Örökké zöldek csokorba szedve (Avagy megint sikerült regényt írnom)

Jöjjenek a kedvencek, a nagy szerelem, az örökzöldek. Ellágyulok, ha rájuk nézek, büszke vagyok, ha nőnek egy nagyot, biztatom őket, ha csak helyben topognak. Szépek a sötétzöldek, a sárgák, a hamvaskékek, az oszloposak, a csüngők, a terebélyesek.  Belőlük ültettem a legtöbbet, s bár már nem szabadna, még van olyan, amit szeretnék a kertbe telepíteni.

Zömében igénytelenek, általában az átlagos talaj már megfelel nekik, nem kell trágyázni őket, sőt legtöbbnek inkább árt, mint használ, ha van helyünk, akkor hagyhatjuk őket kibontakozni teljes szépségükben, és a metszőollóhoz sem kell nyúlni. Persze vannak kivételek, vannak köztük igényesebbek, de tőlük sem kell megijedni.

Mielőtt kiválasztunk egyet-kettőt-százat belőlük, jó, ha utánaolvasunk, nem merem írni, hogy kérdezzük meg a kertészetben, mert én arra párszor már ráfáztam. Nagyon fontos, hogy az általunk megszeretett fácska mekkorára is fog nőni, mert nem tudom hogy vagytok vele, nekem kifejezetten szúrja a szememet a két méter széles előkertekbe ültetett ezüstfenyő. (Elvégre szúrós luc a neve). Akármilyen édes kis semmiségnek tűnik a kertészetben,  némelyik igen-igen gyorsan, némelyik lassan ugyan, de egyszercsak kinövi a neki szánt helyet. Elvégre törpe volt minden óriás, (óvodás lányom van), és ez biza az örökzöldekre is igaz.
Ez az egyik legfontosabb dolog, mielőtt vásárolunk, a másik a fa szélessége lenne, de erre már jóval nehezebben kapunk választ. Pedig már hogy a szöszbe ne lenne lényeges, hogy milyen távolságra is ültessünk egymástól két fát.
Ha túl közel kerülnek, ami állítólag (valszeg így van) az egyik leggyakrabban elkövetett hiba, és nemcsak örökzöldeknél, akkor az ültetést követő pár évben remekül fog mutatni a művünk, de eljön az idő, hogy vagy közbeavatkozunk, ami általában az egyik példány kivételével jár, vagy a helyhiány miatt egyik sem lesz szép. Úgyhogy akármennyire is fáj a szívünk, ha beleestünk ebbe a hibába, akkor ne habozzunk korrigálni, amíg nem késő.

Mai napság szerencsére hatalmas választék áll rendelkezésre örökzöldekből is, persze még mindig van jónéhány ritkaság, aminek még a hírét sem hallották a kertészetekben.
A kiskertekben is helyük van, nélkülük kopasz lenne a kert, csak meg kell találni a megfelelőt.

Pénteken kezdtem fényképezni, aztán megzavart a vihar (olyan sokáig reménykedtünk csak az esőben, hát most egyszerre megkaptuk a hiányzó mennyiséget, mit mondjak, durva volt), és hétfőn folytattam.

Nos, akkor jöjjenek a képek, amik sokkal ékesszólóbban beszélnek, mint én:

Ez az édes kis apróság egy oszlopos kék atlasz cédrus, a néhai arizonica kertészetből (azért néhai, mert már nem lehet tőlük rendelni) vettem, a fantázianeve tök vicces: cedrus atlantica Atlas. Ugye ha "lefordítom": Atlasz atlasz cédrus. Na mindegy, idén hozott egy gyönyörű nagy hajtást, úgy döntöttem, ez lesz a vezér, és kikaróztam. Állítólag talajig zárt karcsú hamvaskék gyönyörűség lesz.

Hamisciprus imbricata pendula, innen meg onnan fényképezve. Még mindig nagyon szellős a drága, én imádom ezt a kecses habitust, és eső után ahogy csüngenek rajta az esőcseppek, nagyon-nagyon csinos. Szépen növekszik, a hamisciprusokról tudni kell, hogy nem szeretik a meszes talajt, akkor megsárgulnak szegénykék, úgyhogy én adtam neki tőzeget (meg az összes többinek), meg azért figyelek rá, hogy nagy szárazságban se szomjazzon.

thuja or. aurea nana, sárga törpe tuja, ő inkább szélességre nől, egyszer már alaposan meg is metszettem.

Egyébként harsogóan sárga színe van, nagyon egészséges, teljesen igénytelen jószág.

Sokan idegenkednek a tujáktól, snassz ültetni őket. Nem tudom, erről nekem mindig az jut eszembe, amikor 9-10 éves lehettem, és nagyon szerettem az Abba meg a Boneym együttest, de minden barátnőm és a suliban levő főleg nagyobb lányok kígyót-békát mondtak rájuk, és én sem mertem bevallani, hogy kedvenceim. Birkák vagyunk, na.

Szóval már hogyne lenne helyük a kertünkben, van köztük nagyon sok gyönyörűség, sövénynek láttam én már 6-8 méter magas, talajig zárt tujasort, nem akármilyen látvány na.

Tudom, nem szeretik a száraz talajokat, ezért az alföldre inkább borókát javasolnak. A borókát viszont csak teljes napsütésre szabad ültetni, semmilyen árnyékot nem visel el (talán csak a ketelerei), megtámadják a pajzstetvek. Nekem két példányt kellett ezért kivágni, borzasztóan megcsúnyulnak a tetvek támadásától.

Thuja Balaton néven, kis kócos érdekesség, szépnek talán túlzás állítani. Annak idején, kb. 12 éve igen aprón vettem, és azt mondták, hogy törpe. Nos, 12 év után azért csak elérte a két méteres magasságot, és széltében is ügyesen terjed. Mivel sajnálnám kivenni, ezért kénytelen voltam megmetszeni.

Hamisciprusok, nem teljesen egyformák, talán látszik, hogy az alsó képen levő kékebb árnyalatú.

Szomszéd ház északi oldalához vannak ültetve, kb. 50 centisen vettem őket, 12 év alatt megnőttek kb. 4 méteresre. Sajnos a helyszűke miatt a szélességüket kordában kell tartani.

Kadarkúton az arborétumban láttam egy meseszép példányt talán 3 éve, teljes szépségében kibontakozva, higgyétek el, lélegzetelállító volt. Nem lehetett volna nála szépségesebbet festeni sem, nagyon sajnáltam, amikor a következő évben már nem találtam. Kivágták, mert van nála érdekesebb növény is. Hajjaj!

Valódi ciprus green tower néven, szintén az arizonicától. Egyszerre vettem az ezüstszínűvel, de míg az rögtön az eredeti helyére került, ezt éppen háromszor ültettem át. Úgyhogy a torony az kb. 70 centis, az ezüst meg 2,5 méteres.

Magyal, blue angel, törzses fácska. Nem szeretik a hideg szeleket, egyébként nagyon szép növények.

Szerencsére a tiszafákról sem kell lemondani a kisebb kertek tulajdonosainak sem, hiszen itt van például ez a szépség, a strictra viridis. 2-3 méter magas, kissé szabálytalanabb oszlopos növekedésű. Az új hajtásai sárgászöldek, szerintem az egyik legszebb oszlopos tiszafa. Mint tudjuk, eléggé igénytelenek, sőt, még az árnyékot is elviselik. Ez a példány pl. a 20 méteres lucfenyőtől 2 méterre van ültetve, ami azért elég nagy szívás. Mégis föl se veszi, szépen fejlődik, innen is nagy-nagy dicséret érte.

Gömbtuják, 3 darabot is ültettem (azóta többet is, immár okosan, remélem a megfelelő helyre).

Hallgatva a kertészetben a kertészre, aki szerint kb. méteres gombócok lesznek belőle. Naná, ha megnyírom őket minden évben, akkor igen. Különben...

Viszont nyíratlan, kisebb sövénynek kiváló, egyébként is nagyon szép, magától is gömböcen növő fajta.

Ezt a sárga tuját nem sikerült beazonosítanom, tizenéve mentettem meg az egyik kertészetből, ott csücsült szegénykém csúnyácskány, ritkás lombozattal, reménytelenül. Mivel két törzse volt, az egyiket a harmadik vagy negyedik évben tőből kivágtam. Szépen megemberelte magát, mondjuk nem gondoltam, hogy ilyen nagy fa lesz belőle, pedig valószínűleg még messze van a felnőttkora.

Most már sokfelé van ültetve ebből a terülő borókából (Old gold), ez volt az első. Mellette-közte egy loderi boróka növöget, messze túl a törpeségen. Egyébként hál Istennek nem látszik, de azért elmondom, bár igen-igen pironkodva, hogy ez a növényegyütes egy teherautó gumiba van beültetve. Jól van, nagyon kezdő kertész voltam, meg egyébként is, mindenki követ el hülyeségeket.

Mahonia, nem a hagyományos (abból is van), hanem talán a media Charity fajta.Hatalmasra megnőtt, már két méter magas, és elég terebélyes is. Idén, bármennyire is sajnáltam, karcsúsítottam rajta, hogy ne nyomja el a mellette levő h.ciprust meg a tiszafát. Csodaszép a virágzása, hosszú-hosszú aranysárga fürtökben, ráadásul szinte télen, friss citromos illattal. Teljesen igénytelen.

Oszlopos arany tiszafa, a kezdeti ácsorgás után igen szépen beindult. Aprócska növényt vettem, most közel két méteres, kb. 8-10 év alatt.

Smaragdtuja. A szomszéd felől örökzöldek vannak ültetve, változatosan, és nem sövénynek, hanem szellősen. Három tuja van egymás mellett, a középső az arany malonyai thuja. A smaragdok káprázatosan szépek, ekkora magassággal már kifejezetten fenségesek.

Sentinel boróka, karcsú és baromi szúrós. Az első években öntöztem, aztán már csak a természetre volt bízva. Az utóbbi két évben pár ága kihajlott a sorból, azokat egyszerűen levágtam. Előtte gyöngyvessző virágzik.

Holmstrup tuja, kis növésű, állítólag a végső magassága 3-4 méter körül van, karcsú szépség, télre kissé bebarnul a lombja. Ez egy oszlopos ezüstfenyő társaságában növekszik az egyik vegyes ágyásban, kettő az utcára van ültetve. Mindegyik nagyon szépen fejlődik, viszont megvan az az előnye, hogy nem fogja kinőni a helyét.

Oszlopos ezüstfenyő, iselii fastigiata. Savanyúbb talajon ezüstösebb a lombja, egyébként igénytelen.

Hiába oszlopos, azért néha rásegítek némi metszéssel, hogy a hó ne tudja szétnyomni.

Csüngő nutka hamisciprus, az egyik kedvenc (csak a többi meg ne hallja). Könyv alapján párás helyet igényel, ezt én nem tudom produkálni, van ami van, öntözéssel rásegítek a csapadékra. Másik könyv szerint a legkisebb árnyékolás is megbetegíti, pajzstetvek lepik meg, amiktől aztán nem lehet megszabadulni. Na, erre viszont vigyázok, teljes napon van a drága. Nagyon szépen fejlődik, hihetetlenül mutatós fenyő.

Kicsit belebújva: szép smaragdzöld színe van, imádom ezeket a kecsesen bókoló hajtásokat

Na mégegyet róla, állítólag eléri a magassága a 15 métert is, szóval nem kis fa, és mindenképpen úgy ültessük, hogy körbejárható legyen. Megérdemli, hogy minden oldalról megcsodálhassuk (meg mások is).

Pinus mugo, az igénytelenek igénytelenje. Amikor megvettem, akkor még csak az első részt birtokoltam, és ott álltam (nem először és sajna nem is utoljára) teljes bizonytalanságban, hogy na de akkor hová is ültessem?

Hirtelen ötlettől vezérelve ástam egy gödröt a még létező szabad helyen, dehogy ástam, csákánnyal kivájtam, mintha egy betoncserépbe ültettem volna. Nem is tudom, mi lehetett eredetileg ott. Egy év múlva, amikor már bekebeleztem a hátsó rész egy darabját, gondoltam, méltóbb helyre ültetem. És nem jött, nem és nem tudtam kiásni. Azóta is itt van, hatalmasat nőtt, idén meg is kellett rendszabályoznom, és köszöni, jól van.

Az arany malonyai tuja a szomszéd kerítésénél.

Magyal, apróságból rövid idő alatt hatalmas bokor lett, úgyhogy már rendszeresen metszeni kell.

Nagyon szereti a helyét, szép fényes levelekkel örvendeztet meg.

Gömb hamisciprus, ez a második legnagyobb példány, az első helyezett az előkertben van, bár ő volt az első ültetésileg is. Azóta még kettőt ültettem a hátsó részen is, ők még kicsik.

Nagyon szeretem őket, a kecses hajtásaikat, a megbízható, gyors növekedésüket.

Ugyanúgy, mint a többi h.ciprus utálja a meszes talajt, és a kertészetben kapható aranyos kisdedből előbb-utóbb 3-4 méter magas, 2-3 méter széles bokor lesz.

Valódi ciprus, cupressus glabra Joschka, arizonicától. Egy csoda.

Azért vettem, mert aránylag olcsón, (ezervalamennyiért) lehetett kapni, bár elég aprón, gondoltam, egy próbát megér. A valódi ciprusoktól tart az ember lánya, merthogy fagyérzékenyek, nem erre a vidékre valók stb., az arizonica kertészet honlapján olyan ínyciklandón tudtak írni róluk (meg persze az összes többiről is), hogy az ember azonnal akart a kertjbe.

Kiválóan vizsgázott, pedig nyáron érkezett, szinte szabadgyökerűen (hú de mérges is voltam akkor a küldőre), aprón, törékenyen. Ennek négy éve, és ma több mint két méteres a kisasszony, csipkeszerű hajtásokkal, finom gyantaillattal.  Minden takarás nélkül, szemrebbenés nélkül tűrte a teleket, a nyári aszályok meg se kottyantak neki, pedig nem öntöztem!!

Úgyhogy próbálja meg más is bátran, kár lemaradni erről a szépségről.

Kaliforniai gyantáscédrus, először hoz termést. Karcsú, ám igen magas fa lesz belőle, szerintem nálunk még mindig ritkaságnak számít, nem nagyon ültetik a kertekbe. Pedig már most gyönyörű a fényes ezüstszürke törzse, látjátok, ott vannak rajta a gyantacseppek, nagyon szép élénkzöld lombozata van. Aránylag gyorsan nől, bár rendesen öntöztem is. Teljesen igénytelen.

Cupressus arizonica fastigiata glauca, kék oszlopos valódi ciprus. Szintén egy csoda, hideg és szárazságtűrő, gyorsan növő gyönyörűség. Tavaly is és idén is megmetszettem, azért hogy sűrűbb legyen. Úgy gondolom, többet nem nagyon lesz rá szükség, mert bizony sokkal szebb természetesen.

Taxus media hicksii, szomszéd kerítését  hivatottak takarni.

red robin korallberkenye, nálam eléggé igénytelennek tűnik, egyedül a túlbuzgó kertészt utálja, aki a legnagyobb szárazságban műtrágyával "kedveskedik" a növényeinek. Idén lassan már kiheveri.

Csüngő arany tiszafa, igazi szoliternek való szépség, teljesen igénytelen, nálam kavicsos talajba, csákánnyal lett ültetve, teszi a dolgát, és nőddögél szépen

Mamutfenyő, csüngő, barabits requiem. Harmadik éves nálam, nagyon szépen fejlődik, bár elég védett helyre is került. Meghálálja a savanyúbb talajt, a meszeset nem szereti, és eléggé vízigényes. Magas, igen karcsú növény lesz.

Ketelereii boróka, igénytelen, egészséges, gyorsan növő, nagyon szép. Tágas helyet hagyjunk neki, hogy kibontakozhasson, már ebben a méretben is festői látvány. Nagyon szépek a kék bogyói is.

Ez a másik szomszéd felől van, tuják vannak ültetve sövénynek, smaragd és brabant, ez utóbbiból néhány tavaly kipusztult (az én áldásos műtrágya kiszórásos tevékenységemnek hála), valamint a ketelereii boróka és egy yvonne h.ciprus.  Az Yvonne is egy csodaszép fa, méltóbb helyet érdemelne, mint ahol van.

leyland ciprus gold rider, ragyogó zöldessárga színű, az első évben csak pihent, de most már szépen nőddögél. Sövénynek van ültetve, de szoliternek is mutatós lenne. Nem nől olyan gyorsan, mint az alap, nem is lesz akkora, inkább h.ciprus szerű állítólag, de ez nem mindig baj.

Néhány kakukktojást is beleraktam, csakhogy lássam, figyeltek-e:

Virágzik a veronikacserje

Abies procera glauca, kék nemes jegenyefenyő, jaj de kicsi még, és jaj de nem csinál szinte semmit. Ha ez lesz az éves növekedése, amit a képen látni, akkor nem mostanában fogja elérni a végső magasságát.

Egyébként minden jót írnak róla, igénytelen, bár jobban kedveli a savanyúbb talajt, mint egyébként a legtöbb fenyőféle, szereti a vizecskét. Nagyon szép fenyő lesz belőle, káprázatos tobozokkal. Kár, hogy még csak képen láttam.

Újfiú! Még a cédula is rajta van (Családom szerint rám sem ártana egy). Koreai jegenyefenyő.Sokáig ellenálltam, merthogy egy időben nagyon divatos volt, és akkor nehogy már én is ilyent ültessek. Baromság.

Szóval megpróbálkozom vele, bár őt elég kényeskének írják, védett helyre került, savanyú talajba, közel a kúthoz.

Nem lesz túl nagy, viszont elég terebélyes tud lenni, úgyhogy azért hely kell neki.





Újabb kakukktojás, fényképezés közben legelgettem kicsit, mivel érik a fanyarka. Az idén nagyon jó kis termés van rajta, akkor finom, amikor lila a bogyója. Sötétpirosan is ízletes már, de minél lilább, annál jobb.
Gyönyörű, nem?

Bangitaféle, nem viszi túlzásba a növekedést, de láttam már szép nagy példányokat belőle.

Talajtakaró boróka, ennek nem jut eszembe a neve, legyökereznek a hajtásai, és igen nagy területetet be tud borítani, viszont alacsony marad, kékesszöld színű, télen lila lesz. Hajrá!

Újabb kedvenc, a deodárcédrus, Karl Fuchs személyesen.

Ha csak egy cédrust ültethetnék, akkor inkább deodár lenne, valahogy szebb a habitusa.

Sablon: Inkább savanyú talaj, egyébként igénytelen, télálló és MESESZÉP!

Csüngő szerb luci, sőt lucika, mert még csak bölcsődés. Bűbájos a dárga, 10-15 méter magas karcsú fenyő lesz belőle. Vonzódásom a csüngő fák iránt azt hiszem, eléggé látványos, szerintem szebbek, mint a "hagyományos" növésűek. Ja, és csöppet sem szomorúak, nagyon is vidámak, elvégre az én kertemben nőnek.

Nem örökzöld, de fenyő, méghozzá vörös, abból is a japán. Larix kaempferi.

Tavaly téli ültetés, és máris nem a végleges, mert a helyét kinézte egy másik fácska, úgyhogy ősszel költözni fog. Abszolút igénytelen, de nagyon nagy fa lesz belőle.

Kaliforniai gyantáscédrus másik, jóval kisebb példánya a hátsó részen. Szépen növekszik itt is, nem zavarta a hideg, és a szeleket is jól bírja.

leyland ciprus naylors blue, állítólag a legszebb leyland ciprus, 1 éves mégcsak, ilyenkor eléggé formátlanka, de nagyon nagyot nőtt. A képen ugyan másképp látszik, de inkább kékes árnyalatú a lombja, karcsú, magas fa lesz belőle. Gyors növésű (HIHIHI,HAHAHA)

Na, itt fordultam hátra, merthogy haladtam a kert vége felé, és nem akartam hinni a szememnek

Teljesen fekete az ég, és mégis ott van a szivárvány. Ekkor már a szél is feltámadt

Én pedig megszaporáztam a lépteimet, igen ám, de az ananász-epren volt pár érettebb darab, azokat gyorsan leszedtem, nehogy az eső leverje, ekkor már szépen kopogott a hátamon.

Befelé már futottam, így is megáztam, mire a féltetős teraszunk alá értem. Aztán onnan néztem, ahogy leszakad az ég.

Az árok folyónak gondolta magát

A Sentinel borókából ezt a csúfságot csinálta a lezúduló eső.

Még nem tudom, mit kezdjek vele.

Mára itt a vége, fuss  el véle, holnap folytatom, mert megfájdul a feneketek a sok üléstől.

Kertem fái

Talán nem lesz minden tanulság nélkül, ha némi leírással, esetleg már személyes tapasztalattal kiegészítve közzéteszem azon fák képét, amelyeket a kertben ültettem.
Csak a lombos fákról lesz szó, gondolkodtam, hogy az örökzöld magnóliát ide vegyem-e, vagy majd később, a tervezett örökzöldekről szóló bejegyzésnél legyen. Úgy döntöttem, hogy inkább itt.
Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett a fotózásnak, ha a felhők nem takarták teljesen a napot, akkor még istenes, egyébként elég viharos képek készültek.
Persze be-beszúrok közéjük egy-egy virágos képet is, hogy ne legyen olyan unalmas.
Kezdhetünk? Oké:
A kert bejáratnál indulunk, és elsétálunk egészen hátra:

Magnolia alba superba. Inkább bokorfa lenne, ha hagynám, így jelenleg három, később lehet csak két törzzsel, kis fának van nevelve. Egyáltalán nem olyan kényes, mint amilyen a híre. Az átlagos, aránylag jó tápanyagellátottságú talajban már szépen fejlődik. Hatalmas, puha, világosszöld leveleket hoz, a tavaszi virágzásáról pedig elképesztően gyönyörű, előző valamelyik bejegyzésben van is róla több kép.

Kiskertbe gyönyörűen beilleszthető, természetesen nemcsak az alba superba fajta, de azért figyeljünk rá, mert nem mindegyik szép fának nevelve.

Magnolia grandiflora, örökzöld magnólia: Sokan vágynak rá, és legalább ennyien félnek is tőle. Mert fagyzérzékeny. Ugyanakkor gyönyörű, a virágzása pedig utolérhetetlen és felülmúlhatatlan.
Az enyém 3. éves, szépen fejlődik, de még mindig csak 1,20 körül van. Megpróbáltam megtenni érte, amit meglehet,  épület előtt déli oldalon van, növények karéjában, vastagon mulcsozott talajban. A telek meg se kottyantak neki, pedig csak a havat kupacoltam fel rá, igaz ki se látszott belőle. Én úgy gondolom, érdemes megpróbálkozni vele, nem kell brutál árú hatalmas példányt venni belőle, aztán gutaütést kapni, mert az első télen kipurcant. Lehet venni 3-4 ezer Ft-ért méter körüli példányokat, aztán szépen nevelgetni. Majd megnől, annak is megvan a szépsége, ha látjuk felnőni a növényeket. S ha véletlenül nem marad meg, nem buktunk horribilis összeget.

Datolyaszilva, hogy összekössük a kellemest a hasznossal.

Szintén védett hely kell neki, nálam is épület előtt van déli oldalon, de takarást még sosem kapott.

A téli fagyoktól nem sérült, a tavaly tavasszal jövő nagy minuszokban visszafagytak a vesszői.

Nagyon formás, mutatós fa, gyönyörű, fényes levelekkel. Maga a virágzás nem mutatós, de ahogy elkezdenek hízni a termések, az már ismét vonzza a szemet. Aztán az első hideg megérkeztekor eldobja levélruháját, egyik pillanatról a másikra ott áll csupaszon, csak a narancssárga termések világítanak az ágakon. Pazar látvány, és a gyümölcs valami isteni.

Az alsó képen talán visszajön valami abból a hangulatból, amit maga a kis fa ad. Képzeljük el nélküle ugyanezt a képet, ugye hogy kevesebb lenne. Hiányozna a feszes törzs, a kecsesen kinyúló ágak.

Selyemakác. Őtőle fájó szívvel, de meg kell válnom ősszel. Most még nem, hogy a virágzásában mégegyszer gyönyörködhessek, de a józan észnek felül kell írnia a látványt.

A selyemakác nagyon gyorsan növő fa, széles, esernyőszerűen szétterülő koronával. Az enyém kb. 9-10 éves, de már most akkora, mint amit a könyvek a végső méreteiről írnak. A nagyobbik baj az, hogy a gyökerei teljesen felnyomták a térkövet, látszik, hogy két irányban merre indult a gyökérzet, és nem várom meg, amíg a melléképület alapja alá ér.

Tanulság: Épület és járda közelébe ezt a fát semmiképpen nem szabad ültetni, mert igen agresszíven növekszik. Ugyan az egyik legszebb virágzású, és gyönyörű habitusu kecses fa, de rettentően szemetel. A hosszú levelek folyamatosan hullanak, s a földön apró lemezekre esnek szét. A virágzat hullása is jelentős, de az teljesesen elviselhető lenne, viszont a terméstokok potyogása az iszonyú.  Még most, pedig már bimbók is vannak a fán, még most is van jópár elszáradt terméstok, ami még ezután fog lehullani.

Nem, senkit sem lebeszélni akarok erről a fáról, csak szeretném, ha megfontoltabbak lennétek, mint én voltam, hogy méltó helyre kerülhessen, és ne kelljen kivágni akkor, amikor egyébként a legszebb.

Galambfa, meglehetősen lassú növekedésű, legalábbis eddig, 4. éve van nálam. Szép, talán a hárséra emlékeztető levelei vannak, nagyon-nagyon várom a virágzását, nem tudom, hányadik évtől kezdi majd. Szélvédett helyre kerüljön, átlagos talaj már megfelel neki. A végső magassága 10 méter fölött van, azért erről ne feledkezzünk meg.

A fagyalbokor és a gömb hamisciprus közé beszorítva vígan növekszik a ziziphus jujuba. Látjátok egyáltalán, mert még nekem is nehéz felfedezni ezen a képen a kis kaméleont.

Végtelenül igénytelen, hideg és szárazságtűrő, kecses kis alakja van, szép, fényes levelei. A virágai icipici fehér kis pöttyök, nagyon várnám, hogy teremjen, erre még nem volt hajlandó. Vigyázat, tüskés!

Szerintem nálunk még kevés a tapasztalat róla, nem tudom, mekkorára fog nőni, nem gondolom, hogy nagy fa lesz.

Magnolia Wada'S Memory.  Idei szerzemény, úgyhogy a személyes tapasztalat szinte nulla.

Az biztos, hogy Ő tényleg fatermetű magnólia, kihajtáskor vöröses levelekkel, hófehér, a magnolia stellatara emlékeztető, de annál nagyobb virágokkal. Nem terebélyes lesz, hanem inkább tojásdad alakú, szabályos koronát nevel. Lelki szemeimmel látom már, milyen pazar lesz 3-4-5-akárhány méteresen, teljes virágzásban! Egyébként Ő fog menni a selyemakác helyére.

Betula pendula golden beauty, ahogy a képen is látszik, fiatalka még a drága, karcsú habitusu kis fa lesz belőle, aranysárga levelekkel, hámló, hófehér törzzsel. Az örökzöld fal előtt kiválóan fog mutatni.

Díszkörte, pyrus calleryana chanticleer, tojásdad alakú, kb. 10 méteres fa lesz belőle, csupa jót írtak róla. Nagyon igénytelen, betegségre nem hajlamos, szép a tavaszi virágzása, kompakt a növekedése, és nem láttam nála szebben színesedő fát ősszel. Valami hihetetlen bordós pirosas színe lesz.

Sajna a napocska éppen elbújt, úgyhogy ez a kép kicsit sötétebb lett. Császárfa, nagyon gyors növekedésű, hatalmas, szív alakú puha, harsányzöld levelekkel. Idén hozott először virágot, igaz hogy csak a legfölső, legeldugottabb ágán, de akkor is virágzott. Meghálálja a tápanyagban gazdagabb talajt, és nem szereti a szárazságot. 10-12 méteres, impozáns fa lesz belőle.

A szél miatt próbáltam több szögből is fotót csinálni erről a kis gyönyörűségről.

Oszlopos tulipánfa, hogy a kisebb kertek tulajdonosainak se kelljen lemondani a tulipánfáról.

Én igen pici méretben vettem, azóta más kertészetben találtam volna jóval nagyobbat is, persze ez az árán is meglátszana. Idén elég szépen belendült, hát csak hadd növögessen, kivárom. Jó vízáteresztő talajba, átlagos körülmények közé való, a szelet nem szereti. A szakirodalom szerint hamarabb virágzik, mint a nagy tesója, ami bizony nem hátrány, és kb. 10 méteres magasságot azért ő is el fog érni. Ősszel gyönyörű sárgára színeződik.

Egyébként nem tudom, ti hogy vagytok ezzel a végső magassággal, én még mindig nehezen tudom elképzelni. Az ember meglát egy édes kis semmiséget, igen-igen, 10-15 méter lesz, vagy mondjuk 3-4 méter széles, hát persze, ránézésre éppen elfér még az egyik ágyásunkban. És nem hisszük el, hogy pár év múlva kinövi esetleg az ágyást, ne adj Isten, a kertet is. Szóval komolyabban kellene venni a méreteket!

Bemásztam a nagy ágyás kellős közepébe, mert annyira tetszik a talajtakaró boróka, ahogy átszövi a madárbirs, körbeöleli a macskamenta és a borzaskata.

Aztán persze szidtam magam, mert akármennyire vigyáztam, azért csak letapostam pár növénykét.

Acer davidii, Dávid juhar, a csíkos törzsűek csoportjából.

Szintén nagyon picurként került hozzám, de szépen fejlődik. Nincs különösebb igénye, átlagos, agyagos talajban van, teljes napon. Állítólag 5-6 méteres fácska lesz belőle, de van ahol, 10 métert írnak. Ő olyan helyre került, ahol el fog férni.

Perzsafa, pompás kis fácska ugye? Örök dilemma, hogy kis méretű fát vegyen az ember, vagy inkább áldozzon rá, és vegyen már méreteset. Mindegyiknek megvan a maga előnye, kétségtelen. A kisebbek könnyebben gyökereznek, és már első évben megörvendeztetnek a növekedés jeleivel.

A perzsafát közel két méteres bokorként vettem, és az első két évben nem csinált semmit. Csak volt. Hú, de bosszantó volt. Aztán persze beindult, jelenleg majd négy méteres fácska már, némi alakítást is kapott.

Teljesen igénytelen, nálam agyagos, ezen a részen inkább tápanyagban szegény talajon van, már régóta nem öntözöm. A teljes nap a szép őszi lombszínéhez szükséges. Nem lesz nagy fa, viszont eléggé el tud terebélyesedni.

Csüngő vérbükk, erről a kecses kis fáról még mindig nem tudom elhinni, hogy tekintélyes méretű fává fog nőni. Pedig a könyvek azt írják. Viszont elég lassú növekedésű, úgyhogy sokáig elfér egy kisebb kertben is.

Gyönyörű bordó levelei vannak, nincsenek különösebb igényei.

Az első képen az oszlopos gyertyán, a másodikon szintén, a Frans Fontaine fajtája.

Itt hátul messze nem olyan jó a talaj, mint az első udvarban, ez azért látszik a növények fejlődésén.

Az oszlopos gyertyán immár 5. éves, de csak az idén kezd beindulni, a frans fontaine is csak ácsorog.

Ez utóbbinak kissé csavarodottak a hajtásai, egyébként kb. ugyanakkora fa lesz belőle.

Ne feledjük, hiába oszloposak, 10-15 méter magasságot írnak neki, és a szélességük is eléri a 4-5 métert.

Mongol hárs, tilia mongolica, imádom. Kisebb, kecsesebb fa lesz, mint a többi hárs, állítólag jóval egészségesebb is. Már most is nagyon mutatós, gyönyörűek a fényes zöld levelei, és telis-tele van bimbóval.

Platánfa, kitéve az elemek támadásának. Itt hátul aztán nincs kegyelem, általában nyugati, észak-nyugati szél fúj. Szinte mindig. A platánt mindenki ismeri, csak nagy kertekbe való, hatalmas fává növekszik.

Csüngő japánakác, a hmm, magasabb füves terület sajna már a szomszédé.

A csüngő japánakác kecses kis fává növekszik, metsszéssel elősegíthetjük a korona alakulását.

Igénytelen fának írják, egyenlőre nincsenek személyes tapasztalataim.

acer plat. crimson sentry, oszlopos növekedésű. Egyenlőre úgy néz ki, mint egy seprűnyélre akasztott vörös paróka. Na de a képek alapján pompás fa lesz belőle, remekül fog mutatni a sok örökzöld között.

Komlógyertyán, ostyria, őszi ültetés. Nagy méretű fát vettem, az idei évben nem mutatja még igazi szépségét, majd jövőre. Nagy fa lesz belőle, gyertyánszerű levelekkel, hosszú füzérvirágzattal.

Valódi tulipánfa, aki látott már kifejlett fát, az biztos, hogy akar magának egyet. Azok a hatalmas, üdezöld levelek. Az a pompás korona. Virágokról ne beszéljünk, mert az enyém még biztos, hogy nem mostanában fog.

Csak nagy kertbe való, hogy kibontakozhasson a szépsége. Ha nincs elég helyünk, akkor ültessük helyette az oszlopos fajtáját. A tarka levelű ugyan lassabban nő, de szintén nagyon nagy fa lesz belőle.

Amerikai ámbrafa, az őszi levélszíne a legkáprázatosabb, de így zölden is nagyon mutatósak a levelei.

Fanyarka, ő nem fa, hanem bokor, ennyire tele van terméssel! Nagyon finom, mindenkinek csak ajánlani tudom a kertjébe, ha van elég helye. Akár sövénybe is telepíthető. Nem nől gyorsan, legalábbis nálam, és a metszést is elviseli, de ha hagyják, 4-5 méteres bokor lesz belőle.

Magyar tölgy, nagyon nagy fa lesz, ennek megfelelően kis kertbe természetesen nem való.

Még ő sem mutatja meg az igazi szépségét, ez az év a gyökeresedésé.

Kőris raywood, tavaly érkezett szabadgyökerűen, idén gyönyörűen beindult.

Nagyméretű fa lesz belőle, nagyon szép az őszi lombszíne. Szereti a nedvesebb talajokat, nálam be kell érje azzal, ami van.

Csakhogy színek is legyenek már, ilyenek a bazsarózsák. Szerintem még mindig szépek.

Papírkérgű nyír, de még olyan fiatal, hogy barna a kérge. Állítólag a nyíreknek fiatal korukban barna a törzsük, később alakul ki a fehér törzs. Remélem is, hogy így van.

Nagy méretű, gyönyörű fa lesz belőle, mint minden nyír, szereti a nedvesebb talajokat, itt hátul olyan, amilyen, egyenlőre öntözöm.

Ezen a hátsó részen nagy fák vannak ültetve, körbe vegyesen virágos sövénnyel, és elszórtan nagyméretű bokrokkal. Valamikor biztosan nagyon szép lesz, egyenlőre kell hozzá fantázia, hogy meglássuk benne, amit elterveztem.

Acer negundo kelly"s gold, sárga levelű juhar. Gyorsan nől, kb. 10 méter magas, szabálytalan gömb koronálya lesz. A sok zöld lomb között (ami még egyébként sehol sem látszik) jól fog mutatni aranysárga leveleivel.

Szelídgesztenye, telis-tele virággal. Gyönyörű fák lesznek (merthogy kettő van belőle), Melegkedvelők és nem szeretik a meszes talajt.

Ez a kép a két kert, az első ezer, és a hátsó háromezer négyzetmétert elválasztó kerítésnél készült, azért itt hátul messze nem olyan szép, mint elöl. De majd ha megnőnek a drágáim, akkor páratlan lesz, mert a "gyűjtemény" nagy része itt hátul található.

Nem bírtam megállni, annyira tetszik most a borzaskata. A vadcitrom kecses sziluettje alig látszik az alatta-körötte elterülő kavalkádtól.

A trombitafolyondárt anno 12 évvel ezelőtt ültettem a kerítéshez, hogy takarja a szomszéd disznóólját. Ugyan leginkább a túloldalról lehetne élvezni, mert nálam a sövény eltakarja, de mindenesetre hatalmasat nőtt. Kissé átszőtte a borókát, nagyon nem engedem neki, minden évben kell róla levágni, nem is keveset.

Az előkertben az őszi szellőrózsa nagyon szeret lenni, rajta a rózsalonc lehullott szirmai.

A "sárga ágyás" még mindig pihen, ebben a hűvös-borús időben csak nem akarnak virágba borulni a rózsák.

Nagyon szépen fog mutatni a gold reef és az orbáncfű.

Mára ennyi elég is, legközelebb jönnek a fenyők, örökzöldek.

Jó pihenést!