2014. május 13., kedd

Nagy esők jönnek

Azt hiszem, az idén nem kell feltenni a slagot a csapra, persze azért ne kiabáljam el.
Tegnap, ahogy hazaértem, ránéztem az Édenre, és beláttam, cselekedni kell. Most vagy késő lesz.
A hatalmas tömege miatt az eső és a szél teljesen kidöntötte egyik oldalra, s ugyan én el tudom fogadni, hogy a kiskaput az idén nem használjuk, mert nem férni be a rózsától, de féltem attól, hogy letörnek az ágai. Így hát belebújtam egy dzsekibe, fogtam a kötözőzsinórt, és nekiláttam a kerítéshez kötni a rózsát. Közben az eső eleredt, de nem ám csak csip-csup, hanem ahogy illik, én meg csak kötöztem, hátamban a nálam magasabb és szélesebb gömb hamisciprussal, fejemre rázva a rózsáról a vizet (nem elég az eső), de végülis sikerült egész pofásan kikötöznöm. Mire befejeztem, az eső is elállt. Elég késő lévén, fiam a lelkemre kötötte, hogy ne nézelődjek odakint, hanem irány befelé. Én meg is ígértem, csak teregetni megyek, szerencsére nem vette észre, hogy a zsebembe tettem a fényképezőt. Azért a teregetést is elintéztem.

A hétre nagy-nagy esőket, és orkánszerű szelet ígértek, örülök is, ahogy kell. Muszáj volt előtte lefényképezni a kertet! Eden.

 Még mindig Eden.

Eszméletlen mennyiségű bimbó van rajta, pártól ugyan megszabadítottam a nagy kikötözés során.
Félek, a nagy szél sem fog jót tenni neki, sőt igazából a túl sok esőt sem szereti, berohadnak a bimbók.

Ilyen szépséges, amikor már jobban ki van nyílva.









És ilyen vajszínű a széle, amikor még bimbóban van.
Ellenállhatatlan.

Viszont tévesen írják illatosnak, max. egy leheletnyi van neki.











Tarkaság, virít a gólyaorr és a macskamenta, de nagyon szép a kaméleonvirág is.
Az örökzöldeknek, és a magnóliáknak adtam keserűsót és vasat lombtrágyában, remélem, örültek neki.


Ez a Starkltól rendelt óriásliliom, azért még mindig nem tudok aláállni, de azért szépen növöget.
A lizinka már több rétegben egymáson fekszik. A napos részt jobban kedveli, raktam belőle bokor alá is, ott is él, de nem szaporodik ennyire.

Nem bírom kihagyni az ilyen képeket. A lemenő nap fényében.

Az örökzöld magnóla- és a klemátisz páros. Szeretem őket így együtt.


A zsálya és a törzses magyal is jól megvannak együtt.


A chartreuse de parma bimbóban. Most nem az eső, inkább a nap kellene nekik.
Nagyon szép rózsa, erőteljes, váza szerű növekedéssel. Csodaszép, tömvetelt erős lilás-rózsaszín virágai vannak, amelyek hihetetlenül illatosak.

Ha a palástfű jól érzi magát, elképesztő nagyméretű bokorrá fejlődik. Az esőcseppek, mint igazgyöngyök csillognak a hamvas leveleken. A sárga virágok csak ráadás. Egyébként zömében mindenhol jól érzi magát, de azért meghálálja a jobb talajokat. Jut eszembe, ebből is tudok adni, és a kaméleonvirágból is, ha valaki szeretne. 
A kaméleonvirág télire visszahúzódik, tavasszal bújik elő, és egyre nagyobb területet hódít meg. Jól elvan a többi talajtakaróval, átszövi őket. Napon a legszebb, mert akkor rózsaszínű a levél széle, árnyékban csak két szín dominál, a sárga és a zöld.


A díszpipacs virágzása évek óta egybeesik a nagy esőzésekkel. Megüt a guta, ha ez a sok ígéretes bimbó kárbavész!


Egy kisebb virágágyást megfelelő növényekkel könnyen teleültethetünk úgy, hogy a gazolásra ne legyen gondunk. Ezt már csak a nagy virágágyásaimban kell megoldanom:)

A hétvégén, kihasználva a jó időt padcsinosítás volt. Ilyen rikító pi-pi-pirosak lettünk.
A fehér padot Idácskám festette, de rosszul számoltam, úgyhogy kellett még festéket venni, de az már csak az esők után lesz újra festve.


 Írisz. Olyan szépen szaporodnak, egy-egy virágcsokor lett belőlük.

A futtatóból kukucskál a Rhapsody in Blue rózsa. Körülötte macskamenta,  gólyaorr virít. 


Egész pofás ez így. A palló a teherautóhoz kell. Majd. Valamikor.

Meli, ezt direkt Neked fotóztam. (Na jó, meg azért is, mert egyszerűen imádom). Ilyen szép lesz pár év múlva a nutkád.

William Shakespeare2000. Nem is tudom, szerintem jobb lenne, ha most már várna a nyílással jövő hétig.


Ilyen édes tünci kis virágai vannak a St.Swithun Austin rózsának. 

Szépséges nőszirmok. A rózsaszínbe tavaly voltam nagyon beleszerelmesedve, több helyre is ültettem belőle, idénre csudaszép bokrok lettek számtalan virággal. A sötétbordót pirosként vettem, bimbóban szinte fekete, kinyílva bordó lesz.

A Gentle Hermione is növesztgeti a bimbóit.
Nagy örömmel tölt el, hogy az összes rózsa él és virul, azt viszont nem is álmodtam, hogy az idén már virágot fog hozni a késő télen és tavasszal ültetett szabadgyökerű rózsáim többsége.

Ez ilyen színes ágyás, pedig a borzaskata még ki sem nyílott. Ha van helyünk, akkor néha hagyni kell, hogy a természet legyen a kertész, nagyon bájos dolgokat hoz létre.


Nagyon szeretem a macskamente és a zsálya kékjét. A citromfű nagyon elszaporodott, ilyenkor csuda kis bokrok, virágzáskor is szépek lesznek , de meg kell fékeznem őket, különben elnyomnak mindent.

Fontaine rózsa

Fontaine bokorrózsa, lábánál a citromfű bokrokkal. Idén még így lesz, de aztán a levendulának kell a hely.

Egyre nagyobb, egyre szebb, a csüngő arany tiszafa egy nagyon mutatós örökzöld.

Valódi ciprus. Imádom ezt a hamvas kéket, azt, hogy teljesen igénytelen és télálló, ha mindezt előbb tudom és elhiszem, sokkal előbb kerülnek a kertembe.

Császárfa-ernyő

A Sieberztől vett nevenincs fehér futórózsám. 


Nem, ez itt nem banán, hanem a magnolia tripetala, ernyős magnólia. Teljesen átlagos földbe került, télen nulla takarás mellett (jó , tudom az ide tél nem is volt tél) gyönyörűen hozza az óriási leveleit.

Újabb tündérke, Harlow Car, Austin rózsa

A Patula Miss Kim orgona még mindig virágzik, fantasztikus illata belengi ezt az udvarrészt.


A Lottumtól rendelt télen ültetett munstead wood. Austin rózsa. Teljesen le vagyok nyűgözve tőle.

A pünkösdi rózsák most kezdenek virágozni. (A késői metszés:))

Ennek a rózsaloncnak csíkosak a virágai.

Mary Rose Austin rózsa. Ő a BKC-től jött konténeresként. 

Gyöngyvirágcserje, nagyon nehezen indulnak meg nálam, pedig nem írják különösebben igényesnek. Azért az idén már mutatnak is.


Az imádnivaló kínai viráglonc. És csak virágzik és virágzik és virágzik.

Karl Fuchs deodárcédrus a lemenő nap fényében.

Picea smithiana, himalájai luc friss hajtásokkal. Ő aztán élvezi most az életet, mivel elég csapadékigényes.




Tündérkertjétől vásárolt decemberi ültetésű cardinal de richelieu rózsák.  Le kell hajolni hozzájuk még, mert olyan kicsi bokrok, és hozzák a virágaikat. 

Pinus luchuensis, alakulgat szépen, de azért beletelik még pár évbe, amire fölnézhetek rá.

A Frühlingsduft rózsa csinos piros tüskéket növeszt. Ha már bökős, legalább legyen szép.

dió selyemfenyő, pinus armandii, nagyon lassan akar nekiindulni, tudnám mi a szösz hiányzik neki.



 Magyar tölgy, quercus frainetto. Most már a hátsó részen is mutatósak a fák.

Csüngő japánakác

Ehhez a kis pekándió-gyerekhez majdnem le kellett hasalnom, hogy a tizenöt centijét le tudjam fényképezni.
Abba inkább nem gondolok bele, mikor is fotózhatom a terméseit.

A nagylevelű tölgy, mögötte a megmaradt akácok

Nagyon csinik a douglas fenyők (is) a friss hajtásaikkal.

Ez pedig a Stanwell perpetual  rózsa, ami szintén a spinonissima fajták közé tartozik. Hihetetlenek ezek a piros tüskék.

Kitartás, már visszafelé tartunk, újra az első kertben vagyunk. Nem akarom dicsérni magam, de kifejezetten mutatós ez a "fal".

Az oszlopos ezüstfenyő, iseli fastigiata hamvaskék tűi kellemes kontrasztot alkotnak a holmstrup thujával.
A fenyőt néha megmetszem, mert az ágait különben szétnyomná a hó, amitől az alakja nem olyan lenne, amilyennek lennie kell. A földjét nem árt savanyítani, akkor lesz ilyen szép kék.


Itt már be kellett volna mennem, ugyanis elhangzott a jelzőkiáltás (Édesanyám, jössz már?). Na de az ajtóból visszanézve rájöttem, hogy nem fényképeztem le a datolyaszilvát. Nanemár.
Szóval ilyen hatalmas már, metszés nélkül nem is fog elférni itt, bár szerintem egyébként sem fog neki ártani, hiszen gyümölcsfa. 

Hízunk, hízunk, most még rengeteg van rajta

Egy régi szélkele az ágra akasztva


Nehezen tudok betelni vele, az íveivel, a szépséges leveleivel.

Köszönöm, ha velem tartottatok. Remélem, nem bánjátok, hogy ilyen hosszúra sikeredett.

Vihar és csigamentes szép időt és kertet mindnyájunknak:)

Petra

6 megjegyzés:

  1. De, nem ám! Én még tovább is nézelődtem volna veled. Örülök, hogy nem fogadtál szót, és zsebrevágtad a gépet.... Rengeteg szépséged van, mindig csak ámulok rajtuk.
    A téglakerítésed tényleg nagyon pofás!
    Egy biztos, a séta során megfogadtam, hogy Éden rózsa nekem is kell! Eddig még sehol nem futottam össze vele, de nagyon fogom figyelni (jobban mondva keresni)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi, lassan én leszek a szófogadatlan gyerek a családban...

      Az Édent én a Starkltól rendeltem, de tudom, hogy Szőregen is van.

      Törlés
  2. Úh. Megvárom a mókikat, aztán csomagolunk és költözünk. Nagyon gyönyörű a kerted. Külön örülök az egyben ágyás képeknek, szuperek. A nutka meg egyszerűen csodás, mint egy mesebeli állat, és remekül mutat az ágyás végén, ahogy kiterjeszti a szárnyait. Hát, most már nem tudom, hogy szabadulhatsz meg tőlünk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Félig-meddig a te kedvedért vannak a teli ágyás képek:) Talán így jobban látszik a koncepció. Ami ugyan félig-meddig magától jött.

      A nutka igazi rút kiskacsából hattyú mese, és még nincs is vége.

      Mi lenne, ha nem csak ígérgetnél?

      Törlés
    2. Megnéztem a térképet, nagyon közel vagy, úgyhogy ezt lelevelezzük.

      Törlés