2015. szeptember 15., kedd

Szeptemberi kerti körkép

Nem tudom, van-e az országban olyan szerencsés kert, amit az idei forró és száraz nyár ne viselt volna meg. Az enyém sajnos nem olyan, megszenvedte a nyarat. Igazából nem is annyira a növények (bár fakóbbak ilyenkor), mint a fű. Bizony, túl sok a füves rész a kertben, ami a szárazság miatt tiszta szavanna lett. És az egyetlen dolog, amit nem vagyok hajlandó öntözni, az a fű. Inkább így sem gondolok bele (majd megkapom a számlát:) mennyi vizet is locsoltam el, a fű meg majd kihajt.

Mivel rengeteg képet csináltam, majd menet közben magyarázok:)





A Gold Reef idén is bebizonyította, hogy helye van a kertemben:) Nem törődve a meleggel, szárazsággal (ja, merthogy az "öreg" rózsákat nem öntözöm) folyamatosan ontja a csokrokat. Ő az egyik olyan rózsa, amire tényleg illik a folyamatosan virágzó jelző.
















Az elsőnek ültetett varjúhájak már nagy bokrok, és szétdőltek. Igazából nem baj, van nekik helyük. Már tavaly is szaporítottam belőle, roppant egyszerű, a letört virágos szárat ledugtam a földbe, és megeredt. Az idén is raktam még pár helyre.











Datolyaszilva. A fa csodaszép, a termésből nagyon sok lepotyogott, bár szerintem meg sem tudta volna nevelni az összeset. Jövőre meg kell metszeni, mert eléggé fönt hozza a terméseit. Végül is ez egy gyümölcsfa, nem kell hagyni, hogy az égig érjen.













A Rhapsody in blue harmadik virágzása. Most, hogy nincs az a dögmeleg, erőteljes színekben pompáznak a rózsák, a forróság kifakította a szirmokat.











WS 2000, St. Swithun meg a gólyaorrok.

Azt kell mondjam, hogy a rózsákat nem viselte meg a forróság. Persze, az újakat öntöztem, meg biztos ennél is többet virágoztak volna, meg nem fakultak volna ki, de határozottan elégedett voltam velük.










Elfe, nagyon erőteljesen nől, úgyhogy vagy a futtatóját kell kicserélnem, vagy erőteljesebben kell megmetszenem tavasszal.


Amúgy pompásak ezek a hatalmas virágfejek, és az illatuk is pazar.








A Phillys Bide szépen befutotta a futtatóját. Újra virágzik, apró, édes kis virágokat hoz. Nem gondolom, hogy az első évből rögtön messzemenő következtetéseket kell levonni, de egyenlőre úgy néz ki, hogy van egy fővirágzása, és utána elszórtan virágzik.

















Oszlopos tulipánfa, iszonyú tempóban növekszik.




















Valami elképesztő méretű leveleket hoz.

Viszont, mivel elég közel mellé ültettem a Phyllis Bide rózsát, elképzelhetőnek tartom, hogy ősszel a fát máshová ültetem.












Ilyen részek is vannak már a kertben.

Azzal biztatom magam, ha egy aránylag nagy részen egyszer már sikerült, akkor a kert többi része is ilyen lesz előbb-utóbb:)











Vagy ilyen....

















Szellőrózsa....Félárnyék, jó talaj, és nől-terjed, mint a csuda.
















A Fontaine szinte izzik a zöld háttér előtt.













A forróság és szárazság miatt a borókaszú kártétele idén ismét nagyobb volt, mint amit elviselek. Legjobban a leylandikat szereti, úgyhogy legnagyobb sajnálatomra pártól meg fogok válni.
Kettőt már kiváltottam vörös levelű oszlopos nyárral, egyet pedig egy szerb luccal. A legnagyobbat persze nem bántom, kísérletezünk a permetezéssel, és rengeteget kinyiffantottam a két pici kezemmel. Már amit elérek, ugye, mert minél nagyobb a fa, ez annál lehetetlenebb küldetés. Viszont amit agyonnyomtam, az már nem szaporodik, az tuti...:)







Az Egon Schiele gyönyörű az idén is.

Mögötte évről-évre szebb az inverz luc.












Nymphenburg, hibrid pézsma.

Ő nem virágzik folyamatosan, de gyönyörűek a virágai, és nagyon illatosak, valamint teljesen egészséges.













Grace, angol rózsa. Én nagyon szeretem, a barackszínű, kissé borzas virágaival. Szinte egyfolytában nyílik, egészséges, bokros rózsa.














Dudváslonc virág...
















A hátsó kert eleje is kezd már dús lenni, a talajtakaróknak kell még beindulni, hogy kevesebbet kelljen gazolnom.











Harlow Carr, angol rózsa. Hihetetlenül, elképesztően jó rózsa, csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Ő a másik, amelyik folyamatosan virágzik, csak ontja és ontja a virágokat. Bókoló habitusa van, úgyhogy hely az kell neki, és teljesen egészséges, őt nem kellett permetezni.










Elkészült a tó, végre! A fölső képen az aranyhalakat akartam lencsevégre kapni, úgyhogy tessék a szemeket kimereszteni, ott vannak nagyjából a közepén!:)

"Természetesen" a legnagyobb dögmelegben kellett feltöltenem vízzel....Kb. félig lehetett, amikor rikkantottam Idusnak, hogy jöjjön fürdeni. Úgyhogy felszentelte a tavat, legalább 2 órán át fürdött, sőt még úszott ! is benne.


Egyébként a tó határozottan pici, 2x3  méteres, és kb. 70-80 centi mély. Hosszas és többszörös könyörgésem  ennyire futotta a fiúknál:) Teljesen házi gyártmány, annak minden szépségével és hibájával, de az enyém:) A fiúk kiásták, a fóliát (mezei agrofólia, kétszer hajtva) én raktam bele, és a köveket, amik munkatársam szüleinek kerítésbontásából származnak, szintén én rakosgattam a szélére. Egy pici stég van az egyik oldalon, Idus ott szokta lógatni a lábacskáit. Van már benne két  tavirózsa, de ők majd jövőre lesznek igazán szépek, bár 5 db levelet már hoztak! Egy vízisaláta (bár már látszanak a kölykök), és két darab aranyhal. A környéke még nagyon friss, kavicsot kell hozni, meg a rambler rózsának a futtatóját kell(ene) nagyon gyorsan megcsinálni, mert úgy nől, mint a bolondgomba! Ismerve a fiúkat, ezt még párszor el kell mondanom:)





A felső  képen Belle De Crezy (hatalmas lett, és már gyereke is született),
a másodikon pedig Felicite Parmentier alba rózsa.

Hihetetlenül szép, egészséges, dús lombjuk van.










Varjúháj malomkerék...














Vörösödő végzetcserje. Nagyon szép, nagyon illatos virágú és nagyon invazív. Úgyhogy ennek tudatában tessék ültetni...















Munstead wood, angol rózsa, nagy kedvenc. A színe, a virág formája, a folyamatos virágása, mind-mind mellette szól.













Egészen mutatós már...És ha megint kapnánk egy kis csapadékot, akkor talán teljesen visszajönnének a színek:)













Reine des violettes II. Csodálatos rózsa, csodálatos illattal.


















Ez a varjúháj még nem olyan öreg, úgyhogy nem vette fel a malomkerék formát:) Nagyon mutatósak a kékszakállal.














Hydr.paniculata Vanille Fraise.

Idén nagyon szép volt, de őt is öntözni kell.
















Az egyik legkedvesebb rózsám, Felicia, hibrid pézsma. A kép messze nem tükrözi a valóságos szépségét (te kellenél ehhez Kata), gyönyörű, kecses habitusa van, rengeteget virágzik, tényleg egy leheletnyi szünetet tartott csak. A virágok enyhén lehajlók, csodálatos illatúak, messziről érezni lehet. Ráadásul nagyon egészséges is.








Japánfű. Többfelé is tettem az udvarba, ebből az anyanövényből szedtem fel. Kíváncsi leszek, sikerrel járok-e.


A tóhoz nem tettem, mert ott rózsák vannak, és ez a fűféle nagy helyet igényel. Oda egy rózsaszín virágú füvecskét tettem, ami állítólag nem burjánzik el.








Mentaféle. Teljesen olyan illata van, mint a negrónak.













Borzas pulikutya kinézetű korai nyáriorgona. Csodálatosan szép.

A korai nyáriorgonát nem kell metszeni. Lehet, de nem kell, nem úgy működik, mint a "rendes" nyári orgona. De ha mégis metszeni akarjuk, akkor azt virágzás után kell megtenni, ellentétben a másikkal, amit kora tavasszal akár 20 centisre is visszavághatunk.

Ez a bokor még nem kapott fazonigazítást:)








Lyda rózsa. Szintén hibrid pézsma. Ő nem illatos ugyan, de egy csodálatos rózsa. Egyfolytában hozza a finom, egyszerű kis virágait, Termetes bokor lesz belőle, nagyon egészséges.












Hamvas bordó borbolyák...

















Ghislaine de Feligonde


Szerintem a kép önmagáért beszél..
Újra rogyásig van bimbóval, teljesen egészséges, bár ő lett permetezve gomba ellen.

Ha van nagy hely a kertben, szerintem nem bánja meg, aki ilyent ültet.








Lustakisasszony, csodatölcsér...

Magról is kiválóan szaporodik, van fehérben, sárgában, narancssárgában, világos rózsaszínben, lilában. Aztán ez szépen keveredik, és lesz belőle mindenféle cirmos, mint ez a bokrocska is. Nagyon-nagyon illatos....












A.MacKenzie rózsa. Nagyot nőtt, szép, egészséges rózsa.

Próbálom a rózsák között is a megfelelő távolságot megtartani, egyrészt a betegségek miatt, másrészt, hogy ki tudjanak bontakozni.

Erre a részre is ültettem sok-sok talajtakarót, amik nagyot nőttek az idén, és remélem jövőre szinte nem is lesz szabadon talaj. Bár egész jó barátságot kötöttünk, a kapa meg én:)










Sommerabend, talajtakaró rózsa.
PP-től kaptam. Ilyen hatalmas csokrokat hoz, gyakorlatilag folyamatosan. A levelei gyönyörű fényesek. Elképesztő jó rózsa.












Az Asterek is rákezdik...
















Frontenac, amerikai (vagy kanadai?) rózsa. Gyönyörűek a virágai, és most nőtt is egy nagyot. Lengyel rendelés, és az amerikai (és kanadai) rózsák hihetetlen picik voltak, amikor érkeztek. Végül is mind megmaradt, már ez is öröm, majd jövőre nől egy nagyot.















Katy Road Pink, szintén amerikai rózsa, nagyon egészséges, nagyon szép.











Padocska a kék atlasz cédrus mellett.

A rózsatámaszték alatt a Mosolygó orchidea rózsa növekszik.

Mellé ősszel érkezik egy társ.....










Little Butterfly, olyan mint a Lyda, csak kicsiben. Folyamatosan, szünet nélkül hozza a kecses, egyszerű kis virágait. Nagyon jó kis rózsa.



















A Bon Chance itt már ugyan elnyílóban van, de még így is látszik, milyen gyönyörű.














A Hétjófiú cserjét kissé megviselte a tavaly őszi átültetés, pedig rendesen öntöztem. Sokkal kisebb leveleket hozott, mint előtte évben. Remélem, jövőre már jobban fogja érezni magát az új helyén. Azért nagyon korán elkezdett virágozni, apró fehér virágokat hoz, amik nagyon erőteljes illatúak.
Nagyon szép az őszi lombszíne.





A Stanwell Perpetual rózsának nemcsak a virágai szépek.....Már persze, ha valakinek ez tetszik, és nem ijed meg tőle:)





















A hátsó részre is került a kerítésbontásból maradt kövekből..
Jó kis móka helyükre rakni őket, mert ahhoz, hogy stabilan álljanak, azért kell némi segítség..Egyik alatt gödröt kell ásni, másikhoz földet kell tenni..

Mögötte szépen alakul a mályvából ültetett sövény. A Stanwell Perpetual mellé kerül ősszel egy angol rózsa, a Lady Emma Hamilton, mögéjük pedig a Celsiana, egy damaszkuszi rózsa.





A fákon lassan meglátszik az ősz, a komlósgyertyán levelei leheletfinom sárgás árnyalatot vettek fel.


















A Himmelsauge csipkebogyói. Ezen a hátsó részen sok történelmi, zömében egyszer virágzó rózsa kapott helyet. Bevallom, nagyon megszerettem őket, egyáltalán nem zavar, hogy nem virágoznak, csak egyszer. Kárpótolnak a dús, egészséges lombjukkal, néhányan a szépen színeződő levelükkel és csipkebogyókkal.














Íme, egy újabb tüskés szépség...Prairie Dawn. Hasonló a levélzete és a habitusa (valamint a tüskés szárai), mint a Stanwell Perpetual-nak.
Gyönyörű rózsaszín virágai vannak.


Az amerikai és kanadai rózsák nagyon jó hidegtűrők, mindamellett, hogy szépek. Érdemes őket is kipróbálni a kertben.








Moshata Plena. Fürtökben hozza az apró, hófehér virágait. Eszméletlenül illatos. Nagyon nagy bokor lesz belőle, akár futónak is lehet nevelni.



A történelmi sövényben van, egyszem többször nyílóként.










Szépen beindultak a történelmi sövény tagjai. Jövőre már egész mutatósak lesznek virágzáskor.



Ide, a hátsó részre egyébként ősszel lesz még rózsa ültetve, lesz közte történelmi és folyamatosan nyíló is.

Mindenképpen csökkenteni akarom a füves területet.
Hétvégén már ültettem, került a kertbe egy borscserje, egy szépséges dupla rózsaszín virágú hibiscus, egy Wim'sRed  bugás horti, egy bókoló lóhere (lespedeza), és egy rhus aromatica (talajtakaró).

Meg néhány oszlopos fát is ültettem, örökzöld magnóliából 3 db-ot is az Alta fajtából, és 2 db oszlopos gyertyánt, Lucas fajtát.







A kékszakáll vonzza a szemet és a rovarokat...




Ez a vadászles kinézetű dolog egy rózsafuttató rambler rózsának. Eredetileg a tóhoz akartam, a Felicite et Perpetue rózsához, mivel az elég számottevő méretet fog elérni. Ez a rahedli építmény viszont nemcsak magas, de nehéz is, pedig aztán a fiúk nincsenek erő híján. Viszont szépen megvárták, míg a tó elkészül, fel lesz töltve, és már ültetve is lesz köréje, akkor álltak neki a futtatónak. Ahogy készült, én elképzeltem, ahogy ezek hárman (a két pasi meg a dromedár futtató) mindent tönkretesznek a tónál, ráadásul elképzelhetetlennek tűnt, hogy a rózsán (ami már most 1,5 méteres) ezt át tudják emelni anélkül, hogy valamelyik a tóban ne kössön ki. Így hát mikor elkészült, változtattam a helyén ,merthogy van egy másik rambler is, ami nagyon nagyra nől, a Lykkefund. Nem voltak maradéktalanul boldogok, merthogy a Lykkefund a kert végén van. Az meg ugye párszáz méter a közel 4 méter magas, nehéz, imbolygó szörnnyel. Úgyhogy elkelt a segítség (ÉN), egyrészt fogtam, hogy az egyensúly meglegyen, másrészt biztattam a pasikat, hogy nincs is olyan messze a kert vége. Szégyen, milyen lestrapáltan értek célba:)





Így a végére érve még az első udvarból megmutatom a fehér virágú díszgyertyát. Idén ő a legszebb, a rózsaszínek nincsenek ilyen bokrosak.

Remélem, nem untátok nagyon, és köszönöm, hogy velem tartottatok.

Most, hogy az idő jobbra fordult, érdemes lesz a fákat lefényképeznem, egy kis ismertető gyanánt.

Addig is, mindenkinek szép időt, jó kertészkedést kívánok:)


Petra