Sok-sok örökzöld, némi virágzóval vegyítve

Bolondulok az örökzöldekért. Volt olyan időszakom, amikor úgy gondoltam, minden egyes fajtából beszerzek egyet, hiszen enélkül nem élet az élet. Aztán persze beláttam, hogy két dolgot tehetek:
1. Sürgősen nekiállok lottózni, és veszek egy többhektáros, lehetőleg üres területet, és ültetek ezerrel.
2. Belátom, hogy az én kertem (is) véges, beérem és boldog leszek azokkal a fákkal és bokrokkal, amiket ültettem.

Lottónyeremény híján a második verzió van érvényben. Tulajdonképpen panaszra így sincs okom, elég szép számmal vannak örökzöldek ültetve. Van köztük néhány, amelyik már mutatja a formáját, szépséges, és vannak sokan, akik még formátlanok, még kell idő, hogy rút kiskacsából hattyúvá váljanak.

Hamisciprus, chamaecyparis laws. columnaris. Sokfelé ültetik, főleg sövénynek, de szoliternek is nagyon szép. A megvásárolt apróság azért felnőve karcsúnak nehezen lesz mondható, ha szoliternek ültetjük, számoljunk vele, hogy kétméteres szélességet el fog érni. Sövénynek ültetve is tudnunk kell, hogy szélesebbre növő fáról van szó, én is metszegethetem minden évben őket. Nem szereti a meszes talajt, erre is mindenképpen figyeljünk, sárgulni fognak a levelei. Bár a legtöbb örökzölddel együtt a napos helyet szereti, azért elviseli a félárnyékot is. Nem való száraz helyre, úgyhogy ez nem az alföld növénye.

Smaragdthuja, talán be sem kell mutatni. Napos helyre való, és  mint általában a thuják, nem szereti a száraz talajt.
Mostanában elég sok "lesajnáló" megjegyzést lehet hallani, ha valaki thuját ültet, ne törődjünk vele, ha nekünk tetszik, és az adottságok megfelelőek, csodaszép fa lesz belőle.

A tiszafának is számos fajtája van, ez itt a taxus media
stricta viridis. 5-6 méter magasságot ér el (majd, egyszer, sokára), és szabálytalan oszlop alakú. Nagyon szép kis növény, habár az enyémen most az egyik ága teljesen elszáradt, egyenlőre nem tudom az okát, mindenesetre aggódom.
A tiszafa az árnyékban is megél, vigyázat a növény egésze mérgező. (a magköpenyt kivéve)

Oszlopos arany tiszafa, nagyon szép, kisebb helyen is elfér, de ezen nem feltétlenül a sziklakertet értem. Egy ideig nyilván elvan benne, de azért 5-6 méter végmagasságú növényről van szó, ezzel azért számoljunk, kár lenne akkor kivágni, amikor a legszebb kezd lenni. Talajjal szemben nem különösebben igényes, napra és félárnyékban is ültethető, árnyékban nem lesz olyan szép "arany" színe.

Taxus baccata dovastoniana, arany csüngő tiszafa

Megjelentek rajta már a termések is. Kb. 5-6 méter magasra nő, de bókoló, terebélyes fa lesz. Elég teret hagyjunk számára, hogy érvényesülni tudjon az alakja. Kell neki pár év, amikor egyáltalán a képen látható habitus megmutatkozik, addig a tudatlanabb ismerősök nem fogják megdicsérni kertlátogatáskor:) Aki viszont ismeri a fákat, az értékelni fogja, hogy ilyen szépséget ültettünk a kertünkbe.

Ne hagyjuk ki a gömbthuját sem a sorból, metszés nélkül is gömbformában  növő, de számítsunk rá, hogy képes 2x2 méterre is megnőni. Metszéssel persze kordában tartható. Jó ötlet alacsony sövényt csinálni belőle, de szoliterként is mutatós. Thuja, úgyhogy alföld kilőve.

A hamisciprus egy különleges változata,
Imbricata pendula. Magasra növő, vízesésszerűen, lágyan leomló, hosszú hajtásai vannak. Évekbe telik, amik igazán szép lesz, de megéri kivárni.

Az alsó ágemelet kezd először bedúsulni, fölül még mindig nagyon szellős, de már észreveszik a hozzánk érkezők, nem minden udvarban terem:)

Sentinel boróka. Nagyon karcsú növekedésű, és igen-igen bökős jószág. Az igazi ellensége érdekes módon nem a hó, hanem a hirtelen lezúduló, nagymennyiségű eső. A már pár méteres, gyönyörű növényt percek alatt elformátlanítja. Ilyenkor nem nagyon tehetünk mást, mint a szétnyomott ágat le kell vágni, és megmetszeni a fát. A képen is látszik, hogy olyan már nem lesz, mint fénykorában, de azért így is szép.
A borókák egyébként kizárólag teljes napra valók, már a félárnyék is megbetegíti őket, tetvesek lesznek. Ők a napos, száraz helyet szeretik.

Sentinel boróka és himalájai kúpboróka (loderi). Ez utóbbi meszes talajra nem való, és szereti a vizet.

Gyönyörűen virágoznak a szellőrózsák, félárnyékos, nedvesebb talaj az ideális számukra.

Talajtakaró boróka, az egyik kedvencem:  Juniperus media gold star. Szárazságtűrő, talajban nem válogat, nem nől magasra, 60-80 centi lesz, viszont elég nagy területet be tud takarni. Szeretjük:9

Nehézszagú boróka "Szőke Tisza". Ez inkább szoliternek alkalmas, nem lesz olyan nagy, mint a gold star.
Elég feltűnő a tarka hajtásaival.

Nehézszagú boróka Tiszakürt fajtája, alacsony növésű, de szélesre terülő, legyökeresedő fajta. Iszonyúan szúrós, kesztyűben érdemes gazolni.

Ugyan gyerekkorukban igencsak hasonlítanak egymásra  a gold starral, de ez  a kínai terülő boróka sárga lombú fajtája. Jóval nagyobb lesz, mint a másik, másfél méter magasra is megnőhez, és hat-nyolc négyzetméteres átmérője lehet. (Mikor, kérdem én, mikor?) Szóval ez való az ilyen nagy kertbe, mint az enyém is, nőhetne gyorsabban is, de azzal kell beérni, ami van.
A kúszó borókákat helytelenül kúszó thujáknak is szokták nevezni, de a thuják között nincsen terülő fajta.
A terülő borókáknak viszont számtalan fajtája van, színben és méretben is,  nemcsak szépek, nagyon hasznosak is a kertben.

Hogy ne unjátok annyira az örökzöldeket, íme a kék rózsa (rosa glauca) levelei. A kék rózsa nem a virágjáról kapta a nevét, mivel egészen apró, mondhatnám jelentéktelen, egyszerű rózsaszín virágai vannak, viszont a levelek hamvas szürkés-kékek. Nagyot nőttek az idén (két bokor van  belőle), és tele vannak szépséges, narancsszínű csipkebogyóval.

Csüngő nutka hamisciprus. Szédületesen mutatós, gyönyörű primadonna. Napos helyre ültessük, meszes talaj kerülendő, és nem szereti a szárazságot. Egész konkrétan a párás levegőt szereti, az idén meg is kapta
(mellesleg megint esik),  de ha már Őt ültetjük a kertbe, akkor a megfelelő mennyiségű vízről gondoskodnunk kell, hogy szép, egészséges növényünk legyen.

Pinus mugo, egy igazi aszkéta. Ez mindent kibír. Annakidején rossz szokásomhoz híven tettem pár kört a kertben, hova ültesselek felkiáltással, majd kínomban csákányt ragadva kiszenvedtem egy akkorka helyet, amibe éppcsak belefért a földlabdácskája. Rákövetkező évben, mikor birtokba vettem a kinti kertészt is, úgy gondoltam, jobb helyre ültetem.
És nem tudtam kiásni!  Azóta is itt él, virul, elképesztően gyönyörű, és már metszenem is kellett, mert kissé közel vannak egymáshoz a nutkával.

 A valódi ciprusok: Sokkal igénytelenebbek, mint a hírük. Szárazságtűrők, nagyon gyors növekedésűek és káprázatosan szépek.

Ez itt a cupressus glabra Joschka. Hamvas ezüstkék, karcsú, gyantaillatú szépség.

Cupressus arizonica fastigiata glauca

Elképesztő gyors növekedésű, ezüstkék csoda.
Az első pár évben nem árt, ha az oldalhajtásokat visszametsszük, hogy dúsabb legyen a fánk.

Ja, mindkettő rettentő sz@r talajba van ültetve.

Cupressus glabra green tower. A lemaradás oka az állandó utazgatás. Ez egy utazó ciprus, bár nem teljesen önszántából. Elvileg a végleges helyén van már, idén nőtt is vagy 50 centit, szépséges, különleges zöld, és vannak rajta hatalmas termések.

Íme:

Még mindig a limelight horti a kedvenc a paniculaták közül.

Nem véletlenül:)

Örökzöld magnólia, száraz helyre ne ültessük, próbáljunk szélvédett helyet keresni a számára. Lombtrágyaként adhatunk neki vasat és magnéziumot, de lehetőleg az alsó leveleire öntsük (amit majd később úgyis eltávolítunk), mert foltosak lesznek, és az egész fát azért kár lenne elcsúfítani.

Thuja orientalis. Balaton. Inkább érdekesség, hosszú, ritkás fonalas hajtásokat hoz. Aránylag gyorsan nől, nem tudom, mekkora lesz, nincs sok információ róla (ennyire különleges:) Én mindenesetre már megmetszettem.

Oszlopos ezüstfenyő, iselii fastigiata. Savanyúbb talajon ezüstösebb lesz. Az oldalsó ágait érdemes néha visszavágni, mert a hónyomás tönkreteheti az alakját.

Inverz luc, igényei hasonlóak, mint a közönséges lucfenyőé. Vagyis nem szereti a száraz talajt, lehetőleg napra ültessük. Akár 10 méterre is megnőhet, de karcsú marad, és csüng-csüng ész nélkül. Karózni kell, hogy azért egyenesen nőjön, én két egymást követő évben erről elfelejtkeztem, úgyhogy le kellett vágnom a vezérét, mert elindult oldalirányba. Most új vezért növesztünk:)

Az egyik nagy-nagy ágyásban az örökzöld madárbirs ilyen szépen beborította a talajt. És fut vidáman tovább is, úgyhogy reményeim szerint az egész ágyást betakarja, közte meg növögetnek a nagyobb növények.

Az utersener klosterrose idei másodvirágzása ugyan nem nevezhető zuhatagszerűnek, viszont  a képen is látszik (remélem), mennyire egészséges az egész bokor. Sehol egy beteg levél.

Oregoni szomorú luc, picea breweriana. Idén sem nőtt 5 centinél többet, ez nem az a fa, amit a fő helyre kell ültetni, mert bár állítólag csodagyönyörű lesz, de évtizedekbe telik.
Napos helyre kerüljön, nem szereti a meszes talajokat.
A luchoz képest elég hosszú tűlevelei vannak, fonákukon ezüstösek. Különlegesség.

Abies koreana, koreiai jegenyefenyő.
Annyira friss (tavalyi), hogy még a cédula is rajta van:)
Egy próbát megér alapon ültettem, mert az egyik legkényesebb fenyő.
Aszongya: vízigényes, rendszeresen kell öntözni.
Meszet nem szereti, savanyú talaj, max. semleges. Még a meszes öntözővíztől is sárgulhatnak a levelei.
Érzékeny a száraz levegőre.
Viszont nem fagyérzékeny.
Nem lesz magas, viszont szélesre nől, és viszonylag hamar hozza a gyönyörű lilás tobozait.

Dudváslonc, könnyen nevelhető, inkább érdekes, mint szép cserje. Télen tövig visszafagyhat, de tavasszal újból kihajt.

A leyland ciprusról sokáig az a hír járta, hogy nincs kártevője. Nos, ennek vége, a borókaszú őt is megtámadja, kerten belül is küzdök ezzel a döggel.

A képen a leyland 2001 klón van, ami metszés nélkül is ilyen tömött, tojásdad alakot vesz fel.  Ez a fa az egyik nagy ágyásba van ültetve, nagyon szép.

A leylandi sövényként való telepítésénél azért vegyük figyelembe, hogy alapból igen nagy fáról van szó. Aki ilyent ültet, annak gyakran kell metszeni, mert hamar kinövi a helyét.

Abies pinsapo glauca, kék andalúz jegenyefenyő.
Igen lassan növekszik, állítólag 7-8 éves kora körül azért megemberli magát (akkor jövőre aztán hajrá!), és tempósabb fejlődésbe kezd. Gyönyörű fa lesz belőle, a tűlevelek hamvasak, nem szúrósak.
Meszes talajba ne kerüljön, száraz időben öntözni kell.

Az imádott cédrusok: A deodár a kedvenc, de fagyérzékenysége miatt csak a Karl Fuchs-ot mertem ültetni. Ő bírta a hideg teleket, mindenféle károsodás nélkül.  Nagyon nagy fává nől, de egyszerűen csodaszép. Én csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Remélem, egyre többen fogják ültetni valamelyik változatát.

Nagyon kedves hobbikertész ismerősömnél látottakon felbuzdulva  egy újabb deodár, szimla cédrus. Kis formátlanka még, de remélem, bírni fogja a teleket, és Ő is olyan szép lesz, mint a Karl Fuchs. Az most is látszik, hogy Ő hosszabb tűjű, mint a tesója.

(Az idei negyedik glialcás permetezésnek köszönhetően a nagy ágyásokból is eltűntek a gazok. Nagyjából. Itt hátul nincs mulcsozva, nagyon kell, hogy megnőjenek a talajtakarók.)

Az egyik kék atlasz-cédrus. Ők is jól bírják a teleket, szépen fejlődnek. Nem olyan szépen, mint Anyumhoz ültetett, érdekes módon egy évben telepítettem ezzel a képen látható példánnyal, az enyém nincs két méteres, Anyumnál a temetőben közel van a háromhoz.
Fiam szerint azt jobb szívvel ültettem...

A prágai bangita másodvirágzik.
Nagyon kedvelem ezt az örökzöld cserjét, négy bokor is van belőle.
Akár három méter magasra is megnőhet, sövénynek is ültethetjük.
Szebben fejlődik a savanyúbb talajon (ami nálunk nincs), és nagy szárazságban meghálálja az öntözést.

Ráncoslevelű bangita fajta, szélesebb, szebb levelei vannak, mint az alapnak.
Nagyon kedvelem ezt a cserjét, három bokor van belőle, szép bogernyőben virágzik, és mutatós piros bogyói vannak. Valószínűleg kompaktabb növekedésű, mint az alapfaj.

Hogy lássuk a különbséget, ez a ráncoslevelű bangita. Elég lassan nől, de elérheti a négy méteres magasságot is. Kártevője nincs (remélem is), igénytelen, egészséges növény. Örökzöld sövénynek ideális.

Ez az apróság a görög jegenyefenyő, abies cephalonica.

Valószínűleg sikerült belőle a létező legkisebb példányt beszereznem, mert a képen már kétszer akkora, mint ültetéskor volt. De Cipruska kertjében van egy gyönyörű példány, ami megerősít abban, hogy érdemes kivárnom, amíg az enyém is megnől.

A nagy kedvenc: Austin rózsa, munstead wood.
Fáradhatatlanul virágzik, és egészséges.

A másik bokor. Az az igazság, hogy legalább az ültetés évében elvárhatónak tartom, hogy a rózsák ne legyenek betegek. Elvégre még fiatalok. Gyakorlatilag két rózsa kivételével így is van, ezek közül az egyiktől (William Shakespeare 2000 meg is fogok szabadulni. De. )

Végzetcserje virágja. Télen tövig visszafagyott, ez most cirka 70 centi lehet (két éve ültettem), viszont hozott egy csomó gyereket. Legalább 7 vagy nyolc végzetcserjém van. Úgyhogy kérem a jelentkezőket!

nemes hamisciprus, cupressoparys notabilis.
Mint minden kereszteződésből származó növény, ez is rendkívül gyors növekedésű. Valaki másnál. Nálam az idei év volt az első, amikor kb. 30 centit nőtt. Meg is dícsértem érte.
Egyébként szürkéskék lombú, lenyűgöző méretű és szépségű fa lesz. Ritkaságnak számít.

Picea smithiana, himalájai luc. A leghosszabb tűjű lucfenyő, nagyon nagy fa lesz belőle (extrém esetben akár 60 m is). A habitusa csüngő. Meszes talaj kizárva, és szereti a csapadékot. Egyenlőre guggolva fényképezendő, mivel nálam alig haladta meg a 60 centit. Sóhaj.

Ketelerei borókaként vett, de egyre inkább rá kell jönnöm, hogy ez bizony Kaizuka boróka. Mivelhogy elég messze van az oszlopostól, ez a képről is nyilvánvaló. Kaizukához képest viszont elég nagyra nőtt, csodálatosan szép fa. Sajnos tavaly őt is megtámadta az átkozott borókaszú, félek, többé már nem tudom kiirtani a kertből.

Barabits requiem csüngő mamutfenyő. Elgondolkodtató, hogy Alsótekeresen, ahol vettem, holland példányt árultak. A hollandok ugyanis nagyon megbecsülik dr. Barabits Elemér nemesítéseit.

Fiatalon kissé fagyérzékeny, ezért védett helyre ültessük.
Különleges szépségű növény, karcsú, de akár 10 méter magas is lehet. Inkább savanyú talajt szeret.

Gondolkodtam, hogy ezt az enyhén szólva is ferdén nőttet megmutassam-e. De hát Ő is az én fám.
Na szóval, ez itt a naylors blue leyland ciprus, ami állítólag az egyik legszebb leylandi. Kékes lombszíne van, és szintén marha nagy fa lesz belőle (itt jegyzem meg, hogy ebből kifolyólag ősszel más helyre költözik).

Azért a szokatlan alak, mert itt kint állandóan fúj a szél. Valahonnan. Többnyire észak, észak-nyugatról. De igen, ki van karózva, mégis ez lett belőle.

Pinus wallichiana, himalájai selyemfenyő.
Nagyon nagy fa lesz belőle, legszebb úgy (lenne), ha hagyhatnánk talajig ágasan. Ez később kiderül.
Nálam a kitettebb részen van, bírja, mondjuk nem fejlődik őrült gyorsan.

Pinus luchuensis, Japánból származó, nagyon ritka fa.
A képen is látszik, hogy a himalájai selyemfenyőénél is sokkal hosszabb tűi vannak.
Nálam évente egy-egy ágemeletet nőtt, idén talán hoz mégegyet (Hurrá!). Nagyon aprócska volt, amikor vásároltam az Arizonica kertészettől, talán 1,20 lehet most. De nagyon szép, szabályos fácska.
Olyannyira ritkaság, hogy nem tudom, egyáltalán be lehet-e szerezni még belőle.

Mamutfenyő. Egy csoda. Több helyen is láttam már méretes példányt (Csurgón, Kadarkúton), teljesen lenyűgözőtt.

Fiatalon kissé fagyérzékeny, de a nagyobb kihívás a talaj. Nem szereti a meszes talajt, úgyhogy gondoskodni kell a savanyúbb talajról. Keserűsóval való lombtrágyázást is meghálálja.
Mondanom sem kell, hogy baromiszor baromi nagy fa lesz belőle, kis kertbe ültethetjük a Barabits requiemet.

Cardinal Hume rózsa. Hatalmasat nőtt, rengeteget virágzik, győzöm leszedni az elszáradtakat, és most is tömve van bimbóval. Imádom.

Ilyen hosszú új hajtásokat hoz, a virágokat pedig csokrosan.
Igazán az eső sem verte le a virágait, igazán nagyon elégedett vagyok vele.

Abies lasiocarpa, arizonai jegenyefenyő oszlopos?fajtája.
Már ötödik éve megvan, idén hozott vezérhajtást. El sem hiszem.
Az alapbajból is van, nagyon ajánlott fenyőféle, mert szárazságtűrő, nem fagyérzékeny és a talaj iránt sem érzékeny. Hasonlít az ezüstfenyőre, de nem szúrósak a tűlevelei.

Pinus armandii, kínai dió selyemfenyő.
Nálam iszonyú lassan nől, de nagy fa lesz belőle.
Hasonlít a himalájai selyemfenyőhöz, de valamivel rövidebbek a tűi, és nem olyan hamvaskékek, hanem sötétzöldek, ettől a fa szerintem "nagykorában" komorabb lesz. Szereti a nedves talajt (valószínűleg ezért nől nálam lassan), nem fagyérzékeny.
Nálunk ritkaságnak számít.

Szerb luc, picea omorika. Három darab van belőle.
Karcsú, magas fává nől, egészséges, betegségeknek ellenálló fenyőfajta.

A csüngő fajtájából is ültettem, elég lassú növésű fa, karcsú lesz, mint az alap, de csüngő mivolta miatt talán még feltűnőbb a tűlevelek ezüstös fonáka.













Noname Sieberztől vásárolt futórózsa, a gyönyörű, elképesztően hatalmas és illatos virágával.

Néhány örökzöld kimaradt a felsorolásból, mint pl. a cukorsüvegfenyő, a duglászfenyő, vagy éppen a tsuga heterophylla, és persze a lomblevelű örökzöldekből is maradtak el. De nem teszem tovább próbára a türelmeteket, így is köszönöm, ha velem tartottatok.
Ha nem bánjátok, a következő alkalommal a lomblevelű fáim kerülnek sorra, előre szólok, hasonló terjedelemben:)

Szép napot, szép időt

Petra