Fák az esőben (ráadásként rózsák)

Örökké nem eshet, hangzik el az egyik kedvenc filmemben, és valóban, kaptunk egy kis haladékot hétvégéig. Aztán újra jön az eső. Sok-sok kép következik a kertemben levő fákról, mert a lomblevelű fákat is nagyon szeretem, akár oszloposak, akár csüngők, akár nagyra nőnek, vagy csak kicsire.
Tartsatok velem:

A katsurafáról (cercidiphyllum japoncium) jobb képet nem tudok készíteni, mivel jelenleg ilyen kacska. Valamelyik nyári vihar letörte az egyik ágát.

A katsurafa 10-15 méteres fává nől, és nem árt ha olyan helyre ültetjük, ahova nem kell messziről hordani a vizet.
Különlegessége a szép sárga őszi lombszíne, na meg az, hogy lehullás előtt a levelei égetett cukor illatúak, ezért aztán kalácsfának is nevezik.

Datolyaszilva, (dyospiros khaki), csak védett helyre ültessük, és lehetőleg már nagyobb példányt vásároljunk belőle. Díszfának is nagyon szép, szép, fényes, bőrszerű levelei vannak. A ráadás az igen ízletes termése.

Az idősebb fának ilyen durva a kérge.

A virágzása nem túl látványos, a termések annál inkább. Jelenleg így állunk, s bár nagyon sok gyümölcs lepotyogott, azért maradt rajt bőven.
A naspolyához hasonlóan akkor lesz érett, ha megcsípi a dér, a fáról egyébként az első hidegre szinte lefolynak a levelek, és csak úgy virítanak rajta a narancssárga gyümölcsök.
Nagyon finom, semmihez sem hasonlítható aromájú gyümölcse van, pártatlan élmény a hidegben a fa mellett állni, miközben a könyökünkön folyik a datolyaszilva leve. A fa egyébként bármilyen átlagos talajban megél, én csak az első két évben öntöztem.

Japán díszkörte ( pyrus calleryana Chanticleer).Utcafának ültettem, 15 méter magasra is megnövő, ovális koronát nevelő fa. Tavasszal nagyon látványosan virágzik, és gyönyörű piros az őszi lombszíne. Talajra nem igényes, de sajnos a permetezést nem hagyhatjuk el, ugyanazok a betegségek támad(hat)ják meg, mint a közönséges körtét.

A magnólia igazából bokorfa, ez itt az Alba Superba.
A savanyúbb talajt meghálálja, de már az átlagos kerti talajban is szépen fejlődik. Ne ültessük mélyre, viszont pont ebből adódik, hogy rendszeresen mulcsozzuk, az első években öntözzük, és nagy szárazságban a későbbiekben se hagyjuk magára.
A savanyúbb talajt évente egy kis tőzeg talajhoz való borításával biztosíthatjuk számára.

A rendszeres öntözés nem napi öntözést jelent, hanem hetente 2-3 alkalommal, bőségesen 10-20 litert. Ez nemcsak a magnóliára vonatkozik.

Galambfa, (davidia involucrata), nálunk még mindig különlegességnek számító fa. Eléri a 10 méteres magasságot, de elég lassú növekedésű fa.
Igazi különlegessége a virágzás lesz, zsebkendőre emlékeztető fehér fellevelek takarják a virágokat, ezért zsebkendőfának is hívják. Sajnos 10 éves kora körül virágzik először, bár, ha jól számolom, talán olyan sokat már nem kell várni rá.
A jó minőségű talajt szereti, és ha tudjuk, széltől védett helyre ültessük.

Az az állvány 2,5 méter magas, és a tavasszal ültetett Felicité et perpetue futórózsa körbetekerve is majdnem a tetejénél jár.

Senki nem mondhatja, hogy nem szeretem a kihívásokat, mert sajnos nem maradhat ezen a helyen, úgyhogy télen át fogom ültetni. Szép munka lesz.

Nemcsak magasságra növekszik, rengeteg hajtást is hozott. Ez a rózsa egyébként akár 5 méter magasra is megnőhet, nyár közepén virágzik (egyszer), és  nagyon egészséges rózsának írták a neten is és a rózsakönyvemben is.

Magnolia Wada's Memory. A levelei nem sárgák, csak az eső miatt egy ideig vakuval fényképeztem.
A Wada's Memory egy japán kertészről kapta a nevét, és valóban kis fává növekszik. Gyönyörűek a tavaszi levelei, a virágai a Stellátához hasonlóak, csak nagyobbak.
És még az őszi lombszíne is mutatós.
A gondozására ugyanaz vonatkozik, mint a többi magnóliára.

A csinos gerlefej egy évelőféle, az idén boldogságában szépen elszaporodott és gyönyörűen virágzik. A boldogság oka a sok csapadék.

Valódi tulipánfa oszlopos formája. Legalább 10 méter magas fa lesz, de keskeny koronájú. Egyébként ugyanolyan hatalmas stilizált tulipán formájú leveleket hoz, mint az alap.
Ha tehetjük, szélvédett helyre ültessük, szereti a tápanyagban gazdag talajokat. Az öntözést meghálálja, de vigyázzunk, mert különösen a fiatal példányok gyökere könnyen kirohadhat.
Az őszi lombszíne pazar aranysárga. Ja, és Ő is fog virágozni!

Ekkora hatalmas levelei vannak (a sárga levél megintcsak a vaku bűne, bocsánat érte)

Szeldelt levelű éger, alnus glutinosa imperialis.
Állítólag 6-8 méter magas, kúpos koronájú kis fa lesz.

Azért ezek a szeldelt levélkék engem is megleptek, ez a fa árnyékolni nem fog, az tuti.
Átlagos talajt szeret, viszont égerről lévén szó, nyilván gyorsabban fejlődik, ha sok vizet kap. Ez az idén megvalósult, de egyébként nem szándékozom öntözni.

Látjátok, ilyen vékonyka levélkéi vannak, nagyon egzotikus hatása lesz, ha nagyobb fává nől.

Távolabbi rálátás a császárfára.

Császárfa, pawlovina. Nagyon gyors kezdeti növekedésű, akár 15 méter magasra is megnövő fa. (Mellesleg ez fáéknál nem számít nagy méretnek)
A hatalmas levelek miatt elég hamar nagy árnyékot tud adni.

Fiatalon kissé fagyérzékeny, később ezt kinövi, bár mivel a bimbókat már ősszel hozza, ezért a tavaszi fagyok azokat károsíthatják, és akkor bizony lőttek a virágzásnak.
Pedig fantasztikusan szép, nagy lila virágfürtöket hoz, melyeknek bódítóan édes illata van.
A legtöbb fához azt fogom írni, hogy átlagos kerti talaj,
de azért tudni kell, hogy az ültetéskor adott marhatrágya csodákat tud művelni, és akkor fejlődnek gyorsan és szépen, ha később is odafigyelünk rájuk.
Ha már elültetjük őket, ez a legkevesebb.

Amikor tettem fel a képeket, azon gondolkodtam, ez melyik fa is lehet. Hm. Szóval Ő az Uterseher Klosterrose, talajtól bokros, leveles, egészséges futórózsa. Nagyon ajánlott:)

Magnolia tripetala, ernyős magnólia. Kb. 10 méteres, ernyős koronájú fává növekszik. Hatalmas leveleket hoz, és nyáron virágzik.
Tavaly ősszel egyszerűen elültettem az átlagos kerti földembe, nem adtam hozzá semmit, és az idei csapadékos évnek köszönhetően öntözni is minimálisan öntöztem. Nem vettem észre, hogy kényeske lenne.

Naspolya, az egyik kedvenc gyümölcsöm. Nagyon dekoratív kis fa, Ő a Szentesi Rózsa fajta. Napon és félárnyékon is minden évben megbízhatóan és jól terem. Tavasszal gyönyörű virágokat hoz.
Viszont: a naspolya nagyon érzékeny a tűzelhalásra, gyakorlatilag mástól nem is kell félteni (mondjuk ez éppen elég).
Ha azt látjuk, hogy egy ágon a levelek kezdenek elszáradni, fogjuk egy metszőollót, és az ép részig vágjuk le, a beteg ágat pedig égessük el.

Parrotia persica, perzsafa. Átlagos kerti talaj, inkább nap, mert akkor színeződnek a levelei szépen.
Aránylag lassan nől, de ha hagyjuk, idővel 15 méter magas fa is lehet, és igen terebélyes lesz.
Az őszi levélszíne a legnagyobb értéke, bár eddig úgy gondoltam, hogy az igénytelensége is.
Az idén viszont megtámadta valami, és az új hajtásairól hullottak a levelek. Ősszel kap egy alakító metszést.

Winchester Catedral (austin rózsa) és
gaura (díszgyertya) páros.
Ez az első díszgyertya bokrom, és immár ötödik éve megbízhatóan virágzik, miközben évről-évre terebélyesebb lesz.

Harlow Carr austin rózsa. Nagyon szép, rengeteget virágzó bokor.

Hát ezért imádom a történelmi rózsákat, ilyen egészséges gyönyörű bokrok lettek, mint a Félicité Parmentier alba rózsa is.

A Belle Crézy ajándékrózsám legalább 70 centis már.

Ámbrafa (liquidambar). Savanyúbb talajt kedvel (talajcserével ültettem), és szereti a csapadékot.
15 méteres, aránylag karcsú fa lesz belőle, káprázatos őszi lombszínnel.

Oszlopos vérbükk (Dawyck purple). 10 méter magas, keskeny koronájú fa lesz. A levelei intenzív bordós színűek egész nyáron, ősszel pedig vörösre színeződnek.

Oszlopos bükk dawyck gold. 15 méter magas, terebélyes oszlop alakú fa lesz. Nagyon mutatós a levele egész évben, ősszel pedig valami káprázatos narancsszínben pompázik. A bükkfák tápanyagban gazdag talajt kedvelnek.

Csüngő vérbükk. Elég lassú növekedésű fa, a levél kihajtáskor sötétbordó, majd valamennyit fakul a nyár folyamán. Az oszloposé intenzívebb.

Elég lassan növő fa, de idős korára azért terebélyes lesz, bár metszéssel alakítható.


Ezt itt kb. 60 centisen vásároltam kb. 7 éve, most 3 méter körül van.

Oszlopos gyertyán (carpinus betulus fastigiata).
Jó termőhelyen nől gyorsan és egyenesen. 15-20 méter magas fa lesz belőle, sárga az őszi lombszíne.

Kettőt is ültettem, ősszel még kettőt fogok, az egyik az utcára megy a csörgőfa helyére.

Jacques Cartier portland rózsa. Csodálatos rózsa, életerős, robusztus, egész nyáron virágzik, méghozzá nem is akármilyen szép virágokat hoz.

Mongol hárs (tilia mongolica). Elég sokat talpaltam érte (már képletesen). Ritkaságnak számít, pedig gyönyörű fa. Kisebb növekedésű lesz, mint a hagyományos hársak, 10 méter körül. Csuda illatos virágokat hoz nyár közepén.

És ilyen szépségesek a levelei közelről:)

Oszlopos gyertyán frans fontaine fajtája.
Évekig csak volt, szomorkodtam is miatta, idén végre beindult. Abban különbözik az oszlopos gyertyántól, hogy kissé csavarodott ágakat hoz. Különlegesség.

Jó talaj kell neki, akkor fejlődik szépen.

Felicia pézsmarózsa virágai. Nem véletlenül vagyok ám beleszerelmesedve a pézsmarózsákba!

Az idei sok csapadéktól nagyot nőtt a platán is. Hatalmas fák lesznek, csak nagy kertbe valók.

Virágzik a hétjófiú cserje. Két éve rendeltem a Starkltól.
Nagyon szép az őszi lombszíne, aránylag nagyra nől, de ritkaság, nem is tudom, be lehet-e szerezni most valahol.

Amúgy teljesen igénytelen.

A japán vörösfenyő ilyen kis csedva nálam. Kékesebb levéltűi vannak, mint az európai vörösfenyőnek.

30-35 méter magasra is megnövő, kecses karcsú fa lesz belőle, úgyhogy kis kertbe nem való, viszont vannak különböző fajtái, mint a csüngő japán vörösfenyő, amit bátran ültethetünk.

Aranynyír, betula pendula golden beauty.
Rossz gazdája vagyok, mert ez legalább a negyedik helye. Megígértem neki, hogy a végleges. Ezek után ne csodálkozzunk, ha még mindig ilyen ványadtka.

Egyébként ugyanaz a gondozása, mint a többi nyírfának.

Különlegességnek számít, a Tündérkertjétől vásároltam pár éve. A törzse hófehér, és már hámlik. A levelei egész évben aranysárgák (és majd ha begyökerezik, biztosan nagyobbak is lesznek).

8-10 méter körüli, laza koronájú, kecses fa lesz belőle.

Csüngő díszcseresznye, kiku shidare. Jó magas törzsre van oltva, gyönyörű lesz, ha majd vízesésszerűen leomlanak az ágai, főleg virágzáskor.

Jó talaj kell neki (tápanyagban gazdag), lehetőleg napos helyre kerüljön. Ezeket a csüngő fákat metszeni kell, méghozzá tavasszal, kifelé néző rügyre.

Komlósgyertyán, ostrya carpinifolia.
Nálunk ritkaságnak számít, a Barkóca faiskolától vettem potom pár ezer Ft-ért. Ez egyébként egy nagyon jó faiskola Szántódon.

Nagy fává nől, hasonlít a gyertyánra, igen mutatós virágfüzéreket hoz (az enyém még nem).

Egy közeli a leveleiről.  Az idei csapadékos évben Ő is hatalmasat fejlődött. Ebből azért az a tanulság, hogy a legtöbb fa szereti a bőséges csapadékot. Sóhaj.

Valódi tulipánfa, szintén a Barkóca faiskolából, utolsó próbálkozásként, miután két másik kinyiffant. Ő tavaly tavaszi ültetés, gyönyörűen fejlődik. A tulipánfa (liriodendron tulipifera) igen nagy fává nől, akár 50 méter is lehet megfelelő termőhelyen. Szereti a jó talajt, és eleinte öntözni kell, vigyázva, hogy azért ki ne rohasszuk.
Kiskertbe az oszlopos fajtáját válasszuk.  Egész évben mutatós a hatalmas leveleivel, ősszel pedig aranysárgává válik. Mondanom sem kell, hogy alig várom a virágzását.

Magyar tölgy, quercus frainetto, szintén a Barkóca faiskolából.

30 méter körüli, gyönyörű fa lesz belőle. Talajra nem igényes, nyilván a jobb termőtalajt meghálálja. Eléggé szárazságtűrő, és az is biztos, hogy lassan növekszik.

Csüngő japánakác (sophorica pendula).

Kifejlett példányt láthattok belőle pl. Tihanyban. Ez még igen aprócska, jópár év kell ahhoz, hogy mutatós legyen.
Tavasszal majd megmetszem, hogy minél több ágat hozzon.

Magas kőris (fraxinus exelsior). Hatalmas fa lesz belőle,
én láttam pár kifejlett példányt, lenyűgöző. Őszi lombszíne nincs, hamar lehullajtja a levelét, tavasszal viszont későn hajt ki. És mégis, olyan gyönyörű!

Mocsári ciprus. Gyönyörű, üdezöld, kecses fácska. A Margit-szigeten vannak gyönyörű példányai.
Átlagos talajban is megél, de jóval lassúbb a növekedése. Ezért aztán az idei év az Ő éve is volt.
Ősszel bronzbarnák lesznek a levelei, télire elhullajtja. 25-30 méter magas, karcsú fa lesz belőle.

A nagylevelű tölgy, quercus macrocarpa.
Tavaly őszi ültetés, ebben a párás időben lisztharmatosak lettek a levelei.
Hatalmas fává növekszik mind magasságban mind széltében, de nagyon lassú növekedésű.
Mindenképpen jó talajt kíván, és a csapadékot is szereti (de minek, ha lisztharmatos lesz tőle?)

Leveleinek sziluettje az égen.

Ősmamutfenyő, szintén Barkóca faiskola. Ősszel átültettük, pedig legalább 4 méter magas. Alaposan visszametszettem, ettől szegény leginkább májusfának látszik (tudjátok, amit a szerelmes fiú állít a szerelmének). Viszont gyönyörűen hajt.

Szóval ilyen, kicsit muris még tudom, de majd összeszedi magát, és akkor aztán lehet ámulni!:)

Nem különösebben igényes, a jó talajt meghálálja. Nagyon nagy fa lesz belőle, őszre bebarnulnak a levelei, majd lehullanak. Aránylag későn hajt ki.

Végül egy kép az Egon Schieléről. Nagyon szeretem ezt a rózsát, a gyönyörű, porcelánrózsaszín, féltelt virágait, a könnyű illatát.

Apropó, rózsák. Tegnap elküldtem a megrendelésemet a Schultheis rosennak, mivel nézegetés közben több rózsánál is ezt láttam: elfogyott!
Úgyhogy fiúk-lányok, itt van a rózsarendelés ideje!

Legközelebb végigszaladunk a sövénynek ültetett növényeken. Remélem, akkor is velem tartotok.

Petra