Cserjék a kertemben

Hatalmas belőlük a választék, és ha okosan csináljuk, egész évben díszítenek lombjukkal és virágaikkal-terméseikkel. A kertben ültetett legszebbekről hoztam a képeket:

Viburnum bodnantense "Dawn", kikeleti bangita

2-3 méter magasra és szélesre növő bokor, egész évben mutatós. Enyhe időben már októberben virágzik, egyébként "csak" december-januárban, nagyon illatos rózsaszín virágokat hoz. Szép a habitusa, a levelei, az őszi lombszíne is. Teljesen télálló, igénytelen, kezdetben lassan növő. Ifjító metszés kell neki.

Mahonia x media Charity, mahónia féle: Kb. 3 méter magasra, 2 méter szélesre növő, váza alakú cserje. Nagy, fényes, rettentően szúrós levelei vannak (nálunk már több labda bánja a barátkozást:). Hatalmas fürtökben hozza sárga, erős, gyöngyvirágillatú virágait, ősszel fekete bogyók lesznek ezekből. Örökzöld, de védettebb hely kell neki, jelzem, az idei tél az enyémnek már meg sem kottyant, de nálunk nem volt -15 foknál hidegebb.

Hamamelis intermedia Diane, varázsmogyoró

2-3 méter magas, és legalább ilyen széles cserje lesz. A metszést nem szereti, ezért csak az elhalt ágaktól szabadítsuk meg, olyan helyet találjunk neki, ahol kibontakozhat. Inkább savanyú, maximum átlagos talaj kell neki, a meszes talajt nem bírja. Télen hossza kecses kis virágait, a Diane piros színűt, de van sárgában, narancssárgában is. Nyáron szép zöld levelével díszít, ősszel pedig pazar a lombszíne.

Skimmia japonica Rubella, dérbabér: Méter körüli örökzöld bokor, jó talajt, és félárnyékot kedvel. A Rubellán egész télen rajt vannak a bimbók, és tavasszal borul virágba. Ez a fajta nem hoz bogyókat.

Chaenomeles japonica Geisha Girl: Japánbirs: Egy csodaszép japánbirs fajta, amely szép lassan akár két méter magas is lehet, és meglehetősen terülő ágrendszerű.  Nagy, dupla, barackszínű virágokat hoz, amik roppant mutatóssá teszik.

Amelanchier lamarckii, fanyarka

Most már nálunk is egyre inkább ismert, elterjedt és kedvelt cserje vagy kis fa. Nagyon igénytelen, egészséges növény, de olyan helyre kerüljön, ahol lesz helye, mert igen nagyra, 5-7 méter magasra, és 2-3 méter szélesre meg tud nőni. Áprilisban hozza gyönyörű fehér virágait, amit követnek az apró, igen ízletes bogyók. Akkor ehető, amikor feketés-bordóra színeződik. Az őszi lombszíne is pazar.

Paeonia suffruticosa Godaishu, fehér virágú fás bazsarózsa

Bár aránylag rövid ideig virágzik, de akkor eláll az ember lélegzete tőle. Hatalmas, gyerekfej méretű féltelt fehér virágok, sárga porzókkal. Tavaly közel 100 bimbót számoltam, el lehet képzelni, micsoda látvány. Tápdús talajt szeret, napos legfeljebb félárnyékos helyet. Metszeni nem kell, legfeljebb az útban levő ágakat. Elég nagyra és terebélyesre meg tud nőni, úgyhogy ültetésnél ezt vegyük figyelembe, ez a példány már majd 1,70 magas, és csak sasszézva lehet közlekedni mellette. Teljesen télálló.

Paeonia suf. Dao Jin: Első nyílása, meglehetősen szépre sikeredett:)

Syringa meyeri Palibin, törpe orgona:  Ha május, akkor orgona, de sokan nem engedhetik meg maguknak a hagyományos, kedvelt, ám igen nagyra növő bokrokat. Elárulom, lehet őket pótolni ezzel a bájos bokorral, ami ugyan kisebb virágokat hoz, de azt minden évben megbízhatóan rogyásig, tovább virágzik, mint a nagytesó, és lehet szentségtörésnek hangzik, de bizony illatosabb is. Metszés nélkül 2 méter magasra is meg tud nőni, de a kertész és a metszőolló ugye jó barátok, ne féljünk tőle. Virágzás után nyugodtan meg lehet metszeni. Erősen sarjadzik, ezt ültetésnél vegyük figyelembe, én kifejezetten örülök neki, mert így csak az első hármat kellett megvennem:) Ősszel számíthatunk egy gyengébb másodvirágzásra is (különösen, ha lemetszettük az elvirágzott bugákat), és a hagyományos orgonával szemben szép az őszi lombszíne. Teljesen télálló, igénytelen cserje. Napra, legfeljebb félárnyékba ültessük.

Photinia fraseri  Red Robin,  korallberkenye: Teljesen átlagos talajba ültetve fejlődik nagyon szépen évek óta. Jelenleg kb. 3 méter magas úgy, hogy kb. 3 éve szinte tövig vissza kellett metszenem. Kiszórtam a kertbe egy csomó pétisót, csapadék nem volt, és néhány bokrom zokon vette. Szóval onnan indulva újra 3 méteresek vagyunk. Nagyon szép örökzöld bokor, az enyém aránylag védett helyen van. Virágokat is hoz, de a fő dísz a levélzet, az új hajtások élénkpirosak, ezt mi magunk is elősegíthetjük, évenként nem árt neki egy kis fazonigazítás.

Philadelphus Belle Etoile: Jezsámenfajta: A kertbe többféle jezsámen is van ültetve sövénynek, de a Belle Etoile a legszebb. Hatalmas, illatos virágokat hoz, és a bokor sem nő hatalmasra, 2 méter alatt marad, és persze nem árt neki a metszés.

Calycanthus floridus, illatos fűszercserje: Az én bokrom kb. 12 éves, közel 2 méter  magas, és másfél méter széles, elhajló habitusú cserje. Májusban hozza vörös, engem a borra emlékeztető illatú virágait. Sokáig nem is értettem, mi a szöszért nevezik illatos fűszercserjének, amíg egyszer néhány elszáradt ágát letördelve meg nem éreztem: nem a virágok az igazán illatos, hanem az ágak. Metszeni egyébként nem szükséges, az elhalt ágakat nyilván igen, és néha néhány idősebb ágat is kivághatunk tőből. Helyigényes cserje, úgy ültessük, hogy ki tudjon bontakozni. Teljesen télálló. 

Syringa patula Miss Kim: Koreából származó 1-1,5 méterre növő törpe orgona. Elég lassú növekedésű, teljesen télálló bokor, sötétlila bimbókból hozza nagyon illatos (a legillatosabb orgonaféle), fehéreslila virágait. Nem kell metszeni.

Acer palmatum Blood Good: Egy remek juharféle, nálam az előkertben van, félárnyékos helyen. A levelei egész évben bordók, ősszel narancsvörösre színeződnek. Kb. 5 méter magasra nő .

Weigela florida: Rózsalonc: nagy kedvenceim, van is belőle többféle: Bristol Ruby, Carnaval, Wings Fire, Variegata, Snowflake, Minor Black.  Ez a bokor (Bristol Ruby) az előkertben van, 2,5 méter magas és széles, minden évben elképesztő méretű virágözönt hoz. Ezt évek óta nem metszem, de ha metsszük, akkor azt virágzás után tegyük, és az öreg ágakat vágjuk vissza tövig, a többit esetleg kétharmadára. Napra, legfeljebb félárnyékba kerüljön. 

Remek párosítás a Blood good juharral.

Kolkwitzia amabilis, viráglonc: A rózsalonc rokona, de kevésbé ismert. Nekem nagyon nagy kedvencem, több bokor is van belőle az udvarban. 2-3 méter magas és széles, bókoló habitusú cserje, teljesen télálló, nagyon egészséges. Májusban rogyásig tele van illatos, halványrózsaszín virágokkal.

Weigela, rózsalonc féle: Sajnos nem emlékszem a nevére, pedig állítólag ez a fajta nő a legnagyobbra. 2,5 méter magas és széles jelenleg, feladata a szomszéd felől biztosítani a takarást egy darabon.

Buddleia alternifolia, korai nyáriorgona: Nagyra növő (2-3 méter) és széles, bókoló cserje. Átlagos talaj megteszi neki, de mindenképpen napra kerüljön. Kora nyáron virágzik, halványlila virágokat hoz. Utána a leveleivel, habitusával díszít. Nagyon könnyed, kecses kinézetű cserje, sövénybe és szoliterként is jól használható. A metszése más, mint a nyáriorgonáé. Ha metsszük, akkor azt virágzás után közvetlenül tegyük.

Ceanothus pallidus Perle Rose, rózsaszín táskavirág: Gyönyörűséges cserje, minden porcikája szépséges és mutatós. Az ágak bordós színűek, a levelek üdezöldek, a bokor formás, és tavaly háromszor is virágzott. A teljesen kinyílt virágok szinte habossá teszik a bokrot. Télálló, de próbáljunk védettebb helyet keresni neki, és a fiatal növényeket télre takarni.

Hydrangea arborescens Annabelle: cserjés hortenzia: A kerti hortenziánál könnyebben nevelhető cserje, nem szükséges neki savanyú talaj, és teljes napon is szépen fejlődik, viszont akkor öntözni kell. Egyébként is vízigényes, tehát kiszáradni ne hagyjuk, ezt egyébként a lekókadó leveleiről rögtön észrevesszük. Tavasszal vissza kell vágni, ha ezt mélyen, 20-30 centire tesszük, akkor kompaktabb bokrot kapunk, ha van elegendő helyünk, akkor nem  muszáj ilyen drasztikusan metszeni.Hatalmas, zöldesfehéres virágokat hoz, jól sarjadzik, úgyhogy ha egyet veszünk, hamarosan lesznek hortigyerekek, amiknek aztán helyet kereshetünk:)

Hydrangea serrata Blubird: Fűrészeslevelű hortenzia:  Nálam ugyan a második évtől Pinkbird-re váltott, merthogy a talaj nem savanyú. De az idén majd azok én neki!:) Egyébként kifejezetten gyors növekedésű, 1,5 méter magas, és kicsivel szélesebb cserje lesz. Én ugyanúgy bántam vele, mint a kerti hortenziákkal, kora tavasszal visszametszettem. Nem virágzik olyan hosszan, mint a kerti hortenzia, de érdekességnek, ha van hely a kertben, kiváló.

Annabelle gyerekek: de már nekik is vannak gyerekeik (mint a 101 kiskutyában)

Vitex Agnus Castus: Barátcserje: 2-3 méter magas és széles cserje. Nyár végén, kora ősszel hozza élénkkék virágait. Levelei aromás illatúak, szürkéskékek. Kora tavasszal erős metszést igényel (a'la nyáriorgona), ettől függetlenül évről-évre nagyobb és terebélyesebb lesz. Télálló, napos helyre kerüljön.

Euonymus alatus: szárnyas kecskerágó : Kb.2-2,5 méteresre növő cserje, ami igazai szépségét ősszel mutatja. Bár idősödve a bokor is egyre szebb alakot vesz fel, ráadásul az ágai paralécesek, de ősszel szinte világít, hihetetlen vörös színben pompázik.

Leycesteria formosa: himalájai dudváslonc: Kb. másfél méteresre növő, érdekes megjelenésű bokor, mely késő nyáron hozza meglehetősen szokatlan virágait, amikből később bordó termések fejlődnek. A növény nem teljesen télálló, de amúgy is szinte tövig vissza kell vágni minden évben, aztán szépen megbízhatóan megnő újra. Napos, védett helyre ültessük.

Abelia grandiflora, tárnicslonc: Aki régebbóta olvassa a blogot, tudja, milyen elfogult vagyok eme bokor irányában. Örökzöld, bókoló habitusú, kb. 1,5-2 méter magas bokor. Tavasszal érdemes megmetszeni, az idős ágakat tőből eltávolítva, a többit megrövidítve kb. felére-harmadára. Szépséges fényes levélzete, késő nyáron kezdődő, egészen télig tartó virágzása igazi szoliterré teszi. Teljesen télálló.

És persze a bemutatottakon kívül még számtalan cserje örvendeztet meg bennünket formájával, virágaival, termésével, vagy csak egyszerűen azzal, hogy egészséges, és elfér ott, ahova tervezzük ültetni. Én például imádom a fagyalt, ha újra kezdeném, az egész hátsó udvart azzal keríteném körbe, mert igénytelen, mert gyorsan nő, mert minden kibír, és még szép is. Aztán ott vannak a borbolyák, kicsik és nagyok, oszloposak és szélesen elterülők. A bangitáknak is nagyon sok fajtája van, a talán mindenki által ismert labdarózsától kezdve az örökzöld fajtákig. 

Az igazi különlegességeket egyenlőre nem merem még említeni sem, muszáj megvárni, kár nélkül elvonul-e a tél. Remélem, igen. Nagyon hosszú telünk volt, nem is emlékszem ilyen kitartó hideg időre. De az előrejelzések szerint jön a jobb idő, ami a kertésznek egyben munkát is jelent:) Vigyázzatok magatokra, köszönöm, hogy velem tartottatok.

Petra