A bujaság dícsérete

Tegnap, estefelé, amikor még mindig dögmeleg volt ugyan, és még a fülemen is levegőt vettem, hogy kellő oxigén jusson a szervezetembe, kaptam a gépet, hogy csináljak pár képet. Igen, így mondtam magamnak, most csak párat fényképezek, nem kell mindig olyan hosszú írásokat csinálni. Kattogtattam itt, kattogtattam ott, és ma, amikor föltettem a számítógépre a képeket, nem akartam hinni a szememnek, hogy közel 60 képet csináltam. Huh. Ez van, úgy látszik, én nem tudok kevesebbet, rám picit több időt kell szánni.

Néhány nagyon kedves ismerősöm most látta először a kertemet (virtuálisan, élőben jópár évvel ezelőtt már igen), és a dícsérő szavak után jött a kérdés: Na de hogyan van neked erre időd, mert egy ekkora kertben.....
És itt jön a cím, igen, a bujaság. Mert ott van a legkevesebb munka, ahol a növények zártak, ahol nincs hely holmi gazoknak. Értelemszerűen ott van a legtöbb munka, ahol még kicsik, és ahol a talajtakarás még nem működik rendesen. Ebből következik, hogy a könnyen kezelhető kertek bizony-bizony a buja kertek. Minél több növény van, annál kevesebb a dolgunk, csak gyönyörködnünk kell. A legkevesebb munka persze az örökzöldekkel van, őket csak "eldobáljuk", az első 1-2 évben azért öntözzük, aztán csak méricskéljük, mennyit is nőttek egy év alatt.
A legjobb, amit tehetsz a kerteddel, és magaddal is, ha takarod a talajt. Nem feltétlenül a méregdrága fakéreggel, ezt inkább a látványosabb helyekre, és az alá is kerülhet akár kartonpapír is, és arra a mulcs, de a fűkaszáléktól a nyesedékig mindent lehet használni. Zongorázni lehet a különbséget a takart és a csupaszon álló talaj között. Természetesen növényeket is használhatunk, sőt kell használni talajtakarónak, vagy hogy kitöltse az ágyásokat, akkor sem szárad ki olyan könnyen a talaj.

Elkészülni, vigyázz, kész, jönnek a képek:

Ezerrel virágzik a levendula, sötétkék és világoskék, nagy bokor és kisebb, öregecske és újonnan ültetett.

Ha elmegyünk mellettük, ne felejtsük el megsimítani, csakhogy mégjobban érezzük a finom, aromás illatát.

Nem kell neki jó talaj, sőt minél kavicsosabb, szárazabb, annál szebben fejlődik. A metszést viszont ne hagyjuk el, ha szép, kompakt bokrot szeretnénk. Most, ha elvirágzott, akkor kicsivel a virágok alatt vágjuk le, hadd virágozzon mégegyszer az idén, majd tavasszal egy erőteljesebb metszés kell neki.

Perenke, kedves, ezt külön Neked, íme a Gold reef rózsa. Két bokor van belőle, idén hatalmasak, ugyan azt hittem, már nem is fognak kinyílni a bimbók, de ez a meleg csak előcsalogatta őket. Előcsalogatta, aztán ebben a hőségben azért elég gyorsan el is fognak virágozni.

Kicsit közelebbről, hogy látszódjon, milyen színváltozáson megy át, ahogy teljesen kinyílik, úgy halványodik a sárga szín.

Telis-tele bimbós orbáncfű, néhány már megmutatta vidám, napsárga virágait.

A bokor finoman fogalmazva erőteljesen növekszik, lehetőleg olyan helyre kerüljön, ahol ezt meg is teheti, különben kordában kell tartani.

Az örökzöld magnólia szereti ezt a meleget, mesésen szép, fényes levelei vannak.

Egy gyenge növekedésű klemátisz fut rajta, még ezután fog virágozni.

A másik bokor Gold reef, gyönyörűek ezek a virágok

Ilyen hatalmasra nőtt

A piros virágú rhodi egyenlőre jól érzi magát az edényben, szép új hajtásokat  hozott.

Az első sáslilike, kaméleonvirággal

Az Eden rose első virágzása végén van, hétvégén menthetetlenül neki kell álnom levágni az elszáradt virágokat

Bugás hortenzia, vanilla fraise, idei ültetés, nagyon meg is dícsértem, amiért ilyen ügyesen hozza a virágbugáit.

Szintén vanille, ráhajolva a macskamentára, ami a talajt takarja.

A bugás hortenziák mást szeretnek, mint a kerti, nem kell nekik savanyú talaj, és nemcsak elviselik, de egyenesen megkövetelik a napfényt.

A kerti hortenzia is kezd virágozni, a képen látszik, hogy elég kókadt ebben a melegben, pedig már öreg bokor. Nem, nem ilyen a virága, ezt még mindig majdnem bimbós.

Ugye milyen nagyra nőttem? Vettem föl mellőle kicsiket, kettőt kiültettem a hátsó részbe, ők még azért nem tartanak itt.

Ez már egy elég idős levendulabokor, a kép sajnos nem adja vissza a szép, sötétlila színét.

Növöget a datolyaszilva, persze le is dobott jópárat, igaz, nagyon sok volt rajta.

Hortenzia serr. blue bird, viszont lehet, hogy az ő talaján nem ártana még savanyítani kicsit.

Azért nekem így is tetszik.

Ha már buja, akkor palástfű. Észvesztőek ezek a habos, sárgásszöld virágok.

Teljesen igénytelen, bárhova, napra, árnyékba ültethetjük, aztán győzzük a szaporulatot elrakni a kertünkben.

Virágzás után tessék megmetszeni, akkor újra virágzik.

Nemsokára kinyílnak a liliomok, nem akármilyen lesz, mert hatalmasra nőttek, és igencsak elszaporodtak ebben az ágyásban.

A macskamenták egy részét már megmetszettem, jöhet a következő virágzás. Egyébként ha beteszi a lábacskáját a kertbe, akkor aztán mindenhol megtelepszik. Itt éppen a járdák közti kicsi résben.

Ez a levendula bokor magról kelt ki, szintén a járdák közti résben, immár 5 vagy 6 éve itt díszít.

Egyszer megpróbáltam kiszedni, hogy méltóbb helyet találjak neki, de nem jött. És tulajdonképpen igaza van, itt is gyönyörű, bár néha a kutya ülőkének használja.

A rózsák virágzására is a buja szó a legjobb, teljesen kinyíltak, eszeveszett illatfelhőket bocsátanak a levegőbe.

Lehetetlen megállni, hogy az ember lánya ne hajoljon rá egy-egy virágra, mélyen beszívni az illatát.

Még levendula, elég sok van belőle, néhány helyen magról is szaporodott, de idén Tihanyból is hoztam pár tövet, nagyon szeretem őket.

Igg igazából a lepkéket akartam fényképezni, a fehér a nőszirom levelén van, a sárga pedig épp távozóban a kép levendulás szélénél.

A gyöngyvessző sövény is gyönyörű az idén, ebben az ágyásban évek óta egy szál gaz sem tudja betenni a lábát, minek következtében az én dolgom némely növény metszésére korlátozódik

Na miből látszik, hogy estefelé van már? Bizony, a selyemakác összecsukta a levélkéit. Nem véletlenül hívják mimózafának is.

Megsajnáltam ám. Eszi fene, ha fölnyomja a gyökere a térkövet, hát fölnyomja. Olyan hatalmas már, és olyan formás, ekkora gazságot nem követhetek el, és kész. Úgyhogy marad, addig mindenképp, amíg az icike-picike oszlopos atlasz-cédrus megnől. Ugyanis az elsőbbség az mindig az örökzöldeké. De az még jónéhány év. Egyébként nem tudom mennyire látszik, telis-tele van bimbóval.

Drága kis Sentinel borókám még mindig ilyen kócos, azt hiszem be kell segítenem a metszőollóval.

Gyönyörű galambfám

Az ilyen egyszerű növények, mint a cickafark is, nagyon mutatósak tudnak lenni. Hatalmas bokrot növeszt, imádnivaló aromás levelei vannak, és nagyon mutatós virága, ami még vázában is szép, temetőbe szoktam vinni belőle. Ráadásul nagyon könnyen szaporítható is, akár magról, akár tőosztással. Van is belőle jópár.

A buja kertekbe jól beilleszthető.

Fáklyaliliom?  Vagy inkább korbácsliliom? Talán. Mindenesetre óriásira nőtt, pedig minden évben elfelejtem levagdosni az előző évi rondácska leveleit.

Hiába ilyen buja, még nem zár annyira, hogy néhány kósza fűszál ne nőjön ki innen -onnan.

Lassan elvirágzik az összes borzaskata, azokat kiszedem, és leterítem mulcsnak hátul, ahol üres felületek vannak, hadd szórja el a magját.

Más szögből, azért egész mutatós már a császárfa, nem?

Na, eszeveszett mennyiségű zsálya van, lassan el is fognak nyílni. Anyósomtól hoztam az első palántákat, immár szaporodnak szépen a kertben is. Nagyon helyes, mert szép nagy bokrai lesznek, nagyon mutatós.

Elf futórózsa is a fővirágzás végén

Egy még félig bimbós virága

Ligetszépe, ez is terjed szépen, mellette lágyszárú bazsarózsa

A Warsawka Nike klemátisz még mindig virágzik, ebben az ágyásban is van ebből a fajta zsályából.

Pár évvel ezelőtt, amikor elkezdtem ezt a részt beültetni, olyan picik voltak, végtelennek tűnt a küzdelmem a gazokkal. Jelentem, bár van még néhány rakoncátlan giz-gaz, azért én győztem.

Zsálya virága, rajta ezzel az érdekes, baromi nagy, repülőgép-zajú bogárral, aminek gyönyörű kékek a szárnyacskái. Üldözős képek következnek, mert ahányszor fényképeztem, mindig elrepült egy másik virágra.

Valahol ezen is ott kell lennie

Ott csüng az egyik virágkehelyben.

A tölgylevelű horti is virágzik.

Egon Schiele - zsálya páros. Illenek egymáshoz.

Egon Schiele, a lassan lenyugvó nap sugarainál

Annabelle hortenzia, négy bokor van belőle, itt, a császárfa árnyékában szeret legjobban lenni.

Barátcserje-bimbók

A veronika-cserje virágainak nem tett túl jót ez a hirtelen jött hőség, hamar elvirágoznak

Fehér futórózsa teljesen kinyílva, pazar illattal.

Ő volt az első annabelle-hortenziám, gyönyörűek ezek a zöldes labdacsok

Szarkaláb

Ilyen lilák már a fanyarka termései, ilyenkor a legfinomabb

Gaura, díszgyertya, az első bokrom. Valahol azt olvastam, két évig él csak, féltem, nem fog kihajtani.

Ő most harmadik éves, gyönyörű dús bokor lett belőle. Pirosat virágzik, azóta ültettem még fehéret és pirosat is. Nagyon hálás, sokáig virágzó, kecses növény, mindenképpen ültessetek egyet az ágyásokba.

Nálunk még nagyon kevés az árnyékos rész, a páfrányok is elég napos helyen vannak, de jól bírják.
Páfrány-krizantém páros.


Remélem, nem volt unalmas, és olyan örömmel nézegettétek a képeket, mint amilyen örömmel én bemutatom Nektek.

Jó kertészkedést (egy kis esőt, ha lehetne?)