Kertem fái

Talán nem lesz minden tanulság nélkül, ha némi leírással, esetleg már személyes tapasztalattal kiegészítve közzéteszem azon fák képét, amelyeket a kertben ültettem.
Csak a lombos fákról lesz szó, gondolkodtam, hogy az örökzöld magnóliát ide vegyem-e, vagy majd később, a tervezett örökzöldekről szóló bejegyzésnél legyen. Úgy döntöttem, hogy inkább itt.
Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett a fotózásnak, ha a felhők nem takarták teljesen a napot, akkor még istenes, egyébként elég viharos képek készültek.
Persze be-beszúrok közéjük egy-egy virágos képet is, hogy ne legyen olyan unalmas.
Kezdhetünk? Oké:
A kert bejáratnál indulunk, és elsétálunk egészen hátra:

Magnolia alba superba. Inkább bokorfa lenne, ha hagynám, így jelenleg három, később lehet csak két törzzsel, kis fának van nevelve. Egyáltalán nem olyan kényes, mint amilyen a híre. Az átlagos, aránylag jó tápanyagellátottságú talajban már szépen fejlődik. Hatalmas, puha, világosszöld leveleket hoz, a tavaszi virágzásáról pedig elképesztően gyönyörű, előző valamelyik bejegyzésben van is róla több kép.

Kiskertbe gyönyörűen beilleszthető, természetesen nemcsak az alba superba fajta, de azért figyeljünk rá, mert nem mindegyik szép fának nevelve.

Magnolia grandiflora, örökzöld magnólia: Sokan vágynak rá, és legalább ennyien félnek is tőle. Mert fagyzérzékeny. Ugyanakkor gyönyörű, a virágzása pedig utolérhetetlen és felülmúlhatatlan.
Az enyém 3. éves, szépen fejlődik, de még mindig csak 1,20 körül van. Megpróbáltam megtenni érte, amit meglehet,  épület előtt déli oldalon van, növények karéjában, vastagon mulcsozott talajban. A telek meg se kottyantak neki, pedig csak a havat kupacoltam fel rá, igaz ki se látszott belőle. Én úgy gondolom, érdemes megpróbálkozni vele, nem kell brutál árú hatalmas példányt venni belőle, aztán gutaütést kapni, mert az első télen kipurcant. Lehet venni 3-4 ezer Ft-ért méter körüli példányokat, aztán szépen nevelgetni. Majd megnől, annak is megvan a szépsége, ha látjuk felnőni a növényeket. S ha véletlenül nem marad meg, nem buktunk horribilis összeget.

Datolyaszilva, hogy összekössük a kellemest a hasznossal.

Szintén védett hely kell neki, nálam is épület előtt van déli oldalon, de takarást még sosem kapott.

A téli fagyoktól nem sérült, a tavaly tavasszal jövő nagy minuszokban visszafagytak a vesszői.

Nagyon formás, mutatós fa, gyönyörű, fényes levelekkel. Maga a virágzás nem mutatós, de ahogy elkezdenek hízni a termések, az már ismét vonzza a szemet. Aztán az első hideg megérkeztekor eldobja levélruháját, egyik pillanatról a másikra ott áll csupaszon, csak a narancssárga termések világítanak az ágakon. Pazar látvány, és a gyümölcs valami isteni.

Az alsó képen talán visszajön valami abból a hangulatból, amit maga a kis fa ad. Képzeljük el nélküle ugyanezt a képet, ugye hogy kevesebb lenne. Hiányozna a feszes törzs, a kecsesen kinyúló ágak.

Selyemakác. Őtőle fájó szívvel, de meg kell válnom ősszel. Most még nem, hogy a virágzásában mégegyszer gyönyörködhessek, de a józan észnek felül kell írnia a látványt.

A selyemakác nagyon gyorsan növő fa, széles, esernyőszerűen szétterülő koronával. Az enyém kb. 9-10 éves, de már most akkora, mint amit a könyvek a végső méreteiről írnak. A nagyobbik baj az, hogy a gyökerei teljesen felnyomták a térkövet, látszik, hogy két irányban merre indult a gyökérzet, és nem várom meg, amíg a melléképület alapja alá ér.

Tanulság: Épület és járda közelébe ezt a fát semmiképpen nem szabad ültetni, mert igen agresszíven növekszik. Ugyan az egyik legszebb virágzású, és gyönyörű habitusu kecses fa, de rettentően szemetel. A hosszú levelek folyamatosan hullanak, s a földön apró lemezekre esnek szét. A virágzat hullása is jelentős, de az teljesesen elviselhető lenne, viszont a terméstokok potyogása az iszonyú.  Még most, pedig már bimbók is vannak a fán, még most is van jópár elszáradt terméstok, ami még ezután fog lehullani.

Nem, senkit sem lebeszélni akarok erről a fáról, csak szeretném, ha megfontoltabbak lennétek, mint én voltam, hogy méltó helyre kerülhessen, és ne kelljen kivágni akkor, amikor egyébként a legszebb.

Galambfa, meglehetősen lassú növekedésű, legalábbis eddig, 4. éve van nálam. Szép, talán a hárséra emlékeztető levelei vannak, nagyon-nagyon várom a virágzását, nem tudom, hányadik évtől kezdi majd. Szélvédett helyre kerüljön, átlagos talaj már megfelel neki. A végső magassága 10 méter fölött van, azért erről ne feledkezzünk meg.

A fagyalbokor és a gömb hamisciprus közé beszorítva vígan növekszik a ziziphus jujuba. Látjátok egyáltalán, mert még nekem is nehéz felfedezni ezen a képen a kis kaméleont.

Végtelenül igénytelen, hideg és szárazságtűrő, kecses kis alakja van, szép, fényes levelei. A virágai icipici fehér kis pöttyök, nagyon várnám, hogy teremjen, erre még nem volt hajlandó. Vigyázat, tüskés!

Szerintem nálunk még kevés a tapasztalat róla, nem tudom, mekkorára fog nőni, nem gondolom, hogy nagy fa lesz.

Magnolia Wada'S Memory.  Idei szerzemény, úgyhogy a személyes tapasztalat szinte nulla.

Az biztos, hogy Ő tényleg fatermetű magnólia, kihajtáskor vöröses levelekkel, hófehér, a magnolia stellatara emlékeztető, de annál nagyobb virágokkal. Nem terebélyes lesz, hanem inkább tojásdad alakú, szabályos koronát nevel. Lelki szemeimmel látom már, milyen pazar lesz 3-4-5-akárhány méteresen, teljes virágzásban! Egyébként Ő fog menni a selyemakác helyére.

Betula pendula golden beauty, ahogy a képen is látszik, fiatalka még a drága, karcsú habitusu kis fa lesz belőle, aranysárga levelekkel, hámló, hófehér törzzsel. Az örökzöld fal előtt kiválóan fog mutatni.

Díszkörte, pyrus calleryana chanticleer, tojásdad alakú, kb. 10 méteres fa lesz belőle, csupa jót írtak róla. Nagyon igénytelen, betegségre nem hajlamos, szép a tavaszi virágzása, kompakt a növekedése, és nem láttam nála szebben színesedő fát ősszel. Valami hihetetlen bordós pirosas színe lesz.

Sajna a napocska éppen elbújt, úgyhogy ez a kép kicsit sötétebb lett. Császárfa, nagyon gyors növekedésű, hatalmas, szív alakú puha, harsányzöld levelekkel. Idén hozott először virágot, igaz hogy csak a legfölső, legeldugottabb ágán, de akkor is virágzott. Meghálálja a tápanyagban gazdagabb talajt, és nem szereti a szárazságot. 10-12 méteres, impozáns fa lesz belőle.

A szél miatt próbáltam több szögből is fotót csinálni erről a kis gyönyörűségről.

Oszlopos tulipánfa, hogy a kisebb kertek tulajdonosainak se kelljen lemondani a tulipánfáról.

Én igen pici méretben vettem, azóta más kertészetben találtam volna jóval nagyobbat is, persze ez az árán is meglátszana. Idén elég szépen belendült, hát csak hadd növögessen, kivárom. Jó vízáteresztő talajba, átlagos körülmények közé való, a szelet nem szereti. A szakirodalom szerint hamarabb virágzik, mint a nagy tesója, ami bizony nem hátrány, és kb. 10 méteres magasságot azért ő is el fog érni. Ősszel gyönyörű sárgára színeződik.

Egyébként nem tudom, ti hogy vagytok ezzel a végső magassággal, én még mindig nehezen tudom elképzelni. Az ember meglát egy édes kis semmiséget, igen-igen, 10-15 méter lesz, vagy mondjuk 3-4 méter széles, hát persze, ránézésre éppen elfér még az egyik ágyásunkban. És nem hisszük el, hogy pár év múlva kinövi esetleg az ágyást, ne adj Isten, a kertet is. Szóval komolyabban kellene venni a méreteket!

Bemásztam a nagy ágyás kellős közepébe, mert annyira tetszik a talajtakaró boróka, ahogy átszövi a madárbirs, körbeöleli a macskamenta és a borzaskata.

Aztán persze szidtam magam, mert akármennyire vigyáztam, azért csak letapostam pár növénykét.

Acer davidii, Dávid juhar, a csíkos törzsűek csoportjából.

Szintén nagyon picurként került hozzám, de szépen fejlődik. Nincs különösebb igénye, átlagos, agyagos talajban van, teljes napon. Állítólag 5-6 méteres fácska lesz belőle, de van ahol, 10 métert írnak. Ő olyan helyre került, ahol el fog férni.

Perzsafa, pompás kis fácska ugye? Örök dilemma, hogy kis méretű fát vegyen az ember, vagy inkább áldozzon rá, és vegyen már méreteset. Mindegyiknek megvan a maga előnye, kétségtelen. A kisebbek könnyebben gyökereznek, és már első évben megörvendeztetnek a növekedés jeleivel.

A perzsafát közel két méteres bokorként vettem, és az első két évben nem csinált semmit. Csak volt. Hú, de bosszantó volt. Aztán persze beindult, jelenleg majd négy méteres fácska már, némi alakítást is kapott.

Teljesen igénytelen, nálam agyagos, ezen a részen inkább tápanyagban szegény talajon van, már régóta nem öntözöm. A teljes nap a szép őszi lombszínéhez szükséges. Nem lesz nagy fa, viszont eléggé el tud terebélyesedni.

Csüngő vérbükk, erről a kecses kis fáról még mindig nem tudom elhinni, hogy tekintélyes méretű fává fog nőni. Pedig a könyvek azt írják. Viszont elég lassú növekedésű, úgyhogy sokáig elfér egy kisebb kertben is.

Gyönyörű bordó levelei vannak, nincsenek különösebb igényei.

Az első képen az oszlopos gyertyán, a másodikon szintén, a Frans Fontaine fajtája.

Itt hátul messze nem olyan jó a talaj, mint az első udvarban, ez azért látszik a növények fejlődésén.

Az oszlopos gyertyán immár 5. éves, de csak az idén kezd beindulni, a frans fontaine is csak ácsorog.

Ez utóbbinak kissé csavarodottak a hajtásai, egyébként kb. ugyanakkora fa lesz belőle.

Ne feledjük, hiába oszloposak, 10-15 méter magasságot írnak neki, és a szélességük is eléri a 4-5 métert.

Mongol hárs, tilia mongolica, imádom. Kisebb, kecsesebb fa lesz, mint a többi hárs, állítólag jóval egészségesebb is. Már most is nagyon mutatós, gyönyörűek a fényes zöld levelei, és telis-tele van bimbóval.

Platánfa, kitéve az elemek támadásának. Itt hátul aztán nincs kegyelem, általában nyugati, észak-nyugati szél fúj. Szinte mindig. A platánt mindenki ismeri, csak nagy kertekbe való, hatalmas fává növekszik.

Csüngő japánakác, a hmm, magasabb füves terület sajna már a szomszédé.

A csüngő japánakác kecses kis fává növekszik, metsszéssel elősegíthetjük a korona alakulását.

Igénytelen fának írják, egyenlőre nincsenek személyes tapasztalataim.

acer plat. crimson sentry, oszlopos növekedésű. Egyenlőre úgy néz ki, mint egy seprűnyélre akasztott vörös paróka. Na de a képek alapján pompás fa lesz belőle, remekül fog mutatni a sok örökzöld között.

Komlógyertyán, ostyria, őszi ültetés. Nagy méretű fát vettem, az idei évben nem mutatja még igazi szépségét, majd jövőre. Nagy fa lesz belőle, gyertyánszerű levelekkel, hosszú füzérvirágzattal.

Valódi tulipánfa, aki látott már kifejlett fát, az biztos, hogy akar magának egyet. Azok a hatalmas, üdezöld levelek. Az a pompás korona. Virágokról ne beszéljünk, mert az enyém még biztos, hogy nem mostanában fog.

Csak nagy kertbe való, hogy kibontakozhasson a szépsége. Ha nincs elég helyünk, akkor ültessük helyette az oszlopos fajtáját. A tarka levelű ugyan lassabban nő, de szintén nagyon nagy fa lesz belőle.

Amerikai ámbrafa, az őszi levélszíne a legkáprázatosabb, de így zölden is nagyon mutatósak a levelei.

Fanyarka, ő nem fa, hanem bokor, ennyire tele van terméssel! Nagyon finom, mindenkinek csak ajánlani tudom a kertjébe, ha van elég helye. Akár sövénybe is telepíthető. Nem nől gyorsan, legalábbis nálam, és a metszést is elviseli, de ha hagyják, 4-5 méteres bokor lesz belőle.

Magyar tölgy, nagyon nagy fa lesz, ennek megfelelően kis kertbe természetesen nem való.

Még ő sem mutatja meg az igazi szépségét, ez az év a gyökeresedésé.

Kőris raywood, tavaly érkezett szabadgyökerűen, idén gyönyörűen beindult.

Nagyméretű fa lesz belőle, nagyon szép az őszi lombszíne. Szereti a nedvesebb talajokat, nálam be kell érje azzal, ami van.

Csakhogy színek is legyenek már, ilyenek a bazsarózsák. Szerintem még mindig szépek.

Papírkérgű nyír, de még olyan fiatal, hogy barna a kérge. Állítólag a nyíreknek fiatal korukban barna a törzsük, később alakul ki a fehér törzs. Remélem is, hogy így van.

Nagy méretű, gyönyörű fa lesz belőle, mint minden nyír, szereti a nedvesebb talajokat, itt hátul olyan, amilyen, egyenlőre öntözöm.

Ezen a hátsó részen nagy fák vannak ültetve, körbe vegyesen virágos sövénnyel, és elszórtan nagyméretű bokrokkal. Valamikor biztosan nagyon szép lesz, egyenlőre kell hozzá fantázia, hogy meglássuk benne, amit elterveztem.

Acer negundo kelly"s gold, sárga levelű juhar. Gyorsan nől, kb. 10 méter magas, szabálytalan gömb koronálya lesz. A sok zöld lomb között (ami még egyébként sehol sem látszik) jól fog mutatni aranysárga leveleivel.

Szelídgesztenye, telis-tele virággal. Gyönyörű fák lesznek (merthogy kettő van belőle), Melegkedvelők és nem szeretik a meszes talajt.

Ez a kép a két kert, az első ezer, és a hátsó háromezer négyzetmétert elválasztó kerítésnél készült, azért itt hátul messze nem olyan szép, mint elöl. De majd ha megnőnek a drágáim, akkor páratlan lesz, mert a "gyűjtemény" nagy része itt hátul található.

Nem bírtam megállni, annyira tetszik most a borzaskata. A vadcitrom kecses sziluettje alig látszik az alatta-körötte elterülő kavalkádtól.

A trombitafolyondárt anno 12 évvel ezelőtt ültettem a kerítéshez, hogy takarja a szomszéd disznóólját. Ugyan leginkább a túloldalról lehetne élvezni, mert nálam a sövény eltakarja, de mindenesetre hatalmasat nőtt. Kissé átszőtte a borókát, nagyon nem engedem neki, minden évben kell róla levágni, nem is keveset.

Az előkertben az őszi szellőrózsa nagyon szeret lenni, rajta a rózsalonc lehullott szirmai.

A "sárga ágyás" még mindig pihen, ebben a hűvös-borús időben csak nem akarnak virágba borulni a rózsák.

Nagyon szépen fog mutatni a gold reef és az orbáncfű.

Mára ennyi elég is, legközelebb jönnek a fenyők, örökzöldek.

Jó pihenést!