek, dögivel. Nem egy-kettő, százszámra. Odajártak hozzánk inni. A tó körül le volt taposva a fű a lábuk nyomától. Hozzáteszem, három kutyánk volt, de ezek szerint jól kijöttek egymással. Elkezdtük őket mérgezni. Mármint a patkányokat. Ja, és a legjobb az a vizes vödrös csapda. Bizony, belemegy inni, kijönni viszont már nem tud. Csak ne én találtam volna meg minden reggel a döglött egyedeket. Reggel kimentem, visszarikkantottam a fiúknak, ők meg eltakarították. Minden nap legalább négyet-ötöt. Később már nap közben is ott ittak a tóban. Nem volt nap, hogy bele ne fulladt volna 1-2. El is neveztük őket fullasztónak. Nem részletezem. Undorító volt, mondtam, ez így nem mehet tovább, megutáltam a tavat is. Úgyhogy megszüntettük mind a kettőt. Egy valag pénzt elköltöttünk patkányméregre, az építkezés befejeztével az összes maszatot az udvarból eltakarítottunk, vettünk valami sípolós csoda-patkányriasztót is, aztán egyszer csak elfogytak a dögök. A dolog pikantériája, hogy amikor a riasztóból kifogyott az elem, a szomszéd felajánlotta, hogy vesz nekünk bele. Orrba tudtam volna vágni.
Szóval tó nincs, ez van helyette
Hátul bristol ruby rózsalonc, érdekes módon itt nincs olyan szép, mint az előkertben, imbricata pendula h.ciprus, egyenlőre nagyon szellős, de az én szemem már látja, micsoda szépség lesz, zsálya, liliomok, nőszirom, különösfű virít szép egyetértésben.

A nagy kert meghozza a nagy étvágyat is, inkább nem számolom össze, mennyi pénzt költöttem növényekre. Mert mára be van ültetve mind a 4300 négyzetméter. Na jó, persze, lejön belőle kb. 400 négyzetméter.  De egyenlőre maradjunk csak az első kb ezer négyzetméternél. 
Hogy legyen némi árnyékunk is, fákat is ültettem, selyemakácot, galambfát (davidiia), császárfát, aranynyírt (betula p.golden beauty), oszlopos tulipánfát, japán díszkörtét, datolyaszilvát.

davidiia, 3. telet tölti nálam



A datolyaszilva 5.vagy 6. éve lett ültetve, az idén sajnos nem terem a csúnya tavaszi fagy miatt, de egyébként valami isteni finom a termése. Gyönyörű, igénytelen fácska.




Ezek az oszlopos tulipánfa őszi levelei. Sajnos csak igen miniatűr méretben kaptam belőle, úgyhogy jelenleg kb. 30 centis a drága.
A lombhullató fákon kívül már az első udvarrészen is számos szépséges örökzöld található, úgymint a szomorú nutka hamisciprus:




A következő képen az arany csüngő tiszafa:



Az arizonai ciprus oszlopos fajtája, mögötte magasodik a császárfa





Ketelerei boróka, egyik kedvencem, csodaszép, igénytelen, nem érzékeny a pajzstetűre.




Kaliforniai gyantásciprus. Gyors ütemben fejlődik, imádnivaló szintén.


Cupressus glabra "Joschka". Valami hihetetlen csipkeszerű lombozattal, 3 év alatt 20 centisből közel két méteres oszlop lett.



Mamutfenyő Barabits Requiem fajtája, kígyóbőr mintás kéreggel, finom levélzettel, védett helyre ültettem, szintén harmadik tele lesz.



A mögötte levő tujasort ki kell cserélnem, de csak tavasszal, addig is véd valamit észak felől. Cserébe viszont ronda.

Hát, egyenlőre ennyi, de egy ideig még maradok az első kertnél, ugyanis messze nem vagyunk túl az összes növényen.

Viszlát

6 megjegyzés:

  1. Kedves Petra!

    Nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltalak! (Ja, igaz, előbb te találtál rám.)
    Gratulálok, nagyon tetszik, amit látok! Írj a kertedről, amikor csak időd engedi!

    VálaszTörlés
  2. Szerintem nagyon klassz dolog, hogy egymás kertjét legalább virtuálisan megismerhetjük. Én rengeteg tanultam ún. hobbikertészektől, ma már büszkén mondom, én is az vagyok.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Petra, gartulálok a kertedhez. A könyvolvasás nálam is megvolt, egy-két növényt is vettünk, nekünk ez volt az első nyarunk, amikor a kertet tervezgettük, alakítgattuk, mikor időnk volt. Majd amikor én írok hasonlókat! majd...

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm. Tegnapi nap számos élvezetes percet okoztál, visszaolvasgattam a blogodban, sajnos nem volt időm az egészet átnézni, de így is nagyon tetszik.

    A te örökölt kerted már most is szép, nekem gyakorlatilag nulláról kellett kezdenem. A kertben az a szép, hogy türelemre tanít, tiszteletre a kert és a növények iránt, minden apróságnak lehet örülni.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Petra! Számomra ez már arborétum:-)amit te gondozol, és hogy még a latin nevüket is kened-vágod!! Ráadásul gyerekek mellett...Gratulálok. Tetszik a stílusod, bevallom a patkányos sztori-bár nyilván nem vicces az eset, de megmosolyogtatott, főleg az orrba vágós rész! Igazad volt, de mennyire! Kevés időm van sokat olvasni, de amikor tudok jövök hozzád tanulni a kertészkedésről...

    VálaszTörlés
  6. Kedves Vidéki Lány! Tudod, szerencsére mi nők, egyszerre több mindent tudunk csinálni. Univerzálisak vagyunk. A két gyerek a kertben már sokat segít, most viszont még írni sem nagyon hagynak, egyfolytában eszetlenkednek, de nem baj.

    Olvasni sajnos nekem sem sok időm marad, igazából írni is csak azért, mert tél van. Ha jön a jó idő, nehezebb lesz ideülnöm.

    Nekem is nagyon tetszik a blogod, valószínűleg azért, mert süt belőle az életöröm, és az, hogy imádsz ott élni.

    Amikor tudlak, én is követlek.

    Szia

    VálaszTörlés