Színek az őszi kertben

Lassan közeledünk a novemberhez, a kert egyre inkább fölveszi őszi ruháját.  Akárhova nézek, sárgát, narancsvöröset, bordót látok, no meg csipkebogyókat és persze még mindig sok-sok virágot. Az örökzöldek pedig tán még szebbek időtálló tűlevél ruhájukban a káprázatos színorgia közepette.
S én csak gyönyörködöm, nem zavar ám a lehullott levél, valamennyit majd összegyűjtök, kell takarni a kényesebb növényeket, de én merek kicsit rendetlen lenni a kertemben. Ez egy nagy kertnél kevésbé feltűnő:)

A szárnyas kecskerágó még mindig a kert fénypontja. Felveszi a versenyt bármely tavasszal vagy nyáron éppen virágba borult cserjével..

Ezt a krizantémot még anyósomtól kaptam, jobban mondva nem is a képen szereplőt, hanem egy másikat, amiből aztán tőosztással még két bokrot csináltam. Nagyon hálás, szépséges növény, ez a fajta ráadásul nem is igazán kényes, minden évben megbízhatóan virágzik. Emellé magról, véletlenül került a verbéna, szépek együtt.

Kas vagy kúpvirág? Sose tudom megjegyezni:) Viszont azt észrevettem, hogy a később, mondjuk kora nyáron átültetett kis növénykék ilyenkor virágoznak, míg a többéves növények ilyenkorra már rég el vannak száradva.

Eva, hibrdi pézsma rózsa. Még hoz virágokat, és mellette már megjelentek ezek a fantasztikus, nagyméretű csipkebogyók is.

Andenken von Alma hibrid pézsma. Ősszel sokkal erőteljesebbek a rózsák színei, nem fakulnak ki.

Szemet-lelket gyönyörködtetőek a virágok bármely évszakban, de így ősszel talán egyre jobban megbecsüli őket az ember lánya. Felső képen borágó, középen borágó-ír macskamenta páros, alul pedig az ír macskamenta bokra. Ez más, mint az eddig általam ismert macskamenta, amit még réges-régen rendeltem (nem egy távoli galaxisból), a Starkl-tól. Az terülőbb, kisebb virágú, ez magasabb bokor, sötétebb virágokkal. Nagyon tetszik, ajándékba kaptam jópár kis palántát, jövőre már a sajátjaimat is szét tudom ültetni, remekül mutatnak az ágyásokban, és nem utolsósorban foglalják a helyet a gazok elől.

A kikeleti bangita levelei is szépen színesednek, és persze már hozza az apró, de annál illatosabb virágait. Ez a példány tavasszal már nem ússza meg metszés nélkül, nyugodtan távolítsunk el minden ágat, ami útban van, az elhaltakat szintén, és a nagyon öregeket is visszavághatjuk talajszintig.

Az oszlopos tulipánfa messziről kiragyog a kertből. Egyszerűen káprázatosan szépek ezek az aranyszínű levelek.

Némi összefonódás:) Warsawska Nike klemátisz, anyósomtól kapott krizantémmal

A vadcitrom levelei is sárgulnak

Nandina (japán szentfa) bogyói. A nandina elég fagyérzékeny növény, nálam minden évben visszafagy, úgyhogy a végleges méretét soha nem fogja elérni, bármi legyen is az:) Viszont született kis nandina, úgyhogy két bokrocska van egymás mellett.

Remélem, látszik a két tölgylevelű hortenzia közötti különbség, talán levél alakjában is, de színében mindenképpen. A felső képen a Burgundy változat van, ami még szebb mint az alsó képen levő alapfaj, úgyhogy ha tehetitek, inkább a Burgundy-t válasszátok.

Datolyaszilvák, amint színesednek:)

Rhapsody in Blue

A kerti hortenzia virágbugái igencsak látványosak elvirágozva is, gyönyörűen színesednek.

A talajtakaró gólyaorr levélkéi is pirosodnak.

A természet műve:) Pedig nem is volt olyan sok eső...

Rózsaszín táskavirág, ugye milyen gyönyörű? A bokor vesszői egyébként piros színűek, a levelek üde zöldek, és ezek a rózsaszín virágfelhők! Minden részében nagyon mutatós bokor, cseppet érzékeny a fagyra, úgyhogy védettebb helyet kell neki keresni, de mindenképpen megéri.

A tó, és a halak egy része. A kishalak zöme fekete maradt, kíváncsi leszek rá, hogy jövőre (ha túlélik a telet) fognak-e színesedni? A vásárolt 4 db viszont félelmetesen nagyot nőtt...

Ámbrafák, felső képen a Worplesdon fajtája, alsó képen az oszlopos Slender Silhouette. Az oszlopos határozottan szebben színeződik, a Worplesdon csak sárga lesz, míg az oszlopos hozza a vöröset és lilát is. Az ámbrafák a savanyú talajt szeretik, és rengeteg fajtájuk van, múltkor egy lengyel kertészeti oldalra tévedve nem akartam hinni a szememnek, tizenvalahányféle ámbrafa volt náluk. Mellesleg szomorúan jegyzem meg, hogy a lengyeleknél sokkal nagyobb választék van mind rózsákból, mind örökzöldekből, mind lombhullató dísznövényekből. (Párat persze már beszereztem, legalább az én kertemben legyen belőlük, de pszt..ez egyenlőre titok:)

A perzsafa napról-napra színesedik. S igenis tessék komolyan venni azt a legalább 10 métert, amit a magasságára írnak, mert a kezdeti helyben ácsorgás után egész szép tempóban tud növögetni, ráadásul minden lesz, csak karcsú nem. Az a Vanessa fajtája, bár mivel idén ültettem, bővebbet majd pár év múlva tudok róla mondani.

Malomkerék-varjúháj. Kezdetben vala az apró edénykéből kiemelt, kompakt varjúhájacska, amely néhány évig szép, formás bokrot képezett, majd fogta magát és szétterült...

A csüngő vérbükk levelei ilyenkor inkább zöldesbe játszanak, mintsem bordók lennének, és kezdik lassan felvenni az őszi színüket. Valahol olvastam, hogy a bükk az őszi erdő csodája, jelzem, a kertben is fantasztikus színeket produkál, és igenis van olyan fajtája, ami házi kertbe is ültethető.

Munstead wood, angol rózsa. Pazar, nemdebár?

Imádnivalóak ezek a cserjék, gyorsan még hoznak néhány virágot, csak úgy, mutatóba. Rózsalonc.

A törpe orgonát (syringa meyeri palibin) nemcsak a tavaszi virágzása miatt érdemes ültetni. Sok-sok tulajdonsága van, amiért szerethetjük: ősszel ilyen szép sárgára színeződik, kompakt bokor marad, kb. másfél-két méteres magassággal, de ennél jóval alacsonyabban tartható metszéssel, és ugyanolyan illatos virágokat hoz, mint a nagynéni (közönséges orgona). Sarjak segítségével könnyen szaporítható is.

Ahányszor csak elmegyek mellette, annyiszor nyűgöz le a Kordes Sommerabend rózsája.

Illatos Felicia, hibrid pézsma

A füvek még mindig virágoznak, ugyanakkor már sárgulnak is.

Bóbitacserje őszi színei (Fothergilla major)

Kordes, Gebrüder Grimm. Egyszerűen csak szép.

Weigela Wins Fire. Nem tudom, hova tud még színesedni, alig várom, hogy kiteljesedjen, egy nagy bokor milyen pazar lesz ebben a színben.

Taxodium, mocsárciprus, felső képen a Peve Minaret fajtája. Ez egy oszlopos, alacsonyabbra növő változat, bár itt jelezném, hogy nálam elég nagyot nőtt az idén, úgy törpe az tuti nem lesz. Az alsó képen az alapfaj, káprázatosan szép már, lassan rozsdásak lesznek a levélkéi.

Acer conspicuum Red Flamingo, egy kis fává növő juharféle, egész évben mutatós, színes levelekkel, piros színű új hajtásokkal.

Quercus palustris Green Pillar, oszlopos mocsári tölgy. Nevével ellentétben átlagos körülmények között is megél, nem kell a talajnak állandóan nedvesnek lennie. Igen karcsú fa lesz belőle, a levelei mélyen szabdaltak, és ősszel gyönyörűen színeződnek.

Ma már annyi féle fa közül lehet választani, a tölgyeknek is van számos kerti változata, ez az egyik közülük, ami kisebb kertbe is beilleszthető.

Rosarium uetersener, kordes rózsa

Diervilla, sárgalonc. Egy nagyon egészséges, 1 méter körüli, széltében viszont ennél terebélyesebb cserje, ami nyáron sárga virágokat hoz.

Ki mondta, hogy a rózsáknak nem lehet szép őszi színük?:) Ez egy rugosa hibrid, a Theresa Bugnet. De a gallicák is szépen színeződnek (nem mind).

Quercus macrocarpa, nagylevelű tölgy, és mögötte a világ (vagyis a kertem)

Ilyen lesz ősszel az ősmamutfenyő, szecsuáni mamutfenyő, kínai mamutfenyő, vagyis hogy minden tévedést kizárjunk: a Metasequoia glyptrostroboides.

Az amerikai tulipánfa (liriodendron tulipifera) mindig később színeződik, mint a belső udvarban levő oszlopos változata. Viszont már tagadhatatlanul formás fácska.

Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a díszfák színeződnek szépen, ez egy oszlopos körtefa, és lesz ez még szebb is:)

Oszlopos gyertyán Lucas fajtája, háttérben a szomszéd kukoricája. Azt fogja majd eltakarni a sövény, amit túl későn ültettem.

Szinte ijesztő gyorsasággal növekszik a kínai díszkörte, Pyrus calleryana chanticleer. Utcára van ültetve, és az idén tuti nőtt egy métert, pedig vizet csak felülről kapott. Nagyon szép az őszi lombszíne, de jellemző rá minden betegség, ami az alapfajra is.

A magyalok lassan növő szépségek, van köztük tarka levelű is, van, amit törzsre oltottak (mint ezt itt), van, ami kisebb fa termetűvé nő, szóval népes család. De mindegyik örökzöld, fűrészes levelekkel. Ha termést szeretnénk, akkor vagy fiút és lányt is kell ültetnünk, vagy ügyelnünk rá, hogy olyant válasszunk, ami hoz termést beporzás nélkül is. 

Souv. de la Malmaison, bourbon rózsa

Most van elemében.

Varázsmogyoró varázslatos őszi ruhában

Pillangók a verbénán

És az abélián (tárnicslonc) is.

Remélem, ma sem bántátok meg, hogy velem tartottatok, talán még kedvet is kaptatok néhány növény ültetéséhez. Bátran nézegessetek akár külföldi online kertészeti oldalakat is, annyi szép fű, fa, virág vár még ránk:) Petra