2013. október 14., hétfő

Egyre szebb

Egyre szebb színeket produkál az ősz, élmény végigsétálni a kerten. Bevallom töredelmesen, sokkal többet sétálgatok és álmodozok, mint amennyit dolgozok benne. Szombaton remek idő volt, a fiúk nekiláttak megtölteni a konténert a régi fürdőszoba maszatjával, plusz a pajtában, garázsban régóta elfekvő haszontalan holmikkal (16 e Ft a legkisebb konténer, elég durva, nem?), én pedig a szokásos (főzés, mosás, takarítás) dolgok elvégzése után tollasoztam Idával. Rengeteget nevettünk, az már nagyon jó, ha három ütésig elmegyünk. De hát nem is ez a lényeg.

Egyébként meg folytattam az ültetgetést, rengeteg kis mogyorógyerekünk van, mentek hátra sövénynek.
Orgonából is sok-sok apróság van, azok is sövénynek lesznek ültetve, hát szépen nekiláttam.
Már régóta sejtem, hogy egyfajta ültetési kényszerem van, de mivel valószínűleg gyógyíthatatlan, így együtt kell élnem vele:)

Jó pár évvel ezelőtt rendeltem valahonnan egy itea bokrocskát, édes kis semmiség, nem nagyon fejlődött, de azért éldegélt. Nagyon szép őszi lombszíne van. Nyáron vettem észre, hogy az amúgy aprócska növénynek gyereke született, hát azt is átültettem egy remélhetőleg végleges helyre.
Szombat éjjel aztán szép kis zuhé volt, vasárnap föltettem az ebédet, aztán irány a kert (igen, égettem így már el kaját).
Türelmetlenségemben nekiálltam gazolni, ami igazából abból állt, hogy az ágyásokba benőtt és megnőtt füvet tépkedtem ezerrel, hogy a talajtakarók levegőhöz jussanak, és betölthessék végre a szerepüket.

Ebéd (és mosogatás) után, a csudajó napsütésben sétálgatva vettem észre, hogy a rég elfelejtett borágó virágzik. Vissza is rohantam a fényképezőért:


Még telis-tele van bimbóval, olyan helyesek a mákkal összebújva.

A kaliforniai mák egy nagyon-nagyon hálás növény. Mindenhol hozza a meleg sárga virágait, szívderítő látvány.





Ha szeretnénk meghosszabbítani a virágzási időt a kertünkben, akkor ezt a növényt mindenféleképpen ajánlom. A másik a macskamenta. Ha az egyszer beteszi a lábacskáját...
Végtelenül hálás, igénytelen, szeretni való talajtakaró. Kora tavasztól szinte télig virágzik, évközben egyszer vissza kell metszeni, ennyi amit kér.



Ez a kertrész még nem kifejezetten őszi hangulatú...



Limelight hortenzia virágbugái. Másképp szép, mint a kerti hortenzia


Lassan kinyílnak a krizantémok is.. Olyan gyönyörű bokor.
Hogy mennyire változó a kert mikroklímája, ezen a részen csodásan fejlődik, tőle 15 méterre pedig elfagyott. Ahogy nőnek a fák és persze a sövény (hú de nagyon lényeges, elsők között kellene, sövény-sövény-sövény), úgy lesz a kert egésze egyre védettebb, de vannak részek, ahol ez még bőven éveket jelent.



Oszlopos tulipánfa. Egyik büszkeségem. Tudom, sokaknak tetszik a tulipánfa, csak helyhiány miatt nem tudják ültetni. Viszont az oszlopos fajtája elfér a kiskertben is, és a habitus kivételével ugyanazt produkálja, mint az alap. Nagyon szép.


Kezd színesedni a lilalakác is. Nagyon vissza kell metszenem, hogy az új futtatóra rá tudjam vezetni.



Ilyen szín nincs is! Elképesztő, hihetetlen, csak úgy ragyog a többi növény között. Aki ilyenkor látja, az tuti beleszeret a kecskerágóba.


A varázsmogyoró is napról-napra szebb. Meleg narancsvörös színeket produkál.
Tényleg, mennyi-mennyi színe van az ősznek, sárga, narancs, barna, piros, lila, bordó, elképesztő a természet.


Zsálya, nagyon későn metszettem meg, hálából virágzik. Kellenek ezek a kis semmiségek.







Perzsafa kétszer. De akár százszor is. Az őszi kert csodája. Hihetetlen színgazdagság egy kis fán, vannak levelei amik épp csak színesednek és még sárgásak, vannak egészen erős narancsok, pirosak és bordók. És ez még fokozódni fog.


A bordó levelű borbolyák őszi lombszíne egészen élénk piros lesz.


Nyáron rendeltem talajtakarónak ezt a madárbirset, nagyon szép őszi lombszínt produkál, kecses piros termésekkel.


A gaura (díszgyertya) még mindig virágzik. Nagy kedvenc a drága, kíváncsi leszek, hogy a fehérek szaporodnak-e nálam. Nem bánnám, ha lenne sok-sok gaura gyerkőc...


Fanyarka bokor metszés után. Gömbölyű formát kapott, mögötte van egy oszlopos gyertyán, nem akartam, hogy elnyomja. Ahogy a gyertyán nől, a fanyarka is jobban megtarthatja a természetes formáját.
Viszont kitaláltam, hogy a hátsó részen a himalájai selyemfenyő és a kék atlasz cédrus közé is fanyarkát ültetek. Tavasszal pazar fehér virágokat hoz, aztán finom termést, az őszi ruhája pedig egyenesen lángol. Ráadásul ez egy olcsó növény:)




Csüngő arany tiszafa termése.



Még virágzik a fontaine rózsa is, hogy ne csak a gold reef rózsát dícsérjem


A madármályva hol itt hol ott bukkan elő. Úgy látom, gyakorlatilag már kiirthatatlan a kertemből:)


Hjaj, ha minden ágyásom ilyen szépen be lenne már nőve, nem lenne gondom a gazokkal...

De megbeszéltem magammal (nem vagyok könnyű vitapartner, de azért hajlok az okos szóra:), hogy a sok-sok macskamentából, zsályából, gólyaorrból viszek mindenfelé, hadd virágozzanak.

Pironkodva vallom be, hogy jövő héten Alsótekeresre megyek fát venni (nem, nem vagyok normális).
Magas kőrist fogok hozni, meg fanyarkát, meg...majd kiderül.

Jó nézelődést, szép hosszú őszt mindenkinek!

Petra




5 megjegyzés:

  1. Milyen szép színek! Csodálatos!

    VálaszTörlés
  2. Na végre, valaki hozzászól! Köszi HP!

    Úgy szeretném, ha lennének megjegyzések, kicsit beszélgetni lehetne....

    VálaszTörlés
  3. szia Petra, csak most keveredtem valahogy ide hozzád, majd mondom én! hát elképesztő színes a kerted, csodás ahogyan a blog nevében is benne van:) na most kicsit körülnézegetek itt jobban :)

    VálaszTörlés
  4. Szia Eszter! Örülök neked, remélem gyakori vendég leszel. Jó nézelődést, és várom a véleményedet:)

    VálaszTörlés