Örökké zöldek csokorba szedve (Avagy megint sikerült regényt írnom)

Jöjjenek a kedvencek, a nagy szerelem, az örökzöldek. Ellágyulok, ha rájuk nézek, büszke vagyok, ha nőnek egy nagyot, biztatom őket, ha csak helyben topognak. Szépek a sötétzöldek, a sárgák, a hamvaskékek, az oszloposak, a csüngők, a terebélyesek.  Belőlük ültettem a legtöbbet, s bár már nem szabadna, még van olyan, amit szeretnék a kertbe telepíteni.

Zömében igénytelenek, általában az átlagos talaj már megfelel nekik, nem kell trágyázni őket, sőt legtöbbnek inkább árt, mint használ, ha van helyünk, akkor hagyhatjuk őket kibontakozni teljes szépségükben, és a metszőollóhoz sem kell nyúlni. Persze vannak kivételek, vannak köztük igényesebbek, de tőlük sem kell megijedni.

Mielőtt kiválasztunk egyet-kettőt-százat belőlük, jó, ha utánaolvasunk, nem merem írni, hogy kérdezzük meg a kertészetben, mert én arra párszor már ráfáztam. Nagyon fontos, hogy az általunk megszeretett fácska mekkorára is fog nőni, mert nem tudom hogy vagytok vele, nekem kifejezetten szúrja a szememet a két méter széles előkertekbe ültetett ezüstfenyő. (Elvégre szúrós luc a neve). Akármilyen édes kis semmiségnek tűnik a kertészetben,  némelyik igen-igen gyorsan, némelyik lassan ugyan, de egyszercsak kinövi a neki szánt helyet. Elvégre törpe volt minden óriás, (óvodás lányom van), és ez biza az örökzöldekre is igaz.
Ez az egyik legfontosabb dolog, mielőtt vásárolunk, a másik a fa szélessége lenne, de erre már jóval nehezebben kapunk választ. Pedig már hogy a szöszbe ne lenne lényeges, hogy milyen távolságra is ültessünk egymástól két fát.
Ha túl közel kerülnek, ami állítólag (valszeg így van) az egyik leggyakrabban elkövetett hiba, és nemcsak örökzöldeknél, akkor az ültetést követő pár évben remekül fog mutatni a művünk, de eljön az idő, hogy vagy közbeavatkozunk, ami általában az egyik példány kivételével jár, vagy a helyhiány miatt egyik sem lesz szép. Úgyhogy akármennyire is fáj a szívünk, ha beleestünk ebbe a hibába, akkor ne habozzunk korrigálni, amíg nem késő.

Mai napság szerencsére hatalmas választék áll rendelkezésre örökzöldekből is, persze még mindig van jónéhány ritkaság, aminek még a hírét sem hallották a kertészetekben.
A kiskertekben is helyük van, nélkülük kopasz lenne a kert, csak meg kell találni a megfelelőt.

Pénteken kezdtem fényképezni, aztán megzavart a vihar (olyan sokáig reménykedtünk csak az esőben, hát most egyszerre megkaptuk a hiányzó mennyiséget, mit mondjak, durva volt), és hétfőn folytattam.

Nos, akkor jöjjenek a képek, amik sokkal ékesszólóbban beszélnek, mint én:

Ez az édes kis apróság egy oszlopos kék atlasz cédrus, a néhai arizonica kertészetből (azért néhai, mert már nem lehet tőlük rendelni) vettem, a fantázianeve tök vicces: cedrus atlantica Atlas. Ugye ha "lefordítom": Atlasz atlasz cédrus. Na mindegy, idén hozott egy gyönyörű nagy hajtást, úgy döntöttem, ez lesz a vezér, és kikaróztam. Állítólag talajig zárt karcsú hamvaskék gyönyörűség lesz.

Hamisciprus imbricata pendula, innen meg onnan fényképezve. Még mindig nagyon szellős a drága, én imádom ezt a kecses habitust, és eső után ahogy csüngenek rajta az esőcseppek, nagyon-nagyon csinos. Szépen növekszik, a hamisciprusokról tudni kell, hogy nem szeretik a meszes talajt, akkor megsárgulnak szegénykék, úgyhogy én adtam neki tőzeget (meg az összes többinek), meg azért figyelek rá, hogy nagy szárazságban se szomjazzon.

thuja or. aurea nana, sárga törpe tuja, ő inkább szélességre nől, egyszer már alaposan meg is metszettem.

Egyébként harsogóan sárga színe van, nagyon egészséges, teljesen igénytelen jószág.

Sokan idegenkednek a tujáktól, snassz ültetni őket. Nem tudom, erről nekem mindig az jut eszembe, amikor 9-10 éves lehettem, és nagyon szerettem az Abba meg a Boneym együttest, de minden barátnőm és a suliban levő főleg nagyobb lányok kígyót-békát mondtak rájuk, és én sem mertem bevallani, hogy kedvenceim. Birkák vagyunk, na.

Szóval már hogyne lenne helyük a kertünkben, van köztük nagyon sok gyönyörűség, sövénynek láttam én már 6-8 méter magas, talajig zárt tujasort, nem akármilyen látvány na.

Tudom, nem szeretik a száraz talajokat, ezért az alföldre inkább borókát javasolnak. A borókát viszont csak teljes napsütésre szabad ültetni, semmilyen árnyékot nem visel el (talán csak a ketelerei), megtámadják a pajzstetvek. Nekem két példányt kellett ezért kivágni, borzasztóan megcsúnyulnak a tetvek támadásától.

Thuja Balaton néven, kis kócos érdekesség, szépnek talán túlzás állítani. Annak idején, kb. 12 éve igen aprón vettem, és azt mondták, hogy törpe. Nos, 12 év után azért csak elérte a két méteres magasságot, és széltében is ügyesen terjed. Mivel sajnálnám kivenni, ezért kénytelen voltam megmetszeni.

Hamisciprusok, nem teljesen egyformák, talán látszik, hogy az alsó képen levő kékebb árnyalatú.

Szomszéd ház északi oldalához vannak ültetve, kb. 50 centisen vettem őket, 12 év alatt megnőttek kb. 4 méteresre. Sajnos a helyszűke miatt a szélességüket kordában kell tartani.

Kadarkúton az arborétumban láttam egy meseszép példányt talán 3 éve, teljes szépségében kibontakozva, higgyétek el, lélegzetelállító volt. Nem lehetett volna nála szépségesebbet festeni sem, nagyon sajnáltam, amikor a következő évben már nem találtam. Kivágták, mert van nála érdekesebb növény is. Hajjaj!

Valódi ciprus green tower néven, szintén az arizonicától. Egyszerre vettem az ezüstszínűvel, de míg az rögtön az eredeti helyére került, ezt éppen háromszor ültettem át. Úgyhogy a torony az kb. 70 centis, az ezüst meg 2,5 méteres.

Magyal, blue angel, törzses fácska. Nem szeretik a hideg szeleket, egyébként nagyon szép növények.

Szerencsére a tiszafákról sem kell lemondani a kisebb kertek tulajdonosainak sem, hiszen itt van például ez a szépség, a strictra viridis. 2-3 méter magas, kissé szabálytalanabb oszlopos növekedésű. Az új hajtásai sárgászöldek, szerintem az egyik legszebb oszlopos tiszafa. Mint tudjuk, eléggé igénytelenek, sőt, még az árnyékot is elviselik. Ez a példány pl. a 20 méteres lucfenyőtől 2 méterre van ültetve, ami azért elég nagy szívás. Mégis föl se veszi, szépen fejlődik, innen is nagy-nagy dicséret érte.

Gömbtuják, 3 darabot is ültettem (azóta többet is, immár okosan, remélem a megfelelő helyre).

Hallgatva a kertészetben a kertészre, aki szerint kb. méteres gombócok lesznek belőle. Naná, ha megnyírom őket minden évben, akkor igen. Különben...

Viszont nyíratlan, kisebb sövénynek kiváló, egyébként is nagyon szép, magától is gömböcen növő fajta.

Ezt a sárga tuját nem sikerült beazonosítanom, tizenéve mentettem meg az egyik kertészetből, ott csücsült szegénykém csúnyácskány, ritkás lombozattal, reménytelenül. Mivel két törzse volt, az egyiket a harmadik vagy negyedik évben tőből kivágtam. Szépen megemberelte magát, mondjuk nem gondoltam, hogy ilyen nagy fa lesz belőle, pedig valószínűleg még messze van a felnőttkora.

Most már sokfelé van ültetve ebből a terülő borókából (Old gold), ez volt az első. Mellette-közte egy loderi boróka növöget, messze túl a törpeségen. Egyébként hál Istennek nem látszik, de azért elmondom, bár igen-igen pironkodva, hogy ez a növényegyütes egy teherautó gumiba van beültetve. Jól van, nagyon kezdő kertész voltam, meg egyébként is, mindenki követ el hülyeségeket.

Mahonia, nem a hagyományos (abból is van), hanem talán a media Charity fajta.Hatalmasra megnőtt, már két méter magas, és elég terebélyes is. Idén, bármennyire is sajnáltam, karcsúsítottam rajta, hogy ne nyomja el a mellette levő h.ciprust meg a tiszafát. Csodaszép a virágzása, hosszú-hosszú aranysárga fürtökben, ráadásul szinte télen, friss citromos illattal. Teljesen igénytelen.

Oszlopos arany tiszafa, a kezdeti ácsorgás után igen szépen beindult. Aprócska növényt vettem, most közel két méteres, kb. 8-10 év alatt.

Smaragdtuja. A szomszéd felől örökzöldek vannak ültetve, változatosan, és nem sövénynek, hanem szellősen. Három tuja van egymás mellett, a középső az arany malonyai thuja. A smaragdok káprázatosan szépek, ekkora magassággal már kifejezetten fenségesek.

Sentinel boróka, karcsú és baromi szúrós. Az első években öntöztem, aztán már csak a természetre volt bízva. Az utóbbi két évben pár ága kihajlott a sorból, azokat egyszerűen levágtam. Előtte gyöngyvessző virágzik.

Holmstrup tuja, kis növésű, állítólag a végső magassága 3-4 méter körül van, karcsú szépség, télre kissé bebarnul a lombja. Ez egy oszlopos ezüstfenyő társaságában növekszik az egyik vegyes ágyásban, kettő az utcára van ültetve. Mindegyik nagyon szépen fejlődik, viszont megvan az az előnye, hogy nem fogja kinőni a helyét.

Oszlopos ezüstfenyő, iselii fastigiata. Savanyúbb talajon ezüstösebb a lombja, egyébként igénytelen.

Hiába oszlopos, azért néha rásegítek némi metszéssel, hogy a hó ne tudja szétnyomni.

Csüngő nutka hamisciprus, az egyik kedvenc (csak a többi meg ne hallja). Könyv alapján párás helyet igényel, ezt én nem tudom produkálni, van ami van, öntözéssel rásegítek a csapadékra. Másik könyv szerint a legkisebb árnyékolás is megbetegíti, pajzstetvek lepik meg, amiktől aztán nem lehet megszabadulni. Na, erre viszont vigyázok, teljes napon van a drága. Nagyon szépen fejlődik, hihetetlenül mutatós fenyő.

Kicsit belebújva: szép smaragdzöld színe van, imádom ezeket a kecsesen bókoló hajtásokat

Na mégegyet róla, állítólag eléri a magassága a 15 métert is, szóval nem kis fa, és mindenképpen úgy ültessük, hogy körbejárható legyen. Megérdemli, hogy minden oldalról megcsodálhassuk (meg mások is).

Pinus mugo, az igénytelenek igénytelenje. Amikor megvettem, akkor még csak az első részt birtokoltam, és ott álltam (nem először és sajna nem is utoljára) teljes bizonytalanságban, hogy na de akkor hová is ültessem?

Hirtelen ötlettől vezérelve ástam egy gödröt a még létező szabad helyen, dehogy ástam, csákánnyal kivájtam, mintha egy betoncserépbe ültettem volna. Nem is tudom, mi lehetett eredetileg ott. Egy év múlva, amikor már bekebeleztem a hátsó rész egy darabját, gondoltam, méltóbb helyre ültetem. És nem jött, nem és nem tudtam kiásni. Azóta is itt van, hatalmasat nőtt, idén meg is kellett rendszabályoznom, és köszöni, jól van.

Az arany malonyai tuja a szomszéd kerítésénél.

Magyal, apróságból rövid idő alatt hatalmas bokor lett, úgyhogy már rendszeresen metszeni kell.

Nagyon szereti a helyét, szép fényes levelekkel örvendeztet meg.

Gömb hamisciprus, ez a második legnagyobb példány, az első helyezett az előkertben van, bár ő volt az első ültetésileg is. Azóta még kettőt ültettem a hátsó részen is, ők még kicsik.

Nagyon szeretem őket, a kecses hajtásaikat, a megbízható, gyors növekedésüket.

Ugyanúgy, mint a többi h.ciprus utálja a meszes talajt, és a kertészetben kapható aranyos kisdedből előbb-utóbb 3-4 méter magas, 2-3 méter széles bokor lesz.

Valódi ciprus, cupressus glabra Joschka, arizonicától. Egy csoda.

Azért vettem, mert aránylag olcsón, (ezervalamennyiért) lehetett kapni, bár elég aprón, gondoltam, egy próbát megér. A valódi ciprusoktól tart az ember lánya, merthogy fagyérzékenyek, nem erre a vidékre valók stb., az arizonica kertészet honlapján olyan ínyciklandón tudtak írni róluk (meg persze az összes többiről is), hogy az ember azonnal akart a kertjbe.

Kiválóan vizsgázott, pedig nyáron érkezett, szinte szabadgyökerűen (hú de mérges is voltam akkor a küldőre), aprón, törékenyen. Ennek négy éve, és ma több mint két méteres a kisasszony, csipkeszerű hajtásokkal, finom gyantaillattal.  Minden takarás nélkül, szemrebbenés nélkül tűrte a teleket, a nyári aszályok meg se kottyantak neki, pedig nem öntöztem!!

Úgyhogy próbálja meg más is bátran, kár lemaradni erről a szépségről.

Kaliforniai gyantáscédrus, először hoz termést. Karcsú, ám igen magas fa lesz belőle, szerintem nálunk még mindig ritkaságnak számít, nem nagyon ültetik a kertekbe. Pedig már most gyönyörű a fényes ezüstszürke törzse, látjátok, ott vannak rajta a gyantacseppek, nagyon szép élénkzöld lombozata van. Aránylag gyorsan nől, bár rendesen öntöztem is. Teljesen igénytelen.

Cupressus arizonica fastigiata glauca, kék oszlopos valódi ciprus. Szintén egy csoda, hideg és szárazságtűrő, gyorsan növő gyönyörűség. Tavaly is és idén is megmetszettem, azért hogy sűrűbb legyen. Úgy gondolom, többet nem nagyon lesz rá szükség, mert bizony sokkal szebb természetesen.

Taxus media hicksii, szomszéd kerítését  hivatottak takarni.

red robin korallberkenye, nálam eléggé igénytelennek tűnik, egyedül a túlbuzgó kertészt utálja, aki a legnagyobb szárazságban műtrágyával "kedveskedik" a növényeinek. Idén lassan már kiheveri.

Csüngő arany tiszafa, igazi szoliternek való szépség, teljesen igénytelen, nálam kavicsos talajba, csákánnyal lett ültetve, teszi a dolgát, és nőddögél szépen

Mamutfenyő, csüngő, barabits requiem. Harmadik éves nálam, nagyon szépen fejlődik, bár elég védett helyre is került. Meghálálja a savanyúbb talajt, a meszeset nem szereti, és eléggé vízigényes. Magas, igen karcsú növény lesz.

Ketelereii boróka, igénytelen, egészséges, gyorsan növő, nagyon szép. Tágas helyet hagyjunk neki, hogy kibontakozhasson, már ebben a méretben is festői látvány. Nagyon szépek a kék bogyói is.

Ez a másik szomszéd felől van, tuják vannak ültetve sövénynek, smaragd és brabant, ez utóbbiból néhány tavaly kipusztult (az én áldásos műtrágya kiszórásos tevékenységemnek hála), valamint a ketelereii boróka és egy yvonne h.ciprus.  Az Yvonne is egy csodaszép fa, méltóbb helyet érdemelne, mint ahol van.

leyland ciprus gold rider, ragyogó zöldessárga színű, az első évben csak pihent, de most már szépen nőddögél. Sövénynek van ültetve, de szoliternek is mutatós lenne. Nem nől olyan gyorsan, mint az alap, nem is lesz akkora, inkább h.ciprus szerű állítólag, de ez nem mindig baj.

Néhány kakukktojást is beleraktam, csakhogy lássam, figyeltek-e:

Virágzik a veronikacserje

Abies procera glauca, kék nemes jegenyefenyő, jaj de kicsi még, és jaj de nem csinál szinte semmit. Ha ez lesz az éves növekedése, amit a képen látni, akkor nem mostanában fogja elérni a végső magasságát.

Egyébként minden jót írnak róla, igénytelen, bár jobban kedveli a savanyúbb talajt, mint egyébként a legtöbb fenyőféle, szereti a vizecskét. Nagyon szép fenyő lesz belőle, káprázatos tobozokkal. Kár, hogy még csak képen láttam.

Újfiú! Még a cédula is rajta van (Családom szerint rám sem ártana egy). Koreai jegenyefenyő.Sokáig ellenálltam, merthogy egy időben nagyon divatos volt, és akkor nehogy már én is ilyent ültessek. Baromság.

Szóval megpróbálkozom vele, bár őt elég kényeskének írják, védett helyre került, savanyú talajba, közel a kúthoz.

Nem lesz túl nagy, viszont elég terebélyes tud lenni, úgyhogy azért hely kell neki.





Újabb kakukktojás, fényképezés közben legelgettem kicsit, mivel érik a fanyarka. Az idén nagyon jó kis termés van rajta, akkor finom, amikor lila a bogyója. Sötétpirosan is ízletes már, de minél lilább, annál jobb.
Gyönyörű, nem?

Bangitaféle, nem viszi túlzásba a növekedést, de láttam már szép nagy példányokat belőle.

Talajtakaró boróka, ennek nem jut eszembe a neve, legyökereznek a hajtásai, és igen nagy területetet be tud borítani, viszont alacsony marad, kékesszöld színű, télen lila lesz. Hajrá!

Újabb kedvenc, a deodárcédrus, Karl Fuchs személyesen.

Ha csak egy cédrust ültethetnék, akkor inkább deodár lenne, valahogy szebb a habitusa.

Sablon: Inkább savanyú talaj, egyébként igénytelen, télálló és MESESZÉP!

Csüngő szerb luci, sőt lucika, mert még csak bölcsődés. Bűbájos a dárga, 10-15 méter magas karcsú fenyő lesz belőle. Vonzódásom a csüngő fák iránt azt hiszem, eléggé látványos, szerintem szebbek, mint a "hagyományos" növésűek. Ja, és csöppet sem szomorúak, nagyon is vidámak, elvégre az én kertemben nőnek.

Nem örökzöld, de fenyő, méghozzá vörös, abból is a japán. Larix kaempferi.

Tavaly téli ültetés, és máris nem a végleges, mert a helyét kinézte egy másik fácska, úgyhogy ősszel költözni fog. Abszolút igénytelen, de nagyon nagy fa lesz belőle.

Kaliforniai gyantáscédrus másik, jóval kisebb példánya a hátsó részen. Szépen növekszik itt is, nem zavarta a hideg, és a szeleket is jól bírja.

leyland ciprus naylors blue, állítólag a legszebb leyland ciprus, 1 éves mégcsak, ilyenkor eléggé formátlanka, de nagyon nagyot nőtt. A képen ugyan másképp látszik, de inkább kékes árnyalatú a lombja, karcsú, magas fa lesz belőle. Gyors növésű (HIHIHI,HAHAHA)

Na, itt fordultam hátra, merthogy haladtam a kert vége felé, és nem akartam hinni a szememnek

Teljesen fekete az ég, és mégis ott van a szivárvány. Ekkor már a szél is feltámadt

Én pedig megszaporáztam a lépteimet, igen ám, de az ananász-epren volt pár érettebb darab, azokat gyorsan leszedtem, nehogy az eső leverje, ekkor már szépen kopogott a hátamon.

Befelé már futottam, így is megáztam, mire a féltetős teraszunk alá értem. Aztán onnan néztem, ahogy leszakad az ég.

Az árok folyónak gondolta magát

A Sentinel borókából ezt a csúfságot csinálta a lezúduló eső.

Még nem tudom, mit kezdjek vele.

Mára itt a vége, fuss  el véle, holnap folytatom, mert megfájdul a feneketek a sok üléstől.