Mivel az első udvarrész már tele van, így kikerült ugyan hátrébb, de igyekeztem neki védett helyet találni, és az első télen takartam is. Mi szerencsés helyen lakunk, ritkán van extrém időjárás, tavaly márciusban fagyott vissza, teljesen. Akkor abban sem voltam biztos, hogy túlélte. Ebbéli félelmemben rendeltem még egy bokorral, amit a tóhoz ültettem. Viszont nagy-nagy örömömre az első számú is kihajtott, és még ugyanabban az évben megnőtt 1,5 méterre, és virágzott, és virágzott, és virágzott...
Az első virágzáskor az egész bokor egy habos költemény, de az első virágzást követi a következő, aztán megint...még októberben is volt rajta virág (nyilván az enyhe időjárás miatt).
Mivel a néhány év alatt bebizonyította, hogy előkelő helye van a kertben, és ha valamelyik télen vissza is fagy, úgy megújul, hogy ezt észre sem lehet venni, nosza , tavaly rendeltem a Tündérkertje webáruháztól egy kék virágút, Ceanothus pallidus Henry Desfosse néven.
Nagyjából ugyanakkora méretet (1,5-2 méter körül) fog elérni, mint a Marie Simon.
Ne feledjük, ezek lombhullató táskavirágok. (Bár gyakorlatilag még januárban is rajta voltak a levelek mindegyik bokron).
Állítólag a legeslegszebb a Ceanothus impressus, vagyis az örökzöld táskavirág - ez viszont nálunk nem télálló. Azért ez nem tartott vissza attól, hogy külföldről rendeljek egyet: a Ceanothus impressus Victoria nevűt. A tavalyi telet túlélte, bár nagyon védett helyre került, és takartam is. Idén elfelejtettem betakarni, és már láttam rajta elfagyott leveleket.
Ha találtok a kertben napos, kissé védettebb helyet számára, a Ceanothus pallidus egy csodálatosan díszítő cserje lesz nálatok is:)
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése