2013. február 7., csütörtök

Virágom, virágom

A tanfolyam "természetesen" csúszik, jobban mondva az illetékeseknek sincs halvány lila fogalma sem róla, pontosan mikor fog kezdődni.  Hamarosan, talán. Úgyhogy én most nem lógok, viszont természetesen találtam még mutogatnivalót. És ha találtam, akkor meg is mutatom. Főleg virágokat hoztam, egy kicsit színesebbé tesszük a mai napot. Na, szóval:


Szeretem a sásliliket. Óriási színválaszték van már belőlük, s bár mindegyik gyönyörű, szerintem élőben a sötétebb tónusúak mutatnak igazán jól. De ez abszolút egyéni ízlés kérdése.




Gyönyörűséges, ugye?



Ő volt az első, azóta már tőosztottam, úgyhogy több helyen is nőddögél, csodaszép mélybordó virága van, a kép nem is adja vissza igazán.



Napsárga, ifjú sáslili kisasszony. Aztán tavaly nyáron vettem még két félét, az ő sztárfotóikat majd nyáron tudom csak megmutatni.



Na mi ez? Úgy van, fás bazsarózsa. Hogy a virág méretetét el tudjátok képzelni, tavasszal melléállítom a leányzómat. Annyira tiszta, szinte éteri a hatalmas fehér virág, minden évben elbűvöl, ,ráadásul egyre több lesz rajta.




Jezsámen, Belle Etoile fajta. Sokkal nagyobb virágú, mint a "sima" coronarius vagy philadelphus. Nagyon szép, három bokrot vettem belőle, mondjuk nem a legjobb talajba ültettem, úgyhogy egyenlőre nem fejlődött valami észvesztően.



Az inverz luc és a kaméleon virág párosítása. Olyan kis vad, erdei hangulata van, nem?



Van pár japánbirs bokrom, sőt, ősszel sövénynek is ültettem a hátsó részre. Szoliterként egy fehér, egy piros, és ez a barackvirágú van. Ez utóbbi inkább terülő habitusú, szép, élénkzöld levelekkel, hatalmas, dupla, barackszín virágokkal.



Évelő díszpipacs. Azért azt nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig örömet szerez, de minden évben szépen virágzik. Na jó, a virágzási időszaka az pont májusnak a legesősebb napjára szokott esni. A tavalyi száraz évben azért legalább le tudtam fényképezni, de így is ott csillognak a vízcseppek. Előtte való évben nagyon szomorú voltam, mert ugye hozza a gyönyörű, méteres szárain a hatalmas virágait, szakadt az eső, és puff, letörte az összeset. De hát a természet már csak ilyen.




Ez a Carnaval fajtájú rózsalonc, aminek az az érdekessége, hogy egyszerre nyílik rajta piros, rózsaszín, és fehér virág. Ezt egenlőre ez a kép nem adja vissza, de valóban elég látványos. Ez is félárnyékos helyre került, és érdekes módon jobban fejlődik, mint a teljes napon levők. Nagyon szép, hatalmas, egészséges levelei vannak.


Selyemakác pamacskái. Kedves fám, annak ellenére, hogy rettentő sok maszat van tőle. Még mindig nem hullott le az összes hüvely, ott zörögnek szárazon a fán, és részletekben potyognak. Nyáron majd a virágokat kell söpörni, de az igazi kihívás az a levelek. Mert ugye van a pompás, hosszú levélke, s azon ezer pici kis lemezke, ami lehullva szétesik. Na, most jól kipanaszkodtam magam, úgyhogy senki ne ültessen selyemakácot, már így is túl sok van belőle. Ez csak vicc volt.
Pont ellenkezőleg, minél több fát a kertekbe. Meg a közterekre. Meg mindenhova.

Szerencsénk volt az ide téllel, nem volt az az extrém hideg, mint ami tavaly rán köszöntött, s a csapadék is bőségesebb, bár valószínűleg még mindig nem elég.
Februárban már nekiláthatunk a fák metszésének, lemosó permetezésének, mindegy minek, csak csinálni lehessen már! Jó lenne már túllenni a tanfolyamon, meg a vizsgán, és teljes mellszélességgel nekilátni a kertnek. Baromi sok dolgom lesz, hál Istennek!

2 megjegyzés:

  1. Szia Petra, gyönyörű a kerted, gratulálok! A sáslilik kibújtak már nálad? Nálam ősszel eltűntek, azóta semmi, félek, hogy kihaltak :(

    VálaszTörlés
  2. Szia Bea! Nagyon köszönöm!

    Van amelyik igen, de a többség még alszik. Ne aggódj, biztosan ki fognak hajtani.

    VálaszTörlés