2017. április 19., szerda

Április idusán

Megtette hatását a folyamatosan 20 fok fölött levő hőmérséklet, sokkal előrébb van a kert, mint kellene. A rózsák telis-tele bimbóval (folyamatosan kérem őket, hogy még ne nyíljanak ki), az orgonák virágoznak, a fás bazsarózsák napok kérdése, és kinyílnak. Csaknem az összes fa teljes pompájában van, a későn fakadók, mint pl. a bükkök és a nagylevelű tölgy, most hozzák levélkéiket.
S mindez csodálatos is lenne, ha nem kellene félni erős lehűléstől, netán fagytól. De sajnos kell, úgyhogy amit érzek, azt szavakkal nehéz is kifejezni. Utána néztem, mit is lehet tenni ilyenkor, de igazából semmit. Égetni (füstölni) nem fogok, a lombkoronás öntözés iszonyat vizet kíván, és némi szaktudást is, szélgépem meg ilyesmim meg nincsen. Úgyhogy az ősszel és tavasszal ültetett, egyenlőre pirinyó és parányi méretű örökzöldeket valamint rózsákat elkezdtem betakarni. Ehhez fenyőágat használtam, de a nagyobbaknál is megpróbálkozok (1 méterig, tovább nincs mivel) kartonpapírral, aztán a többit a természetre kell bíznom.
Szóval a kilátások jelenleg nem túl biztatók, de addig is gyönyörködjetek velem:




Daybreak


Még mindig van virágzó magnólia, a Daybreak bimbóban bugyirózsaszín, kinyílva belül világosrózsaszín, majdnem fehér, hatalmas virágfejekkel. Káprázatosan szép, vonzza a szemet, pedig tavaly őszi ültetés lévén, összesen 4 virág volt rajta.

A Susan és az Alba superba már kilevelesedett, de néhány virág még van rajtuk, a Cleopátrán is van még egy. A Sunsation most fog nyílni, nem a legjobb időt választotta.



Alba superba magnólia. Alatta  Gold reef rózsa, és tarka levelű borbolya.



Juhar Crimson Princess, és Viburnum Davidii, törpe bangita. Kissé közel ültettem őket egymáshoz,  de már egyiket sem lehet bolygatni. Vagyis lehet, de valószínűleg nem élnék túl, annyit meg nem ér.







Magnólia Wada"s Memory. Kihajtáskor vöröses leveleket hoz, de egyébként is más a levelek formája, mint a többi magnóliáé. Már nagyon szép kis fácska.




Virágzó vadcitrom. Szépséges, ám goromba jószág a hatalmas tüskékkel.  Mindenképpen olyan helyre ültessük, ahol véletlenül sem tud nekimenni, nekiszalaldni senki (hacsak nem éppen ez a célunk, vagyis, hogy távoltartsunk vele idegeneket, valószínűleg kiváló sövény ).



Daphne arbuscula,  murányi boroszlán. Bűbájos, örökzöld kis cserje, 20 centi magas, illatos, lilás színű virágokat hoz.



Geisha, fehér virágú fás bazsarózsa. Nem lesz annyi virág rajta, mint tavaly volt (tavaly szerintem 100 virág is volt rajt), de ha a fagy el nem viszi, idén is nagyon szép lesz. Jelenleg közel 2 méter magas.
A rózsaszín virágú Dao Jin másodszor fog virágozni (mármint tavaly virágzott először), 4 hatalmas bimbó van rajta.
A lágyszárú bazsarózsák közül mind az újonnan vásárolt, mint pedig a tőosztott példányok szépen megeredtek.





A felső képen a Photinia és a ciprus párosa, lent a Red Robin Photinia. Valami hatalmas, 3 méteren is túl van, rengeteg bimbó is van rajta, bár maga a virágzás nem olyan látványos, mint maga a lomb.







Előkert, Bloodgood juhar. Ennek a kis fának a szépségéről hosszan lehet értekezni. Nem a szeldelt levelű változat, és valóban kis fa lesz belőle, 5-6, esetenként 8 méterre is megnőhet, a keleti fekvés éppen megfelelő neki. Nálam átlagos talajban van, semmi savanyítás, mégis csodálatosan fejlődik. A levelek színe egész évben ez a mélybordó, ami minden napszakban gyönyörű, de ha átsüt rajt a felkelő avagy éppen a lemenő nap, az valami csuda.




Virágzik a fűszercserje. Nagyon szép habitusú, mutatós levélzetű bokor, mindenképpen ott a helye a kertben, nálam védett helyen van, a ház előtt, de az ősszel ültetett, hátsó udvarba kitett sinocalycanthus sinensisnek sem lett semmi baja.



Prágai bangita, én nagyon szeretem. Nem is tudom, hány bokor van belőle az udvarban, ráadásul könnyen sarjadzik, ezért tavasszal egy csomót felszedtem belőle, és sövénynek ültettem.






Davidia, galambfa virágzásban. Tavaly több volt rajta, idén csak három, de ne legyünk telhetetlenek. Meglehetősen kényes jószág, igazából csak azért vesződöm vele, mert Anyum emlékére ültettem.




Hamvas gyöngyvessző, spirea cinerea Grefsheim. Pazar látvány, és isteni mézillatot áraszt.




Kb. 1 hete még ilyen volt ez a kertrész, napról napra dúsabb, ahogy az évelők és talajtakarók is magukhoz térnek. De a deodárcédrus, az mindig szép.



Perzsafa, csak jelzem, hogy ha nem is viharos tempóban, de szépen biztosan nő fává, s bár a metszőolló a kertész barátja, azért nem árt észben tartani, hogy alapból 10 méter magas lesz, és meglehetősen szélesre is megnő.





Még két képen ugyanő, csak mert szeretem. A perzsafát főleg az őszi lombszíne miatt ültetik, és emlegetik, de minden évszakban egy megbízhatóan szép fa.
Tavalyelőtt ültettem a Vanessa fajtáját, merthogy oszloposként árulják, de egy amerikai blogon olvastam, hogy azért ez nem is annyira igaz, kíváncsi leszek rá.



Gémorr, bűbájos kis évelő. A levelei örökzöldek, apró, világossárga virágokat hoz.



Barátom, a macskamenta. Ezzel az egyszerű talajtakaróval klasszul fel lehet dobni az ágyásokat, gyakorlatilag kora tavasztól a fagyokig virágzik. Mivel én rendetlen kertész vagyok, és az elvirágzott ágakat, vesszőket, bokrokat és talajtakarókat nem vágom vissza időben (vagy soha), ezért sok-sok gyerkőcöt is találok, amiket aztán arrébb ültetek. Mondjuk hely az van bőven.






A hátsó ágyások, rózsákkal, évelőkkel, néhány örökzölddel (ami még nem látszik), és rengeteg csupasz talajjal, amit remélem idén befutnak, betakarnak a növények.



Gyönyörű törpe írisz.  Több színben rendeltem és ültettem, de béna módon néhányat kipermeteztem, úgyhogy 3 féle maradt, ,ezekből majd tőosztok, ha lehetséges.




Virágoznak az orgonák, ez itt a Sensation.




A tavaly tavasszal ültetett oszlopos körtefák rogyásig voltak virággal, nem tudom, mennyi köt meg belőlük, és mennyi termés lesz rajtuk.







Tulipánok. A hagymásokkal néha kibabrálok, mert ugye virágoznak, aztán elszáradnak a levelek, aztán már nem emlékszem, hol is vannak. Esetleg ültetek, és pont rájuk, esetleg takarom a talajt, pont fölöttük...Pedig szépek







Az ősszel rendelt rózsák mellé, alá, köré, növekedési habitustól függően, különböző talajtakarókat teszek. Az alacsonyabbra növő rózsákhoz, mint ez, illatos gólyaorr kerül, a nagyobbakhoz mehet a macskamenta,  zsályák, levendula, stb.





Katsurafa, Cercididphyllum japonicum Rotfusch. A tavaszi levelei ilyen padlizsánlilák, de nyárra visszazöldül. A katsura vízigényes fa, ősszel, lombhullás előtt vattacukor illatúak a levelei.



A borbolyák is virágzanak. Az Ottawa Superba egy kedvenc fajtám, szép bordó levelekkel, bókoló habitussal.




Távolban a perzsafa, mögötte leylandi 2001 klón, előttük rózsák, pünkösdi rózsa, és íriszek.






Orgona




Örökzöld tölgyecském, visszametszés után a szőrös új kis hajtásaival. Több éve ajándékba küldte egy azóta elfeledett online kertészet, akkor még 20 centis sem volt, és fabatkát sem adtam az életéért. Ehhez képest idén vissza kellett metszenem. Amiért haragszom magamra, az az, hogy nem írtam fel a nevét, ezért egyenlőre még mindig nem tudom, melyik fajta örökzöld tölgy.







Lassan, de biztosan nőnek a kis örökzöldjeim is, ez itt egy abies pinsapo galuca, kék andalúz jegenyefenyő. Volt vagy 20 centis, amikor ültettem, és nem egy kapkodós fajta. De már most, kb. méteresen is csudaszép.
Egyébként vicces, hogy alig vártam, hogy a bokáig érő arborétum nőddögéljen, és látszódjék már ki a fűből, és most, hogy ez lassan-lassan megtörténik, újra ültettem egy csomó húszcentiset. Hiába no, itt nincs megállás, mindegy ki mit és kinek ígér, ha meglátok egy különleges növényt, ott akarom tudni az én kertemben.





Karl Fuchs deodárcédrus



Kerria japonica, boglárkacserje, egyszerű virágú.




Perennial Blue, nagyon erőteljesen növekvő rambler rózsa.



Halesia Carolina, hóvirágfa virága.




Willow Wood ráncoslevelű bangita




Oszlopos mocsári tölgy, quercus pallustris green pillar tavaszi levélkéi.




Júdásfa virága,, ez itt egy Heart's gold nevű, sárga levelű fajta.







Abies lasiocarpa fastigiata, sziklás-hegységi jegenyefenyő oszlopos változata. Amikor lefényképeztem a gyönyörű új hajtásai miatt (első kép), vettem észre, hogy egy gyíkocska napozik rajta. Úgyhogy csináltam még két fotót kinagyítva, ezeken jobban látszik. Rengeteg gyík van, felváltva ijesztgetjük egymást:)


Szóval így áll most a kert, és ha tudna beszélni, biztosan szóvá tenné a készülő hideg időjárást.

Nálunk csapadék szinte semmi nem volt, ezért eléggé fel tudja vinni a vérnyomásomat, mikor tv-ben rádióban azt hallom, vagy a neten azt olvasom a meteorológiai jelentésben, hogy újabb jelentős csapadék várható........Öntözök, az újakat és a vízigényeseket. A hátsó, nagyobbik részen a fű tele van pitypanggal, ezekből egy hordónyi ázik, és egy másik hordót is meg fogok vele tölteni, vegyesen csalánnal. Keserűsó + vas kombóval az örökzöldeket már megpermeteztem.

Néhány örökzöldön már találtam abból a szúféléből, ami évek óta károsítja a növényeket, ezeket kinyírtam. Valószínűleg most kéne permetezni, de az idő nem megfelelő. A bogárról annyit, hogy fekete színű, katicabogár nagyságú és alakú. Az egyiket egy kis fenyő törzsén nyomtam agyon (a repedésekbe bújik be, vagy pedig az ág és hajtás találkozásához, a hernyó vagy kukac pedig lyukat rág a hajtásba, ami elhal, és letörik). és minő undormány,, nyomtam ki belőle a kukacot. Fúj. Félek, ezektől már sosem szabadulok meg, de próbálom a fákat erősíteni, hogy nagy kárt ne tudjanak tenni bennük.


Köszönöm, ha velem tartottatok, remélem, valami csoda folytán mégsem lesz fagy, és nem kell károkról beszámolni.



Petra

2 megjegyzés:

  1. Nálunk csak a szél fúj, de az ezerrel. Esőért imádkozunk, ha lehet ezt így mondani. Pedig hogy örültem mindennek, amit a tavasz eddig hozott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj a szél, az nálunk is szinte már családtag. És gyakorlatilag aszály van. Vagy volt, mert most éppen esik, havas eső aztán hó, most éppen havas eső. De éjszakára havat mond, nem is kicsit, nagy széllel, és az most nem jó, nagyon nem jó...

      Törlés