Mindigkert

Már egy hete, hogy a képeket készítettem a kertben, azóta azért lehullott még pár levél:) De az én elfogult tekintetemnek most is és mindig szép a kert, köszönhetően a sok örökzöldnek, de a lombullatók is olyan változatos színeket, formákat produkálnak, nélkülük nem az lenne a kert, ami. És a rózsák... A bolondok még most is bimbósak, nyílnak, a történelmik pedig talpig lombosak, némelyikük szépen színesedik.

A datolyaszilva fogyatkozik rendesen, most már lehet szedni, ugyan újfent elkövettük azt a "hibát", hogy egy csomót leszedtünk félig éretlenül, de egyszerűen nem lehet megállni.

Az ilyen gyönyörűségeknek köszönhető (oszlopos kék valódi ciprus), hogy a kert télen is él. Ráadásul ez egy igen gyorsan növekvő örökzöld, úgyhogy hamar látványos eleme lesz a kertnek. Én a magam részéről nem tudok betelni vele:)

A Red Robin photinia is nagyon mutatós, újra jelentős már a mérete (3 éve csúnyán visszafagyott).

Kicsit fakóbb, színtelenebb, de mindig mutatós

Elfe, most kicsit sárgásabb tónusú a virág, és ha melegebb az idő, akkor ugyanolyan pompás illata van, mint nyáron.

Egy másik szögből, most az örökzöldek dominálnak, a lombullatók kissé háttérbe szorulnak.

Az Utersener Klosterrose valami hatalmasat nőtt, és gyakorlatilag talajtól tele van levéllel. Nagyon egészséges rózsa. A támrendszerét bővíteni kell, hogy a hosszú ágakon szépen tudjon virágozni.

A Nahéma még mindig ennyire tele van bimbóval-virággal.













Egyébként a Lottumon és a Schultheis-en kívül Lengyelországból is rendeltem rózsákat,
még pedig a következőket:   Darlow Enigma
                                           Route 66
                                           Katy Road Pink
                                           Little Butterfly

Majd a hosszú téli esték valamelyikén közelebbről is bemutatom őket.

A naspolya is kínálja a gyümölcseit.

Dudváslonc, még mindig tele van virággal

Perzsafa, a lilás-bordó árnyalat az idén már biztos elmarad, de így is gyönyörű színfoltja az őszi kertnek.

A Felicite Parmentier bokra

A Munstead Wood még mindig fáradhatatlanul virágzik, csak most még sötétebbek a virágai.

Szinte feketébe játszó bordó lett, valami káprázatosan szép. De én nagyon elfogult vagyok ezzel a rózsával, amit azért megmagyaráz, hogy ugyan kora tavaszi szabadgyökerű ültetés, mégis kora nyár óta egyfolytában virágzik. Még most is.

Jacques Cartier bokra

és virága

Ilyenkor ősszel-télen roppant mutatósak a füvek, és ilyenkor döbbenek rá, hogy elég kevés van belőlük.

Hétjófiú cserje hatalmas levelei, gyönyörű kis ékszer a kertben, kár hogy meglehetősen ritka:)

A komlósgyertyán egy hete még alig-alig színeződött, ebben a pár napban azért sárgábbak lettek a levelei, és lassan-lassan hullatni kezdte őket.

Utolsónak hagytam a legszebb színt produkáló kis cserjét, a diervillát. Még ma is van rajta levél, szinte lángol a bokor. Kis kertekbe is gyönyörűen beilleszthető, mert kb. 1 méter magas lesz, igaz, hogy szélességre meg a duplája, tehát inkább széltében kell helyet találnunk neki. Nyáron sárga virágokat hoz, egészséges, igénytelen cserje.


És most, hogy a végére értem, már nincs is más dolgom, mint áldott, békés ünnepeket kívánni mindnyájatoknak! Találkozzunk a következő évben is!


Petra