2016. december 5., hétfő

A kert ékszerei, avagy magnóliát a kertbe

Most, hogy újra itt van a tél, arra gondoltam, hogy a nálam ültetett növényeken keresztül bemutatok egy-egy csoportot mind lombhullató fákból, esetleg cserjekülönlegességekből, természetesen rózsákból, és örökzöldekből is.

Lesznek képek a saját kertemből, és lesznek az internetről, mert van, amit nálam még nem érdemes fotózni.

Szóval ma jöjjenek a magnóliák.

Nálunk elsősorban a nagyvirágú, lombhullató fajták vannak ültetve, de már ezekből is elképesztő választék van. Az újdonságok közül sokan jobban bírják a meszesebb talajokat is, és nagyobb a téltűrésük, esetleg később hozzák a virágaikat, amiket aztán a tavaszi fagyok kevésbé tudnak meggyötörni.
Kezdjük a lombhullatókkal

Alba Superba









4-6 méterre és 3-4 méter szélesre növő cserje, vagy kis fa. Amikor ültettem, és az utána következő évben még hófehérek voltak a virágai, talán a talajjal lehet összefüggésben, hogy van rózsaszín is a virágokban, nem tudom, nálam okosabbak sem tudtak választ adni. A virágok elképesztő nagyok, tenyérnyiek, illatosak, és a levelei is nagyon mutatósak.


Susan







3 méteresre is megnövő, határozottan cserje alakú magnólia. Ennek megfelelően azért annyira nem lesz karcsú, az 1-2 méteres szélességet azért eléri. Bódítóan illatos, ciklemánszínű virágokat hoz.


Wada's Memory

A magóliák között vannak fa termetűek is, zömében a sárga virágúak között, de az ernyős és a nagylevelű magnólia is az.
Ez a fajta a m.kobus és a m. salicifolia keresztezése, és egy japán botanikusról, Koichiro Wada-ról kapta a nevét.
4-8 méter magas, 3-5 méter széles kis fa lesz belőle. Az egyike azoknak, amelyeknek jól áll, hogy törzsük van:) (Magam részéről a nagyvirágú fajtákat jobban szeretem többtörzsű fácskának, de ez abszolút ízlés dolga).
Szépséges fehér virágokat hoz, amelyek hasonlítanak a csillagvirágú magnólia virágaira, de annál nagyobbak. A levelei is igen mutatósak, tavasszal az új hajtások vöröses színűek, a kifejlett levelek kecskenyek.



A második kép sajnos még nem az én kertemben készült, de azért rendesen megmozgatja a fantáziát, ugye?


Cleopatra

Ez a magnólia egy új-zélandi termesztő, Vance Hooper hibridje. 3-4 méter magasra, és 2-3 méter szélesre nő (várhatóan, hiszen ezek elég fiatal termesztések, a végső méretek megadása azért lutri),
a virágok hatalmasak ,18-20 centiméter nagyok. A színe mély lilás-rózsaszín, és április végén nyílik.



A képek az internetről vannak, lévén hogy az enyémek tavaly tavasszal lettek ültetve, és a Cleopátra még nem virágzott. Viszont jövőre már fog, mert van rajta néhány bimbó.



Sunsation


Későn virágzó, 6-8 méter magasra és 2-3 méter szélesre (van olyan külföldi oldal, ahol ennél határozottan szélesebbnek írják) növő kis fa.

A képek az első kivételével  a netről vannak, bár tavaly az én kis apróságom is virágzott, így olyan képeket próbálok feltenni, amik az eredetihez jobban közelítenek:







Mert szép képeket más tud csinálni:), viszont némelyik nagyon messze van a valóságtól. A színe egyáltalán nem élénk sárga, hanem fakó sárga rózsaszínes bemosással. Ettől persze még gyönyörű.



Daybreak

Az USA-ban nemesített magnólia fajta, amely 5-7 méterre és 2-3 méter szélesre nő. Április-májusban virágzik, állítólag lélegzetelállítóan szép rózsaszín virágokat hoz. Az oszlopos növekedés miatt lehet metszeni, kizárólag virágzás után. Mivel későn virágzik, így a fagyok kevésbé ártanak a virágoknak.




A képek a netről vannak, nálam az egyik tavasszal lett ültetve, de a kutya visszametszette, úgyhogy jövőre még nem fog virágozni, a másik most. Mármint pénteken. Igen, nem bírtam várni, de egyébként magnóliát nem ilyenkor ültetünk, inkább tavasszal.


Old Port



Szintén az új-zélandi Vance Hooper hibridje, kívül lilás-piros, belül fehér virágokkal. Viszonylag későn virágzik, lassan nől, de 7 méter magas is lehet, és enyhén kúp alakú lesz.
Én vasárnap ültettem az enyémet, úgyhogy virágos képeket sajnos nem állt módomban készíteni:) De szerencsére a neten található néhány:




A képek tutira csalnak, de a kontraszt azért jól látszik a virágszirmok színében.



Burgundy Star


Szintén őszi ültetés, úgyhogy a képeket a netről szedtem. Ismét egy új-zélandi hibrid, 4-5 méter magas, 2-3 méter széles lesz, egészen oszlopos formában.  A lilifflora Nigra és a Vulcan keresztbeporzásából jött létre, állítólag majdnem bordós vörös színű. Állítólag, mert amíg a saját szememmel nem látom, addig bármi lehet:)
A virágok közel 20 centi nagyok, és egyforma színűek a szirmok kívül-belül. Az őszi lombszíne nem jelentős.





Kíváncsian várom, mert így a képek alapján fantasztikusan szép.



Nyári magnólia, sieboldii Plena

Egy teljesen télálló, kertjeinkben ritkán látott magnóliaféle, mely 5-8 méterre növekszik, elég lassan. Nyáron virágzik, június-júliusban, 10 centi körüli fehér virágokat hoz, melyek inkább bókolók. Metszeni nem szerencsés, mert könnyen kiszárad.
Képek egyenlőre a netről:









Ernyős magnólia, magnolia tripetala







6-10 méteres, ernyős koronájú kis fa lesz, amelynek fő látványossága a nagylevelű (macrophylla) magnólia után a második legnagyobb (akár 45 cm)  levélzet. Szélvédett hely kellene neki, mert ezek a hatalmas levelek sérülékenyek, nálam ezt sajnos nem igazán tudja megkapni, de ezzel együtt is nagyon szép kis fa. Az öreg ágak metszésénél vigyázni kell, mert üregesek, és így hajlamos a gombás fertőzésre. A virágai fehérek, egy időben hozza a levelekkel, és állítólag olyan átható illatúak, hogy az már szinte kellemetlen.

A virágos kép a netről:



Ezek voltak a lombhullató magnóliáim, Nagyon sok megbízható kertészettől vásárolhatunk már, akár online is, én már többször javasoltam a Tündérkertje webáruházat, ár-érték arányban is nagyon jó.
Ami még fontos: Sose ültessük mélyebbre, mint ahogyan az edényben volt. A meszes talajt nem bírja, de az átlagos talajban már elvan, viszont ha azt akarjuk, hogy szépen fejlődjön, akkor ültetéskor adjunk szárított marhatrágyát, vagy valamilyen istállótrágyát (természetesen összekeverve földdel, és vigyázva, hogy a gyökérrel ne érintkezzen), komposztot, tőzeget. A talaját takarjuk mulccsal, vagy ilyenkor ősszel lehullott lombbal. Évente teríthetünk köré marhatrágyát és tőzeget is. És az én titkos kis receptem: vas+magnézium, levéltrágyaként.
Ne ültessük őket szeles, fagyzugos helyre, próbáljunk meg szélvédett, napos, de legfeljebb félárnyékos helyet találni nekik. Úgy válasszunk fajtát, hogy a későbbi metszést lehetőleg el tudjuk kerülni, vagy legalábbis minimálisra tudjuk csökkenteni. Metszeni rögtön virágzás után kell, de csak az elhalt ágakat, vagy 1-2 olyan ágat, ami nagyon útban van, rendszeres metszés szigorúan TILOS!
Az első 2-3 évben feltétlenül öntözzük, szárazság esetén heti 2-3 alkalommal alaposan. Az öntözés egyébként minden növénynél ritkábban, de alaposabban történjen, hogy a talaj jól le tudjon ázni.


Következzenek az örökzöld magnóliák

Ezekből is rengeteg fajta van már, a legtélálóbbnak mondott Edith Bogué,-től kezdve az oszlopos Alta-ig. A cseh Havlis oldalán (ez egy rendkívül jó oldal, mindenkinek ajánlom, nagyon korrekt leírárok vannak a növényekről) 13 féle örökzöld magnólia van.


Magnolia grandiflora


Az enyém kb. 8-10 éve lett ültetve, Alsótekeresen vettem, úgymond név nélkül. Azóta sem jötte rá, hogy ez melyik fajta lehet, az biztos, hogy a levelei alul-felül ugyanolyan üdezöld színűek. Virágot még nem hozott, úgyhogy valószínűleg nem oltvány, hanem magonc. De! Az örökzöld magnóliáknak, bár káprázatosan szép és illatos virágaik vannak, ez mindössze bónusz. Őket a télen-nyáron szép, semmivel össze nem hasonlítható esztétikai élményt nyújtó leveleikért ültetjük.
Mindenképpen hideg szelektől védett, nem fagyzugos, napos helyre kerüljön, nálam teljesen átlagos talajban van. A vas+magnézium csodát tesz a növekedésével.
Aki teheti, mindenképpen fajtanév szerint vegyen, mert azért van különbség a növekedésükben, de általában 8-10 méter magas kúp alakú fák lesznek.



Magnolia grandiflora Alta



Három darab növekszik a kertemben, merthogy örökzöld magnóliában sosem elég, viszont a többi fajtából már nem fér el.
Az Alta 3-6 méter magas, de csak 1-2 méter széles lesz, A levelei keskenyebbek, mint az alapfajé, nyáron hozza 20-25 centis, illatos virágait. Nagyon jó a télállósága,

Netről képek:



Nem akármilyen szép fák, ugye?


És utoljára hagytam egy különlegességet:

Magnolia fairy Blush, 


Ez az újzélandi magóliakülönlegesség sajnos kevésbé télálló, mint az eddig felsoroltak, 7b, tehát csak -15 fokig télálló, tehát mindenképpen nagyon védett helyre kell, hogy kerüljön. Nyári ültetés nálam, úgyhogy még eztán fog kiderülni, mennyire is tudom megvédeni.
Bokros növekedésű, 2-3 méter magas, és ugyanilyen széles lehet, örökzöld, de gondolom csak a védett helyeken, nálam lehet, hogy elhullajtja majd a leveleit.

Gyönyörű, illatos virágokat hoz márciusban, majd mégegyszer, késő nyáron.

A netről vett képek szerint ilyen:



Amint a képen látszik, jobb helyeken:) sövénynek is alkalmas. Én próba-szerencse alapon ültettem, meglehetősen védett helyen van, nyilván minden télen takarnom kell, aztán meglátjuk. Ez az első tél lesz a legkritikusabb, mert picike még, talán 30 centis, ilyenkor a legvédtelenebb, ahogy növekszik és erősödik, talán már nem kell annyira félteni. Mindenesetre szeretném, ha megmaradna.

Ezek voltak a magnóliák a kertemből, legtöbb ugyan még messze nem olyan kifejlett és szépséges állapotban, mint a netről vett fotók, de majd az idő ezt is meghozza.
Ennyit mára, remélem nem volt túl hosszú és unalmas, talán olyan is kedvet kap a magnóliákhoz, aki eddig tartott tőle.

Jó nézelődést!


Petra

2016. november 30., szerda

S lassan eltűnnek a színek (november vége a kertben)

Nagyon csúnya bacikat sikerült összeszednünk, kezdte a leányzóm, s akinek volt már arcüreggyulladása, az tudja miről beszélek. Három napig nem kapott az orrán levegőt, miközben a torka, mandulája is be volt gyulladva, ezért inkább virrasztottam mellette, féltem, éjszaka nehogy megfulladjon. Ilyen hosszan még nem volt beteg, annyira sajnáltam, annyira gyűlöltem, hogy tehetetlen vagyok....Aztán, ahogy illik, én is elkaptam, akármi is volt ez, és az én arcüregem is feltelt-begyulladt. Nem emlékszem, mikor voltam utoljára kénytelen lefeküdni, de most egyszerűen nem bírtam talpon maradni. Na de ennek vége:) Közben a kert nagyot változott, a szép színes lomb mind a fák-bokrok alatt vagy a füvön van már. Egy-két fa tartja azért még magát.
Ilyenkor tesznek nagy szolgálatot az örökzöldek, azért a kert így is szép, nagyon szép, sőt virágzás is van, mert a rózsák közül nagyon sok még nyílik, s a kikeleti bangita épp most kezdte rá.




A perzsafán még van valamennyi levél, de javarészt lehullott már. Lehet, másnak rendetlenül hat így, de én imádom a füvön a lehullott leveleket, nézni és járni benne...Lassan mennyiség is lesz, ahogy nőnek a fák.



A fagyalsövény egészen tavaszig tartja magát, a csüngő bükkről már lehullott a levél. Érdekes, hogy az oszloposon még rajt van az összes. Néhány újonnan rendelt örökzöld apróságot betakartam a kivágott luc ágaival, nehogy a hideg kárt tegyen bennük.


A tölgylevelű hortenzia is nagyon szép még...




Örökzöldek nélkül elképzelhetetlen lenne a kert....De azért nagyon nagy a különbség a nyári képekhez képest.



A Munstead wood folyamatosan virágzott, és még mindig nyílik.



Nahéma, miután kitapasztaltam, hogyan is kell metszeni (erősen), kifejezetten sokat virágzott.




Valódi ciprus és korallberkenye



Ahol már ekkorák az örökzöldek, ott nem olyan fájdalmas a lombhullató növények téli pihenése, az csak bónusz lesz majd tavasszal-nyáron.


A Souv. de Malmaison egész ősszel virágzik. Sem a túl nagy meleget, sem az esőt nem igazán bírja, de olyan csodálatosan szépek a virágai, hogy egy ekkora kertben mindenképpen érdemes helyet szorítani neki.


William Shakespeare 2000,



A tárnicslonc elvirágzott, de a csészelevelek is olyan feltűnőek, hogy a bokor egyszerűen csodaszép.


Kikeleti bangita. Most már ráfér egy fiatalítás, az öreg ágakat tőből ki fogom vágni.

Schneewittchen



Magyal, csodaszépek ezek a piros bogyók a fényes levelek között.


A japán szentfa bogyói is nagyon mutatósak


Datolyaszilvák....Sok helyen olvasom, hogy néhányan tanácstalanok, mikor is kell leszüretelni a gyümölcsöt. Sokan azt írják, hogy éretlenül le kell szedni, és almával összerakni, úgy érjen be. Mi mindig a fáról esszük le, és nem megy tönkre. Egyébként is akkor jó, ha a fagy kicsit megcsípi. Ipari mennyiséget nem állítok elő, hiszen mindössze egy fánk van, az a legfinomabb, ha a fán meg tud érni a termés.


A kép egyszerűen nem tudja visszaadni, az örökzöld magnólia egyszerűen fantasztikusan szép. Néha rácsodálkozom, mikor is nőtt meg ekkorára, több mint 3 méter magas, és tényleg káprázatos.

Modern Csipkerózsikának én már nem lencsét adnék válogatni, elmehet a bálba, ha megmondja, hány bimbó is van az Alba Superba magnólián:)


Ha valakit érdekel, frissítettem a növénylistát, van néhány változás. Én már nem ígérek semmit, úgysem tudom betartani. Amúgy is, ez egy gyűjtemény kert, minden növényt számolunk, legalább ezer van a kertben. Idén is jöttek újdonságok, örökzöld is, lombhullató fa-bokor is, és néhány rózsa.

A rózsák metszésével most nem fogom megvárni a tavaszt, ennek oka csupán a megnövekedett mennyiség. Folyamatosan fogom őket metszeni, ahogy időm és az időjárás engedi. Az újonnan ültetetteket felkupacoltam, a többit nem szoktam, viszont szárított marhatrágyát mindegyik tő kapni fog.

A kivágott luc helyére (ez egyébként nem jó szó, mert a fa gyakorlatilag pótolhatatlan az adott helyen) két darab oszlopos magnólia kerül. Ma már akkora választék van magnóliából, hogy hihetetlen. Változatlanul ajánlom mindenkinek ezeket a gyönyörűségeket, akinek legalább átlagos (vagyis nem meszes) a talaja. Akárhogy számolom, 14 magnólia van a kertben, ebből 4 örökzöld. Micsoda pompás látvány lesz majd, amikor már mindegyik 2-3 méter körül lesz, és virágoznak!
Tudom ajánlani a Tündérkertje oldalát, sok magnóliájuk van, érdemes végignézni, mert már oszloposat is lehet vásárolni, ha valakinek kevesebb a helye.

Remélem, azért most is megérte velem tartani, jó egészséges, jó kertészkedést mindenkinek!



Petra

2016. november 28., hétfő

Csak egy luc volt

El kellett búcsúznom az udvar legmagasabb fájától, egy kb. 16 méteres lucfenyőtől. Az egyetlen fa volt az udvarban, amit nem én ültettem, hanem a házzal vásároltuk. Szerintem nagyjából egyidős is lehetett a házzal, közel 40 éves. Talán az akkori tulajdonosok meg is beszélték, hogy jó lesz ez a kis fa itt a telekhatáron, titeket úgysem árnyékol be, kedves szomszéd, ahogy nő, a mi kertünkre viszont árnyékot vet. De ahogy lenni szokott, tulajdonosok jönnek-mennek, az egyik aktuális bővítette a házát, és így a fenyőtől 1,5 méterre már egy épület volt.

Tudom, akkor kellett volna kivágatnunk, amikor ideköltöztünk. Nem fájt volna ennyire. Mert hiába csak egy luc volt, ekkora fánál ez már nem számít. Szép volt, sudár, tekintélyparancsoló. Nyáron a déli órákban ez az egy fa óvott minket, a csúcsán pedig rigók énekeltek.













Ennek immár vége, s bár a fát határozottan sajnálom továbbra is (annak ellenére, hogy értem, nagyon rossz helyen volt), maga a kivágása őrületesen profi módon lett végrehajtva. Úgyhogy innen is köszönet a Kötél Egyesületnek, ha nem látom, tán el sem hiszem, hogy ezt így is lehet. Apósom ugrásra készen állt egy utánfutóval, úgyhogy ahogy gallyazták, majd vágták a fát, úgy rakták föl, és vitték hozzájuk, nekem némi fűrészpor maradt, némi maszat meg a szép emlékek...

Tanulság: az van bőven. Ha egy fa rossz helyen van, keményítsük meg a szívünket, ne várjuk meg, amíg az égig nő, annál nehezebb lesz megválni tőle. Vegyük komolyan a fák magasságát és szélességét, eszeveszett gyorsasággal lesz óriás az apró kis palántából.

Jövök majd kertes képekkel is, mert a kert gyönyörű, most is, csak arcüreggyulladással még én sem kertészkedem:)


Petra