2015. november 3., kedd

Hull a fáról a levél

Igazából amikor a képek készültek, akkor még nem is annyira, mára már néhány fám megkopaszodott. Pl. a császárfa. Tegnap még voltak rajta levelek, ma a korona alatt volt az összes. De a datolyaszilváról is szépen folyik lefelé. Nem baj, én szeretek bokáig érő levélben menni.


Krizantémok.  A fehéret tavaly edényestül vettem anyumnak mindenszentekre, aztán meglepődve vettem észre kora tavasszal, hogy kihajtott. Hazahoztam, elültettem, és ilyen gyönyörűség lett belőle. Mondjuk mára szépen megbarnult, hiába, az a fránya fagy...
A lilát még jópár éve anyósomtól kaptam, idén szedtem fel belőle, és három másik helyre is ültettem. Remélem, megmarad, bár egyik sincs ilyen jó kis védett helyen, mint ez.






A Penelope (hibrid pézsma) ilyen csodálatos virágokkal örvendeztetett meg.

Egész kis gyűjteményem van már hibrid pézsma rózsákból, 16 féle, az nem is rossz!:)











Cornelia, szintén hibrid pézsma.
Sokkal erőteljesebbek a színek, mint nyár folyamán bármikor.















Eva, szintén hibrid pézsma














Moshata plena, hibrid pézsma.
Nagyon intenzív illatú rózsa.















Little Butterfly

















Satin Haze, talajtakaró













A rózsák egy részéhez már szórtam szárított marhatrágyát, de ez egyenlőre olyan, mint csepp a tengerben. Naná, nagy kert - sok marhatrágya.

Még nem jött meg az összes új rózsa, a Lottumos még úton van. Igazából idén már nem rendeltem olyan sokat, de azért egy-egy darab erejéig elcsábulok. Viszont a meglevő többmintszázzal nagyon elégedett vagyok. Tudom, sokszor elmondtam már (és még sokszor el fogom), de a történelmik csudaszépek, csudajók. Ott állnak talpig egészséges levélzetben, a gallicák, az albák, a hibrid pézsmák.




A kaliforniai mák miatt ez a rész elég tavaszias. Rendesen elszórta a magját, amiből aztán szépen kikeltek a hamvaszöld bokrocskák. Jópár nyílik is, vidám sárga lángocskák...

Mellesleg ez az egyik legegyszerűbb módja a szaporításnak. Ha rendetlen kertészek vagyunk (mint én), akkor hagyjuk a növényeinket magot hozni, amit aztán szépen elszór, meg oda visszük, ahol még szeretnénk belőle, aztán ott is elszórja a magját, és lesz rengeteg növényünk. Így csinálom a habszegfűvel, zsályával, borágóval, macskamentával. Így is, mert utóbbiakat azért tőosztani-palántázni is szoktam.



Ostrya, komlósgyertyán. Elég hamar elkezdett színesedni a levele, és sokáig a fán van. A tulipánfa a már csupaszon van, pedig később kezdett el sárgulni a levele.













A magyar tölgy is most kezd őszülni.
















A sövényként ültetett bokroknak, és egyéb nagy fáknak cserjéknek is kiszórtam egy csomó birkatrágyát.
Hétvégén lepett meg vele az egyik munkatársam. Délután éppen kint voltam a kertben (véletlenül, persze), és a tupelófát ültettem. Át. És szidtam magam, hogy miért nem tudom rögtön a végleges helyére ültetni, mert hiába ástam körbe (amúgy még méteres sem volt), és próbáltam volna földlabdával kivenni, lepergett róla a föld, a főgyökere viszont nem jött. Erre megrántottam (amatőr kertész), és persze elszakadt. A helyére tettem szegényként, jól beöntöztem, és épp indultam volna, amikor ijedtemben majdnem ugrottam egyet, mert egy hatalmas kutyát vettem észre a kert legvégében. Első pillantásra. Második pillantásra rájöttem, hogy inkább egy nagy kupac valami az, és megbátorodva elindultam felé, és akkor már láttam, hogy egy jó adag trágya. És ahelyett, hogy teljes szívvel örültem volna, azon törtem a fejem, milyen válogatott kínzásokat fogok alkalmazni a munkatárson, hacsak egy növényemnek is hajaszála görbült!

Persze a növények sértetlenek voltak, a kupacból pedig ma tizenvalahány talicskányit használtam fel, és még van kb. 4. Hú, de jólesett a kertnek! És igen, Isten áldja az ilyen munkatársat:) (És tartsa meg a jó szokását)



Mocsárciprus, szépséges őszi lombszínnel.

Érdekes módon a Pevé Minaret fajtája még teljesen zöld...














A fanyarka fele levele már odalett, mögötte a gyertyán még nem is színesedik.

A törpe orgonák gyönyörű sárgára váltottak.











A perzsafa még csak most kezdi.....
De így is nagyon szép. Pár év alatt komoly kis fa lett belőle.













Hydr.paniculata Wim's red.

Őszi ültetés, és valami pazar a színe. Egyik paniculata sem színeződik ilyen szépen.














Varázsmogyoró, varázslatos színekben...
















A kecskerágó, amint messziről világít.
















Császárfa, ma már a levelek alatta vannak....

















Mennyit számít a hely...Az oszlopos tulipánfa előbb kezdett színesedni, és még mindig van rajta levél, a hátsó kertben, jóval kitettebb helyen levő nagytesó meg csupasz.












Az első udvarban még vannak nagyon szép részek.














Davidiia, galambfa

















Kikeleti bangita bronzos levélzettel.
















Rhapsody in blue, milyen bájos, ugye?

















Magnólia levelek fönt és lent...
















Magnolia tripetala, ernyős magnólia őszi lombja (lombocskája:)




















A fűszercserje is aranysárga már, a datolyaszilva pedig nemsokára ehető lesz.
Talán egyetértetek velem, hogy pazar színeket produkál az ősz, a kert. Élvezzétek a jó levegőt, kertészkedjetek sokat!

Petra