Elkészülni, vigyázz, kész..TAVASZ!!

Amit az elmúlt hetek időjárásából levonhatunk, az az, hogy nem lehet hosszú távon az időjárással tervezni.
Nem lehet általánosítani. Azért, mert az egyik év nagyon aszályos, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy innentől csak kaktuszokat kell ültetni a kertünkbe, mert elképzelhető, hogy a következő év igencsak csapadékos lesz.
Az időjárás egyszer ilyen, egyszer meg olyan. Szemlélői vagyunk.

Ebben a három vagy négy hétben azért meglehetősen sokat dolgoztam, eső, szél nem zavart. Rengeteg a tennivaló. Megmetszettem a rózsákat, némelyikhez már fűrész kellett, mert olyan vastag, öreg ágai voltak.

Elültettem a megrendelt növénykéket. Örömmel tapasztaltam, hogy a butus időjárás semmiben nem okozott kárt. És tegnap fényképeztem is, bár a robbanásra még várni kell, lassan, lustán ébredezik a természet.

A hunyorok most vannak teljes pompában, bár ha a Szofi kutyus tavaly nyáron nem ezt használja szőnyegnek, valószínűleg ennél is szebb lenne. Rengeteg apró kis hunyorocska van alatta, mellette, úgyhogy megint ültethetek bokrok alá erre-arra belőle.

Az örökzöld magnólia kicsit viseltes állapotban van, nem a hideg, inkább az én szerető gondoskodásom viselte meg, mert teljesen begyulladtam, hogy elfagy a tavaszi minuszokban. Mindenfélét köré kötöztem, amit aztán a kutya lehúzkodott, olyan nagy minuszok nem jöttek, én örültem, hogy legalább nem tört derékba a nagy hó, plusz a göncök alatt. Már ez is valami.

Fogalmam sincs, hogy miért fehér virág virágú ez a hunyor, mikor én csak lilákat ültettem, virágzási időben ugyanaz, és ugyanolyan gyönyörű is. Kissé még kopárak az ágyások, kell hozzá képzelet, hogy belelássa mindazt a gyönyörűséget, ami következik.

Magnolia Alba Superba, telis-tele bimbóval. Úgy gondolom, káprázatos lesz, ha nyílni fog.

Nos, a hortenziák metszése még visszavan, egyet megcsináltam, kettő még vár a sorsára. Ezek már öreg bokrok, mindent kibírnak. Viszont gyönyörűek.

A kikeleti bangita nagyon hosszan virágzik az idén, de már ott vannak a levélkék is rajta. A fagy megcsípte a virágait, de még így is szép.

Nem győzöm dicsérni ezt a mahonia fajtát, most már teljes pompájában virít, és azt a finom, citromos illatot, ami a virágaiból áraszt, azt leírni sem tudom.

Impozáns, lenyűgöző bokor lett belőle. Sajna majd egy-két ágát le is kell vágnom, hogy ne nyomja el a mellette levő örökzöldeket.

Fás bazsarózsa, szimpla fehér virágú, több éves bokor. Minden évben gyönyörű. Én nem vettem észre, hogy különösebben nehéz lenne a tartása. Magyarul elültettem, első pár évben öntöztem, ennyi.

Kalmia, pompás hegyibabér. Ha már hiányoltam a pátyolgatós növényeket. Majd meglátjuk, remélem jól fogja érezni magát. Savanyú földbe ültettem, majd bemulcsozom, nem szereti a száraz talajt, úgyhogy az öntözésre figyelni kell. De annyira gyönyörű!

Fás bazsarózsika, rockii fajta, icike-picike, de van rajta három! bimbó.

Püspöklila virágú bazsarózsika, egy bimbóval, szintén csecsemő. Majd megnől!

Árvalányhaj, rendeltem belőle három darabot, nagyon kis édesek.

Egon schiele metszés után, gazolás előtt. A baromi nagy, vastag ágak még szanaszét hevertek körülötte, de már össze van szedve.

A dávid juhar vörös vesszői s rügyei. Kíváncsi vagyok, ha tényleg olyan jó idő jön, mint amit mondtak, akkor pillanatok alatt ki fog zöldülni minden.

Japán vörösfenyő duzzadó rügyei. Nagyon sokat fog jelenteni a kizöldülése, mivel 2,5 méteres fát vettünk, úgyhogy mutatni fog.

Az örökzöldek közül a deodár-cédrus kezdett először hajtani. A többin még nem igazán láttam. Szerencsére semmi baja nem lett a tavaszi fagyoktól.

A fiúkkal bakhátat csináltattam, közben türelmesen magyaráztam, hogy mire is jó ez az egész. Mert szerintük hülyeség, felesleges munka, inkább égetnénk el az ágakat, stb.

Szóval, a földet egy ásónyomra kiásták, a levágott ágakat, rózsát, miegymást beletették, megtaposták, aztán jött rá levél, már amennyit találtunk, meg a füge szétszedett téli takarása, ami kukoricaszár volt. Aztán a föld füves részével visszatéve, majd a föld. Aztán a tetejére még marhatrágyás földet akarok tenni, és ebbe fogom vetni a paradicsomot, salátát, miegymást. Remélem, működni fog.

Mulcsot kell venni, nem is keveset, mert tavaly a vakondokok teljesen eltüntették, mintha soha nem is lett volna némelyik virágágyásban. Egy csomó gazolni való van még, aztán csak gyönyörködöm, hallgatom a madárcsicsergést. Talán így lesz.

Elkészülni, vigyázz, kész..TAVASZ!!

Amit az elmúlt hetek időjárásából levonhatunk, az az, hogy nem lehet hosszú távon az időjárással tervezni.
Nem lehet általánosítani. Azért, mert az egyik év nagyon aszályos, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy innentől csak kaktuszokat kell ültetni a kertünkbe, mert elképzelhető, hogy a következő év igencsak csapadékos lesz.
Az időjárás egyszer ilyen, egyszer meg olyan. Szemlélői vagyunk.

Ebben a három vagy négy hétben azért meglehetősen sokat dolgoztam, eső, szél nem zavart. Rengeteg a tennivaló. Megmetszettem a rózsákat, némelyikhez már fűrész kellett, mert olyan vastag, öreg ágai voltak.

Elültettem a megrendelt növénykéket. Örömmel tapasztaltam, hogy a butus időjárás semmiben nem okozott kárt. És tegnap fényképeztem is, bár a robbanásra még várni kell, lassan, lustán ébredezik a természet.

A hunyorok most vannak teljes pompában, bár ha a Szofi kutyus tavaly nyáron nem ezt használja szőnyegnek, valószínűleg ennél is szebb lenne. Rengeteg apró kis hunyorocska van alatta, mellette, úgyhogy megint ültethetek bokrok alá erre-arra belőle.

Az örökzöld magnólia kicsit viseltes állapotban van, nem a hideg, inkább az én szerető gondoskodásom viselte meg, mert teljesen begyulladtam, hogy elfagy a tavaszi minuszokban. Mindenfélét köré kötöztem, amit aztán a kutya lehúzkodott, olyan nagy minuszok nem jöttek, én örültem, hogy legalább nem tört derékba a nagy hó, plusz a göncök alatt. Már ez is valami.

Fogalmam sincs, hogy miért fehér virág virágú ez a hunyor, mikor én csak lilákat ültettem, virágzási időben ugyanaz, és ugyanolyan gyönyörű is. Kissé még kopárak az ágyások, kell hozzá képzelet, hogy belelássa mindazt a gyönyörűséget, ami következik.

Magnolia Alba Superba, telis-tele bimbóval. Úgy gondolom, káprázatos lesz, ha nyílni fog.

Nos, a hortenziák metszése még visszavan, egyet megcsináltam, kettő még vár a sorsára. Ezek már öreg bokrok, mindent kibírnak. Viszont gyönyörűek.

A kikeleti bangita nagyon hosszan virágzik az idén, de már ott vannak a levélkék is rajta. A fagy megcsípte a virágait, de még így is szép.

Nem győzöm dicsérni ezt a mahonia fajtát, most már teljes pompájában virít, és azt a finom, citromos illatot, ami a virágaiból áraszt, azt leírni sem tudom.

Impozáns, lenyűgöző bokor lett belőle. Sajna majd egy-két ágát le is kell vágnom, hogy ne nyomja el a mellette levő örökzöldeket.

Fás bazsarózsa, szimpla fehér virágú, több éves bokor. Minden évben gyönyörű. Én nem vettem észre, hogy különösebben nehéz lenne a tartása. Magyarul elültettem, első pár évben öntöztem, ennyi.

Kalmia, pompás hegyibabér. Ha már hiányoltam a pátyolgatós növényeket. Majd meglátjuk, remélem jól fogja érezni magát. Savanyú földbe ültettem, majd bemulcsozom, nem szereti a száraz talajt, úgyhogy az öntözésre figyelni kell. De annyira gyönyörű!

Fás bazsarózsika, rockii fajta, icike-picike, de van rajta három! bimbó.

Püspöklila virágú bazsarózsika, egy bimbóval, szintén csecsemő. Majd megnől!

Árvalányhaj, rendeltem belőle három darabot, nagyon kis édesek.

Egon schiele metszés után, gazolás előtt. A baromi nagy, vastag ágak még szanaszét hevertek körülötte, de már össze van szedve.

A dávid juhar vörös vesszői s rügyei. Kíváncsi vagyok, ha tényleg olyan jó idő jön, mint amit mondtak, akkor pillanatok alatt ki fog zöldülni minden.

Japán vörösfenyő duzzadó rügyei. Nagyon sokat fog jelenteni a kizöldülése, mivel 2,5 méteres fát vettünk, úgyhogy mutatni fog.

Az örökzöldek közül a deodár-cédrus kezdett először hajtani. A többin még nem igazán láttam. Szerencsére semmi baja nem lett a tavaszi fagyoktól.

A fiúkkal bakhátat csináltattam, közben türelmesen magyaráztam, hogy mire is jó ez az egész. Mert szerintük hülyeség, felesleges munka, inkább égetnénk el az ágakat, stb.

Szóval, a földet egy ásónyomra kiásták, a levágott ágakat, rózsát, miegymást beletették, megtaposták, aztán jött rá levél, már amennyit találtunk, meg a füge szétszedett téli takarása, ami kukoricaszár volt. Aztán a föld füves részével visszatéve, majd a föld. Aztán a tetejére még marhatrágyás földet akarok tenni, és ebbe fogom vetni a paradicsomot, salátát, miegymást. Remélem, működni fog.

Mulcsot kell venni, nem is keveset, mert tavaly a vakondokok teljesen eltüntették, mintha soha nem is lett volna némelyik virágágyásban. Egy csomó gazolni való van még, aztán csak gyönyörködöm, hallgatom a madárcsicsergést. Talán így lesz.

A tavasz lehelete

Az élet nem egyszerű. De talán pont ezért nem is unalmas. Túl vagyok a vizsgán, plusz egy hét fekvéssel remélhetőleg az influenzán is. (Na jó, az egész hetet persze nem, de hát hogyan is lehetne...)
Az egész családot elzavartam-vittem oltásra, én szépen elmaradtam. Viszont 39,7 fokos láz az nem olyan tök jó ám, úgyhogy idén én leszek az első!!

Na, ezek voltak a lényegtelen dolgok. ITT A TAVASZ! Igazából már a két héttel ezelőtti hétvégén dolgoztam egy nagyot, kigazoltam, eligazítottam az ágyásszegélyt, nagyon klassz lett, többségében régi bontott tégla, némi kővel tarkítva. A rózsák metszésének is nekiálltam, a nyomorú influenza elvett egy csomó időmet.

Ja, és megjöttek a Tündérkertjéből rendelt növényeim. Gyönyörűek. Megint nem csapkodtam eléggé a kezeimet, ráadásul nem voltam eléggé ügyes, így a férjem vette át a csomagokat, elég szúrós szemmel nézett rám. Már az ára miatt. Mondtam neki, hogy ne is törje a fejét nőnapi virágon, elég lesz ez nekem, de nem nevetett.
Szóval, kértem tőlük két  bugás hortit, egy vanille fraiset, meg egy lime light-ot, egy warsawka night klemátiszt, egy végzetcserjét, két díszgyertyát, egy wada's memory magnóliát, és egy szeldelt levelű juhart.  A végzetcserje kivételével el is ültettem mindent, azzal várok még egy kicsit, merthogy nagyon zord időjárást mond hétvégére. Egyenlőre még nem is akarom elhinni.

Fotóztam is, úgyhogy itt vannak a szép, télvégi, koratavaszi virágzású cserjék, plusz virágbimbók, és rügyecskék. Csakhogy örüljön a szívünk:

Kikeleti bangita. Nem hiányozhatna egy kertből sem. Gyönyörű a habitusa is, szép lesz a levele, sőt az őszi lombszíne is káprázatos, de most.... és az az illat, jövet-menet illatolok, de nem is kell közel hajolni, a szél is felkapja, és viszi-viszi az egész udvarban.

Másik szögből ugyanaz, persze legszívesebben állandóan fotóznám, hihetetlen szép.

Ez egy szúrós szépség, mahonia media valami, már majd két méter magas, telis-teli friss, citromos illatú virágfürtökkel. Elég különleges látvány, az illat meg valami fenséges.

Így talán jobban el lehet képzelni a magasságát

Alba superba magnólia, olyan szívfájdíóan szép kis fa lett, megszámlálhatatlan virágbimbó van rajt.

Susan magnólia, szintén rengeteg ígéretes bimbóval. (Szinte hallom, ahogy röhög a fagy, majd adok én neked magnóliavirágzást!)

Wada's memory, új fiú, nagyon formás fácska, Isten hozott a kertemben!

Ez a barackvirágú japánbirs már ki is levelesedett.

Na, még egy mahónia x media virágfürt. Gyönyörű, igaz?

Hunyorok,imádom őket, a leges-legszebb bokromat Szofi kutya kissé szétülte tavaly nyáron, úgyhogy nem hoz annyi virágot, mint ezelőtti tavasszal. Rengeteg kicsi hunyor lett újra, azokat majd megint szétültetem, elvégre hunyorból sosem elég.

A mogyoróbokrokon vígan lengedeznek a barkák. Na ja, esőben fényképeztem. Szerencsére, sem engem, sem a növényeket nem zavarta a csapadék.

Varázsmogyoró. Öt-hat virág van rajta, nagyon kis édesek, kecsesek.

Téli jázmin, ez az egyébként meglehetősen kusza cserje ilyenkor szívmelengető látvány a vidám, napsárga virágaival.

Közelebbről még jobban érvényesül.

Ez fehér virágú japánbirs lesz, ahogy a bimbócskákon is látszik. Van egy piros is, és sövénynek van ültetve rózsaszínből. Szerintem szép lesz.

A mongol hárs rügyecskéi, vízcseppek ölelésében.

Fanyarka, rengeteg bimbó van rajta, virágzás után viszont meg fogom metszeni, nagyon nagy már.

Tudom, ,tudom, tudom, de olyan gyönyörű, nem tudtam megállni, hogy ne fotózzam le ez a csodaszép borókát.

A mahóniák is érlelik a bimbóikat.

A galambfának gyönyörű, bordó rügyei vannak, szinte pattanásig feszültek.

A szkimmia, kissé viseltes állapotban. A hó alaposan megnyomta szegénykémet, de majd összesszedi magát.

S végül egy kép, hogyan is fest a kert egy esős, tavaszi délelőtt. Ez a rész nem is olyan rossz.

Őszintén remélem, nem lesz igazuk a meteorológusoknak, s nem lesz olyan vad hideg hétvégére, mint amit rebesgetnek. Rengeteg a tennivaló a kertben, de biztos nagyon sok örömöt fog okozni, tényleg évről - évre egyre szebbek a növények, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehetek ennyi szépségnek.