2013. június 13., csütörtök

Még örökzöldek - ami az előző részből kimaradt

Folytatva a tegnapit bemutatom a kertbe ültetett örökzöldeket. Remélem, sikerül veletek kicsit az én szememmel láttatni, megbocsátva a kis fenyők esetlenségét, tudva, hogy egyszer szépséges fává válnak.


Pinus aristata, gyantástűjű szálkásfenyő, na ez biztos hogy nem növi ki a kertet. Nagyon lassú növésű, igen hosszú életű fenyőféle, igénytelen, öreg korában is csak 2-3 méter magasságot ér el, de ez több száz év múlva következik be.


Szomorú oregoni hamisciprus, intertexta, 30 centis az egész, ilyenkor még nagyon formátlanka.
Állítólag ezért látunk keveset belőle a kertekből, mert nem vonzó a vásárlók számára. Pedig gyönyörű fa lesz belőle. Mellesleg sokkal jobb, ha rút kiskacsából lesz hattyú, mint fordítva.






Kék atlaszcédrusok, savanyúbb talajt kedvelnek, egyébként nagyon szépen fejlődnek. Nem vettem belőlük túl nagy példányokat (na jó, kicsit vettem), nem akartam befektetni egy csomó pénzt, és esetleg nem bírják a telet, akkor csak a szívem fájna. Meg a kisebb növények könnyebben is gyökeresednek. Az első 4. éve, a második 3. éve van nálam, nagyon kitett, szeles helyen vannak. Nagy fák lesznek, igazi díszei a kertnek.


Pinus s.waterei, vigyázat, nem törpe! Ugyan lassan, de eléri az 5-6 méteres magasságot, ráadásul széltében is növekedni fog. Amúgy teljesen igénytelen, szárazságtűrő, télálló, napra kerüljön.



Picea smithiana, himalájai luc. A tavaly tavaszi fagykárt szépen kiheverte, és gyönyörű frisszöld hajtásokat hozott. Ő egy kicsit igényesebb, savanyú talajt szeret, és nem bírja a szárazságot. Magas, csüngő ágú fa lesz belőle, nagyon-nagyon mutatós.



Notabilis hibridciprus. Ő valamiért nem szeret nálam annyira, mert könyv szerint igen gyorsan kellene növekednie, de esze ágában sincs. Nagyon nagyra növő fa, lágyan bókoló hajtásvégekkel, egyébként teljesen télálló, még nem jöttem rá, mivel tudnám rábírni, hogy gyorsabban nőjön.





Pinus luchuensis, nem tudom a magyar nevét, gyönyörű élénkzöld hosszú tűi vannak, most már kilátszik a fűből, egyszer majd szép termetes példány lesz. Teljesen télálló, szárazságtűrő, etc.







Kis kakukktojás, virágzik a harangvirág, alsó képen a borbolya, palástfű, harangvirág hármasa


Himalájai selyemfenyő, káprázatosan szép, mondhatni festői fa lesz belőle,  elvileg szelektől védett helyre kellene kerüljön, nálam az már nem megy, a hátsó rész a kicsi növények miatt még igencsak szeles.






Hegyi mamutfenyő. Hatalmas fa lesz belőle (remélem). Savanyú talajt szeret, és kiskorában kissé fagyérzékeny. A talaját mindenképpen érdemes takarni, egyrészt hogy télen ne fagyjon át a gyökérzet, másrészt nyáron a csapadék ne párologjon el túl hamar. Egyébként is a talajtakarás áldásairól hosszú-hosszú oldalakat lehetne írni, aki teheti az mulcsozzon, bármivel, megéri.


Kakukkos, a tricolor zsálya egész szőnyeget alkot már, nagy gyönyörűségemre


Sziklás hegységi jegenyefenyő oszlopos változata. Egyenlőre gombóc formája van, most kezd kialakulni a sudara, de gyönyörű hamvas kék, simogatni való tűlevelei vannak. Nagyon igénytelen, teljesen téltűrő, szárazságot jól bírja, csak jókat lehet mondani róla.


Ez az icinke-picinke egy görög jegenyefenyő-gyerek. Állítólag az egyik legmegbízhatóbban fejlődő jegenyefenyő fajta nálunk (Mo.), széles koronát fog nevelni. A kert legnaposabb helyére van ültetve, előírásszerűen. Innen is üzenem, nőj nagyra!


Kínai dió-selyemfenyő, pinus armandii. Ő sem viszi túlzásba a növekedést, talán egyszer csak beindul.
Hasonlít a himalájai selyemfenyőhöz, de az ő tűi sötétzöldek, a tobozai vaskosabbak (lesznek).
A második részben bemutatott fenyők (néhány már az elsőben is) mind mind a hátsó, kitett részen vannak, takarás nélkül bírják a teleket.



Kakukk: Egon schiele-zsálya páros. A rózsáknak nagyon kell(ene) már a napsütés,
egy csomó bimbót kell lemetszeni anélkül, hogy kinyílt volna.



A három fenyőfák (szerb lucik), mondjuk Micimackót és Malackát még nem sikerült  szemrevételeznem, de ki tudja?
A szerb luc egészséges, magas karcsú fa lesz, teljesen téltűrő.





Sziklás-hegységi jegenyefenyő, elég lassan nől, viszont teljesen igénytelen, gyönyörű, hamvas kék lombú, karcsú fa lesz.


Duglász-fenyő gyerek. Öt darab van belőle, nagyon szépen fejlődnek. Mivel ezeket ajándékba kaptam, remélem valóban a kékek, mert a sima duglász hatalmasra, akár 100 méteresre is megnőhet.
Nagyon igénytelen fenyőcskék, viszont nagyon szépek is, tágas kertbe való.



Hamár itt voltam leghátul, nem bírtam megállni, hogy ne fényképezzem le az "erdőt".

Úgy remélem, hogy 5-6 éven belül már egész mutatós lesz az arborétum hátra telepített része is, nagy örömöt okozva ezzel a hobbikertésznek, és talán még néhányatoknak.

Jó kertészkedést!

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű lesz ez a kert, ha megmarad minden örökzölded. Én nem voltam ilyen bátor, igyekeztem a savanyú talajhoz ragaszkodó növényeket elkerülni. Nagyon meszes a talajunk, kidobott pénz lett volna, ha ezt nem veszem figyelembe. Remélem sikerül megtartani mindet.
    A görög jegenyefenyőnél csodálatosabb örökzöld kevés van (ez csak az én véleményem. :)))) )Enyém már két és fél méteren túl van, télen - nyáron csodás. Óriási példányait Balfon láttam, na az csúcs. :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi Cipruska! Láttam nálad képen a görög jegenyefenyőt, megcsodáltam. Remélem gyorsan nől, mert messze vagyunk a 2,5 métertől.

    Én úgy vettem észre, hogy bizonyos határok között a növények azért remekül tudnak alkalmazkodni. Mondjuk egyenlőre rhodi nálam is csak egy van, de a hortenziáknak kutya baja, az örökzöldek szépen fejlődnek. Persze a talaj nálunk szerintem (mert még soha nem vizsgáltam) átlagos.

    VálaszTörlés